15 perc hírnév: akikre egy megmozdulás miatt emlékszünk – I. rész: Lars Ricken

A labdarúgás világa mindig fog olyan játékosokat szülni, akiket a köznyelv világklasszisoknak, zseniknek, legendáknak hív. Vannak azonban olyan labdarúgók, akiknek a pályafutását egy-egy mozzanat határozta meg. Karrierjük nem hagyott mély nyomot az utókornak, de mégis emlékszünk „arra” a teljesítményre, gólra, mérkőzésre.


Erling Haaland (5,00), Cristiano Ronaldo (5,00) vagy Neymar (6,00) lesz a BL idei szezonjának gólkirálya? Vagy valaki más? Regisztrálj és tedd meg a tippjeidet!


 

Sorozatunk első része, a Dortmund és a német válogatott korábbi játékosáról, Lars Rickenről fog szólni, aki mindössze húszévesen, 1997-ben 16 másodperccel becserélése után talált be a Juventus elleni Bajnokok Ligája-döntőben. Pályafutása legemlékezetesebb pillanatát azonban rengeteg sérülés és kudarc követte.

 

TŐSGYÖKERES DORTMUNDI

Lars Ricken 1976. július 10-én született Dortmundban.

 

„Itt születtem és itt nőttem fel. Az egyik első karácsonyi ajándék, amit kaptam, az egy Borussia Dortmund-mez volt. Gyerekkorom óta ennek a csapatnak szurkoltam, természetesen a Dortmundban szerettem volna játszani. Boldog vagyok, hogy ennyi minden elértem szeretett klubommal” – nyilatkozta Lars Ricken a junpiterfutbol.com-nak.

 

Gyerekkorában megfordult két dortmundi egyesületben – TuS Eving-Lindenhorst és Eintracht Dortmund – mielőtt 14 évesen a Borussia igazolt labdarúgója lett volna. 18. születésnapja előtt bemutatkozhatott a felnőtt csapatban. Nuri Sahinig (azóta Youssufa Moukoko birtokolja ezt a címet) ő volt a legfiatalabb játékos, aki szerepet kapott a Dortmundban. Rickennek nem igazán volt ideje feldolgozni azt a nyomást, ami nehezedett rá, mert a labdarúgás mellett a tanulás töltötte ki az idejét, elmondása szerint pont emiatt nem izgult a pályán. Az iskolapadból rohant az edzésre vagy meccsre, majd vissza.

Már a második bajnoki találkozóján gólt szerzett – a Duisburg elleni 2-1-es siker alkalmával –, az 1994-1995-ös idényben pedig folyamatos játéklehetőséget kapott Ottmar Hitzfeldtől. Első európai „berobbanását” a Deportivo La Coruna elleni UEFA-kupa párharc hozta, amikor a dortmundiak az utolsó percekben harcolták ki a továbbjutást Ricken góljával. Az alapvetően támadó középpályásként bevethető fiatal sokszor megfordult ékként, mikor Karl-Heinz Riedle és Stephane Chapuisat egyaránt térdsérüléssel bajlódtak. A rendszeres játéklehetőség mellett, csapatszinten is sikeresnek mondhatta magát, hiszen egymás után két bajnoki címet követően 1997-ben eljutottak a Bajnokok Ligája döntőjéig, ahol a Juventus volt az ellenfél.



 

A PILLANAT, AMI MEGHATÁROZTA AZ ÉLETÉT

A Puhl Sándor vezette finálét a Borussia kezdte jobban. Riedle két góljának köszönhetően kényelmes előnyt szereztek a németek, de Alessandro Del Piero visszahozta a Juventus reményeit. A 70. percben Ottmar Hitzfeld cserére szánta el magát, Stephane Chapuisat helyére küldte be Lars Rickent.

 

„Sosem jó, ha csere vagy, pláne nem egy döntőben. Hitzfeld a döntő előtt felvázolta nekem, hogy mennyire fontos szerepem lesz és eljön az én időm.”

