Calcio és kultúra: elemzőként Milánóban – I. rész

Akik velem tartanak milánói terepgyakorlatom, majd pedig munkáim kezdeti lépcsőfokait elmesélő kétrészes cikksorozatomat követve, az olasz kultúrába is kapnak bőven betekintést. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem a saját munkásságomról kívánok írni, hanem sokkal inkább célom azt a különleges világot és hátteret bemutatni az olvasónak, amelyben lépcsőfokról lépcsőfokra tudtam feljebb lépni a hosszú évek során. Éppen ezért az engem körülvevő környezetre, hatásaira, szépségére, természeti és kulturális értékeire helyezem a hangsúlyt.

Első hosszabb külföldi tartózkodásomra 2005-ben volt lehetőségem, az észak-olasz Lombardia tartomány fővárosában, Milánóban. Milánó az AC Milan és az FC Internazionale dicső történelmének köszönhetően a futball egyik nemzetközi fővárosának számít.  Kiköltözésem legfontosabb céljai az olasz nyelv megfelelő szintű gyakorlati elsajátítása, és újságírói pályámhoz szükséges nemzetközi gyakorlat és tapasztalat szerzése volt. 

Milánó nem csupán Lombardia, de az ország kereskedelmi-pénzügyi-gazdasági központja, valamint New York, Párizs és London mellett a divat fővárosa is egyben. Észak-Olaszország fővárosának is tartják, hiszen az olasz kereskedelem forgalmának jó harmincöt százaléka 2005-ben itt bonyolódott le.

Lombardia tartomány minden igényt kielégít. Egyik oldalon a hegyek, a híres olasz tavak, a másik oldalon az 1.3 millió lakossal bíró Milánó, a szuper dinamikus világváros, s a csodálatos kisvárosok gazdag tradícióikkal és egyéni bájjal, melyek páratlan műemlékeket rejtenek (pl. Mantova, Bergamo, Pavia, Vigevano). Közben a konyháról sem feledkezhetünk meg. Innen származik a gorgonzola sajt, süteményei közül a milánói panettone, ami az egész világon ismert. Borai közül éppen a közelmúltban tűnt el a kínálatból a „tocai del garda”, azaz a garda-tói tokaji, a mi tokajink védelmében, de itt maradt nekik a barbagallo, a bresciai Garda-tó vidékének chiarettoja, a valtellina vörösbora, Bergamo moscatoja, vagy a malvasia.

Olaszország szinte minden vidékén termelnek bort, ez igaz a szomszédos Piemontéra, amely tartomány fővárosa a Juventus és a Torino Calcio otthona (barbera, gatinara, asti habzóborai és vermutjai). Lombardia olajfáin termő olajbogyóból jelentős mennyiségű olajat állítanak elő. A nagy tavak – Garda, Como, Iseo – különleges klímája teszi lehetővé termesztését, ami egyben Európa legészakibb területe is, ahol olajbogyó terem.

Tavak, hegyek, sportolási lehetőségek, történelmi és művészeti értékekben gazdag városok várják egész évben a turistákat. A tartomány Olaszország legfejlettebb iparvidékei közé tartozik (műszer-, gyógyszer-, vegyipar), miközben a hegyvidék kiváló legelőin tejelő szarvasmarhatartás folyik.

Történelmi tény, hogy itt épült Európa első autósztrádája Milánó és Salerno között. De az is, hogy amennyiben valakinek komoly ambíciói vannak, ha tehetségét igazán ki akarja próbálni, akkor a milánói vásárokon kell bemutatnia a termékeit, lehetőleg ide kell jönnie egyetemre, itt kell állást keresnie és szerencsét próbálnia. Ezt tettem én is, és nem is kellett csalatkoznom!

 

Mindennapi élet Milánóban

Kiérkezésemkor repültem életemben először az akkor még működő SkyEurope légitársaság Budapest – Orio al Serio járatán. Az Atalanta otthonához, Bergamohoz közeli eső reptérről busz vitt be a városba, ahonnan autóval vittek a szálláshelyemül szolgáló, szobává alakított egykori garázsba. A ház, amelynek alsó szintjén töltöttem az első szemesztert, Milánó északi agglomerációjában, az előkelő Cusano Milanino városkában található. Imádtam a környéket, hét közben is csendes, kertvárosi utcák és csodás házikók jellemzik. Pár utcára található a híres futballedző, Giovanni Trapattoni egyik hatalmas villája is, így nem is lehetett kérdés, hogy Milánóban élő olasz családtagjaimmal az első napok során elsétáltunk a házához. A szobám tágas volt, az előtérben volt egy kisebb fürdőszoba zuhanyzóval, az ágyam kényelmes volt és volt helyem mindent lepakolni. A későbbiek során egyébként is hajnalokba nyúlóan rengeteget tanultam és olvastam a szobában, ahol rendesen be tudtam fűteni, így télen sem fáztam.

