Kompany fejjel ment a falnak, de a bajor szurkolókon kívül mindenki ragyogóan szórakozhatott a Barca–Bayern rangadón

Minden körülmények között óriási rangadónak számít a Barcelona és a Bayern München összecsapása. Az UEFA-nál, mikor megváltoztatták a BL lebonyolítási rendszerét, akkor a szándék éppen az volt, hogy már ősszel is minél több ehhez hasonló rangadóra kerüljön sor, amit azzal próbáltak garantálni, hogy az első kalapban lévő együttesek két ellenfelet kapnak a hozzájuk hasonlóan kiemelt gárdák közül és kettőt a második kalapból.

Nemcsak két nagy múltú klubról van szó, hanem a 2024-2025-ös bajnoki idény talán két legjobb formában lévő csapatáról, hiszen az fbref.com adatai szerint ennek a két együttesnek a legjobb a várható gólkülönbsége a négy nagy európai ligát figyelembe véve. A Barcelonának elsősorban a támadójátéka emelkedik ki, míg a Bayernnek a védekezése.

Az igazán nagy kérdés az volt a mérkőzés előtt, hogy mindkét csapat annyira nyíltan kimegy-e az egész pályán embert fogva védekezni, mint ahogyan a bajnokságban teszik a náluk jóval szerényebb képességű csapatokkal szemben. A Bayern védekezése megfojtja az ellenfeleit a Bundesligában, lövésig is alig jutnak el velük szemben, ami abból adódik, hogy nem tudják kihozni ellenük a labdát általában a saját térfélről sem. Érdemben ártani csak az Eintracht Frankfurt tudott nekik, a gyors kontrákkal. Vincent Kompany eddigi edzői munkáját látva számíthattunk rá, hogy most sem fog visszaállni a Bayern, és ez így is történt. Általában Michael Olise lépett fel Harry Kane mellé letámadni a két belső védőt, Thomas Müller és Serge Gnabry őrizte a két szélső védőt és a középpályásokat is szorosan fogták, hátul pedig Robert Lewandowskit Kim Min Dzse vagy néha Dayot Upamecano őrizte egyedül. A Bayern védekezéséről sokat elárul, hogy 54 méterre a saját kapujuktól hajtották végre átlagosan az első védekező interakciót, ami elképesztő és még ennél is döbbenetesebb adat, hogy 6 alatt (5,8) volt a PPDA mutatójuk. Persze gólhátrányban voltak szinte végig, de egyenlő állásnál sem lassítottak. Azáltal, hogy a Bayern kint volt magasan letámadni, a Barcelona számára már-már szokatlanul nagy terek nyíltak a pályán, hiszen a bajnokikon nem ehhez szoktak, hogy az ellenfél védelmi vonala a félpályánál van meghúzva. A mélységből kiváló labdákat osztottak ki Raphinha és Lewandowski felé. A sok sérült és a keretfelépítési gondok miatt hatost játszó Pedri és mellette Marc Casado, Jules Koundé és a csereként pályára lépő Frankie De Jong és Dani Olmo is parádés labdákat adott nyomás alatt, és amikor nem a kiugratást várta éppen, akkor Lamine Yamal is, ahogyan a negyedik gól előtt is láthattuk.

Direkt és eredményes volt a Barca

Ritkán próbálta meg hosszan járatni hátul a labdát a katalán együttes, sokkal inkább direkten játszottak, ahogyan azt egy Hansi Flick-csapattól megszokhattuk már. Keresték azokat a párharcokat, ahol egy az egyben a támadó éppen olyan vagy jobb pozícióban van, mint az ellenfele, vagy gyorsabb nála. Utóbbira kiváló példa volt a Raphael Guerreiro, Raphinha párosítás, amiből az FCB harmadik gólját lőtte a brazil. Azáltal, hogy Upamecano a gyorsabb és a mozgékonyabb müncheni belső védő, az ő feladata volt, hogy rendre kilépjen a védelemből és a középpályáról érkező Fermín Lópezre figyeljen, ezáltal Kim maradt Lewandowskival egy az egyben és a spanyol góllövőlistát 12 góllal vezető lengyel számára ez egy rendkívül kedvező párosításnak bizonyult. Yamal pedig egy az egyben megint őrületes dolgokat csinált, hat sikeres csele volt. Őt nem szabad egyedül hagyni egy védővel, mégis rendre megtette ezt a Bayern München.

Kompany ezen a találkozón ugyanazt élhette át, amit az előző idényben a Burnley kispadján a mérkőzések 80 százalékában, dominálnak mezőnyben, de a magas védelmi vonalukat könnyedén átjátsszák a minőségben semmivel sem gyengébb ellenfelek és nagy helyzeteket alakítanak ki velük szemben. Egyre nagyobb mintát látva úgy tűnik, hogy az ehhez való ragaszkodás lehet Kompany előrelépésének a gátja. Ha nincsen minőségbeli fölényben a csapata, akkor az emberorientált letámadásra épülő védekezését átjátsszák és a párharcokat megnyeri az ellenfél, ziccerben vezetheti a kapusra a labdát. Roberto De Zerbi Brightonjának hasonló problémái voltak az előző idényben. A Bayernnel ellentétben a többi nagycsapat inkább középmagas blokkban védekezik, és bizonyos jelekre mennek ki emberig vagy szorítják az egyik oldalvonal felé az ellenfelet. Előbb-utóbb Kompanynak is váltania kell, mert a BL-ben tavasszal nem fognak így messzire jutni. Persze a bajnokságban ez lehet kifizetődő, ott még nagyobb erőfölényben vannak, mint a Championshipben a Burnleyvel volt, amely során magabiztosan meg is szerezték a bajnoki címet 2023-ban.

A bajorok támadójátéka ezen a mérkőzésen is rendben volt, több nagy helyzetet is ki tudtak alakítani. A Barcelona védelmi vonala is magasan volt, még ha nem is annyira, mint a vendégeké és a pálya belső területeit zárták, a széleket hagyták szabadon. A hétvégi, VfB Stuttgart elleni rangadóval szemben ezúttal nem Kane és Müller visszalépéseire és a két szélső támadó, valamint Alphonso Davies beindulásaira próbáltak játszani, hanem azzal okoztak zavart, hogy Müller rendre kihúzódott a jobb szélre, miközben Olise és Guerreiro folyamatosan jöttek befelé, ezáltal Alejando Baldé és a visszalépő játékosok is jöttek velük befelé, Müller pedig ott maradt teljesen szabadon és onnan osztogathatott. Egy lesgól született is ebből és többször is veszélyt teremtett ez a szituáció. Később pedig a másik szélen Gnabryt hagyták rendre teljesen szabadon, mert Koundé is mindig a centrális zónákba próbált besegíteni, Yamal pedig nem jött vissza a saját tizenhatosa környékére. Kane ezúttal nem a visszalépésekért felelt, hanem érkezett a tizenhatoson belül és a képességeit ezúttal is megvillantotta, ő szerezte a Bayern egyetlen gólját.

A Bayern München sok esetben 2–2–6-ban állt fel, mert a két szélső védő is már a támadókkal egyvonalban helyezkedett. A visszarendeződéssel pedig óriási problémáik voltak, Raphinhát és Yamalt a két szélen nagyon sokszor lehetett indítani, mert túl szűken helyezkedett a biztosítóvédekezés (rest defence). Joshua Kimmich meglepő módon csak a második félidőben kezdett el visszalépni a két belső védő mellé harmadiknak és onnan szervezni akár mélységből is a játékot, pedig a Stuttgart ellen ez remekül működött. Ezen felesleges volt változtatni Kompanynak, azt gondolom, különösen úgy, hogy Kimmich visszalépésével Lewandowskit is mozgásra kényszerítették és nem csak az egyik hatost kellett onnantól fedeznie. Jamal Musiala beállításával a középső helyeken is veszélyesebbé vált a Bayern, de gólt ekkor már nem tudtak szerezni, maradt a 4–1-es hazai győzelem.

Összegzésként elmondható, hogy egészen kiváló és szórakoztató mérkőzést láthattunk azáltal, hogy mindkét csapat önmagát adta és nem vált pragmatikussá attól, hogy a rivális is hasonlóan jó erőt képvisel. Meglepődnék mindenesetre, ha a kieséses szakaszban összekerülne a két együttes és ugyanilyen felfogásban lépnének akkor is pályára. A Barcelona játékát már méltattuk, de legalább ennyire ki kell emelnünk az utánpótlás-nevelési rendszerét is, hiszen hat La Masía-növendék kezdett, hármat pedig becseréltek…

Kiemelt kép: Nippon News / Aflo Co. Ltd. / Alamy Stock Photo