Józsa István: ,,Érdemes lesz figyelni a Manchester Cityre” – Körkérdés 2020

Isti egyik új tagja a Büntető.com szerzői csapatának, szeptember óta tartozik a laphoz és nagyjából az összes NFL tartalom készítésében szerepet játszott. Korábban a 120 yard Facebook-oldalának volt a szerkesztője, valamint a Fűzővel Kifelé! podcastjének is volt vendége. Kiskora óta nagy álma, hogy újságíróként dolgozhasson, de annak ellenére, hogy ezt már elérte, nem elégszik meg ennyivel és folyamatosan keresi a új lehetőségeket – nem csak a médián belül.

Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

Mivel le kell szűkítenem a kört, ezért az NFL-t és a Forma-1-et emelném ki, de igazából lényegesen könnyebb lenne azt leírni, mi az, amit nem követek legalább heti szinten.  Nagyjából 16 éve csöppentem bele a sport világába, ekkor kezdtem el követni a Forma-1-et és a gurulós focit – csupán négy éves voltam. Innentől kezdve teljesen magával ragadott a sport légköre és a kosárlabdától kezdve a snookeren és a biatlonon át egészen a curlingig

túlzás nélkül állíthatom, hogy minden sportágat figyelemmel követtem, ami elérhető volt Magyarországon.

Amikor nem a TV előtt ültem, akkor pedig vagy vízilabda edzésen voltam, vagy haverokkal mentünk el focizni/kosarazni. Szívemhez egyébként legközelebb a helyi focicsapat, a Ceglédi VSE áll.

 

Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért?

Mivel Csonka Peti barátommal közösen írtuk a legtöbb cikket, így nem is egyet emelnék ki, hanem egy cikksorozatot. A Mit tanultunk? című rovatunkat a szezon elején kezdtük, és nagyon örülünk neki, hogy pozitív a megítélése és egyre többen olvassátok.

 

Mi volt számodra 2020 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágakban?

Nagyon szeretnék pozitív eseményt kiemelni, szerencsére rengeteg jó emlékem van az idei évből, azonban, ami a legmélyebb nyomot hagyta, az egyértelműen Kobe Bryant halála volt. Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam, hogy mi történt. Éppen baráti társasággal ünnepeltük a vízilabda Eb-aranyat, azonban ez a felhőtlen öröm csak pár percig tartott, ugyanis kisebb túlzással März Tamás vizet sem ért (gyakori ünneplési szokás vízilabdás berkekben a torna-győzelmeket azzal ünnepelni, hogy az edzőt a játékosok bedobják a vízbe), azonnal jött a hír a TMZ-től, hogy Kobe helikopter-balesetben elhunyt.  Valószínűleg bármely másik oldalon olvastam volna nem hittem volna el rögtön, azonban a TMZ annyira megbízható forrásokkal rendelkezik, hogy egyből sejtettem, itt bizony tényleg nagy a baj.

Elképesztő ember volt, az egyik, ha nem a legnagyobb példaképem a Mamba Mentalitynek köszönhetően.

Ez a két szó tökéletesen definiálja Kobe-t. Elszántság, küzdés a végsőkig, mindig van hova fejlődni és ami a legfontosabb, a sikernek és a nagyságnak ára van.

 

A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért?

Ide bátran merem mondani Serhiy Rebrovot és Marco Rossit. Kettőjük munkája nélkül nem került volna fel Magyarország hosszú idő után ténylegesen az európai futballtérképre. Véleményem szerint az elmúlt évtizedek hullámvasútja tökéletesen megmutatta, hogy valamilyen oknál fogva a magyaroknál különösen fontos a jó edzői stáb. Természetesen nem lehet elmenni szó nélkül Szoboszlai Dominik elképesztő éve mellett sem, de

annak ellenére, hogy a figyelem mind a hazai, mind a külföldi sajtóban elsősorban Dominikra és Tokmacra irányul, ha a fent említett két úriembert kivesszük a képből, akkor nem lehetett volna ilyen sikeres év a magyar labdarúgás számára.

 

Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

Nagyjából bármely másik évben kapom ezt a kérdést, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy a March Madness, az amerikai egyetemi kosárlabda playoffja – azonban ez idén a járvány miatt elmaradt. Viszont nem csak ennek köszönhetően esik másra a választás, ugyanis

a Magyaroszág-Izland meccs, a mindent eldöntő Eb-selejtező végjátéka minden elképzelést felülírt.

Amikor Szoboszlai megkapta a labdát a félpályánál, az volt az első gondolatom, hogy ebből valami nagyon jó is kisülhet, csak ne színezzék túl… hát nem tették. A gól utáni pillanatokban teljes extázisban voltam, utána pedig gyakorlatilag percekig nem tudtam magamról, annyira nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörtént.

Nagy pillanat volt még az is, amikor Vogel Soma kivédte Granados ötméteresét, aminek köszönhetően megnyerte a magyar csapat az Eb-t.

 

Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

Nálam egyértelműen Callum Illott, a Forma-2-es brit versenyző.

Ugyan látszott, hogy van benne potenciál, de eddig nem nagyon tudott kibontakozni, azonban idén elképesztő teljesítményt nyújtott és véleményem szerint, ha kicsit több szerencséje van, akkor simán behúzta volna az F2-es bajnokságot. Számomra egyértelműen bebizonyította, hogy annak ellenére, hogy rengeteg tehetséges fiatal (és ami nem mellékes, nagyobb tapasztalattal rendelkező) pilóta van, komolyan kell vele számolni a jövőben.

 

Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszi szezonjában? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni?

Kiemelten foglalkozom a Premier League-gel, a magyar NBI-II-III-mal, valamint a nemzetközi kupákkal, egyébként pedig mindennel, ami szembejön. Az angol bajnokságban szoros végjátékot várok, amire nagy szükség is lenne az elmúlt évek egyoldalúsága után, és szerintem mindenképpen

érdemes lesz figyelni a Manchester Cityre, most ugyan nem úgy néznek ki, mint egy bajnokaspiráns csapat, de van egy olyan érzésem, hogy ők fognak odaérni a végén.

Itthon sok izgalomra nem lehet szerintem számítani, az első- és a másodosztály is lefutottnak tűnik, nem látom azt, hogy a Fehérvár meg tudja nehezíteni a Fradi dolgát, és azt sem, hogy a Debrecenre bárki veszélyes lehet. Viszont vannak izgalmas csapatok világszerte, akikre mindenképpen megéri vetni egy-egy pillantást, ilyen például a Southampton vagy a Real Sociedad is.

 

Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit?

Elég telítettnek érzem a piacot, mindenképpen csak akkor tud fejlődni egy oldal, ha újat mutat a nagyérdeműnek. Ez pedig nagyon nehéz, minden kreativitásra szüksége van az embernek ahhoz, hogy egy eddig ismeretlen dolgot mutasson.

Ha kicsit más szemszögből vizsgáljuk a dolgot, akkor érdemes azt is figyelembe venni, hogy mennyi szabadideje van átlagosan egy embernek. Itt jön képbe az, hogy milyen formátumban érdemes hosszútávon tartalom-gyártásban gondolkozni. Egyértelműen kifizetődőnek gondolom ha a podcastekre komoly hangsúlyt fektetnek a médiában dolgozók, hiszen ez egy egyre népszerűbb műfaj itthon is, és sokkal szívesebben fogadják, mert háttérben bármikor bekapcsolható vezetés, takarítás, stb. közben is. Személy szerint ezt annyira nem is bánom,

sokkal komfortosabban érzem magam, ha beszélnem kell, mint amikor írnom.

 

Ha a Büntető olvasóinak önmagadat nem a sporton keresztül kéne elbeszélned, mit mondanál, hogyan ismerhetnek rád?

Egy mindig mosolygós, sokat beszélő srác vagyok, aki szeret viccelődni, imádja a pörgést és többet gondolkozik azon, hogy hogy lehetne a legegyszerűbben megoldani valamit, mint amennyi időbe a feladat megoldása alap esetben telne. Jelenleg a BGE-n tanulok gazdálkodási és menedzsment szakon, elsőéves vagyok. Ebből fakadóan

nem csak a humán jellegű dolgok kötnek le, úgy, mint az írás és az olvasás, hanem a számok világát is szeretem.

Az egyetem és a Büntető.com mellett kaptam egy remek lehetőséget, hogy megmérettethessem magam logisztikai ügyintézőként a Hunland Trans Kft.-nél, ez még elég friss, csupán két hónapja dolgozom náluk, de egyelőre tetszik. Nagyon szeretek összejárni a barátaimmal is, ezek általában kártyázós/társasozós, iszogatós, zenehallgatós esték, amiket jobban kedvelek, mint a bulikat. Ezen kívül egyébként egy jó társasággal bármilyen körülmények között nagyszerűen érzem magam, sőt kifejezetten szeretem az extrém és hirtelen jött szituációkat. Amikor egyedül vagyok, akkor többnyire Xboxozom vagy Netflixezek, továbbá 20 éves korom ellenére még mindig a mindennapjaim részét képezi a délutáni alvás. Igyekszem fejleszteni magam minél több területen, hiszen sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap, és az internet egy olyan kincs, amit, ha megfelelően használunk, akkor kitartásért cserébe rendkívül sokrétű tudásra tehetünk szert.

Különösen a nyelvek tanulása köt le egyébként, egyelőre csak angolul és németül tudok kommunikálni, de remélhetőleg 2-3 éven belül sikerül elsajátítani a spanyolt, illetve egy keleti nyelvet.

 

Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

Egy Wayne Gretzky idézetet – pontosabban annak az üzenetét:
,,You miss 100% precent of the shots you don’t take.’’
Szabadfordításban: ha nem próbálod meg, nem is sikerülhet.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x