Az első napokban többen megmutatták nekem a környéket és a legfontosabb üzleteket is bejártam, valamint megkaptam a szükséges információkat a mindennapokkal kapcsolatban. A közeli boltokat nagyon megkedveltem, de a legfontosabb nyitva tartással kapcsolatos szabályokat is fejembe véstem.

A szieszta ebéd után kezdődik, ekkor zárnak a közeli boltok (szupermarket, fodrász, lottózó, ajándékboltok, stb.) és késő délután nyitnak újra. Amennyiben épp a szieszta idején értem haza, akkor ki kellett várnom, amíg a boltok kinyitottak.

Kattints a képre, és nézd át az Unibet rendkívüli ajánlatait!

 

A szomszédos Cinisello Balsamoban iratkoztam be egy olyan olasz nyelvi képzésre, ahol idővel az itáliai újságíráshoz szükséges nyelvi formulákat eltanulhattam. Ezek az órák fontos szerepet játszottak a későbbiekben abban, hogy a legnevesebb olasz szakemberek és klubok számára,  valamint olasz szakmai oldalakon tudtam szakmai elemzéseket publikálni. Sőt, eredetileg a szakkönyvemet olaszul írtam, amelyből egyes fejezetek bizonyos portálokon jelentek meg és amelyekkel neves olasz újságírók figyelmét is fel tudtam hívni. Éppen ezért hangsúlyozom, mekkora szerepet játszott az olasz képzés a későbbi előmenetelem szempontjából.

Amikor kikerültem Milánóba, már volt szakmai nyelvvizsgám, de ennek a félévnek köszönhettem azt, hogy idővel beszélni is magas szinten megtanultam.

 

Roberto Baggio képe a tankönyvem hátoldalán

Első héten sikeresen beiratkoztam a cinisellói iskolába. Ekkoriban Milánóban a külföldi munkavállalók társadalomba való beintegrálódását segítendő, olyan államilag finanszírozott programban vett részt az általam választott nyelviskola, amelynek köszönhetően egy félévre összesen harmincöt eurót kellett fizetnie minden beiratkozónak. Két nagyon jó minőségű, színes tankönyvet is kaptunk a tanuláshoz. Külön öröm volt számomra, hogy az egyik tankönyv hátoldalát kedvenc futballistám, az aranylabdás Roberto Baggio képe díszítette, amelyet rendhagyó dolognak tartok, mert idehaza nem szokás ismert futballisták képeivel díszíteni egy nyelvkönyvet.

A szomszédos Cinisellóba hetente négy nap jártam iskolába. Hétfőn és szerdán reggel kilenckor kezdődött a tanfolyam és egy óra körül végeztem, kedden és csütörtökön pedig este hattól kilencig tartottak az órák. Tanáraim nagyon kedvesek voltak. Egyikük a Corriere della Sera egyik neves újságírója volt, az olasz BBC Science főszerkesztője, akinek óráit azért is látogattam, mert ő volt az, aki segített elsajátítani a munkámhoz szükséges nyelvtani formulákat. Osztálytársaimat spanyol, román, pakisztáni, egyiptomi, német, perui, lengyel és uruguayi munkavállalók alkották, és nagyon jó hangulata volt az óráknak. Bár busszal tíz percen belül az iskolához lehetett érni, én reggel és este is mindennap sétával tettem meg az utat. Ekkoriban kereken egy euró volt egy jegy a helyi tömegközlekedési eszközökön (a bérlet, ha jól emlékszem egy hónapra harminchárom euró volt). Én viszont szerettem sétálni és iskolába menet és jövet rendre felfedeztem azokat a hírlapárusokat, ahol sok értékes könyvet, DVD-t és egyéb újságokat szereztem be az idők során.

A helyi hírlapárus bódék ugyanis nagyban különböznek a hazai piacon találhatóaktól. Rengeteg futballal és történelemmel kapcsolatos könyvet, DVD-t sikerült megvásárolnom ezeken a helyeken, amelyeket máshol nem kap meg az ember. Itt sincs minden kitéve a kirakatba, de hogyha valaki tudatosan keres bizonyos tematikájú írásokat, tárgyakat, akkor könnyen értékes kincsekre találhat. Ezt a szokásomat azóta is megtartottam, és bizony ennek köszönhetően sikerült hozzáférnem egyes eredeti kiadványokhoz, amelyek újságírói munkámhoz kellettek. Az itt vásárolt történelmi könyveket és egyéb szakmai kiadványokat sokszor kora reggelig olvastam a szobámban. 2017-ben például Roberto Baggio ötvenedik születésnapja alkalmából a világhírű sportlap, a La Gazzetta dello Sport adott ki egy tematikus külön kiadványt Baggioról, amelyet szintén kizárólag újságárus bódékban lehetett beszerezni. Akkor én Dubajból repültem Rómába, és késő délután a belvárosban az utolsó darabot tudtam megvásárolni az egyik újságárustól.

