Gabay Balázs: „Az embert keresem a sportoló mögött” – évzáró körkérdések 2021
Gyerekként a rajongás elfedi a sport mélyebben lapuló szöveteit. Kluivert fájdalmas pöccintése a 95-ös BL-döntőben vagy épp a svédek szabadrúgás álom-kombinációja Brolin-módra 94-ből – ezek élnek élénken bennem. Míg az, hogy Maradona az amerikai vb-n nekem is varázsolhatott volna, de egy másik varázsszer ebben megakadályozta, csak később „esett le”. Ahogy az is, hogy Cseh László egyetlen olimpiai ezüstjében, Eb-aranyában hány kínkeservesen úszott hossz, mennyi testi és lelki fájdalom adódik össze. Vagy hogy egy Gibraltár–San Marino Nemzetek Ligája-meccs után a vendégek hátvédje miért nyilatkozik sírva az előző három meccsen szerzett 2 történelmi pontot ünnepelve. A sport velejét nekem ezek a legtöbbször rejtve maradt hosszok, az álmokért feladott álmok, a csúcsteljesítmény mögött rejtőző személyiségek adják igazán, őket hívjuk sportembereknek. Őket keresem, velük szeretek beszélgetni, tanulni tőlük, a tapasztalatukból, melyeket a civil életben is forintra lehet váltani. Hogy ezeket az embereket a dartstábla előtt, vagy a szögletzászlónál, esetleg vaxolás közben találom meg, lényegtelen.
– Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?
– A focilabda azóta jó barát, amióta az eszemet tudom, de valójában ami pattog, az jöhet. Édesapámmal, a bátyámmal már 30 éve is pattogtattunk a pályán, a pingpong-asztalon, a régi társakkal meg a teniszpályán a suliban. Persze az sem gond, ha fabábukat kell tologatni a kockás asztalon, vagy ha nyilakat dobálunk egy nagy kerek táblába. Rendszeres sportként a kispályás foci és a túrázás maradt meg. Újságíróként a hokitól a dartson, a kézilabdán vagy a pólón át a teniszig sok mindenről írtam, a foci persze itt is fókuszban volt. Bár a szakújságírók/bloggerek elmélyülését irigylem, képtelen vagyok leragadni egy vagy két sportágnál, csapatnál, válogatottnál, mindenbe belekóstolok.
– Mi volt számodra 2021 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban?
– Nem az első számú kedvencről, a fociról szeretnék most írni. Az olimpiai szereplés a magyar sporttámogatási rendszer felépítése miatt gúzsba köti a klasszisainkat, ezért fordulhat elő, hogy négyévente egy negyedik, ötödik helyet, sőt időnként még egy bronzérmet is elsiratnak, míg 500 kilométerre nyugatra ugyanilyen teljesítményért pajzson hordozzák körbe a sportolót. Ezért számomra felemelő volt hallgatni az örömszavakat Cseh Lászlótól a 200 vegyesen elért 7. helyezése után.
Laci abban a pillanatban végre értékelte, hogy a világon mindössze hat ember van, aki ebben a számban jobb nála, ez szédületes. Elismerte a saját teljesítményét – utóbb sajnos kiderült, hogy a pályafutása során ezt az érzést inkább kiirtani próbálták belőle.
A világklasszis kajakos Csipes Tamara és a cselgáncsozó Tóth Krisztián ezüst- és bronzérme is végre örömkönnyeket csalt a szemükbe, jó érzés volt a végletekig kilúgozott magyar sportolókat, sportembereket örülni látni, és nem keseregni az elszalasztott arany miatt. A negatív oldalon talán a sosem felejthető hazai foci-Eb marad, ahol egy olasz-magyar stáb mindent kihozott a magyar válogatottból, ám a politikának még ezeket az emelkedett pillanatokat is sikerült beárnyékolnia, feláldoznia rövid távú, ám annál szégyenteljesebb politikai célok érdekében.
– A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért?
