Konrad Laimer a Bayern München funkcionális válasza a jobb oldali szélső védő posztra

Amikor Konrad Laimer 2023 nyarán szabadon igazolható játékosként a Bayern Münchenhez szerződött, az érkezése nem kavart fel nagy hullámokat. Nem sztárigazolás volt, nem egy hosszú távú projekt része, hanem egy olyan futballista megszerzése, akiről szinte mindenki sejtette, hogy hasznos lehet. Az akkor 26 esztendős középpályás jelentős nemzetközi tapasztalattal, többéves Bundesliga-rutinnal és a Red Bull-iskola révén a magas intenzitású futball alapos ismeretével érkezett. Mindez alapján klasszikus rotációs embernek tűnt, aki egy topklub keretében mindig nagyon fontos.

Két szezonon keresztül nagyjából ez is volt a helye a hierarchiában. Játszott több poszton, beugrott, ha kellett, mindig elvégezte a rá kiszabott feladatot, de többnyire az látszódott a teljesítményén, hogy nem tudja hozni azt a konzisztenciát, ami elvárt egy stabil kezdőjátékostól. Ennek ellenére a hozzáállása mindig példás volt. „Az agresszív vezető szerepe mindig jobban érdekelt, mint a mágusé vagy a művészé” – fogalmazott korábban, és ez a mondat pontosan leírta müncheni felfogását is.

A 2025–2026-os idény azonban fordulatot hozott. Nem azért, mert Laimer látványosan megváltozott volna játékosként, hanem mert Vincent Kompany rendszere letisztultabbá vált, és a belga edző pontosan tudta, hogy mit várhat tőle.

Kompany nagyon pozitív hatással volt Laimer karrierjére (Fotó: DPA)

 „Nyitott vagyok mindenre” – ez a fajta hozzáállás lett az erőssége

Laimer szerződése 2027-ben jár le, és amikor korábban a bundesliga.com a jövőjéről kérdezte, így válaszolt: „Nagyon jól érzem magam itt. Nyitott vagyok mindenre.”

Ez a mondat nem szerepigényt vagy pozícióharcot sugall, hanem alkalmazkodást. Az osztrák válogatott középpályás a Bayernben jóval többet játszott jobbhátvédként, mint a saját posztján, az utóbbi időszakban pedig balhátvédként is hamarabb számoltak vele, mint a középpályán. Christoph Freund sportigazgató reakciója árulkodó volt: „Hosszú ideig szeretnénk Konnyt Münchenben tartani.”

Nem azért, mert ő lenne a csapat arca, hanem mert pontosan az ilyen játékosokra lehet stabil rendszert építeni. Kompany második idényében már egyértelműbb struktúrában gondolkodik, amelyben a bajnoki cím megszerzése után nem az alapok keresése, hanem a finomhangolás került előtérbe. Noha az edző korábban is jelezte, hogy Laimer különleges státuszt élvez nála, a 2024–2025-ös és a 2025–2026-os szezon között jelentős a különbség, mind csapatszinten, mind az osztrák játékos szerepét illetően.

Ebben az idényben egyértelműen látszik, hogy kiemelkedő technikai kvalitások nélkül is a posztja egyik legjobbja lehet a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában is, mert feltétel nélkül végrehajtja, amit a rendszer megkíván. „Az energiája és a győzelem iránti éhsége különbözteti meg a többi futballistától – mondta róla Kompany. – Magas játékminőségünk van, de ehhez rengeteg energiára is szükségünk van. Ez nagyon fontos számunkra.”

Ez az energia különösen a jobb oldali szélső védő posztján vált értékké. A Bayern évek óta keresi a megoldást erre a szerepkörre, és bár Laimer már korábban is játszott ezen a poszton, Kompany rendszerében funkcionális válasszá vált. Nem beadásokkal vagy egy az egy elleni megoldásokkal tűnik ki, hanem pozíciós fegyelemmel, intenzív visszatámadásokkal és a jobb oldalon kialakított stabil játékoskapcsolatokkal, elsősorban Michael Olisével. Ebben a rendszerben képes meccsről meccsre kiegyensúlyozott, magas szintet hozni.

A különbség a mostani és az előző évekbeli Laimer között elsősorban funkcionális. Korábban gyakran különböző posztokra tolták ki, miközben egyszerre vártak tőle szélességet, labdás felfutásokat és azonnali visszarendeződést, a csapat struktúrája azonban kevés kapaszkodót adott a döntéseihez. A mostani idényben Kompany éppen ezeket a bizonytalanságokat vette le a válláról. Laimernek nem kell kreatív megoldásokat keresnie a támadóharmadban, nem tőle várják a játék felgyorsítását vagy a védelem megbontását. A feladata pontosan meghatározott. A jobb oldal biztosítása, az ellenfél átmeneteinek lezárása és a labdavesztés utáni azonnali visszatámadás. Ebben a szerepben az agresszivitása, a tempója és az anticipációs képessége egyszerre érvényesül, miközben a technikai határai kevésbé jelentkeztek.

A belga szakember konzisztenssé tudta tenni az osztrák játékos teljesítményét (Fotó: DPA)

 Az osztrák futballista szereptudatát jól illusztrálja az a jelenet is, amikor a Bajnokok Ligájában balhátvédként találta magát a pályán, miközben a bal lábas Raphael Guerreiro a jobb oldalon kapott szerepet. „Elgondolkodtam rajta, amikor megláttam a taktikai táblát – mondta nevetve. – Az edző azt mondta, taktikai okokból van így. Fogalmam sincs, hogy mik voltak ezek az okok. Ő a főnök. Mi nem azért vagyunk itt, hogy megkérdőjelezzünk a döntését.”

Ez nem naivitás, hanem tudatos szerepfelfogás. Kompany rendszerében Laimer nem azért válik értékké, mert alkalmazkodni kényszerül, hanem mert alkalmazkodni képes. David Alaba az osztrák válogatottnál pontosan ezt emelte ki vele kapcsolatban: „A mentalitása, a hozzáállása és a profizmusa egyedi. Több poszton is tud játszani, és minden edzésen a maximumot adja.”

A rendszer felemeli – de nem menti meg

Fontos azonban árnyalni a képet. Laimer felértékelődése szorosan összefügg azzal, hogy a Bayern mérkőzéseinek többségén működik a struktúra. Amikor tiszták a pozíciók, egyértelműek a szerepek, és a csapat kontrollálni tudja a ritmust, ideális rendszerjátékos, hiszen fegyelmezett, pontos és folyamatosan jelen van a játékban.

Amikor viszont ez a keretrendszer megbicsaklik, a mérkőzés fizikálissá, kaotikussá válik, és eltűnnek a pozíciós előnyök, gyorsan kirajzolódnak a határai. Laimer nem az a játékos, aki lelassítja a játékot, újrarendezi a csapatot, vagy egyéni minőséggel rendet tesz a káoszban. Ilyenkor az intenzitása nem kiemel, hanem beleolvad a mérkőzés zajába. Ez nem teszi őt gyengévé, csupán pontosan kijelöli a szerepét. Harry Kane szavai jól összefoglalják az osztrák légiós valódi értékét: „Ő azok közé a játékosok közé tartozik, akik kicsit a radar alatt maradnak, de kulcsszerepet játszanak. A futásai, az asszisztjai, a védekezése mindkét oldalon kiemelkedő.”

Laimer nem lett a müncheni együttes arca, és nem klasszikus vezéregyéniség. Kompany rendszerében azonban megkerülhetetlen funkcionális alapemberré vált. Nem azért, mert többet tud, mint korábban, hanem mert végre pontosan meghatározták, mire van szükség tőle. Egy játékos, akit a rendszer felemel, de nem ment meg – és aki így, a rotációs ember szerepéből kiindulva jutott el egy stabil, jól meghatározható feladatkörig a Bayern München hierarchiájában.

Borítókép: DPA – Büntető-montázs

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.