 

Már az első félidőben megfigyelte, hogy a Juve kapusa, Angelo Peruzzi rendszeresen kint áll a kapujából. A szünetben odabökte csapattársának Heiko Herrlichnek (jelenleg az Augsburg edzője), hogy amint megkapja a labdát és lövőhelyzetbe kerül, megpróbálja átemelni a kapust. A becserélése után Andreas Möller ugratta ki, majd a kapujából kirohanó Peruzzi felett a kapuba emelt. 16 másodperc. Ennyi telt el Ricken pályára lépése és a gól között. A mai napig tartja a rekordot, ő szerezte a Bajnokok Ligája döntőiben a leggyorsabb gólt csereként.

 


„Lehet arrogánsan hangzik, de ha valamit gyakorolsz, akkor tízből kilencszer be fog jönni. Ezzel az önbizalommal léptem pályára. Amikor helyzetbe kerültem, három lehetséges opcióval rendelkeztem: jobbal lőttem, ballal lőttem vagy átemeltem a kapust. Stefan Klos – a Dortmund akkori hálóőre – nagyon erős volt az egy az egy elleni szituációkban, ezért gyakran „megböktem” őt az edzéseken, szóval nem a véletlen műve volt, hogy ezt a megoldást választottam.”

A Borussia Dortmund 3-1-re győzött, és egy héttel a rivális Schalke UEFA-kupa sikerét követően megnyerték a Bajnokok Ligáját. Lars Ricken hatalmas népszerűségre tett szert és a mai napig felemlegetik neki a Juventusnak lőtt gólját, hogy éppen mit csináltak akkor a szurkolók. Az egyik éppen a mosdóban végezte dolgát, a másik sörért ment a stadion büféjébe vagy valaki a törpepapagájait nevezte el Riedlének és Rickennek.

„Egy szurkoló megjegyezte, hogy elkezdett szidni, amikor ellőttem a labdát. Miért nem vette át? Miért lőtte el ilyen korán? Majd pár pillanattal később egymás nyakába ugrottak.”

A világ tetején érezhette magát Ricken, de a karrierje nem azt az utat járta be, amit ekkor jósoltak neki.

 

A GÓL UTÁNI PÁLYAFUTÁSA

A Juventusnak lőtt gólja hírnevet hozott neki, teljesítményével kiérdemelte, hogy bemutatkozhatott a válogatottban. 1997 szeptemberében Azerbajdzsán ellen debütált, és első labdaérintéséből majdnem betalált – micsoda sztori lett volna a BL-döntőt követően -, később azonban Jürgen Klinsmann-nak adott gólpasszt.

A Dortmund pechére ebben az időszakban egy kisebb hanyatlásnak indult: a Bajnokok Ligája-siker után előbb bronzérmet szerzett, majd csak a 10. helyen végzett. Ricken részt vehetett az 1999-es Konföderációs kupán, ahol a csoportkörben búcsúzó német válogatottban két mérkőzésen kapott szerepet. Hiányzott belőle a konzisztens teljesítmény, ami miatt nem számított rá Erich Ribbeck szövetségi kapitány a 2000-es kontinenstornán. Ricken elmondása szerint Ribbeck jobbhátvédként számított volna rá, ezért kapott kevés szerepet akkoriban a nemzeti csapatban.

Az utolsó nagy dobása a 2001-2002-es évadban jött el. Korábbi csapattársa, Matthias Sammer vette át a Dortmundot, melynek jó szereplésében Ricken kulcsszerepet vállalt. Először (és utoljára) jutott pályafutása során 10 gólig a bajnokságban, bajnokságot nyert és UEFA-kupa-döntőt játszhatott a Borussia színeiben. Teljesítményének az eredménye Rudi Völler meghívója volt, bekerült a 2002-es világbajnokságra utazó keretébe. Ugyan pályára egyszer sem lépett, ő is ezüstérmesnek mondhatja magát.

A lehetőség megragadása helyett a sérülések kerültek előtérbe, és akadályozták a kiteljesedésben.

Lars Ricken a térdével bajlódott – szeretett klubja pedig pénzügyi gondokkal küzdött és csőd széléről táncolt vissza –, ami rányomta a bélyeget karrierje utolsó profi éveire. 2005 novemberében keresztszalag szakadást szenvedett, ami a legsúlyosabb sérülése volt. Innen már nem volt visszaút, közel sem tudott kerülni korábbi önmagához: 2007-ben a második csapathoz került, ahol végül lezárta játékos-pályafutását.

 

„Emlékszem arra a pillanatra, amikor azt mondtam magamnak, hogy ennyi elég volt, éppen Spanyolországban edzőtáboroztunk a második csapattal. Egyszerűen megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nem akarom tovább csinálni. A 44. percben kaptunk egy büntetőt. Minden erőmet beleadtam a lövésbe, majd cserét kértem. 15 év folyamatos stressz után nem éreztem, hogy tudnám ezt tovább csinálni.”

 

Ugyan volt az MLS-ből – a Columbus Crew-nál volt próbajátékon – illetve később a St. Paulitól is megkeresése, hű maradt a Borussia Dortmundhoz, melyet ma már utánpótlás koordinátorként szolgál.

 

Lars Ricken 2008 óta felel a Borussia Dortmund akadémiájának irányításáért (Fotó: Getty Images)


 

MIT ADOTT NEKI A FUTBALL? ÉS Ő MIT TUD ADNI A FIATALOKNAK?

Annak ellenére, hogy rengeteg sérülése volt és fiatalon abba kellett hagynia, örömmel tekint vissza pályafutására.

 

„Egyáltalán nem zavar, hogy sokan csak a Juventusnak lőtt gólom miatt emlékeznek rám. Sőt, pont ellenkezőleg, büszke vagyok arra, hogy ez a gól mindenkinek be fog ugrani, ha meghallják a Lars Ricken nevet.”

 

2009-ben a klub fennállásának 100. évfordulóján a szurkolók megválasztották az évszázad góljának Lars Ricken találatát. Talán ez kárpótolja őt, hogy nem lehetett ott az 1996-ban Európa-bajnokságot nyerő német válogatottban, ahol szerinte hiába szerették volna őt a keretben látni, ő sem gondolta, hogy befért volna a Sammer, Klinsmann, Scholl fémjelezte csapatba. Egész életét arra áldozta fel, hogy futballista legyen, most a dortmundi fiatalokat készíti fel és keresi a következő Mario Götzét vagy Marco Reust. Szerinte fontos, hogy a futball a fiatal játékosoknak ne csak arról szóljon, hogy a taktikai, gyorsasági vagy technikai dolgokat fejlesztik, próbálják meg élvezni a játékot.

„Én már tízévesen is ott voltam egy órával az edzések előtt, hogy gyakoroljak. 17-19 éves koromban a futball és a tanulás között ingáztam. Manapság sokkal nagyobb a nyomás a fiatalokon, nemcsak a futballpályán, de az iskolában is jól kell teljesíteni. Be vannak táblázva a napjaik, reggel 6:30-tól, 21:00-ig futballoznak vagy tanulnak. Ezért mondom nekik, hogy próbálják meg élvezni a labdarúgást, bármennyire is sokat kell dolgozni a taktikán vagy technikán.”

Lars Rickenre mindig egy dortmundi hősként fogunk emlékezni, aki valóra váltotta gyermekkori álmát, és 456 alkalommal húzhatta fel kedvenc csapata mezét. Talán senki sem tudja visszaidézni pályafutása mind a 81 gólját, de van egy, ami különbözik a másik nyolcvantól.


Kiemelt fotó: HORSTMÜLLER GmbH via www.imago-images.de

 

A cikksorozat összes része:

 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x