Kiválóan rajtolt a Serie A lesajnált kiscsapata
Ugyan csak öt mérkőzést játszott, az Empoli még veretlen a Serie A 2024–2025-ös idényében. Az eddigi állandó kiesőjelölt a maga módján igazi villámrajtot vett, hiszen úgy áll két győzelemmel és három döntetlennel, hogy már találkozott a Juventusszal, az AS Romával és a BL-induló Bolognával is. Roberto D’Aversa csapata rendre kevésgólos meccseket játszik, öt forduló alatt öt gólt szerzett és mindössze két találatot kapott.
Az 1920-ban alapított egyesület története jelentős részében alacsonyabb osztályú bajnokságokban szerepelt. A kékmezesek első alkalommal 1986-ban jutottak fel a Serie A mezőnyébe. Noha csak negyedikek lettek a másodosztályban, ami nem ért volna feljutást, de a Vicenza kizárása miatt őket kérték fel az első osztályú indulásra. A csapat azóta is gyakori ingázó az A és a B liga között, de előfordult, hogy a harmadosztályba is kiesett. 1996-ban és 1997-ben egymást követő két feljutással a Serie C1-től az élvonalig emelkedett, de két évvel később újra kiesett a másodosztályba. Az ezredforduló előtti és utáni években a klub saját nevelésű játékosa, Antonio Di Natale is erősítette az együttest, aki később az Udinese emblematikus sztárja lett, valamint tagja volt a 2006-os világbajnok olasz válogatottnak is.
Az Empoli a Serie A-s szezonjai túlnyomó többségében a bennmaradásért küzdött, hol több, hol kevesebb sikerrel.
A klub történetének legjobb bajnoki eredménye a 2006–2007-es szezonban elért hetedik hely volt, egy évvel azt követően, hogy a Calciopoli-idényben nyolcadik lett a Serie A-ban. A két legjobb eredmény után azonban komoly visszaesés következett, 2008 tavaszán az Empoli búcsúzni kényszerült az élvonalból. Az idő tájt szerepelt először a csapatban a klub gólrekordere, Francesco Tavano, aki 2001 és 2006, valamint 2011 és 2015 között együttesen 120 gólt szerzett az Azzurri mezében. A csapat legtöbb pályára lépéssel rendelkező játékosa, Davide Moro ugyancsak a 2000-es években szerepelt a gárda soraiban, az egykori középpályás több megszakítása alatt 325 találkozón játszott az Empoliban.
Az örökös góllövőlista második helyét elfoglaló Massimo Maccarone szintén éveken át karizmatikus egyénisége volt az Empolinak, 2000 és 2002, valamint 2012 és 2017 között együttesen 101 gólig jutott az együttes színeiben.
Az Empoli az elmúlt egy-másfél évtizedben is gyakran liftezett az első és a másodosztály között. Rendszerint a Serie A-hoz túl gyenge, ám a Serie B-hez sokszor túl erős volt. Például a 2017-es kiesést követően nagy fölénnyel nyerte meg a másodosztályt, a 2018–2019-es szezonban azonban ismét kieső helyen végzett a legmagasabb osztályban.
A stabilitás az állandó ingázás után
A 2021-es visszatérés óta az Empoli szakított az állandó ingázással, és bár az elmúlt három szezonban sem tekinthetett magasabbra a Serie A-ban a biztos bennmaradásnál, relatíve simán teljesítette a minimális célkitűzést. A 2021–2022-es szezonban Aurelio Andreazzoli, a következő idényben pedig Paolo Zanetti vezetésével egyaránt a 14. helyen zárt, majd a legutóbbi szezon derekánál a kilátástalanul sodródó csapat kispadján Andreazzolit a nehéz helyzetben lévő kiesőjelöltek gyakori megmentője, Davide Nicola váltotta, akinek segítségével az Empoli megcsípte a bennmaradást érő 17. pozíciót, egy ponttal megelőzve a már kieső Frosinonét.
Ennek köszönhetően a csapat idén ősszel zsinórban a negyedik, összességében pedig már a 17. szezonját kezdte meg a legmagasabb osztályban.
Átigazolási díj fizetése nélkül formálódott a keret
Nicola nyáron elhagyta a klubot és a Cagliari kispadjára ült le, az Empoli Roberto D’Aversát nevezte ki új vezetőedzőjének. A 49 éves egykori középpályás ugyan 2016 és 2020 között ígéretes munkával járult hozzá a Parma harmadosztályból a Serie A-ig tartó meneteléséhez, az utóbbi években minden állomáshelyén rendre rövid időn belül megbukott.
Az sem feltétlen adhatott okot bizakodásra, hogy a klub az elmúlt nyári átigazolási időszakban egyetlen játékost sem szerződtetett átigazolási díj ellenében. Mindeközben elhagyta a csapatot a tavasszal hat gólig jutó Mbaye Niang, a védelemből pedig Sebastian Walukiewicz (Torino FC) és Sebastiano Luperto (Cagliari) szintén távozott.
Olyan játékosokkal töltötték fel a keretet, akik máshol nem kellettek, de köztük azért szép számmal találhatunk minőségi labdarúgókat, akik egy ilyen kis csapatban még hasznosak lehetnek és alapemberré válhatnak. Kölcsönben szerezték meg például a gólfelelős Lorenzo Colombo és az első számú kapus Devis Vásquez játékjogát az AC Milantól. A 22 éves támadó Sebastiano Esposito a bajnoki címvédő Intertől érkezett, szintén kölcsönvették az egykori csatártehetség Pietro Pellegrit és a középhátvéd Saba Sazonovot a Torinótól, a norvég jobbszélső Ola Solbakkent az AS Romától, az alapemberré váló fiatal védő Mattia Vitit az OGC Nice-től vagy éppen a Juventus létszámfeletti jobbhátvédjét, Mattia De Scigliót.
Az Empoli a Monza elleni gól nélküli döntetlennel kezdte szereplését, majd óriási meglepetésre 2–1-re diadalmaskodott az AS Roma otthonában, hogy aztán a Bologna ellen idegenben (1–1) és a Juventus ellen hazai pályán (0–0) szerezzen pontokat. Az elmúlt fordulóban a kékek éppen előző edzőjük, Nicola mostani csapatát, a Cagliari múlták felül idegenben 2–0-ra. A csapat öt góljából négyet Colombo és Emmanuel Gyasi vállalt kettő-kettő arányban (utóbbi ezzel máris több gólt szerzett, mint az előző idényben összesen), egyszer pedig Esposito volt eredményes.
Nyilván az Empoli számára továbbra sem lehet realitás az élmezőny elérése, de az ígéretes rajt után a klubnál mindenki bizakodó lehet, hogy ebben az idényben talán nem kell a legutolsó fordulókig matekozniuk a bennmaradást illetően.
A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/azzurri.hu
Kiemelt fotó: Empoli FC Facebook
Szerző