– Rengetegen kiérdemelték ezt a címet. Egy nagy harcost emelek ki, Márton Annát, aki sérülten utazott Tokióba, ahol rögtön a versenynap elején szétment a térde. Nem érdekelte, összeszorította a fogait, és keresztszalag nélkül, sportra alkalmatlan állapotban kis híján érmet nyert. Hatalmas gratuláció neki és edzőjének, Gárdos Gábornak is.
– Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?
– A világbajnok franciák elleni pontszerzés a teltházas Puskásban, élőben a foci Eb-n, egy olyan játékos góljával, aki valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy valaha életében ilyen fontos gólt fog szerezni. Soha nem fogom elfelejteni. Ahogy Szilágyi Áron vívását sem, ő arra a polcra helyezte magát Tokióban, ahol sem az egyéni, sem a csapatsportágakban nem ücsörögnek túl sokan. Legenda, és példakép a páston, és azon kívül. A könyvélmények közül Francesco Totti önéletrajzi könyve volt különleges, Kálnoki Kis Attila, Palotai Barnabás vagy kollégánk, Havasi Zsolt interjúi pedig szinte mindig tartogatnak olyan érdekességeket, amelyekről nem volt korábban tudomásom.
– Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?
– A hazai sportolókat nézve Siklósi Gergely, aki néhány éve már bontogatja a szárnyait, de az idei nyári játékokon megmutatta, mire lehet számítani tőle. Ha a helyén tudja kezelni a tehetségét, és hajlandó keményen dolgozni, akár Szilágyi Áronhoz hasonló karrier is várhat rá. Külföldön Sébastien Haller lenyűgöző volt. Már a 2010-es évek közepe óta látszik, hogy valami nagy dobásra készül, és bár 27 éves, 2021-ben olyan labdarúgók rekordjait múlta felül, mint Marco van Basten vagy Cristiano Ronaldo. A játéka nekem Gerd Mülleréhez hasonlít: teljesen mindegy, épp hol tartózkodik a 16-oson belül, ha a labda a közelébe kerül, gólt lő.
– Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszától? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni?
– Az összes nagyobb európai futball bajnokságot nézem, kiemelten követem a magyar NB I-et. Azt látom, hogy erősödik az elmúlt évek folyamata: a Ferencváros mögött sorakozó 11 csapat közül szinte mindenkinek van győzelmi esélye az egymás elleni meccseken.
Hogy ez a színvonal mennyire készíti fel az FTC-t a nemzetközi meccseire, azt látni fogjuk a következő években, és látjuk most is. Ha lesz tulajdonosváltás Újpesten, érdekesen alakulhat a klub sorsa, megszűnhet az a modell, amely egyedüliként létezett itthon, kíváncsian várom, milyen irányba mozdul el csapat. Vízilabdában, kézilabdában, teniszben a nagyobb tornákra hegyezem magam, ugyanígy dartsban is.
– Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit?
– A nagyobb hazai és nemzetközi sportlapok a kattintásalapú hirdetés, az olvasók hihetetlenül felgyorsult híréhsége miatt már csak elvétve képesek olyan long-form, mélyebbre ásó interjúkat, riportokat, elemzéseket közölni, mint korábban. Ez a feladat így a blogokra, a közösségi finanszírozású kis oldalakra marad, és a Büntetőre. Ez a típusú hagyományos újságírás kisebb tömeget mozgat meg, de a sport olyan vetületeit kaparja meg, amelyből a mainstream oldalak is táplálkoznak, az igényesebb olvasók pedig itt fogják megtalálni a „sportértelmiségieknek” szóló, prémium tartalmakat.
– Ha a Büntető olvasóinak önmagadat nem a sporton keresztül kéne elbeszélned, mit mondanál, hogyan ismerhetnek rád?
– Ha a sportvilág közéleti témájú hagymahéjait is lehántja egy cikk, vagy az újságíró az emberi pluszt keresi a sportoló mögött, az biztosan én leszek.
– Mit üzennél a Büntető olvasóinak?
– Legyenek nyitottak az elemzésekre, a mélyinterjúkra, a sportkulturális témákra, és olvassák a Büntetőt, mert amit itt megtalálnak, jó eséllyel máshol hiába keresnék.
Melyik együttes búcsúzik az élvonaltól az NBI 2021/2022-es idényének végén?
Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NBI/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
