Klubrekordot jelentő összegért távozott topligába a debreceni szűrő
Néhány nappal ezelőtt hivatalossá vált, hogy a DVSC egyik legjobbját kivásárolta élő szerződéséből a francia élvonalban szereplő RC Lens. Hamzat Ojediran 2023 februárjában érkezett Albániából, hogy aztán másfél évvel később a hajdúságiak busás anyagi hasznot termelve értékesítsék a játékjogát. Az ehhez hasonló befektetések jelenthetnék a Debrecen – és a többi magyar együttes - jövőjét, mégis csak ritkán látunk ilyet.
A 20 esztendős nigériai középpályás elég kevesen ismerhették, amikor a tavalyi év elején megérkezett az albán FK Egnatiától. Pedig ekkor már jelentős nemzetközi tapasztalat állt mögötte, hiszen mindössze tizenöt esztendős volt, amikor a 2019-es brazíliai U17-es világbajnokságon szerepelt, mi több, játszott a Magyarország ellen 4–2-re megnyert nyitó meccsen is. Néhány csapattársával ellentétben (ilyen például a Red Bull Salzburgot erősítő Samson Tijani) azonban számára a vártnál nehezebben jött meg az áttörés, hiszen nem tudott Európába igazolni. Járt próbajátékon Spanyolországban, Törökországban és Dániában is, de valami mindig hibádzott, és az sem segítette a helyzetét, hogy 2020 elején valósággal berobbant a koronavírus-járvány és letaglózta a futballéletet is.
Ojediran végül 2022 nyaráig otthon kergette a labdát, mígnem sikerült az öreg kontinensre szerződnie, de Albánia nem feltétlenül az a hely volt, ahová a tehetsége alapján való. Az FK Egnatia csapatáról mi is írtunk nemrég, és azóta meg is szerezték a fennállásuk első országos bajnoki címét. Hősünk is egészen véletlenül keveredett ide, mert eredetileg Észak-Macedóniába készült, viszont a menedzsere ide tudta „eladni”. Alig több, mint fél év után kölcsönvette őt a Debrecen és így, ha kiegészítő emberként is, de tagja volt az NB I 2022-2023-as idényét a harmadik helyen befejező együttesnek. Az előző nyáron megvásárolták a játékjogát és szép lassan beépült Szrdjan Blagojevics együttesébe.
Hamar meglátszott, hogy hatalmas munkabírású, dinamikus játékosról van szó, ám a korából és valószínűleg a bizonyítási vágyából fakadóan olykor túl keménynek is mutatkozott.
Számára az európai szerződés az egyetlen kitörési lehetőség volt, főleg azután, hogy Nigériában is kezdték megkérdőjelezni a képességeit, amiért olyan sokáig odahaza játszott. Ám ő rendületlenül hitt magában és tudta, hogy egyszer megadatik számára is a nagy lehetőség.
Egy májusban vele készített interjúban így mesélt az otthoni körülményeiről és a motivációjáról:
„Amikor gyerek voltam, sem focicipőre, sem szerelésre nem volt pénzünk. A túlélésért harcoltam, de szerencsére voltak, akik segítettek nekem. Most nekik is szeretném visszaadni, amit akkor kaptam. Magyarországon egy játékos a pályán kívül is meg tud élni, Afrikában ez azért sokkal nehezebb. A foci a legnagyobb esélyünk. Anno, ha nagy ritkán kaptam egy kis pénzt, azon agyaltam, hogyan tudnék olyan cipőt venni, ami akár egy évig is kibírja a lábamon. Most egy hónap után is lecserélhetem, ha akarom. A testvéreimnek viszont már megvan az az előnye, ami nekem akkor nem volt: megvehetik maguknak az én segítségemmel. Talán Isten ezért is segített engem, hogy ide juthassak: hogy nekik már meglegyen az, ami nekem még nem volt.”
Debrecenben végül érettebb játékossá vált, akinek egyre kiegyensúlyozottabbá lett a teljesítménye, és egyre nagyobb felelősséget is kapott a Lokiban. Az előző idényben 24 mérkőzésen lépett pályára, ezeken három gólt és három gólpasszt ért el. A legemlékezetesebb találata kétségtelenül az Újpest elleni gól, amit a hajrában szerzett, így kialakítva az 1–0-s végeredményt. A posztjából adódóan nem volt elvárás az felé, hogy gólkirályi babérokra törjön, ám így is viszonylag sokszor ért fel a támadóharmadba és a tizenhatos környékére berobbanva ő is egy veszélyforrássá vált a piros-fehérek játékában, akik talán, ha akad a keretben egy jobb képességű csatár, akkor 2024 tavaszán is a dobogóért küzdhettek volna.
Egyébként a csapat csatárproblémái szintén egy jól sikerült átigazolási ügylethez köthetők. Az északmacedón ék, Dorian Babunszki az előző idény elején hagyta el a klubot a svájci Grasshoppers kedvéért, nagyjából félmillió eurós átigazolási díjért, miközben ennek az ötödéért érkezett korábban Bulgáriából.
Ojediran a hírek szerint legfeljebb 300 ezer euróba került a Lokinak (amiben benne van a kölcsönvételi és az átigazolási díj is), hogy most nagyjából másfél millióért távozzon, ami a légiós játékosokat illetően klubrekordnak számít Debrecenben. A kettejük példája mutatja, hogy a Loki – ahogyan a többi magyar együttes is – remek átmeneti állomás lehetne Kelet- és Nyugat-Európa között.
A nigériai szűrő pótlására már érkezett is egy brazil labdarúgó, bizonyos Victor Braga, aki 23 éves és a kazah élvonalban szereplő Ordabasziban játszott legutóbb. Ő már túl van a debütáláson, hiszen a múlt hétvégén egy szűk félóra erejéig pályára lépett a Kecskemét vendégeként lejátszott, 1–1-es döntetlennel záruló összecsapáson. Ha beválik és idővel majd sikerül értékesíteni a játékjogát, garantáltan jól jár a klub, hiszen ő szabadügynökként csatlakozott a hajdúságiak keretéhez.
De térjünk még vissza Ojediranhoz. Nem ő az első olyan futballista, aki Debrecenből Lensba igazol. Emlékezetes, hogy a kétszeres NB I-es gólkirály, a francia Adamo Coulibaly 2013 nyarán hosszas keresgélés után szintén az északi együttesnél kötött ki, igaz, akkor mindössze a Ligue 2-ben szerepeltek, most pedig élvonalbeliek, és egy évvel azután, hogy a Bajnokok Ligájában is megmutathatták magukat, a Konferencia-ligában állnak rajthoz. Ojediran új edzője az a Will Still, akit mi is bemutattunk korábban, hiszen a topligák legfiatalabb trénereként csöppent bele az európai futball vérkeringésébe.
Kiemelt fotó: DVSC Facebook
Szerző
