Előző cikkünk, amely Uruguay-vonatkozású témát dolgozott fel, Sebastián Abreuról szólt: ide kattintva olvasható!
FELEJTHETŐ JÁTÉKOSKARRIER
Az 1947-ben született Tabárez 20 évesen kezdte 1979-ig tartó profi pályafutását, amely során végig kisebb klubokat erősített. Uruguay későbbi ikonikus kapitánya annak idején középhátvéd volt, azonban a száraz statisztikai adatokon kívül túl sok információ nem lelhető fel játékoskarrierjéről. Tabárez sosem volt válogatott és egyetlen címet sem nyert csapataival. Aktív pályafutását az uruguayi másodosztályú Sud Américában kezdte, hazájában még a Montevideo Wanderers, a Fénix és az általa utoljára szolgált Bella Vista csapataiban fordult meg, valamint az argentin Sportivo Italiano és a mexikói Puebla együtteseiben vállalt szerepet. 32 évesen hagyott fel az aktív játékkal.
EDZŐI PÁLYAFUTÁSÁNAK ÁLLOMÁSAI
Visszavonulását követően polgári végzettsége szerint általános iskolai tanárként tevékenykedett, innen ered a mindenkori „El Maestro” (tanár) beceneve. Hamarosan átvette a Bella Vista csapatának irányítását, amely kispadján három évet töltött, mielőtt 1983-ban kinevezték az uruguayi U20-as válogatott élére, mellyel megnyerték a Pánamerikai Játékokat. Tabárez iránt egyre inkább megnőtt a kereslet hazájában, és rövid időn belül a Danubio, a Montevideo Wanderers és a Penarol kispadján is szerepet vállalt – utóbbival 1987-ben elhódították a Libertadores-kupát, amely máig a legnagyobb eredménye klubedzőként.
Ezt követően egy rövid időre ismét visszakerült a junior válogatotthoz, majd a kolumbiai Deportivo Cali együttesénél elvállalta első külföldi munkáját, mielőtt 1988-ban először leült volna az uruguayi felnőtt válogatott kispadjára. Első szerepvállalása kevesebb mint két évig tartott: az 1989-es Copa Américában kiejtették a Diego Maradona által repített argentin válogatottat, azonban a fináléban 1-0-s vereséget szenvedtek Brazília ellen, míg az 1990-es olaszországi világbajnokságon a házigazda vetett véget menetelésüknek a legjobb 16 között. Tabárez a Celeste élén 34 mérkőzésből 17-szer vezette győzelemre a csapatot nyolc döntetlen és kilenc vereség mellett.
A világbajnokság után a Maestro menesztésre került, majd két éven át dolgozott a patinás argentin Boca Juniors csapatánál, és behúzták a bajnoki címet az 1992-es Aperturában. Tabárez ezután még tovább állt és a ’90-es években Európában is kipróbálta magát, kevés sikerrel. 1996-ban 23 mérkőzés erejéig az AC Milant trenírozta, azon kívül kisebb csapatoknál fordult meg: az öreg kontinensen való kaland elején és végén a Cagliari edzője volt, illetve a spanyol Real Oviedónál szintúgy feltűnt. 2001-ben a Vélez Sarsfield, majd 2002-ben újra a Boca Juniors kötelékében vállalt munkát, mindkettő felejthető időszak volt, amelyet követően négy év szünetet tartott, mielőtt elvállalta az uruguayi válogatott újbóli irányítását.
MÁSODIK MEGBÍZATÁS, MÁSODVIRÁGZÁS KAPITÁNYKÉNT
2006. február 13-i debütálása óta a munkaviszonya még mindig tart, és bár az 1930-as és az 1950-es világbajnoki címet képtelenek voltak eddig megismételni, kétségkívül Tabárez szerepvállalása mérföldkő az uruguayi labdarúgás történetében.
A visszatérését követő első nagy torna a 2007-es venezuelai Copa América volt, amelyen a negyedik helyen végeztek. Uruguay a későbbi győztes brazil válogatottól tizenegyesekkel kapott ki az elődöntőben, majd elvesztette a Mexikó elleni bronzmeccset. A 2010-es világbajnokságon történelmi menetelés végén ugyancsak a negyedik helyezést érték el, 40 éve nem látott magasságokba érve. A Ghána elleni negyeddöntő tizenegyespárbajában a korábban már részletes portrénkban bemutatott Sebastián Abreu szerezte a továbbjutást érő találatot, de olyan ikonikus játékosok voltak tagjai még a keretnek, mint az akkor már veterán klasszisnak számító Diego Forlán, vagy a fiatal Luis Suárez és Diego Godín. Az elődöntőben Hollandiától, a harmadik helyért zajló összecsapáson pedig Németországtól egyaránt 3-2-es vereséget szenvedtek, így végül a bravúros szereplés ellenére érem nélkül zártak.
Uruguayban ennek ellenére a dél-afrikai viadalról hazatérő csapatot világbajnokokhoz méltó fogadtatásban részesítették, az utcákon mámorban ünneplő tömeg előtt megszólaló Maestro szűkszavúan és szerényen annyit mondott:
A jutalom maga az ösvény.
A pozitív széria folytatódott, Uruguay pedig nagyszerű játékkal megnyerte a 2011-es Copa Américát, miközben több mint egy éven át, összesen 18 mérkőzésen őrizte veretlenségét. Az Argentínában rendezett tornán a csoportkörből öt ponttal jutottak tovább, majd a negyeddöntőben tizenegyesekkel búcsúztatták a házigazdát, az elődöntőben Perut 2-0-ra, a fináléban a korábban a brazilokat kiejtő Paraguayt 3-0-ra verték. Ez volt Uruguay 15. győzelme a kontinenstornán, amellyel megelőzték a velük sokáig 14 elsőséggel fej-fej mellett álló argentinokat, és azóta is a legeredményesebb nemzet a dél-amerikai bajnokságok történetében.
A 2013-as Konföderációs Kupát a negyedik helyen zárták, majd egy évvel később a brazíliai világbajnokságon a legjobb 16 között Kolumbia állította meg őket. A 2015-ös Copán Tabárez egyedül a 150. válogatott mérkőzésének örülhetett, egyébként a negyeddöntőben Chile ellen estek ki vitatott körülmények között, amelyet követően a kiállított Cavani két, a kispadról elküldött Maestro három meccses eltiltásban részesült. A 2016-os centenáriumi Copa ugyancsak dicstelenre sikerült, hiszen Uruguay még a csoportjából sem jutott tovább.
Ez év szeptemberében döntötte meg Sepp Herbereger 167 mérkőzéses csúcsát az egyazon válogatott szövetségi kapitányaként dirigált meccsek számában.
Az oroszországi világbajnokságon Tabárez már a Guillain-Barré szindróma nevű autoimmun betegsége miatt mankóval volt látható az oldalvonal mellett, miközben csapata hibátlanul abszolválta a csoportkört, negyedik meccsüket is megnyerték a portugálok ellen, ám a későbbi győztes franciák ellen könnyű ellenfélnek találtattak a negyeddöntő során. A torna után a Maestro lejáró szerződését nem hosszabbították meg azonnal, így az egyik barátságos mérkőzésen az U20-as válogatott edzője irányított, de később visszatért a kispadra.
A Franciaország elleni negyeddöntőt megelőző sajtótájékoztatón Uruguay labdarúgásának identitásáról tartott ismertetőt:
Futballtörténelmünk erejére építünk, a pozitív mozzanatokat igyekszünk megismételni. Nem vagyok biztos abban, máshol is tapasztalható-e olyan szenvedély a futball iránt, mint nálunk. Mi az elvesztegetett lehetőségeinket és a sikerhiányt úgy éljük meg, hogy erőt merítsünk belőle. A fiatalok mindig ott vannak közöttünk, egy válogatott játékosomtól hallottam az igazságot – és azt hiszem, jól beszélt –, amely szerint az életben a legfontosabb, hogy a nemzedékek tanítsák egymást, átadják egymásnak tudásukat. És még valami: tudom, hogy ha a játékosaim boldogok a pályán, én is nagyobb eséllyel hozok jó döntést a mérkőzés folyamán. Tisztában vagyunk a korlátainkkal, a jellemünkkel, és nem is hiszünk magunkról többet, mint akik vagyunk. Így volt ez 1950-ben, a vb-győzelem idején és 2010-ben, a negyedik hely évében is. Van egy közismert dalunk, amelynek egyik sora így szól: »Sohasem vagy esélyes, mindig hátulról indulsz.« Ez a mi filozófiánk, ebben hiszünk.
A 2019-es Copán ugyancsak a negyeddöntő jelentette a végállomást a Peru elleni büntetőpárbaj alkalmával, miközben Tabárez a torna történetének valaha volt negyedik legtöbb meccsen irányító edzője lett. 2019 novemberében letudta 200. fellépését az uruguayi válogatott élén, amelyet követően még a magyar válogatott elleni stadionavatón is köszöntötték a Puskás Arénában.
EREDMÉNYEI, HITVALLÁSA
A múlt hónapban már a 74. születésnapját ünneplő Tabárez összesen 213 alkalommal vezette csatába az uruguayi válogatottat, amellyel világrekordernek mondhatja magát. 2006 óta tartó, második regnálása alatt 179 mérkőzésből 90-et nyert meg a csapat 43 döntetlen és 46 elvesztett találkozó mellett. A Maestro hat Copa Américán és négy világbajnokságon irányította a Celestét. 2012-ben a labdarúgásért tett szolgálataiért cserébe megkapta a FIFA legmagasabb fokozatú érdemrendjét.
Tabárez nem forrongó (nem a latin sztereotípiáknak megfelelő) szakember, sokkal inkább a csendes pedagógus, aki tanári diplomájához méltóan „oktatja” a szárnyai alá rendelt válogatott futballistákat. A válogatotthoz közeli források szerint az uruguayi csapat tagjainak közös programjain tilos a mobiltelefon használata, hogy a résztvevők inkább egymással kommunikáljanak, a káromkodás pedig bár nincs tiltva, egyszerűen mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem illik csúnyán beszélni a tanár úr jelenlétében.
Az állhatatosság, gerincesség, következetesség és a másokra odafigyelő, tapintatos magatartás furcsa egyvelege jellemzi a sokat látott kapitányt.
Saját bevallása szerint lenyűgözte Che Guevara példája, állítólag montevideói házában kint van a falon a kubai forradalmár üzenete: „Légy kemény anélkül, hogy elveszítenéd finomságod!” Hiába néz fel rá tisztelettel és fogadja el szinte feltétel nélkül útmutatásait az uruguayi nemzet, a csendes, de határozott szavú, szerény futballbölcs hetven felett is nyitott az új tapasztalatokra, benyomásokra:
Még mindig tanulok. Minden nap hoz valami újat, szó sincs arról, hogy ülök a székemben és csak leckét adok a játékosoknak. A futballban az edző elsősorban nevelő, mert végső soron egy közösséggel foglalkozik. Én nem csillagokat edzek, hanem embereket.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/futballtango
Felhasznált forrás:
Képek forrása: EconomicTimes, SkySports