 

Maximalista hajlamom segített az előrejutásban

Olasz szakosként és történelem szakkörösként már gimnáziumi éveimben mélyen magamba szívtam az olasz kultúra egyes műfajait, formáit, így kerestem a lehetőségeket, hogy gazdagíthassam tudásomat.  Lexikális tudásomat rettentően gazdagították az olvasottak, de találtam más módját is annak, hogyan fejlesszem magasabb szintre olasz nyelvtudásomat. Milánó városában idővel minden egyes látványosságot, így múzeumokat volt időm és lehetőségem végigjárni.

Köztük volt természetesen a Cenacolo (Az utolsó vacsora) is, amelyre legalább egy hónappal korábban telefonon kellett bejelentkezni, mert minden egyes nap tele voltak látogatókkal. Október végén aztán nekem is lehetőségem volt a művet megcsodálni, amelyre összesen kilenc percet kap az érdeklődő. 

Egy kínai csoport egyetlen idegen tagja voltam, akik körülöttem össze-vissza üvöltöztek és rohangáltak a csodálattól (egyikük a záródó biztonsági kapun is fent akadt), ennek ellenére a teremben található két freskó, az itáliai reneszánsz művészet két kiemelkedő példája, a Crocifissione (Keresztrefeszítés) és Az utolsó vacsora is maradandó élményt nyújtott számomra.

A Santa Maria delle Grazie mellett a Leonardo da Vinci múzeumban és számos más érdekes látnivalóra mindig kedvezményeket kaptam. A nemzetközi diákigazolvány kiváltásának köszönhetően rendre három-öt euró kedvezménnyel juthattam be érdekesebbnél érdekesebb kiállításokra, köztük Caravaggiora. Minden egyes ilyen alkalommal volt nálam egy jegyzettömb és egy toll, és minden egyes, valamilyen okból kifolyólag a hétköznapokban szükséges, korábban ismeretlen szót felírtam a füzetembe. A hengerelt huzaltól a csempék különböző fajtájáig sok mindent feljegyeztem. Hosszú órákon át csavarogtam a kihalt múzeumok egyes termeiben. Volt, amikor láttam az utcán, hogy egy ingyenes só-kiállítást hirdetnek az egyik eldugott kiállító teremben. A sóról és ásványokról nem tanultam korábban olaszul, így bizonyos kifejezéseket is felírtam. Másnap úgy indultam az iskolába, hogy tudatosan használjam a frissen megtanult szavakat. Ennek köszönhetően rohamosan nőtt a szókincsem és a fogalmazásban segített. A későbbi években ennek az áldozatos tanulásnak sok hasznát vettem. Semmi nincs ingyen, sokat kell tanulni, de idővel megtérül minden, ha valaki tudatosan építi fel magát a kezdetektől fogva.

Ráadásul éppen azért költöztem ki, hogy tanuljak. Nem voltam güzü, de amit fontosnak tartottam a későbbi előmenetelem szempontjából, nagyon komolyan vettem. Sokat hatottak rám azok a személyek, akik a történelemben felmutattak valamit példás akaraterejüknek köszönhetően. Tudatosan mentek előre, és el is érték céljaikat.

Péntekenként rendszeresen jártam a kulturális intézményeket, miközben hétköznap heti kétszer úszni jártam a közeli Bressóba. Ez volt az az időszak, amikor vezetni is megtanultam. Bár már évekkel korábban itthon megszereztem a jogosítványt és kevéske gyakorlatom is volt, valójában Milánóban napi szinten tanultam meg vezetni a forgalomban.

Nem volt könnyű az elején az olaszok ritmusát felvenni és a létező legszűkebb utcákban is úgy manőverezni, hogy elférjen az autó a velem szemben száz kilométer per órával száguldó járgány mellett,

de idővel belerázódtam. Bressóba heti két reggel jártam úszni és bár korábban nem volt a kedvencem ez a sportág, nagyon megszerettem. Milánónak köszönhetően mai napig több ezer métert úszom le uszodákban. Munkámból kifolyólag Máltától Johannesburgon át Brisbane-ig a szállodákban található – hol nagyobb, hol kisebb – medencékben ott tartózkodásom idején rendszeresen úszom. A pihenőidő rovására is.

 

Újságírói gyakorlat Milánóban

2005 októberében ismerkedtem meg a legnagyobb hetilapkiadó vezető szerkesztőivel, akik segítettek útbaigazítani a helyi újságírói gyakorlattal kapcsolatosan. Későbbi kollégámmal és barátommal, Matteo Valsecchivel ekkoriban találkoztam, akivel hétvégente többször jártunk olasz utánpótlás korosztályok bajnoki mérkőzéseire, majd a munkát a kiadó szerkesztőségében folytattuk. Szombatonként kora reggel nyolcra kellett beérnem autóval a Milánó észak-nyugati felén található egyik autóbusz végállomásra, ahonnan az egyik helyi járattal haladtam tovább a szerkesztőségig. Onnan indultunk tovább az aktuális mérkőzésekre.

Ekkoriban kezdtem interjúkat készíteni utánpótlásklubok igazgatóival, híres játékosmegfigyelőkkel, utánpótlás játékosokkal és nagyszerű gyakorlat volt ez az olasz nyelv gyakorlása és tökéletesítése szempontjából. Az AC Milan utánpótlás csapataival utazhattam mérkőzéseikre (Settimo Milanese a bázisuk, de utazhattam velük Piacenzába is többek között) és ekkoriban kezdtem elemző szemmel figyelni az olasz utánpótlás együttesek találkozóit.

Egy calabriai bejárónőnek és keresztanyukámnak köszönhetően pedig megtanultam hogyan kell isteni lasagnát készíteni.

Imádtam kávézni, kedvencem mai napig a hazánkban kevésbé ismert marocchino. Voltak időszakok, amikor egy nap négy kávét is ittam, annyira beleszerettem az olasz kávékultúrába. Mint Angliában a teázás, itt kultusz a hangulatos, régimódi kávézó, ahol kis faasztalokhoz ülhetünk, előttünk a bekészített Gazzetta dello Sport vagy Corriere della Sera aznapi példánya, és élvezzük a pillanatot. Egyszerűen nagyszerű.

Forrás

 

Az ország idegenforgalmának nagyjából 10%-a Lombardiára koncentrálódik, amely a tartományok közötti rangsorban a második helyet jelenti számára. Cusano Milanino busszal körülbelül negyven percre van Milánó belvárosától. A milánói dóm a világ negyedik legnagyobb székesegyháza. Tőle mindössze néhány perces séta a város világhírű operaháza, a Scala, amely önmagában is idegenforgalmat vonzó tényező. Előadásainak megtekintésére külföldről is érkeznek. Puccini, Rossini, Toscanini, Donizetti és Verdi, a halhatatlan olasz operaszerzők munkássága teszi az opera fellegvárává. Bár sokan iparvárosnak tekintik,

Milánó hangulatos, tökéletes mérnöki precizitással bíró építészeti remekművei, közterei, utcái, vasútállomásai élénk és izgalmas város benyomását keltik, csupán tudni kell értékelni és felismerni az egyedi, magával ragadó világát.

Milánóban több életre szóló barátsággal is gazdagodhattam, hiszen az évek során rendre visszatértem hosszabb-rövidebb időre. Uruguayi és olasz barátaimmal sokat jártunk együtt meccsekre a San Siroba is. Az Internazionale, a Milan vagy éppen a Juventus helyi híveivel érdekes kapcsolatot alakítottam ki. Számos mérkőzést akár a San Siroban, akár egy cinisellói bárban együtt tekintettem meg velük. Ők az Itáliába bevándorló dél-amerikaiak lakta lakónegyedekben élnek és mivel egyikük osztálytársam volt, így szívesen néztük közösen az olasz bajnokikat. Miután az Internazionale játékospolitikája többnyire a modernkori futballban a dél-amerikai (argentin, urgualyi, chilei, brazil stb.) játékosokra is épít, érthetően hatalmas rajongótábora van a Milánóban élő, bevándorló dél-amerikai munkások között az Internek.

Télen Milánó és Pest között több alkalommal vezettem oda és vissza, hol Ausztrián, hol pedig Szlovénián keresztül. Egyszer akkora nagy hó esett, hogy Klagenfurt után az autópálya hat sávjából, csupán egyetlen egy járható út maradt és hatalmas torlódáshoz vezetett. Tizenöt évvel ezelőtt jó és izgalmas gyakorlat volt mindenesetre egy frissen jogosítványt szerzett fiatal számára.  Az úszás, a kirándulások és a meccsek mellett többször jártunk moziba is. Milánóban a város három eltérő pontján is laktam az idők során, így meglehetősen jól tájékozódom és második otthonommá vált az évek során

A cikksorozat második részében a szakmai továbbképzések, elemzői és újságírói munkákról emelek ki példákat. Ellátogatunk Bolognába és Piemontéba, ahol felfedezzük többek között Kossuth Lajos torinói szobrát, vagy éppen az olasz kötődésű dubaji Globe Soccer Award kulisszáiba is betekintést nyerünk.


A szerző hivatalos Facebook-oldala. Kövesd, ha az olasz labdarúgás aktív, mély interpretációs közegéhez szeretnél napi szinten tartozni: https://www.facebook.com/calcioanalyst

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: