Calcio és kultúra: elemzőként Milánóban – II. rész

Akik velem tartanak milánói terepgyakorlatom, majd pedig munkáim kezdeti lépcsőfokait elmesélő kétrészes cikksorozatomat követve, az olasz kultúrába is kapnak bőven betekintést. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem a saját munkásságomról kívánok írni, hanem sokkal inkább célom azt a különleges világot és hátteret bemutatni az olvasónak, amelyben lépcsőfokról lépcsőfokra tudtam feljebb lépni a hosszú évek során. Éppen ezért az engem körülvevő környezetre, hatásaira, szépségére, természeti és kulturális értékeire helyezem a hangsúlyt.

Az Itáliában töltött időm során ahová csak tudtam, így vagy úgy, eljutottam. Bresciában, Padovában vagy Parmában is nagyszerű ételeket ettem, de a magyar Vasarely kiállítás Bovisában, vagy legelső torinói kirándulásom emlékezetesebbek voltak. Vasarely Itáliában is elismert művész. Victor Vasarely (eredeti nevén Vásárhelyi Győző) kiállítására magyarként büszkén és érdeklődően mentem el, hiszen a geometrikus absztrakt művészet nemzetközi hírű képviselője.


 

Még ennél is nagyobb lelkesedéssel indultam el egyik reggel a milánói Stazione Centraléból induló emeletes vonat fedélzetén Torinóba. Juventus szurkolóként régi vágyam volt, hogy eljuthassak Piemonte tartomány fővárosába és a Juventus egyik mérkőzésére. Erre az egyik hosszú hétvégén volt először lehetőségem.

 

Kéjutazás Torinóba – Valaki követ a városban

Ahogy megérkeztem a városba, a vasútállomáson kérdezősködtem, amikor észrevettem, hogy egy fickó követ. Akármerre jártam a kerületben, ez a férfi mindig ott volt a következő sarkon, mintha várna valakire. Több osztálytársam említette, hogy hasonló tapasztalatokat élt meg egyes olasz városokban. Itáliában régóta működnek olyan csoportok, akik bámészkodó turistákat, fiatal hölgyeket rabolnak el, majd munkára fogják be őket. Nem tudom, hogy ez az illető is ebbe a csoportba tartozhatott-e vagy sem, mindenesetre nem volt túl bizalomgerjesztő dolog minden egyes sarkon szembe találkoznom vele. Kis időbe telt, mire sikerült leráznom.

A legfontosabb látványosság számomra az egykori magyar kormányzó-elnök szobra volt, aki Torinóban vesztette életét, így megérkezésemet követő első utam az emlékműhöz vezetett. 

 

Magyarság emlékei – Kossuth Lajos torinói szobránál

A torinói remete becenevet kapó Kossuth két időszakban is élt Torino nyüzsgő belvárosában, ahol 91 éves korában vesztette életét.  A szobor megtekintése mellett fontosnak tartom megemlíteni, ahogyan a belvárosban található Palazzo Carignano egyik hatalmas termében a magyar szabadságharcnak és neves képviselőinek, így Petőfi Sándornak állított emléket, látogatásom idején. A Palazzoban egy a Risorgimentoról (olasz egységért folytatott harc) megemlékező kiállítást hoztak létre, ahol Kossuth egyik mellszobra található.  Kossuth a Via dei Mille elnevezésű utcában a huszonkettes szám alatt található épületben lakott, ahol emléktáblával tisztelegnek emléke előtt. A házzal szemben lévő parkban található a ceglédi mintára készült mellszobra. Amíg Milánó belvárosában a Via Ungheria lehet rokonszenves számunkra, Torinóban végigsétáltam a Corso Luigi Kossuthon, amely szintén az egykori magyar nemesnek állít emléket.

Kép: Kossuth Lajos mellszobra Torinóban (torinoxl.com)

 

Torino és Piemonte ismert a Juventus és a Torino Calcio klubokról, a Nutelláról, amelyet a híres Ferrero család készít, a FIAT-ról, ahol több egyéb ismert autómárka készül (például Ferrari, Alfa Romeo). Ez volt Itália első fővárosa és történelmi, kulturális, építészeti emlékei jelentős vonzerőt jelentenek. Felfedezésre méltó városfalával, reneszánsz stílusú katedrálisával, neoklasszicista palotáival (pl. itt található az első olasz parlament székhelye, az említett Palazzo Carignano), barokk templomaival (pl. a San Lorenzo, melyet a franciák felett aratott San Quintin-i csata emlékére építettek).

A helyi kávézókban Nutellával is kínáltak. A Nutella 1945 óta létezik és 1949-től lett világhírű a mogyorókrém. 1963-tól ipari méretekben termelik és fogyasztják az egész világon.

A „magány és a depresszió” ellenszeréből csak Itáliában több mint 200 ezer mázsa fogy évente.

De innen származik ugyancsak a világ minden tájára eljutó, számos híres olasz desszert is, pl. Mon cheri.   Már a szavolyaiak is szarvasvadászatra invitálták Európa uralkodóit. A szavolyaiak koronáját az UNESCO a Világörökség részeként tartja nyilván. Mivel Torino három évszázadon át (1563-1864) főváros, azaz királyi székhely volt, városképét a szavolyai dinasztia által épített épületek alakították ki. A Sindonét (Krisztus halotti leplét) 1453-ban vásárolták meg és évszázadokon át nemzetségük oltalmazójaként tisztelték. A város Egyiptomi Múzeuma a kairói után a világ második legnagyobbja.

Torino és a Juventus neve összenőtt az 1899-ben, Giovanni Agnelli alapította FIAT gyárral. A gazdasági fellendüléssel, a bevándorlással, majd a legutóbbi krízissel azonosították e gyárat (és a várost). A városban rendezett  2006-os Téli Olimpia azonban nemcsak a nemzetközi figyelmet és az idegenforgalmi infrastrukturális fellendülést hozta magával, hanem a FIAT akkori felemelkedését is az autópiacon. Az olimpia közvetve segített a FIAT-nak átmenetileg kilábalni a krízishelyzetből.

 

Del Pierot látni gólt szerezni – Capello bajnok Juventusa

2005 őszén életem első Juve-meccsére vasárnap indultam a motelből, ahol megszálltam. Busszal érkeztem a régi stadionhoz, az azóta lebontott Delle Alpihoz, ahol az ultrák már készülődtek a koreográfiákkal.

A „Drughi” csoport tagjaihoz odasétáltam és kérdeztem, hova érdemes jegyet venni. Rendesek voltak, intéztek nekem egy jegyet harmadáron, átírták az én nevemre és adataimra egyik hiányzó társuk belépőjét, így spóroltam is valamennyit.

A mérkőzés egyébként a Treviso ellen nagyszerű volt, a találkozó harmadik gólját az egyik kedvenc futballistám, Del Piero szerezte. A találkozót követően késő este tömött busszal indultam a vasútállomásra, majd onnan vissza a milánói Stazione Centraléra. A visszafelé utakon rendre kopott, koszos vonatok viszik az embert vissza Milánóba. Későbbi látogatásaim során is azt tapasztaltam, hogy a késő esti járatokon bizony nyoma sincs az odavezető úton tapasztalható kényelmes, emeletes, modern és minden igényt kielégítő vagonoknak. Késő este Milánóból busszal tértem vissza Cusanoba, és este tizenegy körül már otthon voltam. Ez volt a története az első Serie A-s mérkőzésre való utamnak, amelyet azóta számos további követett. 

Kattints a képre, és nézd meg az Unibet kitűnő ajánlatait!

 

15 perc hírnév – Első milánói tudósításom a Magyar Rádió adásában

Ekkoriban kerültem be először a közrádió adásaiba, és Milánóból és Torinóból is tudósíthattam a hazai hallgatóságot. Először 2005 novemberében a magyar-olasz U21-es Európa-bajnoki pótselejtezők kapcsán kaptam teret a kiemelkedő hallgatottsággal bíró, egykori Sportreggel adásában. Később az Eurofoci szombat esti műsoraiban számolhattam be rendszeresen az olasz futballt és sportot érintő aktualitásokról. Nagy dolognak tartottam, hogy Sárközy Júlia mellett az én tudásomra is igényt tartott akkor a Közrádió, ahol a mai napig elemzek egyes adásokban. A Lánchíd Rádiós bejelentkezések az Olimpia és a labdarúgó világbajnokság alatt hasonlóan megtisztelő felkérések voltak, miközben ekkortájt folyamatosan fejlesztettem magam az itáliai szak-újságíráshoz szükséges tudásanyagokkal, és ennek köszönhetően

futballelemzői irányba szakosodtam. 

Nyugat-Európában ugyanis már jó ideje bevált gyakorlatnak tekinthető, hogy számos újságíró szakosodik egy adott területre, amelyben a leginkább otthon érzi magát, és ennek köszönhetően számos szerkesztőség és neves véleményformáló számára elemeztem.

Az úttörő, egykori véleményvezér Calcio Critico, vagy a Luca Momblano vezette, Itália legnagyobb Juventusszal foglalkozó elemzői oldala és podcastje a Juventibus és JB Live adtak lehetőséget nekem.

Luca Momblano és Massimo Zampini adásában a Juventus Tv műsorvezetőivel


 

Egy kiemelendő élményt mindenképpen szeretnék megosztani, mert bár sok biztató és dicsérő véleményt kaptam az évek során, és számos szerkesztőségben megfordultam, de volt egy olyan fordulópont, amikor valóban elhittem: képes lehetek megütni az általam elvárt szintet.

 

Alberto Cerrutival a La Gazzetta dello Sport szerkesztőségében

Az elmúlt másfél évtized során a kezdetektől fogva az volt számomra az elsődleges szempont, hogy azok elismerését vívjam ki és keltsem fel figyelmüket, akik egyrészt a szakma legnagyobb (szak)tekintélyei, másfelől pedig akikre gyerekkorom óta felnézek.

Éppen ezért töltött el mesébe illő érzéssel, amikor a La Gazzetta dello Sport valaha élt legnagyobb szaktekintélye, Alberto Cerruti hívott fel telefonon.

Elismerő szavakkal illette egyik elemzésem 2013-ban, majd egy évvel később meghívásának köszönhetően körbevezetett engem a neves lap szerkesztőségében, és számos további neves újságíróval kötött össze engem. Később több véleményformáló keresett meg, akiknek lapjaiban elemzéseim megjelentek. Cerruti egyébként a könyvem megjelenéséhez levélben gratulált. Bő évtizednyi szakmai munkám vezetett a 2017-ben megjelent első könyvem kiadásához. A milánói időszaknak meghatározó szerepe volt abban, hogy egyáltalán megvalósulhatott a mű. A kétnyelvű könyvbemutatómnak a budapesti Istituto Italiano di Cultura Federico Fellini terme szolgált helyszínéül.

 

Video: Könyvbemutatóm a sporthíradóban

 

A könyv kivívta a hazai és olasz futballszakma elismerését és számos elemző, játékos, edző forgatja.  Az angol nyelvű, frissített kiadás megjelenése hamarosan várható.


 

Taktikai prezentáció Bolognában

Nem csupán Milánó, Torinó, Parma vagy éppen Piacenza jelentett fontos előrelépést az évek során számomra. 2019-ben egy neves szakmai díjat sikerült elnyernünk Bologna városában a számtalan ismert olasz szakvezetőt foglalkoztató eseményen, ahol a magyar-ciprusi edzők taktikai prezentációját találták a legjobbnak. Ez a képzés futballelemzői munkáimhoz kapcsolódott.  A hatfős nemzetközi csapatban négy magyar futballszakember kapott helyet a két ciprusi vezetőedző mellett. A két nemzet szakemberei alkotta csapat taktikai feladatát a ,,mágnestáblánál” Kosztasz Szakkasz angolul, én pedig olasz nyelven mutattam be, melyet a nap végén a legjobb taktikai prezentáció díjával jutalmazta a szakma.


 

A győztes prezentációt barátaimmal, Laczkó Zsoltival, a Sampdoria egykori labdarúgójával, testvérével, Laczkó Jánossal és Kemenes Szabolccsal dolgoztuk ki a rendelkezésünkre álló 90 perc során. Munkánkat két ciprusi kolléga segítette.

A neves eseményen az akkoriban az AC Milanhoz szerződő pályaedző, Fabio Micarelli, vagy épp a Juventusnál, Watfordnál és a Napolinál is edzősködő Adolfo Sormani mellett Giovanni Constantino, a magyar válogatott másodedzője tartott előadást. A küldöttségünk jó benyomást tett az olasz kollégákra és pozitív képet festettünk a hazai edzőszakmáról is.


 

Jelen pillanatban is folyamatosan dolgozunk saját előadásokon, elemzéseken és konferenciákon, remélhetőleg a vírusidőszakot követően lehetőségünk lesz ismét színvonalas futballkonferenciákat tartani, illetve látogatni Itáliában.

 

Konklúzió

Tizenkilenc évesen Milánóban tanultam meg, mennyire eltérő életmódot folytat az, aki huzamosabb ideig él külföldön. Mennyire tágul ki a Világ, és hogy mennyire szélesedik ki az egyén látásmódja.

Újságíróként és elemzőként Milánónak köszönhetem későbbi szakmai előmenetelem.

Valójában itt tanultam meg vezetni, hiszen egészen más dinamika jellemzi a hazai és itáliai vezetési kultúrát. Nyelvtanulás szempontjából a leghasznosabb és leghatékonyabb módszert jelentette számomra a kint eltöltött időszak. Itt sikerült legyőznöm a honvágyat, amelynek köszönhetően további külföldi tartózkodásaim alkalmával már kevesebb terhet jelentett ez az érzés, hiszen Itáliában már megedződtem. Itt szerettem meg igazán úszni, amely a későbbiekben alapvető fontossággal bírt az erőnlétem javulásában. Idővel munkámból és tanulmányaimból kifolyólag számtalan további itáliai városban szereztem maradandó élményeket, képzéseken vettem részt, elemeztem, tudósítottam rádióadásokat, vagy éppen mérkőzésekre látogattam ki. Rengeteget tanultam az elmúlt másfél évtized során. Első főiskolai szakdolgozatomat, később pedig a szakkönyvemet és számtalan további elemzői és újságírói munkámat – amelyeket nem tárgyalunk most részletesen – a hosszú évek alatt Itáliában elsajátított tudásomnak köszönhetően publikálhattam.

Amikor csak tehetem, visszatérek, dolgozom vagy kikapcsolódom és találkozom a kinti kollégákkal, barátokkal.

 


A szerző hivatalos Facebook-oldala. Kövesd, ha az olasz labdarúgás aktív, mély interpretációs közegéhez szeretnél napi szinten tartozni: https://www.facebook.com/calcioanalyst

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x