Kyler Murray nélkül is jól megy a Cardinalsnek
Az előző héthez hasonlóan most is egy fiatal offense beállítottságú edzővel és egy csereirányítóval foglalkozunk állandó rovatunkban. Ezúttal Kliff Kingsbury került a középpontba, aki a Colt McCoy köré épített gameplanjével kiütéses győzelemre vezette az Arizona Cardinalst a San Francisco 49ers ellen. Nézzük, mit tanultunk a 9. játékhéten!
A vasárnapi NFC West rangadó előtt elkezdtek gyülekezni a sötét felhők Arizona felett, hiszen a meccs előtt pár órával jött a hír, hogy a csapat két legjobb wide receivere, DeAndre Hopkins és A.J. Green, illetve a kezdő irányítója, Kyler Murray is kihagyja a 49ers elleni találkozót, így Colt McCoynak kellett valahogy győzelemre vezetni a csapatot egy jelentősen meggyengült elkapósorral (ráadásul már a meccs legelején elvesztették az első számú futójukat, Chase Edmondsot is).
Ekkor már sokan leírták a csapatot, Kliff Kingsburynek azonban más tervei voltak, és bebizonyította, hogy szinte mindegy, ki az irányítója.
EGYSZERŰ PASSZOK, ELKAPÁS UTÁNI YARDOK
A Cardinals támadósorára eddig is jellemző volt, hogy viszonylag egyszerű koncepciókkal dolgoznak, és hatalmas szerep jut az elkapás utáni yardoknak, ez a vasárnapi meccsen viszont még a szokásosnál is szembetűnőbb volt. Főleg azért, mert McCoy karja nem éppen a legmegbízhatóbb, és a megmaradt elkapóik is inkább a rövid passzos játékban lubickolnak. Hogy mekkora volt a különbség az eddigi felfogás és a vasárnapi játékterv között, arra az irányítók intended air yards/attempt mutatója világít rá tökéletesen. Ez a statisztika azt mutatja, átlagosan mennyit haladt a labda a levegőben passzkísérletenként, és amíg ez a szezon során 8,2 yard volt Murray esetében, McCoy passzmélysége mindössze 3,3 volt, jól látszik tehát, hogy nem sok kockázatot vállaltak be a csereirányítóval. Erre azonban szükség sem volt, mert McCoy így is 249 passzolt yarddal zárt, ugyanis elképesztően magas 8,8 yardot átlagoltak a WR-ek az elkapás után, így folyamatosan tudtak haladni annak ellenére, hogy nem támadták agresszívan a védelmet. Ez az elképzelés azért is tudott működőképes lenni, mert a 49ers a liga legrosszabban szerelő csapatai közé tartozik, elég, ha csak Justin Fields múlt heti futott TD-jére gondolunk, ahol nem nagyon volt olyan védő, aki ne próbálkozott volna őt földre vinni. Ezúttal is sorra rontották el a tackle-öket, amik nagy játékokhoz vezettek a másik oldalon.
Persze ne vegyük el McCoy érdemeit sem, mert amikor kellett, hozzátette a magáét, volt például egy gyönyörű közel 50 yardos passza, nagyon vigyázott a labdára és 9,8%-kal szárnyalta túl a várható sikeres passz mutatóját, de a nap hőse egyértelműen Kingsbury volt.
JAMES CONNER NAGY NAPJA
McCoy szinte hibátlan és rendkívül óvatos játéka önmagában nem lett volna elég a győzelemhez, az Edmonds helyére beugró James Conner élete meccse is kellett hozzá.
Conner mind a futó-, mind a passzjátékban rendkívül hatékony tudott lenni, és végül 96 futott, 77 elkapott yarddal és összesen 3 touchdownnal zárt, aminek köszönhetően már vezeti a ligát hatpontosokban.
Ami a box score statisztikáknál is lényegesebb, az az, hogy ebből a yardmennyiségből mennyit szerzett teljesen önerőből, ehhez pedig érdemes az NFL Next Gen statisztikáit segítségül hívni. Ezek szerint Conner futásból 19, míg elkapás utáni yardokból 46 yarddal szerzett többet az ő és a védők pozíciója alapján számolt várhatónál. Ez egyrészt rávilágít a 49ers már korábban taglalt szörnyű szerelési mutatójára, másrészt pedig Conner egyébként is kiváló teljesítményét még feljebb pozícionálja.
EGYMÁSRA ÉPÜLŐ PLAYEK
Kingsbury nemcsak McCoy hiányosságainak eltüntetésével bizonyította be, hogy milyen kiváló támadószakember, hanem a playhívásaival is. A jó koordinátorok ugyanis egymásra építik a játékokat, aminek ékes példáját láthattuk az elkapó, Christian Kirk passzánál. A Cardinals ugyanezt a playt már az első előszezon meccsen elővette, de akkor Rondale Moore kapta a labdát, és futójáték lett a vége, vasárnap viszont Kirk adott egy sikeres passzt belőle. A védők reakciójából egyértelmű, hogy látták már ezt a játékot a videózások során, a safety Tavon Wilson például fellép a line of scrimmage felé, amivel megteremti a lehetőséget Kirknek a passzolásra.
Ennek a játéknak külön érdekessége egyébként, hogy Kingsbury a Houston egyetem támadókoordinátoraként már behívta mindkét verzióját, és bár a passzjáték akkor is sikeres volt, videó csak a futásról maradt fent az utókornak.
ÖSSZEGZÉS
Kliff Kingsburyről eddig is tudtuk, hogy jobb napjain nagyon kevesen tudják felvenni vele a versenyt playcall terén, de előbb-utóbb mindig érkezett egy hullámvölgy. Idén aztán még magasabbra tette a lécet, ami a Cardinals 8-1-es szezonkezdetén is meglátszik, és egyelőre nyoma sincs a visszaesésnek, sőt a kilencedik heti teljesítményével feltette a pontot az i-re.
Ha az eddig látottakat a szezon hátralévő részére is fenn tudja tartani, nagyon nehéz lesz ezt a Cardinalst megállítani, Kingsbury pedig jó eséllyel pályázhat majd az év edzője címre.
Szerző
