Ellenbruch Zsolt: „A szó hatalom!” – Körkérdés 2020

A gyermek, akire nagyon nagy hatást gyakorolt az afroamerikai világnézet, akinek a vérvonalából eredő németes munkamorálját, valamint a mesekönyvekből fakadó vikingek iránti rajongását ezzel összevegyítik, az örök lázadó stílusával, meg egy örökölt részleges eidetikus memóriával, akkor már kész is van az a „zabigyerek gondolkodásmód”, amivel rászabadulva a sportvilágára megszületik egy igazi „szörnyeteg”, aki imádja a számokat, szembemegy mindennel és képes akkor is a realitás talaján maradni, mikor a föld felett méterekkel kellene ünnepelni.

Körkérdés 2020 foci elemzés

Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

Az a bizonyos afroamerikai vonal itt is erősen él bennem, mert a labdarúgás mellett minden jöhet, ami Amerikában kiemelt sport, legyen az NFL, NBA, NHL, vagy MLB.

A foci családon belüli kapocs, ez volt édesapámmal a legfontosabb közös pontunk, bár az összes számomra kedves csapat az ő kedvenceinek valamilyen szinten ellenfele volt, mert hát

lázadni muszáj

illetve, mert így lehetett igazi vérre menő csatákat vívni a rangadókon, a legszebb emlékeket is ez adja vissza róla, a meccsnézések, az udvaron focizások, meg persze az, hogy láttam őt védeni teremtornákon, valamint, mikor megnézte, ahogy én játszom, és mindig igyekezett negatív lenni, hogy motiváljon.

Talán még fel se fogtam akkor, de mai napig fel tudom idézni Bierhoff gólját – pedig csak 5 éves voltam –, ahogy befordul, rálövi és hatalmas mázlival megnyerik a németek a 1996-os Eb-t. Valahol ekkor alakult ki a labdarúgás iránti szerelem, mert egyszerre tudtam örülni a német sikernek, meg szomorkodni a cseh vereség miatt, vagyis két ellentétes érzelmet tudott egyszerre kiváltani bennem és ez a katarzis teljesen rabul ejtett.

Az agyam imádja a számokat, és ha azokhoz tudom kapcsolni a dolgokat, akkor szinte minden megmarad benne; az amerikaiak nagyon statisztikafüggők, ez pedig később rettentően elcsábított.

Persze sokat tett ezért a nagy fanatizmusért a Madden 08 is (na meg, hogy bejött Magyarországon a tévébe az amerikai foci), mert ott lettem teljesen elvakult szerelmese az NFL-nek, majd onnan jött a többi sport, mert maga az a közeg teljesen be tudott szippantani. Ahogy az ottani fiatalok egyszerre űznek több sportot is, hogy valahogy kitörjenek a mélyszegénységből. Iskolába menet hallgattam a rapzenét, aminek eleinte nem is értettem a szövegét, de mikor elkezdtem utánamenni és értelmezni a mélyebb gondolatú dolgokat, akkor teljesen másképp kezdtem látni azt az életet, amit ők megélnek.

Teljesen amerikanizálódott a sporttal való kapcsolatom, azok kerültek előtérbe, ami meg is alapozta a statisztika iránti szenvedélyt, amit mára már a gurulós foci is erősen átvett, én meg nagyon élem ezt a világot.

 

Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért?  

Ez egy nehéz kérdés, mert a Brentford az egyik nagy kedvencem, de a Chambly pedig azért kedves a szívemnek, mert idehaza senki nem foglalkozik ilyen témákkal, pedig a modern futball romantikája tud lenni az a sztori. Mivel mindenki a mainstream vonalon szeret mozogni, mert az sokkal eladhatóbb, én már csak azért is ezeket az underground témákat tudom leginkább kedvelni és szívből megírni. 

 

Mi volt számodra 2020 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban?

Hát ez nézőpont kérdése, mert ha rosszindulatú akarok lenni, akkor engem nagyon negatívan érint, hogy

Lionel Messi nem lépett le Barcelonából.

Vallom, hogy az én és az utánam jövő korosztály nagyobbik része már nem a klubok irányába elkötelezett, hanem a sikerek és a játékosok iránt, márpedig ahogy Cristiano Ronaldo klubváltása is elképesztő módon növelte meg a Juventus-szurkolók számát, úgy ez az igazolás is bizonyította volna, hogy

nem tudja a korosztályom és a fiatalabbak, hogy mi az a klubhűség szurkolói szempontból.

Ha nem akarok ennyire rosszindulatú lenni a negatív esemény megnevezését illetően, akkor saját magamat tudom felhozni, hogy mennyire nem tudott lekötni a nézők nélküli NBA. Kiéhezve vártam, hogy kezdődjön a „buborék”, de elképesztően csalódott voltam az első meccsek után, hogy mennyire nem tudom élni ezt a közeget. A végére pedig odajutottam, hogy a sérülések miatt – és persze, mert #Lakersfanhater vagyok –, már a döntő se tudott érdekelni annyira, hogy fennmaradjak hajnalban.

Labdarúgáson belül, vitán felül áll, hogy nálam a Bodø/Glimt első bajnoki címe fontos, ahogy totálisan ledominálták az Eliteserient, megdöntve nem kevés rekordot és elrabolva még idehaza is néhány ember szívét.

A FIFA-játékokból eredeztethető a közös múltam a „nagy sárga fogkefe gyermekeivel”,

és a rajongás természetesen a nem is oly rég megnyert történelmi aranyérem alkalmával is kitört belőlem. Kjetil Knutsen egy olyan hőssé nőtte ki magát északon, hogy bár remélem még egy ideig marad a csapat edzője, de utána nagyon szeretném látni őt egy topligában is, mondjuk a Bundesliga feküdne neki szerintem.

Másik pozitív eseményként az MLB hazai tévés piacra való behozatalát hoznám, ahol történelmi gyönyörűségeket élhettünk meg. A döntő negyedik meccsének végjátékának gondolatától is a hideg ráz, hogy azt élőben magyar kommentárral látni micsoda felfoghatatlan dolog volt. Bár a „Slam Diego” esetet nem láttam élőben, de ezek pont olyan események, amik nagyon gyorsan rabul tudják ejteni az embert, ha nem szerette eddig ezt a sportot akkor is.

 

A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért?

Hosszú listát tudnék írni edzők, játékosok és general managerek nevével ellátva, de még extrább emberekkel is, mert túl sok olyan dolog volt még ebben a koronavírus által megszenvedtetett évben is, akinek a munkássága hatással volt rám.

Alex Smith,

A Washington Football Team (de rossz még leírni is) irányítója visszatért és pályára lépett, sőt jól is játszott egy olyan sérülés után, mikor az is téma volt, hogy annak is örülni kell, ha nem lesz szükséges, hogy amputálják a lábát. Nem akarom túlragozni a dolgot, aki nem követi az amerikai focit annak is érdemes elolvasni a sztoriját, mert nem hétköznapi.

 

Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

Hát nehéz lenne nem azt írni, hogy egy kedves Bayern München-szurkoló barátommal közösen, élőben, a helyszínen megtekintett Európai Szuperkupa-döntő, és az a pillanat, amikor Ocampos értékesíti a büntetőt és vezetéshez juttatja a Sevillát. Bár egy pillanatig nem hittem, hogy nyerhet a csapat, de hogy ott lehettem és láthattam őket, az egy picivel az Inter elleni 6. kupasikert is felülmúlja.

 

Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

Itt is nagyon hosszú listát tudnék írni, mert sok olyan játékos robbant be fociban és a többi sportban is, akiket figyelemmel kísérek egy ideje, legyen az egyetemi karrier miatt, vagy bármi más okból.

Megmaradok a focinál – mert ha lesz is, aki olvassa itt még a válaszaimat, akkor biztos onnan vár nevet –, így legyen talán Darwin Nunez, aki egyszerre mainstream is meg nem is.

Az uruguayi látványosan berúgta az ajtót Portugáliában, illetve az Európa-ligában is, de számomra inkább az Almeríában lett nagyon érdekes. A tavasszal kiugrottak a számai a másodosztályból, ott már tudni lehetett, hogy ő csak úgy maradhat a csapatban, ha feljutnak, de akkor se lesz egyszerű megtartani. Félig-meddig örülök a Benficába való igazolásának, bár Sevillában szívesebben láttam volna…

 

Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszi szezonjában? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni?

Nem is én lennék, ha nem úgy kezdeném, hogy nagyjából mindent IS figyelek, de persze a fent említett sportok vannak előtérben, de itt is maradva a focinál az Eliteserient vagy az Allsvenskant kell elsősorban felhozzam. a skandináv vonal ebben is megmutatkozik, meg persze abban, hogy ezek szerepelnek a bakancslistámon is, hogy ide el akarok menni – vagy élni akarok itt – meccse(ke)t nézni. 

Mivel ez a két liga nem őszi-tavaszi lebonyolítású, hanem fordítva, így inkább nem csak a tavaszra reflektálnék, hanem egészében a bajnokságra, és nem tudok újat mondani, csak annyit, hogy többet szeretném látni őket az európai kupaporondon, mert nagyon rájuk férne, remélem a harmadik számú sorozat beindulása jótékony hatással lesz rájuk.

Ott a klubok elég nagy százaléka a közösségek vagy a helyi gazdagok vállán nyugszik, ami számomra a régmúlt szépségét idézi, hogy nem a pénz volt a mindenek felett álló erő, hanem a rengeteg helyi fiatal, ahogy rájuk építik a kereteket és ahogy a helyiek valóban azt érezhetik, hogy a klub sikere az ő sikerük, mert a gyerekük, vagy a családtagjuk is oda köthető.

 

Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit?

Negatívan, szörnyen negatívan.

Nem hiszem, hogy tudnék olyan összetett véleményt megfogalmazni, amit meg lehetne jelentetni, mert tele lenne olyan kifejezéssel, amit nem lenne illő publikálni, illetve olyan kijelentéssel, amin megsértődhetne elég sok mindenki, nekem meg nincs erőm szélmalomharcot vívni főleg nem más terepén, ahol biztosan veszítenék.

 

Ha a Büntető olvasóinak önmagadat nem a sporton keresztül kéne elbeszélned, mit mondanál, hogyan ismerhetnek rád?

Szerintem engem már nem lehet a sporttól elkülöníteni, mert csaknem eggyé váltam vele. Azzal kelek, azzal fekszem, úgy tervezem a napjaimat, hogy a fix pont benne a sport.

Mostanra a munkám és a hobbim eggyé tudott válni, így pedig hatványozottan igaz lett rám, hogy nem tudnék külön válni tőle és persze nem is akarok. Biztos fog ez majd változni némileg, de túl messze szerintem csak akkor távolodom el tőle, mikor minden mástól is. 

 

Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

„A szó hatalom” – az internet korában pedig hatványozottan igaz Maya Angelou gondolata, mert amit leírsz valahová, az megmarad. Nekem itt olyat kell leírnom, ami tényeken alapul és értelmiségi gondolat magját ülteti el az olvasó fejében, így a lehető legtöbbet várom el magamtól, és csak remélni tudom, hogy azok, akik olvassák az írásaimat, azok épp ezt az érzést kapják meg mikor sorról-sorra haladnak, de nem felejtenek el közöttük sem olvasni.

Írj hozzászólást