Vigh Martin: ,,Hogy mit várok tavasszal? Teljes őrületet” – Körkérdés 2020

Vigh Martin 19 éves, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem kommunikáció és médiatudomány szakán tanul. A sport kisgyermekkora óta élete része, az is hamar megfogalmazódott benne, hogy egyszer újságírással szeretne majd foglalkozni. 2015-ben jelentek meg először cikk-kezdeményei, azóta is folyamatosan publikál, ő a Büntető kézilabda-specialistája, de időnként futballhoz kapcsolódó témákban is megnyilvánul, 2020 októbere óta a portál csapatának tagja. Emellett rendszeresen publikál kulturális lapokban is.

 

Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

A szívemhez legközelebb egyértelműen a kézilabda, a futball és a Forma 1 áll, de felsorolni is nehéz, hogy milyen sportágakat nem nézek meg időről időre. Főleg világversenyek idején foglalkoztat az úszás és a vízilabda, de nézőként a téli sportok és a darts is közel állnak hozzám.  Visszanézve egyébként érdekes, hogy mindhárom nagy kedvenccel nagyjából egy időben kezdtem el ismerkedni, ez a 2010-es évek elejének időszaka. Talán a legkorábbi sportélményeim a 2010-es dél-afrikai labdarugó vb-hez kapcsolódnak, az angol-német nyolcaddöntő például máig élénken él az emlékeimben. 

 

Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért?  

Az amerikai kézilabdával foglalkozó írásom lenne az. Talán objektív mércével nem az a legjobb cikkem, azonban ez készült leginkább úgy, ahogy mondjuk az újságírást egy ideális világban elképzeljük.

A szerző kiválasztott egy témát, ami jelen esetben nem is annyira mainstream, kutatómunkát végzett, „terepre” ment, még ha a jelenlegi körülmények között csak online is. És azt gondolom, az ilyen egzotikumok mindig szolgálhatnak érdekességgel az olvasók számára. 

 

Mi volt számodra 2020 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban? 

Nem tehetem meg, hogy itt nem emelem ki a férfi kézilabda válogatott januári Eb-szereplését, ahol a csapat az oroszokat, az izlandiakat, a szlovéneket verve, és az olimpiai bajnok dánokkal döntetlent játszva szerepelt minden várakozást felülmúlóan jól.  Mások pesszimistának szoktak nevezni, én magamat csak reálisnak, de szinte biztos voltam abban, hogy a magyar válogatott a csoportból sem jut tovább, így engem még inkább meglepett ez a menetelés. 

A negatívumok tekintetében az egész kézilabdasportág koronavírus-kezelése jut eszembe. Míg futballban ezt elképesztően profin oldják meg, ennek megfelelően nagyobb fennakadások nélkül tudnak folyni a sorozatok, addig kéziben ez még most is óriási probléma, rengeteg mérkőzést halasztottak el ősszel, és jóformán senki sem tudja, hogy fogjuk majd befejezni ezt a szezont. 

 

A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért? 

Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni egy olyan évben, amelyben majdnem minden nagyobb esemény elmaradt. Sőt, továbbmegyek, meg sem próbálok egzakt választ adni, alapvetően sem szeretem az ilyen kategorikus kinyilatkoztatásokat, főleg olyan esetekben, mikor picit almát mérünk körtéhez. Néhány jó teljesítményt tudok mondani, hogy nagyon mainstream legyek, Zlatan Ibrahimovic-on tényleg ámulok és bámulok, Harry Kane ősszel bámulatos volt, idekívánkozik Bruno Fernandes,

nagyon ritka, hogy egy játékos, aki ráadásul nem is topligából érkezik, ennyire gyorsan és markánsan gyakoroljon hatást csapata játékára.

Charles Leclerc egészen elképesztő, hogy az idei Ferrarival dobogókat hozott, Bánhidi Bence pedig a januári Eb-n kétséget sem hagyott afelől, hogy posztján jelenleg a világ egyik legjobbja. 

 

Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra? 

Egyértelmű, hogy a januári kézilabda Eb mérkőzései, hiszen a magyar válogatott csoportmeccseit volt szerencsém a helyszínről követni. 

 

Ki volt az év felfedezettje nálad és miért? 

Nem tudok elszakadni a kézilabdától, az egyik legelső gondolatom Gulyás István, akinek kapitányi kinevezését sokan – nem tagadom, én is – erős kétkedéssel fogadták, azonban rögtön az első tornáján bizonyított, ráadásul ezen kívül is egy abszolút egy jó felfogású, korszerű látásmóddal rendelkező szakembernek tűnik.

