Kunticstól Vukmirig: az NB I 10 legjobb szerb légiósa

Zoran Kuntics

A Fradi honlapja két éve szavaztatta meg olvasóival a klubtörténet legjobb légiósát – azaz a nyáron szerződtetett, és azóta remeklő, a titulusra joggal pályázó Adama Traoréra például nem lehetett voksolni –, a szavazáson a harmadik helyen végzett a brüsszeli hős, Zoran Kuntics (Muhamed Besic nyert amúgy, a brazil Leonardót megelőzve).

Az 1995-ben az Anderlecht kapujába berámolt gólja ezek szerint a felejthetetlen kategória, annál is inkább, mert a zöld-fehér drukkerek úgy szavazták meg Kunticsot az egyik legnagyszerűbbnek, hogy egyetlen szezonban élvezhették mindössze a futballját. Azt mondjuk lehetett. „Nagyon nagy futballtudás jellemezte, kiváló technika, az a típusú csatár volt, aki amellett, hogy gólt is tudott rúgni, kiválóan hozta helyzetbe a társakat. A mai csatárok többsége inkább csak az egyikre képes. Az is élményszámba ment, ahogy megtartotta a labdát, és amilyen ütemben folytatta a játékot” – szolgál jellemzéssel az egyik legelismertebb játékosügynök, Szabó Tibor, aki a BLSZ I-ben később csapattársként is köszönthette a nála egy tízessel idősebb ikont.

Goran Kopunovics

„Nekünk, Szerbiából érkező futballistáknak Kuntics és Kopunovics volt az etalon. Amit a Fradiban elértek, hogy a Bajnokok Ligájába lőtték csapatukat, az előtt leborultunk. Ők jelentették a csúcsot, mindenki azzal a reménnyel igazolt Magyarországra, hogy hasonlóan sikeres pályát fut be.” Amíg Kuntics a Fradi mellett Kecskeméten, Fehérváron és a Vasasban is kedvenccé lett, Goran Kopunovics az ősellenségnek számító Újpestben vált még lieblinggé.

„Nyilvánvalóan a személyisége miatt is, hogy ritka elszánt győzni akarás jellemezte, emiatt is dolgozott rengeteget a meccseken, s már csak ezért is öröm volt nézni a játékát. A szerbekre amúgy is jellemző, hogy mindent megtesznek a győzelemért, Kopunovics mentalitása az övékhez képest is különlegesnek számított.”

S valóban: ha a góltermése nem is bizonyult világbajnoknak – a Fradiban 47 mérkőzésen 11, az Újpestben 57 fellépésen kilenc gólt szerzett –, a hozzáállása annál inkább.

Szasa Sztevanovics

Az ETO-val bajnoki címet és három bronzérmet söpört be a klubot tíz éven át hűséggel szolgáló kapus, aki a transfermarkt.de adatai szerint 286 győri mérkőzését 92 clean sheettel tette még emlékezetesebbé.

„Nekem ő maga az állandóság. Mindig hozta magát, rendkívüli stabilitást nyújtott az együttesének, mindemellett pedig klubja vezérévé, csapatkapitányává vált. A modern futballban azért ritka, hogy valaki egyetlen csapatban ennyi időt lehúzzon, Szasa ráadásul mindig magas szinten produkált. Nem is emlékszem arra, hogy lettek volna gyengébb periódusai.”

Minthogy a segítségével 30 év után került a bajnoki cím Győrbe, ha akadt is volna ilyen Sztevanovics magyarországi karrierjében, azt az ETO-szurkolók ma már egy kézlegyintéssel elintéznék.

Szasa Sztevanovics, a győriek egykori kedvence (Fotó: Szabó Miklós)

Nikola Mitrovics

„Róla nem tudok elfogulatlanul szólni, minthogy ma is az ügyfelünk – mosolyodik el Szabó Tibor. – A sebes észjárású labdarúgó prototípusa. Nem volt soha igazán robbanékony vagy gyors, persze ha a fizikai adottságai is hasonló szinten vannak, mint a játékintelligenciája, a nagy nyugat-európai bajnokságok egyikében játszik. A fizikai hátrányt gyors gondolkodásával képes azonban ellensúlyozni, és ami még fontos, oda is rúgja a labdát, ahova akarja.”

Nikola Mitrovics 35 évesen is az NB I-ben tolja, de meglehetősen színes karrierje során Izraelben, Kínában, Cipruson, Lengyelországban és Azerbajdzsánban is megfordult. No meg a Partizanban, ami kétségtelenül dicsőség.

Dragan Vukmir

„Együtt játszottunk a Fradiban, és azért becsülöm különösen, mert kiscsapatból érkezett, névtelenül, példamutató elszántságával mégis kivívta magának a tiszteletet. Emlékszem, amikor megérkezett, Garami József a kezdőbe vezényelte volna, de amikor értesült arról, hogy sosem játszott azelőtt villanyfényes meccset, ódzkodott a csapatba állítani. Behívta magához, nekem pedig a kétségeit kellett tolmácsolnom. Nézd, sosem játszottál villanyfényben, nem tudom, mennyire lenne számodra zavaró, mondta a mester. Először azt hittük, viccel. De komolyan gondolta, ennyire részletekbe menően gondolkodott ugyanis a futballról. Minden apróság foglalkoztatta. Nem lesz gond, mester, nyugtattam meg Józsi bácsit, úgyhogy betette a kezdőbe, Dragan meg ottragadt.”

Nem csak zöld-fehérben, a Lokiban, a Honvédban és az MTK-ban is remekelt – a lépését, hogy a Szeged kispadját a bajnoki hajrában otthagyta a rivális Diósgyőr kedvéért, inkább hagyjuk…

Vladan Csukics

A szendrői FK Smederevóból került 2008-ban Kecskemétre, ahol a csapat egyik legjobbjává vált, nem csoda, ha idővel szerződtette a Ferencváros.

„Sokan túlzottnak titulálták az agresszivitását, és hát valóban nem húzta vissza a lábát. Érdekes, ahogy korosodott, egyre jobb lett, egyre inkább kiteljesedett. Esetében is a mentalitást kell dicsérni. Ha ide is tévedt olyan szerb, akinek a hozzáállása nem volt épp megfelelő, az nem is húzta sokáig. Szasa Markovics példája ugrik be elsőként. A Stuttgartból jött az MTK-ba, elég nagy mellénnyel. Azt gondolta, ő lesz a király, hogy a tudás önmagában elég, hát nem az. Nem is játszott, mehetett haza. Egyébként jellemző, hogy azok a szerb futballisták, akik kisebb csapatokból szerződtek az NB I-be, halálosan komolyan vették a magyar első osztályt.”

Igor Bogdanovics

Az egykori debreceni kedvenc két bajnoki címet ünnepelhetett a Nagyerdőben, az elsőnél 15 góllal vette ki a részét a diadalból. Nyert Magyar Kupát is, a DVSC-vel és a Honvéddal egyaránt. Utóbbit Szabó Tibor csapattársaként.

„A Loki elleni döntőben nem játszott, valószínűleg a két klub megállapodása szerint, kölcsönben szerepelt ugyanis Kispesten. Nagyon jó volt vele egy csapatban futballozni, úgy két edzés után éreztük, mit akar a másik. Mindketten a Vojvodinában nevelkedtünk, bár Igor más korosztályban, idősebb volt, mint én, felnéztem rá. Nagyon gólerős csatár, jelentős játéktudással. Kiválóan látott a pályán, az összjátékban is remekelt, mindig is maga volt a profizmus.”

Igor Bogdanovicsról több helyen is őriznek szép emlékeket (Forrás: dvsc.hu)

Goran Jezdimirovics

A szerb védekező középpályás angol nyelvű Wikipedia-oldalán kétféle születési dátumot lehet felfedezni, aminek az lehet az oka, hogy a legenda (ami könnyen lehet, hogy maga a színtiszta valóság…) szerint korábbi klubja belügyes kapcsolatait kihasználva meghamisította születési dátumát, hogy könnyebben, jobb feltételekkel tudja magát külföldre eladni. Történetesen Magyarországra.

„Én is csak hallottam erről, ám ha esetleg harminchat volt is, miközben a papírjai szerint csak harminckettő, simán úgy játszott, mintha huszonnyolc lett volna – védi meg a korábbi ellenfelet Szabó Tibor. – Már Szerbiában is volt neve, a Vojvodinából igazolt Spanyolországba, hazatérése után pedig az MTK-ba. Az a típusú védekező középpályás volt, aki a támadásokat is hatékonyan segítette.”

A dörzsölt Jezdimirovics a hosszú Hungária körúti éveket követően még Tatabányán és Dunaújvárosban is igyekezett megakasztani az ellenfelek akcióit.

Mico Szmiljanics

Diósgyőr, MTK, Honvéd, Sopron – ezek voltak Mico Szmiljanics NB I-es pályafutásának állomásai, csalódást sehol sem keltett. Az MTK-val bajnokságot, a kispestiekkel két kupát nyert, Sopronban dobogós helyen végzett, s leginkább harcos mentalitásának köszönhette, hogy mindenhol boldogult. Átlagon felüli agresszivitás jellemezte, gondolkodásmódjának az volt a pillére, hogy „engem márpedig senki nem játszhat át, még edzésen sem”, ezzel az attitűddel pedig jócskán lehetett érvényesülni. A ma 48 éves egykori középső védő karrierje utolsó éveit Biatorbágyon töltötte.

Nenad Lukics

Minthogy egy korábbi utánpótlás-válogatottról van szó, aki két meccsen a felnőtt szerb nemzeti tizenegyben is szerepelhetett, helye a legjobb tízben nem nagyon lehet kérdéses. Annál inkább kérdés, miért nem szerepel a miénknél acélosabb ligában. Nos, egyrészt nem tett jót neki a bulgáriai kaland, amikor saját bevallása szerint is hibásan – de ügynöki nyomásra – 18 évesen Plovdivba szerződött, ahol aztán nem nagyon játszott, másrészt pedig talán azért sem szerepel valamelyik nívósabb nyugati bajnokságban, mert ahhoz egy kicsivel több melót kellene a hétköznapokba beletennie.

Kitűnő képességeinek és príma bal lábának hála ünnepelhetett már szerb gólkirályi címet, az első kispesti szezonjában berámolt 15 bajnoki gólja pedig ugyancsak dicséretes. Négynél jár idén, ha túlszárnyalja az elmúlt szezonbeli termést, senkinek nem lesz rá egy rossz szava sem.

A szintén emblematikus légiósnak számító Dusan Vasziljevicsről ebben a cikkünkben írtunk.