Küzdeni mindig, feladni soha – a zöld-fehér tavaszváró

Érkezik a CSZKA Moszkva, jön a Newcastle United az Üllői útra, most az Olympiakosz, a Real Madrid, a Porto, az Anderlecht az ellenfél, semmi esélyetek! – hányszor hallgatta az ember a szkeptikusok hadát. Természetesen már a kilencvenes években sem lehetett semmilyen aspektusából összehasonlítani a hazai futball szakmai és tárgyi feltételrendszerét a világ élvonalához tartozó csapatok lehetőségeivel, de a pályán, kilencven percre oly sokszor el lehetett tüntetni azt a fényévnyi különbséget. Ott, másfél óra alatt felejthetetlen emlékeket szerezhetett az, aki szívét-lelkét adta egy pillanatnyi boldogságért.

Ehhez az érzéshez, a sikerek biztosította mámorhoz egyre gyakrabban találhatunk utat, ha a magyar válogatott vagy a Ferencváros mérkőzéseit választjuk kikapcsolódásként. A magyar rekordbajnok elmúlt évtizedes tudatos építkezése, a nemzetközi porondon elért eredményei még a semleges szurkolók arcára is csalhattak nem egyszer mosolyt az elmúlt időben.

Pedig a IX. kerületben sem sikerült minden zökkenőmentesen. Azonban a sikerek árnyékában senki sem beszél olyan igazolások sokaságáról, melyek nem váltották be a reményeket, senki sem számolgatja az ilyen-olyan csatornán a Fradihoz érkező támogatások összegét, mert az érzés, az öröm mindent felülír.

Beláthatatlan előny a hazai porondon

A Nyíri Zoltán által irányított operatív vezetés közel harmincmillió eurót költött játékosvásárlásokra a legutóbbi öt szezonban, miközben a bevételi oldalon is megjelent több mint tízmillió euró. A Bajnokok Ligája csoportkörébe jutásért kapott eurómilliók és az Európa-ligában összefocizott bevételek (közel kilencmillió eurónál jár az FTC már most az idei El-ben) visszaforgatása hatalmas piaci előnyt biztosított hazai viszonylatban is a Ferencvárosnak, kinyílt az olló a többi csapathoz mérten.

A tudatos építkezés pedig előbb vagy utóbb mindig meghozza eredményét, az áhított célok elérését, pedig nem indult magabiztosan az idei kupaszezon sem. A BL- és El-selejtezők párosításainak mindegyikében akadt olyan mérkőzés, melyet gyorsan elfelejtettek volna a pályán és a pályán kívül lévők egyaránt. A Tobol elleni idegenbeli összecsapás, a Slovan és a Qarabag elleni hazai találkozó, vagy a biztos továbbjutás tükrében megrendezett Shamrock Rovers elleni írországi visszavágó sem kerül majd be az Üllői úti referenciamunkák díszes táborába. Azonban az Európa-liga csoportkörében mutatott játék és akarat minden képzeletet felülmúlt.

A statisztikai mutatók terén csak a tisztázások terén az elmezőnyben a Fradi

Nem nagyon van olyan statisztikai adat, ahol a Ferencvárost, vagy bármely játékosát a második legrangosabb európai kupasorozat élmezőnyében találnánk. A nyolc szerzett találat, az 59 kialakított helyzet, a 19 kaput eltaláló lövés, vagy a 78,8%-os passzhatékonyság sem a legjobb mutatók egyike, Cristiano Ronaldo például egymaga 28 kísérlettel rendelkezik. Sokan hihetnék, hogy a védekező statisztikák terén azonban kimagaslót nyújtott Csercseszov csapata, de az eddigi 172 labdavisszaszerzés és a 41 szerelés sem tartozik az élmezőnyhöz, egyedül a tisztázások terén vezeti a tabellát a Fradi. Ami viszont kifejezetten dicsérendő, az a hatékonyság, közel minden második kaput eltaláló kísérletből gól született, ez pedig hatalmas koncentrációról és akaraterőről árulkodik.

Esélyesként kell már gondolni a jövőre

Míg a selejtezők során kiemeltként már alkotni, védelmeket megbontani, kreatív megoldásokkal élni, nyomást gyakorolni kellett volna Vécseiéknek, addig a csoportkörben játszhatták saját, jól megszokott, a képességekhez igazított, szinte tökéletesre fejlesztett játékukat. Biztos védekezés, a területek szűkítése, a pálya középső részének uralása, majd labdaszerzés után gyors átmenetek, támadásbefejezések. Ehhez a játékfelfogáshoz, taktikához igazodtak az átigazolások is. Azonban jövőre már el kell gondolkozni olyan labdarúgók szerződtetésén is, akik akkor is segíteni tudnak majd a Ferencvároson, ha felállt védelmek ellen kell majd játszani, mert Dibusz Dénesékre ezentúl már másképp tekinteni majd a leendő ellenfelek: nagycsapatként, esélyesként.

Ha hozzávesszük a Bajnokok Ligájából nagy valószínűséggel az El-be vándorlók névsorát, a Barcelona, a Sevilla, a Juventus, az Atlético Madrid, az Ajax csapatait, akkor látszik csak igazán, milyen elit társaságba keveredett történelme folyamán először a 33-szoros magyar bajnok. Az Európa-liga életének, elmúlt 13 évének legerősebb tavaszi előadásai következnek. Az 1965-ös Vásárvárosok kupájának megnyerését és az 1995-ös Bajnokok Ligája csoportkörében, az akkori legjobb 16 csapat közötti megmérettetést követően nem kellett újabb harminc évet várni a következő futballtörténelmi eseményre. Küzdeni mindig, feladni soha! – szól az egyik leghíresebb szurkolói strófa. Újra ennek tapsolhatott a Groupama közönsége és a magyar futballszeretők népes tábora.

Kiemelt fotó: Magyar Nemzet