Koman Vladimir: újra itthon, de van mit elszámolnia a szurkolókkal

Az ungvári születésű Koman Vladimir mindössze tizenöt éves volt, amikor 2004 őszén egy Haladás–Kecskemét NB II-es bajnoki mérkőzésen debütált a felnőttek mezőnyében, méghozzá győztes góllal, mégsem kapta meg a megszokott, szinte már túláradó figyelmet a futballszerető közvéleménytől és a szaksajtótól. Kis túlzással azt sem tudták, ki ez a fiatalember, de még akkor sem, amikor 2005-ben szerződtette az olasz Sampdoria. A genovaiaknál – természetesen – az első időszakban az ifjúsági csapatokban számítottak rá, majd 2007 tavaszán, egy Torino elleni bajnokin hirtelen az első csapat kezdőjében találta magát. Jól játszott, ráadásul ő adta a gólpasszt az 1–0-ás győzelem során, és ezek után már itthon is egyre többen figyeltek fel rá.

Ha kellett, a Milan világklasszisával, Robinhóval (jobbra) is összecsapott a labdáért (Forrás: Getty Images)

Az akkori szövetségi kapitányra, Várhidi Péterre egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy hívja meg az üstökösként berobbanó középpályást a felnőtt válogatottba, ám a szakember addig halogatta a döntést, mígnem az MLSZ erős kihívót kapott, az Ukrán Labdarúgó-szövetség is elkezdett érdeklődni Koman iránt. A játékos teljesítményét Kijevből is figyelték, nem kis részben azért, mert korban tökéletesen illett volna a 2012-es, részben hazai rendezésű Eb-re készülő csapatukba.

Utóbbi nagyban kellett ahhoz, hogy számításba vegyék a Barinál, ahová akkoriban kikölcsönözte a Samp (egy évet addigra már eltöltött a Serie B-s Avellinónál is), a világbajnokság ezüstcipőseként visszatérve az addiginál jelentősebb szerepet kapott az akkor a Serie A-ban szereplő déli együttesben, mi több, 2010 nyarán, Erwin Koeman regnálása idején az A-válogatottban is bemutatkozott. A 2009-10-es szezonban 16 meccsen 2 gólt szerzett az élvonalban, ezután már nem is engedte őt el anyaklubja. Koman a bajnokság mellett az Európa-ligában is egyre többször került pályára, emlékezetes, hogy a Debrecen elleni, már tét nélküli, 2–0-ra elveszített mérkőzésen például ő vezette ki csapatkapitányként az olasz együttest. Az idény végén a Sampdoria kiesett a legjobbak mezőnyéből, Koman pedig a rendszeres játéklehetőség ellenére sem volt boldog, mert míg a korosztályos válogatottakban általában a csatárok mögött szerepelt – nem is akárhogyan –, Olaszországban rendszerint a széleken játszatták. A búcsú után még fél évig tartozott a genovai klub kötelékébe, majd 2012 januárjában az AS Monacóhoz szerződött.

Az egyiptomi U20-as világbajnokságon elemében volt, olykor három játékos kellett, hogy hatástalanítsa (Forrás: AFP)

Az orosz oligarcha, Dmitrij Ribolovljev nevével fémjelzett éra ekkortájt kezdődött 2004 BL-döntősénél, és hiába csak a másodosztályban szerepelt, megnyerte a kispadjára a nagy Claudio Ranierit, és ő végül fel is juttatta a hercegségbelieket. Koman 17 mérkőzésen kapott lehetőséget a rendelkezésére álló fél szezonban, mondhatni alapember volt, ezért is hatott meglepetésként, hogy a nyáron továbbállt, és az orosz élvonalban szereplő FK Krasznodar játékosa lett. Két évig volt a zöld-feketéknél, és hiába játszotta végig szinte a teljes első idényét (26 meccs), a másodikban már az osztálytárs Ural Jekatyerinburgot erősítette kölcsönben. Az oroszországi kaland végül két év után, 2014 nyarán szerződésbontással ért véget, a válogatott középpályás pedig a vártnál nehezebben talált magának csapatot, holott a neve (ekkor még) Európa-szerte ismert volt.

2015 februárjában nagy meglepetésre a DVTK jelentette be szerződtetését, amely épp ezen a télen értékesítette két legjobb játékosa, Elek Ákos és Kádár Tamás játékjogát is. Tavasszal 10 meccsen szerepelt, gólt nem tudott szerezni. A következő idényt nagy reményekkel, csapatkapitányként kezdte a középpályás, és első gólját is megszerezte a harmadik fordulóban a címvédő Videoton ellen, ám Miskolcon máig nem felejtik el, hogy a mérkőzést emberelőnyben sikerült 1–0-ról elbukni, többek között azért, mert a 91. percben hősünk egy hatvanméteres(!) hazaadást elrontva kiugratta a székesfehérváriak portugál légiósát, Filipe Oliveirát, aki a kapus mellett eltolva a labdát az üres kapuba lőtt. Ettől kezdve még nagyobb nyomás alá került, a szurkolók az előéletét ismerve azt várták, hogy húzóember legyen, de a teljesítménye igencsak átlagos volt, akárcsak a csapaté.

2016 nyarán – az eddigiekből is könnyen kikövetkeztethető módon – szerződésbontáshoz vezetett a klub és a középpályás fáradtnak tűnő kapcsolata. A távozás pedig nem csak klub-, hanem országváltással is járt – ismét. A török Süper Lig újonca, az Adanaspor szerződtette, az első évben rendszeresen játszott (31 bajnoki), de a csapat sereghajtóként kiesett az élvonalból, a következő, másodosztályú szezonban pedig már csak 17 alkalommal volt a pályán, nem is jutottak tovább a középmezőnynél.

Ezek után 2018-ban még keletebbre tette át a székhelyét, és elfogadta az iráni Szepahan ajánlatát. Ez a lépés szinte szavak nélkül is nyilvánvalóvá tette, hogy a játékos lemondott a számottevő európai karrierről és valószínűsíthetően a válogatott meghívóról is. Irán futballja ugyan az ázsiai kontinensen a jobbak közé tartozik, nem tűnt reálisnak, hogy az ekkor már majdnem 30 éves játékos itt építse újra félbetört karrierjét.

Koman meglehetősen sikeres volt Iránban, a tizenhat csapatos Persian Gulf Pro League-ben ezüstérmet nyert új csapatával, ezzel indulhattak az ázsiai Bajnokok Ligájában is. Alapember lett, 22 meccsen szerepelt, és 2 gól mellett 3 gólpasszt adott. A következő idényben némileg visszaesett a csapat teljesítménye és az övé is, mindössze 17 bajnokin kapott lehetőséget, amit egy góllal hálált meg, de ne feledjük, ez már részben a 2020-as év volt, amit alaposan felbolygatott a koronavírus okozta világjárvány.

Komannak (szemben, 77-es mezben) Iránban jól ment a szekere, sokszor akadt oka ünnepelni (Forrás: blikk.hu)

Koman Vladimir pályafutása ezután az idény után új állomáshelyen, az Egyesült Arab Emirátusokban folytatódott, de az al-Hatta csapatánál vállalt 10 mérkőzés maximum a „vadóczi értelmezésben” érdekes, szakmailag alighanem a mélypont. 2021 szeptemberében már egyáltalán nem okozott felbolydulást, hogy az egykor az Arsenal és a Liverpool által is monitorozott játékos az indiai bajnokságba szerződött, a Chennaiyin FC csapatánál pedigréje alapján kimagasló futballistának kellett lennie, bár erről a 17 meccsen szerzett 3 gólja kevésbé győzött meg bárkit is.

A távozása után nem sokkal, 2022. július 11-én némi meglepetésre a DVTK jelentette be a szerződtetését.

Úgy tűnik, Koman Vladimirt vonzotta ez a koncepció, és 33 évesen megpróbálja itthon bizonyítani, hogy hibáztak, akik már leírták. A valaha megvolt képességei alapján az ő igazolása nyilvánvalóan erősítés az NB II-ben, ugyanakkor hatalmas kérdés, hogy akarja és tudja-e még azt a teljesítményt hozni, amit várnak tőle?

Az előző idény megpróbáltatásaiból még fel nem gyógyuló szurkolók mindenesetre kevésbé vannak elragadtatva az érkezésétől, mint azt elsőre hinnénk. Egyesek elhibázott, vicc-kategóriájú húzásnak tartják az átigazolását, mások kockázatkerülő, alibiző játékosként emlékeznek rá, és szinte mindenki azt az átkozott hazaadást emlegeti vele kapcsolatban 2015-ből… A fantatikusokat persze a világon mindenhol meg lehet győzni a kellő odaadással, jó focival és megfelelő eredményekkel, így a korábbi Sampdoria-játékos most sokat tehet azért, hogy a karrierje zárásához közeledve az ígéretesnek tűnő kezdetekhez méltó teljesítményt tegyen le az asztalra.

Láthatóan jó kedvvel tért vissza Miskolcra, de akad még elszámolni valója a szurkolókkal (Fotó: dvtk.eu)

Magyar színekben

A válogatottban csupán négy évig volt aktív, mindössze 36 mérkőzésen magára húzva a meggypiros mezt. Ahogyan már volt szó róla, Erwin Koeman irányítása alatt debütált 2010 májusában egy Németország elleni barátságos 0-3 alkalmával, utoljára pedig 2014-ben a Dánia elleni debreceni 2-2 során szerepelt. Hét gólt szerzett ebben az időszakban, a legfontosabbat kétségtelenül a 2012-es Törökország elleni 3-1-re megnyert világbajnoki selejtezőn és sajnos végig pályán volt az amszterdami 8-1-es kivégzés alkalmával is. A nemzetközi szereplésének jelentősége eltörpül amellett, hogy a 2009-es U20-as világbajnokságon milyen teljesítményt nyújtott, akkor úgy tűnt, akár másfél évtizedre is betöltheti az elsőszámú irányító pozícióját. Hogy nem így lett az részben a magyar labdarúgás, részben pedig a futballista személyes felelősségén alapszik.

Kiemelt fotó: dvtk.eu