Kudarcok, csőd, kizárás: újabb csapások a Torino történetében
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az északolasz klub a világ egyik legpechesebb futballcsapata. Miután 20 éven belül két tragédia is sújtotta a torinóiakat, a kétezres évek elején újabb kálváriát kellett elszenvedniük – a korábbiakhoz hasonlóan elképesztő körülmények között.
Amint egy előző cikkünkben megírtuk, a világ akkori talán legjobb csapata, a Grande Torinónak nevezett együttes párját ritkító sikerszériájának egy repülőgép-szerencsétlenség vetett véget 1949. május 4-én. Egy Lisszabonban lejátszott barátságos mérkőzést követően Barcelona érintésével utazott haza a legendás alakulat, amikor a légijármű – a rossz látási viszonyok miatt – a Torinóhoz közel található supergai bazilika oldalának csapódott.
Szűk két évtizeddel később a bordómezesek legoptimistább szurkolói úgy gondolhatták, talán egy új aranykor következik szeretett csapatuk történetében, amelynek egyik fő letéteményese a rendkívüli tehetséggel megáldott szélső, Luigi „Gigi” Meroni lehet. A Bordó Pillangónak (La Farfalla Granata) nevezett sztárjátékos viszont mindössze 24 évesen életét vesztette – méghozzá hátborzongató körülmények között. 1967. október 15-én, egy Sampdoria elleni győztes mérkőzés után az egyik csapattársával, Fabrizio Polettivel éppen a sikert készültek megünnepelni, amikor a 19 éves Attilio Romero – egy pár hete jogosítványt szerző Torino-fanatikus – elgázolta őt. A bálványát, akinek a poszterei borították szobája falát.
A Serie C réme
Az északolasz klub életében 33 évvel később egy újabb abszurd fordulat következett be: az említett Attilio Romero lett a klub elnöke. Röviden összegezve a szerepvállalását, elmondható, hogy személye újra viszontagságos időket hozott Torinóban. A 2003–04-es idényben még a harmadosztályba való kiesés szele is megérintette a korábban szebb időket megélt együttest, de végül a 12. helyen végzett a Serie B-ben.
A következő idényben már ezüstérmes pozícióban zárt a második ligában, és miután megnyerte az osztályozót, ismét feljutott a Serie A-ba, de az Olasz Labdarúgó-szövetség – a Messinával együtt – pénzügyi nehézségek miatt kizárta. A csődhelyzet gyakorlatilag a Torino megszűnését jelentette, Romerót pedig 2008-ban két és fél év börtönbüntetésre ítélték, többek között csalás és sikkasztás miatt.
Serie A – egy évvel a „feltámadás” után
A szurkolók – ahogy várható volt – hatalmas felháborodással vették tudomásul a szövetség döntését. Több ezren vonultak az utcára, és a közelgő, Torinóban megrendezendő téli olimpia tönkretételével zsarolták az elöljárókat arra az esetre, ha csapatuk eltűnik a futballtérképről. „No Toro? No olimpiadi!”, vagyis „Nincs Torino? Nem lesz olimpia!” – ezt a jelmondatot tűzték zászlajukra. Végül nem érte őket csalódás, a régi jogutódjaként egy új klub alakult Torino FC néven, amelynek a hatályos törvények értelmében csak egy osztállyal lejjebb kellett indulnia, így a Serie B várt rá. A 2005–06-os szezonban bronzérmes pozícióban fejezte be a másodosztályt, majd osztályozón jutott vissza a Serie A-ba. Az új torinói klub tehát hamar visszakerült az olasz élvonalba.
A Torino FC 2009 és 2012 között újra a másodosztályban szerepelt, utána pedig – egészen napjainkig – valamennyi idényt az első ligában töltötte, és az európai kupaporondon is újra pályára léphetett. A 2014–15-ös szezonban – a Parma FC helyén, amely nem kapott UEFA-licencet – az Európa-liga nyolcaddöntőjéig jutott. A második legrangosabb európai kupasorozatban a 2019–20-as szezonban is részt vettek a bordómezesek. Ekkor nem kerültek fel a főtáblára, ugyanakkor a második selejtezőkörbeli szereplésük a magyar futballszurkolók számára is emlékezetes: 7-1-es összesítéssel búcsúztatták a Debrecent az európai porondtól.
Kiemelt fotó: iltorosiamonoi
Szerző
