Galambos Dániel: „Alig várom a folytatást, krimibe illő lesz” – Körkérdés 2020

Az angol futball megszállottja, a Képes Sport korábbi szerkesztője, valamint a Spíler TV szakértője.

 

Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

Futball, futball és futball. Nem volt ez mindig így, gyerekkorában a lelkes sportrajongó mindenevő, pláne az én gyerekkoromban volt ez jellemző, amikor még nem kaptuk ilyen dózisban a különböző sporteseményeket. Akkoriban állandó szórakozás volt például, hogy téli hétvégéken a négysáncversenyeken az öcsémmel és édesapámmal az ugrás hosszára tippelgessünk – hogy mit kapott a győztes, már nem tudom, valószínűleg nem neki kellett kivinne a szemetet… –, de szenvedélyesen szurkoltam Markus Wasmeiernek Alberto Tomba és Marc Girardelli ellen, Boris Beckernek Stefan Edberggel szemben, megnéztem, a csehek hogy művelik a kerékpáros focit – emlékszik még erre bárki?, ahogy a lelkes „félnótások” a bringán ülve igyekeznek a kerékkel a kapuba küldeni a labdát? –, de egy rendes Royal Rumble-t sem hagyhattam ki, Hulk Hogan és a The British Bulldog Davey Boy Smith rulez!

Aztán amint egyre több futballbajnokság küzdelmeit követhettük nyomon a televízióban, úgy kezdett minden egyéb érdektelenné válni (vagy egész egyszerűen nem fért már bele az időbe), és immár eljutottam oda (szánom-bánom a bűnöm), hogy a különböző ligákon belül is megmaradt egyedülinek a Premier League. No meg persze a mi kis „magyarfocink”. Tényleg úgy vagyok vele, mint Pelikán gátőr a kezébe nyomott citrommal.

 

Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért? 

Na, ez a legnehezebb számomra, az önpromó. Hogy melyik cikkemet ajánlanám? Hát mindegyiket! „Szerénység! Ha én szeretek valamit magamban, az a szerénység” – cseng a fülembe máris Bástya elvtárs intelme (na, ez nem is ön-, hanem A tanú-promó), úgyhogy rábíznám ezt a kedves olvasóra, de Korcsmár Zsolt őszintesége miatt érdemes talán a vele készített interjút elolvasni, Nikolics Nemanja és Vadócz Krisztián szavai ugyancsak tanulságosak, és remélem, elég szórakoztató és informatív egyben a jelenlegi Chelsea-t bemutató írás.

 

Mi volt számodra 2020 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban?

Valljuk be, sok szempontból elcseszett egy év ez a 2020, a futballt is alapjaiban rázta meg a koronavírus-járvány.

Hogy gazdaságilag milyen hatással lesz a klubokra, az is egy fontos kérdés, annál is szomorúbb azonban az üres lelátókat látni. Mintha csak valaki szívét téptük volna ki, kiveszett a játék veleje, és ez még akkor is igaz, ha dicséretes mód egészen elképesztő 90 perceket rittyentenek nekünk a Premier League (illetve más elitligák) csapatai,

olyan magas minőséget produkálva, olyan élvezetes meccseket játszva, hogy az ember el is feledkezik a futballisták melletti legfontosabb szereplők hiányáról. Persze ez is csak azt bizonyítja, milyen csodálatosan magas színvonalon űzik szakmájukat az elitsportolók.

 

A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért? 

Jürgen Kloppot aligha kell magyarázni: 30 hiábavaló várakozással teli év az mégiscsak 30 év, és valószínűleg, vagy legalábbis nekem az volt a liverpooli bajnoki cím legnagyobb csodája, hogy egy iszonyatosan jó idény, a hajszállal elbukott elsőség után (ami lehet, más csapatot padlóra küldött volna) ismét neki tudta durálni magát, és megingás nélkül, hatalmas lelkierőről tanúskodva (már megint a tanú…), könyörtelenül behúzta a bajnokságot. Ez a fajta rendíthetetlenség (a fantasztikus tudás mellett persze) lenyűgöz. 

 

Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

Lehetett volna a hazai Európa-bajnokság, csak hát a vírus azt is megölte, és éppen emiatt nem is ért olyan meghatározó élmény, Szoboszlai Dominik gólján kívül persze. Illetve. Azért az, hogy december elején az Anfielden és a Tottenham stadionjában ismét (boldog) embereket lehetett látni a lelátón, megindított. Ahogy álldogált ott az az elveszett 2000 ember a nagyjából üres, monumentális stadionban –

mintha csak egy pusztulásra ítélt világban megjelentek volna az élet jelei.

 

Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

Nyilván nem ebben a szezonban ismertük meg, mégis, azzal, ahogy az utolsó utáni percben megindult – szinte a hátán cipelve a csapatot, némi túlzással az egész magyar labdarúgást – és fantasztikus lövéssel a kapuba küldte a labdát Izland ellen, Szoboszlai Dominik nálam feltétlenül szintet lépett. Amúgy pedig maradnék a Premier League-nél: Bruno Fernandes antréjánál Angliában, hogy februári bemutatkozása óta 38 manchesteri meccsén 36 gólban volt benne (22 gól, 14 gólpassz); hogy egy vezértípus, Pierre-Emile Höjbjerg milyen hatással tud lenni csapatára (lásd Tottenham); hogy micsoda jobbhátvéd válhat még a Brighton Chelsea-neveléséből, Tariq Lamptey-ből.

 

Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszi szezonjában? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni? 

Premier League. Amiért idén különösen érdemes lesz követni, az a régen tapasztalt izgalom, verseny, küzdelem, amely a bajnoki címért és a BL-helyezésekért folyik majd. Az utóbbi négy szezonban rendre volt egy vagy két olyan csapat, amelyik ellépett a többitől: a legutóbbi három idény ugye előbb a Manchester City egyeduralmáról, majd a City és a Liverpool versenyfutásáról szólt, idén azonban ismét sokismeretlenes az egyenlet, és a Tottenham, Liverpool, Chelsea, Manchester City négyes bármelyike befuthat, sőt a Manchester Unitedet sem szabad leírni.

Alig várom a folytatást, krimibe illő lesz!

 

Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit?

A nyomtatott sportsajtó elég nagy bajban van/lesz, de azt veszem észre, az igényes tartalomra szükség lehet, leginkább nyilván online, illetve sportkönyvek formájában. A streaming szolgáltatók alighanem ezután is meghatározzák majd a trendeket, illetve a témákat, a képernyő elé szegezve a fogyasztót, ahogy az történt idén Michael Jordan és az All or Nothing esetében. A piac különböző ágai meg szépen lekövetik majd „Netflixéket”. 

 

Ha a Büntető olvasóinak önmagadat nem a sporton keresztül kéne elbeszélned, mit mondanál, hogyan ismerhetnek rád? 

Az én életemet azért alapjaiban határozza meg a sport (a Premier League) és a kedvenc klubjaim iránti rajongásom,

emellett a család (Zelma), a film (A remény rabjai), a könyvek (Philip Roth) és a könnyűzene (Spirit in the Sky) uralja a mindennapjaimat.

 

Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

Olvassanak sokat, sok sportot is, sok jó cikket a Büntetőn – utóbbi persze leginkább a mi felelősségünk.


Ajánló a szerző cikkei közül:

„Csak egy alagutat látsz, a fényt még nem” – Interjú Nikolics Nemanjával

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x