Sportatlasz (IV. rész): Split

A Sportatlasz sorozatunkban olyan városokat mutatunk be, amelyek bár történelmi, kulturális, turisztikai szempontból kiemelten fontosak, világszerte ismertek, jelentős sportéletük nemigen van. Gondolhatjuk legalábbis első körben, a felszín alatt azonban sokszor érdekes történetek rejtőznek. Utazásunk következő állomása a horvátországi Split.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Múlt hét után ismét egy olyan városba látogatunk, amely népszerű a magyar utazók körében is. Split Horvátország második legnagyobb települése, Dalmácia központja, érdekes történelemmel és virágzó sportélettel.

Split a Jadro és a Zrnovica torkolatában fekszik, a város neve valószínűleg görög eredetű, az aszpalathosz tüskebokrot jelent, más források szerint viszont a palatinum (palota) latin szó lehetett az alap.

Utóbbi magyarázat onnan ered, hogy Diocletianus császár a harmadik század végén emelt itt palotát. Diocletianust egyébként az utókor nagy uralkodóként tartja számon, aki véget tudott vetni a Római Birodalomban a második század közepén eluralkodó válságnak. A császár Splitbe vonult vissza lemondása után, ez fontos mérföldkő volt a település életében. A terület később került horvát uralom alá, a 9. században terjedt el a kereszténység. A városban a 10. században bencés monostor épült, majd nem sokkal később Split magyar fennhatóság alá került, Könyves Kálmán király hódította meg. A következő időszakban a Magyar Királyság Velencével harcolt a városért, amely végül 1420-ban hosszú időre az olasz városállamhoz került. Majd néhány évig Napóleon is birtokolta a területet, ezt követően Split a Habsburg birodalom része lett. A második világháború alatt rövid ideig (1941–1943) olasz fennhatóság alatt állt, majd Jugoszlávia részévé vált.

 

Így nézett ki a Diocletianus palota eredetileg. (Forrás: horvatorszaginfo.hu)

 

A város legfontosabb nevezetessége vitán felül a már korábban is említett Diocletianus palota. Az építési munkálatok 305-ben fejeződtek be, az épület 200 méter hosszú és 170 méter széles. A négyzet alakú alapterületen belül katonai és egyházi létesítmények, különböző szórakoztató épületek és piacok is megtalálhatóak voltak. Megtekinthetjük a bámulatos ezüstkaput, amelyet 1952-ben újítottak fel, a második világháború alatt ugyanis súlyosan megsérült. A Peristilium a palota közösségi tere, a császár korábban itt, a korinthoszi oszlopok árnyékában fogadta vendégeit. A Szent Duje székesegyház a város védőszentjéről kapta a nevét, itt nyugszik IV. Béla két lánya, Margit és Katalin is.

Érdemes megtekintenünk a Papalic palotát, amelyet a névadó család építtetett a 15. században. Az épület ugyan gótikus stílusban magasodik, a szemlélete kezdetektől is erőteljesen reneszánsz, humanista volt. A tőkés család támogatta a kor gondolkodóit, a palota falai között gyakran tartottak vitaesteket. 1946 óta itt működik a város múzeuma.

 


(X) Játssz a Nyerő Széria tippjátékkal, és vedd ki a részed a 8 millió forint összdíjazásból! 


 

A Marjan domb Split nyugati felén fekszik, itt a 10–11. században épült Szent György templomot érdemes megtekintenünk, de innen a Természettudományi Múzeumot, illetve a helyi állatkertet is könnyen megközelíthetjük.

A harangtorony a középkori dalmát építészet egyik ékköve. A munkálatok a 13. században kezdődtek, majd 15. században újabb szinteket emeltek. A város főtere is említést érdemel. Split már a középkorban is fontos kereskedelmi központ, így folyamatos volt a terjeszkedés. A főteret a 13. században Szent Lőrinc térként említik először, később itt épült fel a hercegi palota és a városháza is, mindkét épületet a 19. században újították fel részlegesen. Innen kicsit eltávolodva, a város Matejuska negyedében található a Szent Ferenc-kolostor, amely egy ókeresztény templom alapjaira épült a 13–15. század között. A könyvtár egyébként sok értékes dokumentummal rendelkezik, a legérdekesebb talán az 1495-ből származó szentlecke, amelyből istentiszteletek alkalmával olvastak fel.

A városnak igen sok híres szülöttje van. A sportról később bővebben esik majd szó, de itt Goran Ivanisevic és Ivano Balic neve ismerős lehet minden sportrajongó számára. Splitben látta meg továbbá a napvilágot Marko Marulic, akit a horvát irodalom atyjának szoktak nevezni. Reneszánsz alkotóról van szó, aki latin nyelven írt főként, később tért át anyanyelvére, horvát főműve az 1521-ben megjelent Judita. De Ivan Mestrovic, a horvát szobrászat egyik legfontosabb alakja is erősen kötődik a városhoz.

 


 

Split a sportban

Split sportélete kétségkívül jelentős. Számos sportág közül választhatunk, van jégkorong, baseball, rögbi, kézilabda, vízilabda és kosárlabda egyesület is a városban. A Hajduk Split történetét érdemes hosszabban is ismertetni. A klubot Prágában tanuló spliti diákok alapították, akik egy Sparta–Slavia meccs után döntöttek úgy, hogy ezt otthon is szeretnék átélni.

A hivatalos megalakulásra 1911 februárjában került sor. A név a közösség, illetve a hajdúk fő értékeire utal, ezek a szabadság szeretete, a bátorság, a gyengébbek megsegítése. A Hajduk 1923-ban vett először részt a jugoszláv bajnokságban, első nemzetközi mérkőzését az Olympique Marseille ellen játszotta. A spliti csapat akkoriban annyira erős volt, hogy a jugoszláv nemzeti csapat egy alkalommal 10 Hajduk-játékossal állt ki egy válogatott mérkőzésre. Ahogy említettük, a második világháború alatt Split olasz fennhatóság alá került, a klub azonban kiállt a város függetlensége mellett, elutasították az olasz bajnoksághoz való csatlakozást, sőt a különböző partizánakcióban is részt vettek. A Hajduk Split támogatói csoportja, a Torcida 1950 októberében jött létre. A következő évtized a sikerekről szólt, az 1960-as évektől azonban lassú visszaesés indult meg. Nem sokkal később viszont ismét erősödött a klub, bajnoki címeket nyert, sőt az európai kupákban is jól szerepelt. Az utolsó Jugoszláv Kupát 1991-ben a Hajduk Split nyerte.

Az önállóvá váló horvát ligát kezdetben a Hajduk uralta, idővel azonban a jobb anyagi helyzetben lévő Dinamo Zagreb vált meghatározóvá. A 2000-es években a klub többször is a csőd szélére került, a sikerek azonban nem maradtak el, 2010-ben megnyerte a Horvát Kupát, a következő szezonban pedig hosszú idő után először vehetett részt egy európai kupasorozatban, az Európa-ligában.

Az elmúlt évtizedekből olyan játékosok említhetők, mint Stipe Pletikosa, Danijel Subasic, Darijo Srna, Niko Kranjcar vagy Nikola Kalinic. A Hajduk jelenleg a Poljud Stadionban játssza hazai mérkőzéseit. A létesítményt az 1979-es Mediterrán Játékokra építették, akkor 55 ezer néző befogadására volt alkalmas, később ez 62 ezerre növekedett, az 1990-es évek óta 35 ezer szurkoló foglalhat helyet lelátóin. 1990-ben atlétikai Európa-bajnokságot rendeztek itt, 2013 és 2018 között pedig ebben a stadionban tartották az Ultra Europe elnevezésű elektronikus zenei fesztivált.

A futball mellett a kosárlabda is fontos szerepet játszik a város életében. A KK Split, vagy ahogyan korábban hívták, a KK Jugoplastika a kosárlabda-történelem egyik legfontosabb csapata, amely 1989 és 1991 között háromszor ült fel a kontinens trónjára. A klubot egyébként jóval korábban, 1945-ben alapították, 1963-ban csatlakoztak a jugoszláv ligához, melynek meghatározó erői voltak a következő évtizedekben. 1972-ben még egy ponttal kikaptak az Euroliga-döntőjében, később azonban már a sikerek sem maradtak el. A csapatnak olyan legendás játékosai voltak, mint Toni Kukoc, Dino Rađa, Zan Tabak, Velimir Perasovic, Zoran Sretenovic, Dusko Ivanovic, Zoran Savic, Goran Sobin, vagy kicsivel később Nikola Vujcic és Roko Leni Ukic. Toni Kukoc neve talán mindenki számára ismerős, három NBA-bajnoki címet gyűjtött be a legendás Chicago Bulls-szal, Zan Tabak szintén bajnok lett a Houston Rockets-cal, Dino Rada pedig a Boston Celtics-ben játszott.

Népszerűek emellett a vízisportok, a Mrduja Regata nagy múltra tekint vissza, először 1927-ben rendezték meg, azóta pedig az adriai térség egyik legfontosabb vitorlás versenyévé vált. A helyi vitorlázók Eb-, vb-érmekkel büszkélkedhetnek. A Hajdukon kívül van egyébként egy másik spliti klub is, amely Prágához köthető, itt tekintett meg ugyanis néhány spliti diák egy evezősversenyt, majd hamar beleszerettek a sportágba. A HVK Gusar nevű evezősklub klasszisokat adott a horvát sportnak. Úszásban Durdica Bjedov, Duje Draganja és Vanja Rogulj érték el a legnagyobb sikereket; a Jadran, a Mornar és POSK Split pedig a város nemzetközi szinten is jegyzett vízilabdacsapatai. Ratko Rudic, Damir Polic, Milivoj Bebic, Deni Lusic, hogy csak néhány nevet említsünk Split legfontosabb vízilabdázói közül, sokuk jelentősége az egész sportág történetében is igen nagy. De a 2001-es wimbledoni bajnok Goran Ivanisivec, vagy az ATP-világranglista hetedik helyéig jutó Mario Ancic is ismerős lehet a legtöbbeknek. Olimpiai érmesek, világklasszisok kapcsolódnak tehát Splithez, az ő neveiket a nyugati parton egy sétány örökíti meg.

A vízi sportokhoz való elköteleződést erősíti egy tradicionális spliti sport: a picigin. A Hajduk megalapításához hasonlóan ezt is egy Prágában tanuló diákcsoport hozta létre a 20. század elején: a játékot sekély vízben, egy squash-hoz hasonló méretű labdával, öten játsszák. Újév napján gyakran rendeznek picigin-derbiket, noha a hőmérséklet ekkor igen hűvös.

Az 1979-es mediterrán játékok mellett 1990-ben atlétikai Eb-t rendeztek, 2009-ben pedig a kézilabda vb-ből is kivette a részét Split.

Split tehát kulturális és történelmi értelemben kiemelten fontos város, a helyi futballklub pedig az egyetemes horvát sport egyik legfontosabb egyesülete. Az itteni életérzést, a miliőt egyszer talán mindannyiunknak érdemes megtapasztalni.

 

A picigin leginkább Splithez köthető, de népszerű Szerbiában, Montenegróban és Ibizán is (Fotó: Adventure Dalmatia)


 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x