Lázók Gergely: ,,Az év felfedezettje egyértelműen Hansi Flick” – Körkérdés 2020

Egy lelkes, 20 éves vidéki srác, jelenleg tanár szakos egyetemi hallgató Egerben. Egy jó pár éve önszorgalomból kezdte el kutatni és tanulni a futball taktikai hátterét, május óta pedig már a Büntető csapatát erősíti. Szereti a német nyelvet és kultúrát, így természetesen főleg az ottani futballt követi. Az írással a fő célja, hogy pozitív, inspiráló példákat mutasson be és elősegítse a futballról való széleskörű párbeszéd kialakulását itthon is, ezért mindig a közérthető megfogalmazásra törekszik.

Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

Érdekes módon, bár egyáltalán nem vagyok technikai beállítottságú már kisgyerek korom óta folyamatosan követem a Forma 1-et. Ez a szokásom a mai napig megmaradt és napi szinten követem az eseményeket, illetve a sportág múltjáról is rengeteget olvastam és töris beállítottságomnak hála minden évadról tudnék mondani valamit. Emellé a futball egy jó tíz éve érkezett meg az életembe, úgy a dél-afrikai világbajnokság idején. Jómagam akkor tíz éves voltam. Nos azóta teljes mértékben megfertőzött ez a fantasztikus sportág. Eleinte magam is játszottam kapusként, a Bozsik tornákra az általános iskolából mindig engem vittek hálóőrnek. De jók is voltak azok a tornák… Valahogy engem igazán legelőször

Arsene Wenger személyisége és vele együtt az Arsenal fogott meg a futballvilágból.

A franciát egy igazi példaképnek tartom, akivel maxmimálisan tudok azonosulni az életben is. Mindenkivel szemben maximális tisztelettel van, nem mellesleg az angol futball egyik legnagyobb reformere. Sajnálatos módon kivételes örökségéről nagyon sokan megfeledkeztek a „nagy Wenger out-ozások” miatt.

 

Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért?  

Először is leszögezném, hogy minden egyes cikkemre maximálisan büszke vagyok. Nekem hatalmas megtiszteltetés, hogy nyilvánosan írhatok, ráadásul egy ilyen elhívatott oldalon. Eddig igazából kizárólag autodidakta módon gyűjtöttem össze azt az alaptudást, ami segít az írásban. De amire mégis a legbüszkébb vagyok az talán az Oliver Glasner-féle portrém. Nagyon nagyra tartom a Wolfsburg jelenlegi edzőjét és az életútja mindenkit maximálisan inspirálhat.

 

Mi volt számodra 2020 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban? 

A legpozitívabb mindenképp a magyar válogatott Izland elleni sikere és az őszi menetelés. Nagyon jó érzés magyarként látni, hogy Marco Rossi kezei alatt milyen egységes lett a nemzeti tizenegy. Remélem az útnak még koránt sincs vége és még sok örömteli pillanat várhat ránk jövőre is.

Mindenképp egy kis derűt csempésztek ebbe a kétségkívül nagyon szomorú évbe.

Negatív mozzanatok közül sajnos van miből válogatni. Mint a tradicionális klubok nagy tisztelője, nekem nagyon szomorú látni a Schalke mélyrepülését. Úgy néz ki, Hamburg után újra egy nagy futballfellegvár fog odaveszni Németországban, ami azért már igencsak elgondolkodtató. Természetesen itt meg kell említenem Diego Maradona halálhírét is. Sajnos én játékosként nem láthattam élőben, de aki ilyen hatással bírt egy egész országra és egy egész városra (Nápoly), az azért nem véletlen. Bármi is volt vele az utolsó években azt le kell szögezni, hogy ő mindig őszintén, tiszta szívből próbált segíteni a szegényeken. Nem felejtette el, hogy honnan jött. Magán kívül senkinek nem ártott, sőt példátlan módon adott erőt és hitet rengeteg embernek.

 

A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért? 

Egyértelműen Hansi Flick. Amikor tavaly ősszel minimális vezetőedzői tapasztalattal kinevezték a morális válságban lévő Bayern edzőjének, ki hitte volna, hogy egy hosszú évek óta nem látott, lehengerlő csapatot fog létrehozni szinte rögtön. Ez a csapat most nem csak Németországban söpört végig, hanem egész Európában is. Emellett rendkívül jól kijön minden játékossal. A keretből is mindenki csak dicséri és kiemelik, hogy miként tartja össze a csapatot és ez a pályán is visszaköszön.

Félelmetes, amilyen elánnal belevetik magukat minden egyes mérkőzésbe. Ilyenkor pedig az edző személye sem éppen elkerülhetetlen.

 

Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

Itt is a Magyarország-Izland meccset kell, hogy említsem. Akármilyen rosszul is játszott a csapat, én végig töretlen hittel vártam azt a gólt. Amikor pedig jött a végén a dráma,

férfiasan bevallom a könnyeim is kicsordultak…

Hát igen, ezt képes kiváltani a futball az emberből…

 

Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

Felfedezettekben idén sem volt hiány. Az utóbbi években már egyre inkább tendencia, hogy félelmetesen fiatal, bőven utánpótláskorú játékosokat dobnak be a mélyvízbe. Ennek leginkább  mostanában a Bundesliga a zászlóshajója. Gondoljunk csak a Dortmundnál nemrég bemutatkozó Youssoufa Moukokora, aki novemberben töltötte be a 16. életévét, de ott van még Giovanni Reyna is, aki a maga 18 évével már a „darazsak” alapemberének mondhatja magát.

Aki viszont bennem leginkább jó benyomásokat keltett, az nem más, mint a leverkuseni Florian Wirtz. Peter Bosz a tavaszi kényszerszünet után mint derült égből a villámcsapás tette be a kezdőbe a 17 éves ígéretet, ehhez képest a játéka egészen érett képet mutat.

Júniusban a Bayern ellen pedig a Bundesliga valaha volt legfiatalabb gólszerzőjévé avanzsált. A mostani szezonban már alapembernek mondható a „gyógyszergyáriak” kezdőjében. Ki tudja? Lehet, hogy már meg is van a következő leverkuseni csodagyerek Brandt és Havertz után? Összességében viszont elég szkeptikus vagyok ezzel a tendenciával kapcsolatban.

Egyrészt üdítő látvány, amikor tizenévesek veszik fel a topligák tempóját, másrészt viszont nagyon veszélyes is tud lenni.

Sokan nem képesek megbirkózni ezzel a nyomással, és idővel hatalmas ígéretként süllyednek le az alsóbb ligákba. Gondoljunk itt csak a Manchester Unitedből Federico Machedara.

 

Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszi szezonjában? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni? 

Kiemelten a német és az osztrák futballt követem, köszönhetően annak, hogy őszintén szeretem a német nyelvet, az ottani miliőt és a futballhoz való hozzáállást.

Napi szinten követem a német és az osztrák sportsajtót is, hiszen csak így tudok hitelesen írni.

Németországban a Bayern továbbra is megállíthatatlannak tűnik. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy idén is bárki megállítsa őket. Akármennyire úgy tűnik néha, hogy már alig bírják szuflával, mindig képesek még rátenni egy lapáttal. A nagy verseny megint mögöttük várható.

A Dortmund Favre vezetésével nem tud kilépni a saját árnyékából, pedig szenzációs játékra képesek,

ezt jó párszor meg is mutatják. A Leipzignél Julian Nagelsmann munkássága okoz mindig különlegességeket. Taktikailag egy elképesztően sokrétű edzőről beszélünk. Ugyanez elmondható Peter Boszról is, aki őszintén bevallom a személyes kedvencem. Nagyon nagyra becsülöm benne, hogy tanult a dortmundi kudarcból és most már egy jóval kiegyensúlyozottabb játéktervvel áll elő, úgy, hogy közben nem tért el az alapelveitől sem. Az nem kis teljesítmény, hogy Havertz távozása után is ilyen stabilan ott tudnak lenni az elejében, a végén is simán ott lehetnek az első négyben, főleg, ha télen még bővítik a keretet. Marco Rose vezetésével a Gladbach is lehengerlő játékra képes azonban egyelőre a bajnokságban egy kissé hullámzó összképet mutatnak. Akiknél többet várok tavasszal, az a Hertha. Szerintem azért ők szépen lassan meg fognak indulni felfelé.

Ausztriában sem lesz nagy kérdés a bajnoki címet illetően. Ugyan mostanában a Salzburg belekerült egy kisebb hullámvölgybe, de ezt a riválisok nem tudják kihasználni. Engem meglepett, viszont őszintén örülök neki, hogy az utóbbi évek csodacsapata, a Linz, ott tudott maradni az élmezőnyben a tavaszi botrány és Valerien Ismael vezetőedző távozása után is. Nagyot vívhatnak a kisebb identitásválságból kilábalni látszó Rapid Wiennel a második helyért.

Amelyik csapattól még sokat várok, az a tavalyi vereségsorozatot feledtetni próbáló Sturm Graz.

Nyáron hatalmas változások mentek végbe a klubnál és mostanra egészen stabilnak látszanak már Christian Ilzer vezetésével, aki szintén egy példaértékű életutat tudhat maga mögött. A Salzburgot idegenben félelmetesen magabiztosan verték. Nagy problémák vannak viszont Bécs lila felében. Az Austria hatalmas anyagi gondokkal küzd, ami a bajnokságban is érezteti hatását. A klubbal eddig 2013-ban utoljára bajnok Peter Stöger sem tud egyelőre csodát tenni, így mostanában vereség vereség hátán következik. Nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal is az alsóházban fognak ragadni az alapszakasz végén.

 

Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit? 

Üdítőnek találom, hogy az elemzői aspektusok egyre inkább előtérbe kerülnek itthon is, bár nyilván még van hová fejlődni. Amivel viszont nem tudok és nem is akarok kibékülni, az a bulvár térnyerése a sportvilágban.

Meglátásom szerint csupán csak fölösleges vitákat szülnek ezek a hírek és sokszor sajnos teljesen fals információk is napvilágot látnak. Itt jönnek a képbe azok a cikkek is, amelyeknél a cím teljesen félrevezető és szintén csak egymásnak ugraszt embereket, akik nem olvassák el az adott cikket. Ami pedig leginkább idegesíteni szokott, hogy sajtóhíreket már sokszor garanciának hiszünk. Legyen akármilyen hiteles is a forrás, én mindig megvárom a hivatalos bejelentéseket. Ezzel kapcsolatban a Forma 1-ből jönnék egy példával. Tavasszal nagyon biztosra vették, hogy hosszas huzavona után végül hosszabbítani fog Vettel a Ferrarival. Aztán teljesen váratlanul jött a bejelentés áprilisban, hogy az útjaik a szezon végén kettéválnak.   

 

Ha a Büntető olvasóinak önmagadat nem a sporton keresztül kéne elbeszélned, mit mondanál, hogyan ismerhetnek rád?

A tisztelet és mások véleményének meghallgatása nálam alapvető. Mottóm a cikkírásnál is az, hogy nem szégyen tanulni másoktól. Az építő kritikákat mindig örömmel fogadom, hiszen így tudok fejlődni. Emellett nálam alapelv, hogy amit csinálok azt tiszta szívből és lelkesedésből tegyem és néha talán ez talán átesik a ló túloldalára is.

Hajlamos vagyok túlontúl maximalista lenni.

Szabadidőmben rendszeresen futok, főleg terepen. A nyugodt, csendes környezetben való sportolás engem teljesen ki tud kapcsolni, emellett pedig a futásban kiélhetem a maximalizmusomat is. Mindig nézem, hogy tudtam-e javítani az időmön. Az évek folyamán még itt a szülőfalumban

nagyon közel került hozzám a színjátszás is. Tagja vagyok egy lelkes, amatőr színtársulatnak és már évek óta mosolyt csalunk a közönség arcára.

Nagy sajnálatomra most viszont nyilvánvalóan nem tudunk színpadra lépni.

 

Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

Nagyon jól teszik, ha aktívan követik az oldalt. Kevés ilyen portál van Magyarországon, amely ilyen részletesen és sokrétűen ír nem csak a futballról, de más sportágakról is. Ráadásul igyekszünk nem csak a populáris témákat boncolgatni, hanem kevésbé szem előtt lévő vidékekre is elkalauzolni az olvasókat. Nekem pedig személy szerint rengeteget jelentenek az olvasói visszajelzések, amelyekből tudok építkezni. Örömmel tölt el, ha valami plusszal tudok szolgálni.

Nagy öröm számomra, hogy ennek a közösségnek a része lehetek. 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x