Megemlítenék még két kézilabdázót, Szita Zoltánt és Máthé Dominiket, ők ugyan nem ebben az évben tűntek fel, ám talán nem túlzás azt állítani, hogy most váltak igazán felnőtté, azt is megmutatja ez talán, hogy miért lehet hasznos egy fiatal sportoló számára a légióslét, egy új kultúra megismerése, új impulzusok szerzése.

És végül Mick Schumacher, akivel kapcsolatban én sokáig éreztem inkább hatalmas marketingerőt, mint ellentmondást nem tűrő teljesítményt, idén azonban kétségtelenül érett teljesítménnyel lett F2-es bajnok, kíváncsian várhatjuk, hogy mit látunk majd tőle a Forma 1-ben, még akkor is, ha erősen kérdéses, hogy ez a Haas mennyire lesz versenyképes jövőre. 

 

Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszi szezonjában? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni? 

Futballban leginkább a topligákat követem, azon belül is kitüntetett figyelemmel az angolt, egy időben az MLS-nek is lelkes nézője voltam, ám mióta streamvadászatra kényszerülök, kicsit lankadt az érdeklődés. Időről időre a magyar NB1 mérkőzéseibe is belekukkantok, de tervben van valamilyen kevésbé fősodorbeli liga megismerése. Kézilabdában mindenevő vagyok, bár azért a figyelmem nagy részét a nemzetközi kupák, illetve a magyar (német) bajnokság követése tölti ki. Hogy mit várok tavasszal? Teljes őrületet.  Az az igazság, hogy annyi ismeretlen van most minden egyenletben, hogy a versenysorozatok többségének végkifejlete egyszerűen megtippelhetetlen, rengeteg meglepetés, röviden ennyi, amit várhatunk. 

 

Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit? 

Nehéz ez a kérdés, hiszen ha valamiben benne van az ember, akkor talán nem lát rá olyan nagy látószögből, hogy teljesen objektíven tudjon ítélni. És ambivalensek is az érzéseim, néha azt érzem, felcsillan valami kis reménysugár, de aztán rendre visszaránt a realitás.

Ha egy általános kritikát kellene megfogalmaznom, az az lenne, hogy a (mainstream) sportmédia még mindig meglévő narratívák mögé áll be, azoknak az elterjedését segíti, ahelyett, hogy ő maga nyújtana valamiféle értelmezési keretet.

Hiányzik a higgadt, tárgyilagos, valós átgondoltságot tükröző újságírás, ez nem azt jelenti persze, hogy ne lennének pozitív kivételek. 

 

Ha a Büntető olvasóinak önmagadat nem a sporton keresztül kéne elbeszélned, mit mondanál, hogyan ismerhetnek rád? 

Ahogy a bevezetőben szóba került, a sport mellet a kultúra foglal el nálam kitüntetett helyet, azon belül is leginkább a film és az irodalom. Előbbivel foglalkozom jóval aktívabban (bár könyvrecenczióim is jelentek meg), jelenleg a teljesség igénye nélkül a Revizor, a Dunszt, a Filmtett és a Prae elnevezésű filmes-kulturális portálokon jelennek meg írásaim, bár a filmkritikus szóval kapcsolatban van egy furcsa szorongásom, így magamra sosem használom, sőt másoktól sem szeretem. Ahogy sport terén, úgy a filmeknél is mindenevő vagyok, a legeslegmainstreamebb Harry Pottertől vagy Star Warstől át egészen a legenigmatikusabb európai művészfilmig minden érdekel, de ha teljesen őszinte akarok lenni, kifejezésmódban az amerikai függetlenfilm áll hozzám a legközelebb. 

 

Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

Hogy továbbra is kövessenek minket ilyen intenzitással, legyenek nyitottak az olyan tartalmakra, amelyek első körben furcsának tűnhetnek egy sportoldaltól, mert ahogy a sport hat rengeteg mindenre a világban, úgy a pályán történő események sem függetleníthetőek el a külső behatásoktól, ezeknek a tényezőknek a feltérképezése pedig csak segítheti a teljesebb megértést.

És arra biztatnék minden kedves olvasót, hogy véleményezze a munkánkat, higgyék el, hogy egy szerző nagyon örül minden olyan hozzászólásnak, amely azt tükrözi, hogy a megfogalmazója igyekezett értő módon fordulni az íráshoz. Ez akkor is igaz, ha a komment bizonyos pontokon vitatkozik a szerzővel, hiszen a kritikának mindig helye van, hisz csak ezáltal fejlődhetünk mi is.


Ajánló a szerző cikkei közül:

Egy igazi lokálpatrióta – Christian Streich portré I. rész

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: