Nem igazság, hanem lehetőség – Stílusok csatája (2019) – Könyvajánló

A futball állandó fejlődésben van, amelynek mozgatórugója az elit európai klubok és válogatottak játéka. Michael Cox, Zonal Marking című könyvében – amely most megjelenik magyarul is Hegedűs Henrik fordításában Stílusok csatája címmel – arra a feladatra vállalkozott, hogy bemutassa ezt a fejlődést, azonban a hangsúlyt nem emberekre vagy eseményekre helyezte, hanem azokra a helyszínekre, ahol ezek a változások végbementek. Európai körutazásra invitál minket a szerző térben és időben, kezdve 1992-ben Hollandiában, eljutva egészen napjaink Premier League-küzdelmeihez.

Nézd meg az Unibet kínálatát és fogadj a legérdekesebb sporteseményekre!


 

A könyv egyik kiemelkedő fejezete Arrigo Sacchi területvédekezésének és a catenaccio ötvédős rendszerének szembenállásával foglalkozik, illetve ennek az olasz focira gyakorolt hatásairól értekezik. A holland és az olasz stílus keveredése – magasabb védelmi vonal, letámadás, technikailag képzettebb védők (stb.), miatt a védekezés önmagában kezdeményezőbbé és labda-központúbbá vált.

Más fejezetekben olvashatunk a francia szervezettségről, akár a portugálok rendszer-elvűségéről, a spanyolok labdabirtoklásáról és a németek „vertikális” játékáról. A könyv szervezőelve a taktikai fejlődés szemléltetésén alapszik, amely négyéves ciklusokban történt, Hollandiából indulva különböző országokon átívelt, majd 2016-ban Pep Guardiola német-spanyol-angol-holland Manchester Cityje által csúcsosodott ki.

Cox kötetének egyik legnagyobb erénye az idézetek használata olyan személyektől, akik valóban szervesen részt vállaltak ebből a fejlődésből, így a könyv nem esik az elemző munkák egyik leggyakoribb hibájába – nem válik rétegolvasmánnyá.

Az idézetek segítségével közelebb kerülnek a játékosok, edzők; olvashatunk Jens Lehmannról, Damien Duffról, de még Paulo Sousa is megszólal egy olaszok ellen játszott mérkőzés kapcsán.


 

A száraz statisztikák helyett történetek segítségével kapunk képet a fejlődésről, ennek egyik legjobb példája a Zidane-nak a Juventusnál és a Real Madridnál eltöltött idejével foglalkozó fejezet. A könyv olvasása közben hasonló érzésünk lehet, mint ahogyan Marcello Lippi az olasz edzőképzésről nyilatkozott:

 

„Nem az igazságot adja át, hanem lehetőségeket.”

 

Cox hasonló dologra vállalkozott könyvében. Miért az adott csapatok, illetve játékosok domináltak bizonyos időszakokban? Például az 1990-es évek elején bekövetkezett szabályváltozások és a holland iskola dominanciájának kapcsolata is új megvilágításba kerül a könyvben. Ugyanígy átfogó képet kapunk az olasz futball felemelkedéséről is, amely a Bosman-szabály nélkül nem következett volna be.

 

A szerző másik híres, magyarul a Daráló címre keresztelt kötetének bemutatóján. Forrás: Polska Times.

 

A körutazás során Cox nagyszerűen mutatja be a futballkultúrák különbözőségeit, illetve azok kölcsönhatásait. Minden fejezet egy érthető és jól átlátható gondolatmenetet követ, például az olasz dominanciát így dolgozza fel a könyv:

 

  • Hogyan kellene a futballt játszani? – Olaszországban a játékosok munkaként tekintenek a futballra, nem játékként. A győzelem mindent felülír és az ellenfelet nem szabad hagyni kibontakozni a mérkőzésen.
  • Milyen következményekkel járt az adott felfogás? – Az olasz edzők mindig híresek voltak arról, hogy milyen szigorúan ragaszkodnak a saját filozófiájukhoz, gondolhatunk itt Trapattonira, vagy Capellora is. Az univerzális és védekezésben fegyelmezett játékosok időszaka volt ez.
  • Milyen kívülállók jelentek meg, akik nem illeszkedtek a trendhez? – Az olyan, kreatív „10-esek”, mint Zidane és Baggio megjelenése miként hatott a Serie A-ra? Miért mondott le Dino Zoff azok után, hogy bevezette az olasz válogatottat a 2000-es Eb-döntőbe?
  • Mi történt azokkal, akik más országokba távoztak? Conte és Ancelotti változtattak a felfogásukon, amikor nehézségekbe ütköztek, ugyanakkor nem minden olasz edző volt képes erre – hiába nyert bajnokságot Capello a Real Madriddal, a spanyol futballkultúrában idegenként hatott, emiatt kellett távoznia.

 

Hasonló módon dolgozza fel a többi mérföldkövet is a könyv: Hollandia, Franciaország, Portugália, Spanyolország, Németország és Anglia esetében is.

 

Megjelenés utáni fotó 2019-ből, a szerző, Michael Cox Twitteréről.

 

Ez a felépítés két okból is működik:

a jól körülhatárolt narratíva miatt sokkal könnyebb megérteni a folyamatokat, illetve ahogy haladunk a könyvben, az egyre inkább bevonja az olvasót, nem csak kísérők lehetünk. Ennek egyik legjobb példája a Bastian Schweinsteigerről szóló rész, hogy hogyan sikerült újradefiniálnia a játékát Luis van Gaal alatt,

akiről a könyv korábbi részében kiderült már, hogy kizárólag a gyors, jó beadásokra képes szélsőkben gondolkodik, ami miatt a német esélytelen lett volna azon a poszton.

A könyv elolvasása után máshogy ül le az ember meccset nézni. Árnyaltabb képet kapunk a sikerről és a bukásról, illetve a pályán vagy azon kívül hozott döntésekről is. Láthatjuk például, milyen hatást gyakorolt Guardiola a spanyol és a német futballra az elmúlt évtizedben. Felmerül a kérdés, hogy hogyan változtak az angol válogatott esélyei a következő világeseményeken ennek a fényében?

A stílusok csatája legnagyobb erőssége az egyszerűsége. Míg korunk sportirodalmát a tizedesvesszők és a százalékok uralják, addig Cox szavakkal vezet minket végig, nem számokkal.

Ahogy Thierry Henry mondta: „Az átlagos játékosok bonyolítják, a klasszisok leegyszerűsítik a játékot” – ugyanez igaz lehet olykor azokra is, akik írnak róla.

A könyv nagyon értékes olvasmány tud lenni minden olyan sportszerető számára, aki élvezi a futball taktikai oldalát, vagy újra szeretné élni az elmúlt három évtized legkiemelkedőbb pillanatait. Cox olyan taktikai hozzáértéssel és kritikai érzékkel járja körül a témát – az európai futball fejlődését –, amelyre valószínűleg csak kevesen képesek.

Az olvasottak egy fő konklúziójaként levonható, hogy ha nem alkalmazkodunk, az csak lemaradáshoz vezethet.  Ezt szimbolizálja az is, hogy Pep Guardiola három fejezeten keresztül az egyik legelemibb központi személy, mert a stílusán belül képes alkalmazkodni a taktikai követelményekhez és fejlődése a változásban rejlik.

A könyv elsősorban a labdarúgást kedvelő olvasóknak szól, akik nem a számok és százalékok mentén akarják értelmezni a futball fejlődését, hanem a történeteken keresztül fogékonyak megérteni azt, ugyanakkor a statisztikák hiánya ellenére is a későbbiekben hivatkozási alap lehet bármilyen futballszakmai munkában.

3.5 2 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: