,,Az ember a halála előtt nem csinál magából pojácát” – Két félidő a pokolban (filmismertető)

Fábri Zoltán 1961-ben bemutatott filmdrámája, a Két félidő a pokolban sokak szerint az egyik legjobb futballfilm. Ha pusztán azt vesszük figyelembe, kikből állt az alkotók névsora, illetve a szereplőgárda, amelyben a magyar színjátszás egyik legkiemelkedőbb korszakának jeles képviselői kaptak helyet, már akkor sejthető, miért tartozik a magyar filmművészet remekei közé. A rendező Fábri mellett a forgatókönyvíró Bacsó Péter, vagy éppen a 20. századi magyar zene egyik legmeghatározóbb szerzője, Farkas Ferenc egyaránt kiemelkedő képviselője volt szakterületének. A rangos színészösszetételt pedig többek között Sinkovits Imre, Garas Dezső és Márkus László neve fémjelezte. A korabeli ,,All Star-csapat” remek teljesítményének köszönhetően egy olyan alkotás született, amely a kényszermunkatáborok és a futballfanatizmus lélektanát széles eszköztárral, a lehetőségek maximumát kihasználva ábrázolja. Úgy, hogy egy másodpercre sem esik bele a túlzott esztétizálás giccsességet eredményezhető hibájába.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A történetet Bacsó Péter ajánlotta Fábri figyelmébe. Elmondása szerint „ismeretlen történelmi dokumentum alapján nyomára bukkant egy olyan II. világháborús eseménynek, amely valahol Kárpát-Ukrajnában történt, és az a lényege, hogy egy magyar munkaszolgálatos alakulatnak néhány tagja a németek biztatására futballcsapatot alakított azért, hogy Hitler születése napján a német katonák csapatával kiállva futballmérkőzést játszanak.

Az ,,ismeretlen történelmi dokumentum” tudomásunk szerint még a mai napig sem került elő. Egy 2012-ben publikált cikk azt állítja, hogy a filmhez az ihletet valójában az FC Sztart nevű ukrán futballcsapat története adta.  A fáma szerint a Dinamo és a Lokomotiv Kijev játékosaiból összeállított társaság 1942 nyarán a megszállók katonáiból álló csapatokkal (németekkel, románokkal, magyarokkal) több mérkőzést is játszott. Majd a csapat egyik játékosát kivégezték, a többiek munkatáborba kerültek, akik közül néhányat szintén meggyilkoltak.

A másik legenda, amely a forgatókönyv születésére hatással lehetett, egy auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban lejátszott mérkőzésről szól, amelyen a lágerválogatott ellenfele a tábor őreiből összeverbuvált együttes volt. A csontsovány, alultáplált rabok erőállapota nyilván nem volt egy lapon említhető a németekével, a ,,kényszermeccs” végeredménye 6-0 lett – a táborőrök javára. A lágerválogatott tagjai saját életüket féltve annyira nem akarták elrontani fogvatartóik ,,ünnepét”, hogy amikor gólhelyzetbe kerültek, szándékosan mellérúgták a labdát.

Fábriék egyik történetet sem kopírozták le, hanem egy sajátosat hoztak létre.

Egy kárpát-ukrajnai kényszermunkatáborban játszódik a film 1944 áprilisában. A 306/2-es magyar különleges munkásszázad a védelmi vonalépítéshez végez fakitermelést. A lágerlét minden másodpercét áthatja feszültség. Hol szorongás attól, mit akar közölni az a fogvatartó, akinek a lépteit hallják egyre közeledni, hol pedig reménykedő zaklatottság, amikor a fabarakkokon kívüli hangokból úgy gondolják, talán már közelednek a felszabadító csapatok.

 


 

,,Százados úr, sej-haj”

Az őrök jelentős részéből áradó mérhetetlen cinizmus az első jelenetek egyikében meglehetősen plasztikusan jelenik meg. A munkába tartó századot felügyelő Holup őrmester vidám éneklésre utasítja az alultáplált, végletekig kimerült foglyokat: a Százados úr, sej-haj című katonadallal szórakoztatja magát. Utána kezdődik a munka, kifulladásig. Így telnek a napok a táborban. A hosszú órákig tartó, kemény fizikai munkához pedig elégtelen az élelmezés. Ráadásul  büntetési tétel lehet további ételmegvonás – a filmben éppen bakancslopás miatt.

 

,,Csontvázak…egy kavicsot sem tudnak elrúgni”

A monotóniát egy nem várt parancs töri meg. Az egyik foglyot, Ónodit (vagy ahogy a társai nevezik: Diót), az egykori futballsztárt arra utasítják, hogy egy Adolf Hitler születésnapján játszandó mérkőzésre szervezzen futballcsapatot a századból, amelynek ellenfele egy német utászcsapat lenne. Ónodi kijelenti, hogy a kimerült, mindig éhes társai ,,csontvázak…egy kavicsot sem tudnak elrúgni, az első öt percben fejre állnak”.  A parancsot adó Heilig századosnak azt a feltételt szabja, hogy többlet élelmiszert biztosítsanak a játékosoknak, és a felkészülés ideje alatt ne kelljen dolgozniuk. Valamint egy labdát is kér. A százados belemegy a feltételekbe azzal a kikötéssel, hogy zsidó nem lehet a csapat tagja.

 


(X) Ki kapja 2021-ben a Nobel-békedíjat? A jelöltek között szerepel az Egészségügyi Világszervezet (WHO), Greta Thunberg, Andrea Merkel, Vladimir Putin, illetve a Black Lives Matter mozgalom is. Kattints ide, és keresd az oddsokat!


 

„Steiner, Steiner, te nagyon akarsz élni, te Steiner!”

Ónodi a saját századából csak nyolc férfit ítélt alkalmasnak, így egy kőbányában dolgozó, kisegítő munkásszázadból is kénytelen válogatni. Mivel a futballcsapat tagjai olyan kiváltságos helyzetbe kerülnek, amely akár az életben maradás reményét is jelentheti nekik, először mindenki jelentkezik. Majd amikor Rápity őrmester alkalmassági próbát kér, csak az esetlen, burleszkfilmekre emlékeztető mozgású Steiner marad. Az őrmester megalázó gúnnyal nyugtázza ezt: ,,Steiner, Steiner, te nagyon akarsz élni, te Steiner!”. Később kiderül, hogy nem is tud futballozni (és, mint az első perctől kezdve tudott volt, zsidó is), de Ónodi kezdeti felháborodása ellenére a többiek kiállnak mellette, befogadják. A futballisták helyzete a századon belül komoly feszültséget szül: akik nincsenek a csapatban, továbbra is kevés ételt kapnak, agyondolgoztatják őket, igazságtalannak érzik a felkészülési időszak alatti kivételezést. Ónodi a közösségi felelősségvállalást is szem előtt tartja: a sérült Kovács Gusztinak ad a többlet ellátmányból. 

 

,,Estére szépen túl leszünk rajta. Nem nagy dolog az egész.”

A futballisták időközben szökni próbálnak, leütik és lefegyverezik az őrüket, Csorba tizedest. De a kísérlet sikertelen lesz, nem jutnak messzire, hamar elfogják őket. Egy pincehelyiségbe kerülnek. Meg vannak győződve arról, hogy azonnal kivégzik őket: ,,Estére szépen túl leszünk rajta. Nem nagy dolog az egész.” – törődik bele a sorsába Ónodi. Azonban kiderült, hogy szó sincs kivégzésről, a kapufákat már ácsolják, nemsokára kezdődik a mérkőzés.

 

,,Estére olyan levest főzök maguknak, csak maguknak! Egyenek még egyszer egy jót.”

 A szökés közben lelőtt Rácz János helyén Szabó szakaszvezető játszik. Az egyébként emberséges őr a mérkőzés előtt elszólta magát arról, hogy másnap haditörvényszék elé fognak állni azok, akik megszöktek, és az ítélet is sejthető: ,,Estére olyan levest főzök maguknak, csak maguknak! Egyenek még egyszer egy jót.” A csapat először nem akar kiállni a meccsre. Ahogy Ónodi fogalmazott:

 

,,Az ember a halála előtt nem csinál magából pojácát”

 Zalán főhadnagy azonban tudtukra adja, hogy ha nem játszanak, azonnal agyonlövetik őket. Ha viszont von Stein ezredes örömét leli a látottakban, akár még kegyelmet is kaphatnak. Az első félidőben Ónodiék -sejtve azt, hogy utolsó óráikat élik- fásultan, kedvetlenül futballoztak, különösen maga Ónodi mutatott tüntető passzivitást. A magyarok ügyetlenkedései miatt többször tör ki kacagásban a németek szurkolótábora. Az első játékrész végén 3:1 volt az állás az utászok javára. A második félidőre egy teljesen más hozzáállású magyar csapat vonul ki a pályára, a munkásszázad szenvedélyes szurkolásától erőt kap, a végletekig motivált lesz. A németek megdöbbenésére először kiegyenlít, majd -haragjukat is kiváltva- a vezetést is megszerzi. A második játékrészt illetően a nézőnek olyan érzése lehet, hogy a futballmeccs a magyarok részéről fokozatosan alakul át az elnyomó hatalommal szembeni demonstrációvá. A mérkőzés idejére megteremtődik az egyenlőség, visszatér az emberi méltóság érzése – még ha csak illúzióként is. A század hatalmas energiákat megmozgató eksztatikus öröme, amely akár egy nyílt ellenállásba is torkolhatott volna, csak rövid ideig tartott. A haragos ezredes lelövi Steinert, majd a felsorakoztatott német géppuskások valamennyi magyar futballista és sok szurkoló életét oltják ki.

 

,,Szent dolog a futball”

 …mondta Ónodi többször is a filmben. ,,Élet-halál kérdése” – mondják a legfanatikusabb szurkolók a mai napig is. A Két félidő a pokolban című filmben okkal hihették a magyar játékosok, hogy a szó szoros értelmében is élet és halál kérdése. Ha a túlélést nem is, legalább annak reményét megadta nekik. A mérkőzést, amelynek nem a játékvezető hármas sípszava, hanem a géppuskagolyó-sorozatok vetettek véget, nemcsak számszerűleg nyerték meg, hanem olyan erkölcsi győzelmet is arattak, amely messze túlmutat a futballon.

Amennyiben esetleg kedvet kaptatok a film megtekintéséhez, ezen a linken megtaláljátok.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x