Sportatlasz (I. rész): Velence

Új sorozat indul a Büntető felületén, a jövőben olyan városokat mutatunk be, amelyek bár történelmi, kulturális, turisztikai szempontból kiemelten fontosak, világszerte ismertek, jelentős sportéletük nemigen van. Gondolhatjuk legalábbis első körben, a felszín alatt azonban sokszor érdekes történetek rejtőznek. Különös utazásunk első állomása Velence.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

„Olaszhon. Göndör fellegek.

Sötét ég lanyhul fülleteg.

Szökőkut víze fölbuzog.

Tört márvány, fáradt mirtuszok.”

 

– írja Babits Mihály Messze… messze… című költeményében, és talán mindannyiunknak ezek az első asszociációi Olaszországról. Mediterrán tengerpart, pezsgő élet, és a letűnt korok nagysága. Az európai kultúra egyik bölcsője, amelyen belül Velence magában is egy külön szigetet képez. A sziget kifejezés pedig talán nem is túlzó ez esetben, hiszen a várost lagúnák veszik körül.

Azonban talán sokan nem tudják, hogy honnan is indult a történet, pedig Velence történelmében érdekes fejezetekre bukkanhatunk.

A városról (legalábbis a terület lakóiról) a hatodik századból találunk először említést. A Római Birodalom bukását többek között a korszakban elinduló népvándorlási hullám okozza, melynek közvetlen következménye lesz, hogy sokan a lagúnákban keresnek menedéket. Így épül ki Velence is, mely már a kezdetben is igen fejlett, korszerű gazdasággal rendelkezik. Nem sokkal később kezd kialakulni a település mai szerkezete, központban a Rialtóval. 697-től a város élén a dózse áll, először Paolo Lucio Anafesto tölti be a pozíciót. 827-ben kerülnek vissza Szent Márk hamvai. Márk a kereszténység egyiptomi elterjedésében játszik kulcsszerepet, jelképe – amely a város szimbólumává is válik – a szárnyas oroszlán.

Velence a 12–14. század között éli fénykorát, a Földközi-tenger kereskedelmi útjainak egyik fontos állomása, virágzó kereskedelemmel és gazdasággal. Ezt követően azonban hanyatlásnak indul a város.

A 16. században tűzvészek, járványok sújtják Velencét, a következő időszakban Habsburg- és francia fennhatóság alatt is áll a korábban nagy tekintélyű település. Ekkorra egyértelművé válik, hogy a földrajzi felfedezéseknek köszönhetően a világkereskedelem hangsúlya az óceánokra tevődött át. A város újkori történelméből fontos még megemlíteni, hogy Velencét 1866-ban csatolják a néhány évvel korábban megalakult egységes olasz királysághoz.

Velence kulturális és turisztikai öröksége gyakorlatilag felbecsülhetetlen. Elég, ha csak a mindenki által ismert karneválra gondolnunk, vagy a Velencei Filmfesztiválra, melyet 1932 óta tartanak a városban. Ez a világ legrégebbi filmes szemléje, ma is az egyik legfontosabb elismerés a fesztivál fődíját jelentő Arany Oroszlán. A festészet terén pedig létezik külön velencei iskola, olyan alkotókkal, mint Giorgione, Bellini, Tiziano vagy Tintoretto. E mozgalom szellemében készült alkotások már ekkor nagyon erős színekkel dolgoztak, előre jelezve a festészetben később kibontakozó tendenciákat. Általánosságban is elmondható egyébként, hogy a velencei művészetek – főként a kereskedelem miatti külföldi behatások nyomán – jelentősen különböztek a többi település kultúrájától. Mindemellett itt állították színpadra az egyik első ősoperát, Monteverdi Proserpina elrablása című munkáját, a barokk nagyhatású zeneszerzőjét, a szintén velencei Antonio Vivaldit pedig talán senkinek sem kell bemutatni.

 


(X) Használd a fogadásépítőt és köss kombinált fogadást egy adott mérkőzésen belül több piacra az Unibeten! Gondolod, hogy gólzápor lesz a meccsen? Esetleg a hazai csapat sarokba szorítja a vendégeket és sok szögletre számítasz? Vagy a bíró bőkezűen fogja osztogatni a lapokat a mérkőzésen? Add hozzá fogadószelvényedhez az összes ilyen opciót vagy akár még többet, hogy a legjobb kötésben fogadhass, hatalmas kifizetési lehetőségekkel.


 

A város épületei pedig gyakorlatilag az egész történelmen végigkalauzolnak minket. Többek között a mór, a bizánci, a gótikus, a reneszánsz, a manierista és a barokk építészet jellegzetes elemeivel találkozhatunk, a fő építőanyag pedig az isztriai márvány. Csatornák, paloták, a korábbi céhes ipar emlékei szegélyezik utunkat.

A főtérről, a Szent Márk térről írja Petrarca, hogy „nincsen párja a földön”. Itt található a város szentjéről elnevezett székesegyház, mely a kilencedik század végén épült, és amely öt magasba nyúló kupolájával hirdeti a város nagyszerűségét. Szemben a harangtorony, amelynek eredetije a tizedik század végén készült el, azonban ezt egy földrengés lerombolta, 1912-ben készült el a ma is látható torony. Ugyancsak ezen a téren található az Óratorony, mely építésekor kifejezetten újszerűnek hatott.

A Piazzettán két újabb, mindenki által ismert nevezetesség található. A dózsepalota, amely a város vezetőinek lakhelyéül szolgált, valamint a Sóhajok hídja, mely nevét Byrontól, hírnevét pedig Victor Hugótól kapja. Emellett említésre méltó még a város legrégebbi hídja, a Rialto.

 


Velence a sportban

Adódik a kérdés, hogy egy kulturálisan ilyen gazdag örökséggel rendelkező város, hogyan teljesít a sport terén.

Nos, itt is találunk érdekes történeteket. Kezdve azzal, hogy a város futballklubja egész Olaszország egyik legrégebbi egyesülete.

A klubot egészen pontosan 1907-ben alapítja meg 15 fő, élükön az első elnökkel, Davide Fanóval.

A csapat történelméből két igazán komoly siker emelhető ki: az 1940–41-es szezonban elhódították az olasz kupát, a rákövetkező évadban pedig a bajnokság harmadik helyére futottak be. A kupagyőztes csapatból egyébként később több játékos a Torino FC-be igazolt, volt, aki életét is vesztette az 1949-es légikatasztrófában. A csapat egyébként a történelmének nagy részét a Serie A-ban és B-ben töltötte, komoly fordulópontot jelentett azonban a 2002-es év, amikoris a klub vezetői és a város elöljárói között alakult ki konfliktus, ekkor az elnök, Maurizio Zamparini Palermóba tette át székhelyét, és a keret jelentős része is vele tartott. A Venezia 2002-ben ki is esik az első osztályból, majd jön az első csődeljárás, melyet hamarosan még több követ. Kiemelendő még, hogy 2016-ban Filippo Inzaghit nevezték ki a csapat vezetőedzőjének. Jelenleg egyébként a Serie B-ben szerepelnek a velenceiek, a legutóbbi válság után Duncan L. Niederauer személyében egy amerikai üzletember lett a klub tulajdonosa.

 


A Venezia FC egyik beceneve természetesen az „oroszlánok”, néhány szót pedig mindenképpen megérdemel a csapat 7450 fő befogadására alkalmas otthona, a Stadio Pierlugi Penzo is. A pálya 1913-ban nyitotta meg a kapuit, a már akkoriban is elavult szerkezet felújítására az 1920–30-as években került sor. Korábban egyébként sokkal több ember látogathatott ki a stadionba, a rekord egy AC Milan elleni mérkőzésen 26 ezer szurkoló volt. 1970 szeptemberében azonban egy tornádó hatalmas károkat okozott, a város pedig ekkor úgy döntött, hogy csak részlegesen építik újra az arénát. A létesítmény a mai nevét egyébként egy, a második világháborúban harcoló pilótáról kapta.

Az 1980-as években rendeztek a városban néhány évig férfi tenisztornát, Basket Mestre 1958 néven létezett kosárlabdaklub, a város másik kosárcsapata, a Reyer pedig európai kupát is nyert, valamint négyszer hódította el az olasz bajnoki címet.

Ezek mellett megemlíthető még, hogy 1981-ben itt rendezték a karate Európa-bajnokságot is.

Velence tehát bár nem sportnagyhatalom, azt sem lehet állítani, hogy ne lenne pezsgő, vagy akár történelmi szempontból is izgalmas sportélete. Következő ottjártunkkor talán ez is nagyobb figyelmet érdemel majd.

Írj hozzászólást