Kockázat és jutalom – az FK Qarabag szélsőséges BL-kalandja
Az FK Qarabag Bajnokok Ligája-szereplése sokak számára meglepetés, ám az azeri bajnok tudatos kockázatvállalása lehetővé tette, hogy a nagy pofonok mellett időről időre szenzációs sikereket is elérjenek. A statisztikák és a pályán nyújtott teljesítmény is ezt a szélsőséges profilt tükrözi, amelynek köszönhetően a „kis csapat” a továbbjutással nagy hőssé tudott válni.
Az idei Bajnokok Ligája-sorozat egyik legnagyobb meglepetését egyértelműen az FK Qarabag szolgáltatta. Az azeri bajnok története során mindössze második alkalommal jutott el a legrangosabb európai kupasorozat főtáblájára, mégis már az első játéknapon megszerezte története első BL-győzelmét, majd egy fordulóval később hazai pályán is diadalmaskodni tudott. Gurban Gurbanov együttese a nyolcadik forduló végére tíz pontot gyűjtött, ami a 22. helyre volt elegendő, és ezzel kivívta a továbbjutást az egyenes kieséses szakaszba.
A történet első olvasatra mesébe illő, a valóság azonban jóval kevésbé romantikus. A sikerek nem váratlan fellángolások vagy egyszeri bravúrok eredményei voltak, hanem egy tudatosan felépített játékmód és hosszú ideje következetesen végrehajtott munka lenyomatai. Egy-egy mérkőzést külön vizsgálva könnyű csodaként tekinteni ezekre az eredményekre, az összképet nézve viszont egyértelművé válik, hogy sokkal inkább a vállalt kockázatok és a pontosan mért határok mentén működtetett rendszer hozta meg az „Atlilar” számára ezt az eredményességet.
Tudatos kockázat, alacsony hibahatár
Az azeri bajnok Bajnokok Ligája-szereplését nem egy stabil, kontrollal leírható modell jellemezte, hanem egy kockázatvállalásra épülő, erősen szituációfüggő játékmód, amely tudatosan lemondott a labdás dominanciáról a robbanékonyság és a reakcióképesség javára. Ez a megközelítés eleve magában hordozta a látványos kilengések lehetőségét mindkét irányban.
Ahogyan az alapszakaszban kiscsapatnak számító együtteseknél általában magától értetődő, úgy a Qarabag esetében is az átlagos labdabirtoklás és passzhatékonyság a mezőny alsó harmadába sorolta a csapatot. Ez kevés hosszú passzszekvenciával és alacsony támadóharmadbeli jelenléttel párosult. Gurbanov legénysége ritkán törekedett tartós kontrollra; inkább rövid, célirányos labdás szakaszokkal, majd gyors átmenetekkel próbálta megbontani az ellenfeleket. Ezt a tudatosan vállalt kompromisszumot erősítette, hogy a letámadás kifejezetten passzív volt, a magasan szerzett labdák száma alacsony maradt, és ezekből is ritkán jutottak el lövésig.
A játék intenzitása ugyanakkor nem hiányzott, csupán nem folyamatos formában jelent meg. A mérkőzéseken megtett távolság rendre átlagosnak bizonyult, ám a sprintmennyiség az élmezőnybe tartozott.
Ez jól mutatja, hogy a Qarabag nem állandó nyomásgyakorlással, hanem hirtelen ritmusváltásokkal, visszatámadásokkal és gyors megindulásokkal próbált előnyt szerezni.
Ennek következtében a mérkőzések gyakran apró momentumokra bomlottak, amelyek aránytalanul nagy hatással voltak a végkimenetelre.
Védekezésben a fegyelmezettség jelentette a stabil pontot. Az „Atlilar” messze a legkevesebb szabálytalanságot követte el, kevés sárga lapot gyűjtött, és kiállítás nélkül hozta le az alapszakaszt, ami arra utal, hogy a csapat inkább pozícióval, zárásokkal és visszazárással védekezett, nem pedig kockázatos belépésekkel. Ez sok mérkőzésen segített meccsben maradni, ugyanakkor az ellenfél akcióit nem mindig tudták így megfékezni. Az azeriek kapujára érkező lövések minősége gyakran magas volt, ami a kapus teljesítményének ingadozásával együtt magyarázza a bekapott gólok számát.
A rögzített helyzetek külön fejezetet érdemelnek. Hiába volt kevés a szabálytalanság a csapatnál, az ellenfelek sok szöglethez jutottak, ami több alkalommal negatív következményekkel járt. A harmadik legtöbb lövést, a második legmagasabb várható gólt és a harmadik legtöbb gólt engedték rögzített szituációkból. Ezzel szemben az azeri együttes végezte el a legtöbb pontrúgást a mezőnyben – bár szögletek terén a mezőny utolsó negyedébe tartoztak –, ezekből összességében kevés várható gólt termeltek, mégis háromszor is eredményesek voltak, ami az összgólok közel negyedét adta. Ez tökéletesen illeszkedik a csapat profiljába, hiszen a végletes teljesítmények itt is domináltak.
A kilengések ára és jutalma
A Qarabag idényét végigkísérte a tudatos kockázatvállalás, amely egyszerre volt a legnagyobb erőssége és a legfőbb sebezhetősége. A mérkőzések képe és a statisztikai mutatók is szélsőséges kilengéseket jeleztek, mintha egy-egy kiemelkedő teljesítményre rendre jutott volna egy súlyos pofon is.
Amikor ez a felfogás nem működött, az erőkülönbség könyörtelenül megjelent, és a Gurbanov-legénység kifejezetten sebezhetővé vált. Bilbaóban egy korai gól sem tudta az „Atlilar” javára billenteni a mérkőzést, a baszkok végig kontrollálták a játékot, számos nagy helyzetet alakítottak ki, majd a második félidőben felőrölték az azerieket (3–1). Nápolyban a végeredmény visszafogottabb maradt (2–0), de a mérkőzés képe hasonló volt, míg Liverpoolban a statisztikai fölény és a pályán látott nyomás már teljes összhangban állt a súlyos vereséggel (6–0).
Ugyanez a kockázatvállalás azonban a Qarabag legszebb pillanatait is megteremtette. A Benfica, a Chelsea és az Eintracht Frankfurt ellen is képesek voltak hátrányból fordítani – a londoniak ellen végül ez nem ért győzelmet –, mert nem adták fel az agresszív, előrefelé gondolkodó játékot. Lisszabonban a kétgólos hátrány ellenére addig variált a játékosállományon Gurbanov, mígnem megtalálta a sikerhez vezető utat. A klubvilágbajnok ellen egyetlen jó periódus elegendő volt a két gólhoz, míg a frankfurtiakkal szemben az ellenfél átmenetek elleni védekezésének hiányosságai nyitottak teret a fordítás előtt. Ezeken az estéken a vállalt rizikó nemhogy nem büntetett, hanem hét pontot hozott az azeriek számára.
Azokon a mérkőzéseken, ahol a különbség kevésbé volt szélsőséges, az azeri bajnok minőségbeli hátránya már inkább kiütközött. Az Ajax, bármennyire is nehéz idényt fut, a bakui éjszakán végül képes volt megfordítani a mérkőzést a túlzottan is behúzódó Qarabag ellen. Az FC København ellen viszont sikerült érvényesíteni Gurbanov együttesének erősségeit, és a dánok legyőzése nemcsak önmagában volt értékes, hanem kulcsszerepet játszott abban is, hogy a Qarabag végül befért a legjobb huszonnégy közé, és várhatja a folytatást.
Szerző
