Könnyek a jégen: édesanyja halála után két nappal lett olimpiai bronzérmes a kanadai műkorcsolyázónő
A sportolók számára elengedhetetlen a megfelelő lelkiállapot ahhoz, hogy sikeresen szerepeljenek egy megméretésen. Időnként azonban előfordul, hogy súlyos érzelmi terhekkel kell pályára lépniük – egy kanadai műkorcsolyázónővel például élete legfontosabb versenye előtt közölték, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt az egyik legfőbb támasza.
A sikeres, hazájában sokszoros bajnok Joannie Rochette kétévesen kezdett el foglalkozni szeretett sportágával, szülei a lakóhelyükhöz közeli folyón tanították meg neki az alapokat. A nemzetközi versenyeken is kiemelkedő eredményeket produkáló műkorcsolyázónő pályafutása megkoronázásának a 2010-es vancouveri téli olimpiát szánta. A verseny előtti nap reggelén azonban lesújtó hírt kapott, ennek következtében az addigi élete egy pillanat alatt megváltozott. Ekkor ugyanis az édesapja megkereste az olimpiai faluban, és közölte vele, hogy édesanyja az előző este szívrohamban elhunyt – ötvenöt éves korában. A tragédia utáni időszakban a gyásszal való küzdelem mellett még sokat is vívódott magában Rochette.
„A fókusz mindig rajtam volt, édesanyám az én karrieremet és a család boldogulását helyezte maga elé, nem is beszélt soha a panaszairól. Találtunk egy papírt a tárcájában, amire felírta az általa tapasztalt tüneteket: fájt a válla, zsibbadt a keze, homályosan látott és állandóan fáradtnak érezte magát. Bűntudatom volt, mert ha tudtunk volna ezekről, és időben kiderült volna, lehet, hogy egészen másként alakul a történetünk”
– mesélte egy interjúban.
Eldöntötte viszont, hogy a sokk ellenére nem lép vissza a versenytől, hanem az édesanyja emlékére fog korcsolyázni. Elmondhatatlan érzelmi teherrel lépett a jégre, ahol hatalmas lelkierőről tanúbizonyságot téve élete legmagasabb pontszámú rövidprogramját produkálta (71.36) – elmondása szerint csak arra figyelt, hogy a lehető legjobban csinálja egymás után a betanult mozdulatokat, igazából nem is emlékszik arra, hogy sikerült neki az a három perc. Mielőtt pedig elhagyta volna a pályát, a közönség vastapsa közben már nem tudott megálljt parancsolni az érzéseinek: könnyekben tört ki.
„Ez a pillanat sokkal több, mint egy verseny”
– mondta egy kommentátor a rendkívül érzelmes percek alatt. Rochette végül bronzéremmel zárta a játékokat, de a Vancouverben eltöltött napokra alighanem mindig is úgy fog visszaemlékezni, mint élete egyik legszomorúbb időszakára – hiszen az a valaki, akinek annyi mindent köszönhet, nem láthatta a remek szereplését.
„Drága anya, bárcsak ott lettél volna”
– tört ki belőle sokszor ez a fájdalmas mondat a 2010-es téli olimpia óta.
Rochette Vancouver után nem sokkal visszavonult a versenysporttól, a 2014-es, Szocsiban megrendezett játékokon sem indult már. Miután szögre akasztotta a korcsolyát, orvosi diplomát szerzett, és a Heart and Stroke Foundation of Canada szóvivője lett. A szervezet által képviselt ügy nyilvánvalóan mélyen érinti őt – mindent elkövet azért, hogy mások ne járjanak úgy, mint szeretett édesanyja.
Kiemelt kép: tsn.ca
Szerző
