Kroost és Barellát csodáltuk, Aebischert inkább ne láttuk volna, Porteous megmozdulásán elborzadtunk

Kroost és Barellát csodáltuk, Aebischert inkább ne láttuk volna, Porteous megmozdulásán elborzadtunk

2024. jún. 16.

A Németország–Skócia találkozóval pénteken este elkezdődött a 17. Európa-bajnokság. Az A és B csoport első játéknapja sok izgalmat, történelmi pillanatokat és feltűnően sok gólt hozott. A négy találkozón 16, átlagban mérkőzésenként négy találat esett. A sok gól pedig a támadó szekcióban emelte az átlag fölé a teljesítményeket.


Az első két csoport találkozóin megszületett az Európa-bajnokságok leggyorsabb gólja, Nedim Bajrami révén. Az albán támadó 22 másodperc elteltével talált az olaszok hálójába. Álvaro Morata a harmadik kontinenstornáján is eredményesnek bizonyult, ráadásul Horvátország ellen szerzett gólja azt jelentette, hogy ő az első labdarúgó, aki három különböző tornán is eredményes volt ugyanazon ország válogatottja ellen. Az eddig lejátszott mérkőzések azonban mégsem róluk lesznek emlékezetesek.

 

Aebischer meglepő helyen, meglepő eredményességgel Magyarország ellen

A legjobb teljesítményt nyújtók keresésekor legtöbbünk sajnálatára ki kell emelni Michel Aebischert. A svájci középpályás lőlapjára százszázalékos szerelési hatékonyság mellett egy gól és egy gólpassz is felkerült a magyar válogatott ellen 3–1-re megnyert mérkőzésen. Az legutóbbi Serie A-szezon meglepetéscsapata, a Bologna FC középpályásától azért is meglepő ez a hatékonyság, mert mindössze egyetlen gólpasszt jegyzett az idényben. A 2023–2024-es kiírásban lejátszott 40 mérkőzése során csak a kiesett Sassuolo elleni októberi összecsapáson adott egy asszisztot.

 

Fabián Ruiz eldöntötte a horvátok elleni találkozót

A spanyolok egy félidő alatt elintézték a horvátokat, akik tizenegyest is hibáztak a berlini mérkőzésen. A találkozó nyerő embere az ugyancsak góllal és gólpasszal a statisztikáját színező Fabián Ruiz volt, akinek eredményessége három perc alatt eldöntötte a találkozó végkimenetelét. Mindemellett ötből négy hosszú indítása jónak bizonyult és ugyanilyen arányban nyerte meg párharcait is. A hét labdavisszaszerzése már csak hab volt a tortán, ő volt a mérkőzés embere, de nem a játéknap legjobbja.

 

Kroos is történelmi csúcsot állított fel

Erre a címre ketten is pályáztak. Toni Kroosnál a labda olyan, mint a legjobb brókercégnek adni a pénzed. A rizikó nagyon alacsony, a haszon, a magas hozam szinte borítékolható. A német középpályás ismét fazont, a legelőkelőbb megjelenést adta a Nationalelfnek. Az is olyan tempóban történt a pályán, ahogy ő azt elképzelte, megkomponálta. Az idei szezon 95 százalékos passzhatékonyságát is sikerült felülmúlnia, ezúttal 102 átadásából 101 sikeresnek bizonyult, ez új csúcs ebben a magasságban. Az, hogy nyolcból nyolc hosszú indítása tökéletes, hogy 18 támadóharmadba irányuló átadása és hét labdavisszaszerzése is volt, az ő játékát szeretve és ismerve bagatell. Kevés magyar ember örül most visszavonulásának, utolsó tornájának és a német válogatottba való visszatérésének.

 

Barella az olasz gépezet kihagyhatatlan láncszeme

Hogy mégsem Kroost jelölöm az első játéknap legjobb játékosa címre, az kizárólag a kiválasztott mérkőzést eldöntő góljának köszönhető. Nicolo Barella közel hasonló mutatókat hozott Albánia ellen, azonban Olaszország fordításában és magabiztos játékában elévülhetetlen érdemei voltak az Inter szerződéshosszabbításon átesett labdarúgójának. Ő sem nagyon tudott hibázni, sem a kapu előtt, sem a mezőnyben: 108 átadásából 105 sikeresnek bizonyult, ez 97 százalékos passzhatékonyság. Bámulatos mutató egy középpályástól, aki nem csak oldalra és hátrafelé játszik. Hatból hat hosszú indítása sikeres volt, 17 támadóharmadba indított átadással büszkélkedhet és egy 0,08-as xG pozícióból sikerült mindent eldöntő találatot szereznie.

 

Dimarco érthetetlen bedobása a mérkőzés elején

Az A és B csoport első fordulójának két olyan momentuma volt, amely a játéknap pillanatai közé bekerülhet. Az első ilyen az Európa-bajnokságok eddigi leggyorsabb góljához kötődik. Federico Dimarco vette a kezébe a labdát a középkezdést követően, majd gyorsan akarta elvégezni a bedobást és klubtársát, Alessandro Bastonit gondolta játékba hozni a saját kapu elé hajított labdával. Azonban ezen az estén a milánói játékos lábbal magabiztosabbnak bizonyult, mint kézzel, így Nedim Bajrami csaphatott a labdára az ellenfél tizenhatosan belül, az első osztályú tagságát elvesztő Sassuolo támadója pedig nem hibázott. Érdekesség, hogy a bajnokságban szerzett idei két gólja közül az egyiket az Inter elleni őszi győzelem alkalmával szerezte, ahol Dimarco és az őt még az utolsó pillanatban szerelni próbáló Bastoni is játszott.

 

Egy brutális belépő a nyitómérkőzésen

Az első játéknap pillanatát mégis Ryan Porteous piros lapja érdemelte ki, a Németország–Skócia találkozó 44. percében. Nem a piros lap ténye, kérdésessége, nem a 2–0-s vezetésnél megítélt büntető fontossága, még csak nem is az a tény, hogy Clément Turpin játékvezető észre sem vette a brutális belépőt. Az érzés, amely a szabálytalanság pillanatában elöntött, elképzelve a testsúllyal terhelt lábra érkező páros lábú belépő okozta kárt, az ellentétes erőt, amely ilyenkor fékezhetetlenül borít és tör mindent, ami útjába kerül. Beugrott Véber György 1998-as borzalmas sérülése és émelygő érzéssel néztem vissza a lassításokat és a földön hempergő, azonnal segítségért kiáltó Ilkay Gündogant.


Ritkán látható mentési kísérlet, rossz döntés és becsúszás. A csodával határos, hogy az FC Barcelona világsztárja kihordta kétlábon ezt az eszement védelmi aktust. Egy nyitómérkőzésen, a félidő utolsó pillanataiban ilyen durva és meggondolatlan mozdulattal megpecsételni a saját és csapatod sorsát óriási butaság. Amennyiben a skót válogatott nem jut tovább. a direkt piros lap azt is jelentheti, hogy a Watford védőjátékosa elbúcsúzott a tornától. Minden rosszmájúság nélkül mi el is tudnánk fogadni ezt a forgatókönyvet, mert az azt jelentené, hogy a magyar csapat veresége ellenére matekozhatna a továbbjutást illetően.

Szerző

Hrutka János

Hrutka János

Hrutka János

Ötéves koromtól szippantott be a labdarúgás, erre emlékszem. Onnantól a pihenés, tanulás, futball háromszöge töltötte ki mindennapjaimat, mígnem egy ’93-as napsütötte tavaszi napon a Fradi öltözőjében találtam magam. Számos felejthetetlen pillanat a határon innen és túl, a legnagyobb ajándékkal, a válogatott piros-fehér-zöld szerelésével öltöztetve vezetett az oldalvonalon kívüli élethez. A futball világát elhagyva újra kellett tanulni járni. Az egyre magabiztosabb lépések ismét szép helyekre vittek. Ha féltem is, a helyemet megálltam: adtam játékjogot, szerveztem rendezvényt, mondtam véleményt, írtam cikket, újságot, verset, mikor mi volt könnyebb. Ahogy József Attila írja: éltem – és ebbe más is belehalt már.