15 perc hírnév: akikre egy megmozdulás miatt emlékszünk – III. rész: Johan Vonlanthen

A labdarúgás világa mindig fog világklasszisokat, zseniket, legendákat szülni. Vannak azonban olyan játékosok, akiknek a pályafutását egy-egy mozzanat határozta meg. Karrierjük nem hagyott mély nyomot az utókornak, mégis emlékszünk arra a bizonyos teljesítményre, gólra, mérkőzésre.  A sorozat harmadik részében Johan Vonlanthen pályafutásával ismerkedhettek meg jobban, akit egykoron a svájci labdarúgás legnagyobb tehetségének tartottak. Alig volt 18 éves, amikor a 2004-es Európa-bajnokságon gólt szerzett a franciák elleni csoportmeccsen, mellyel a mai napig a legfiatalabb játékos, aki gólt szerzett a kontinenstornán.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

A KOLUMBIAI SRÁC, AKINEK SVÁJCRÓL CSAK STÉPHANE CHAPUISAT UGROTT BE

Johan Vonlanthen 1986. február 1-jén született a kolumbiai Santa Martában. Édesanyja 1991-ben megismerkedett egy svájci emberrel, Roger Vonlanthennel, akivel együtt költözött Európába. A kis Johan és testvérei viszont csak hét évvel később követték anyjukat, addig a nagyszülők nevelték őket.

„Édesanyánk rendszeresen meglátogatott bennünket, egy hónapig maradt, mielőtt visszatért volna Svájcba. A leghosszabb idő, amíg nem láthattam őt, az két év volt. Már az elején tiszta volt, hogy egyszer mi is utazunk hozzá, de édesanyám nem akart rögtön odavinni, mert meg akarta tapasztalni először, hogy milyen az élet Európában. Gyerekként ezt nehezen értettem meg, de visszagondolva, jól döntöttek a nevelőapámmal” – beszélt a goal.com-nak adott interjúban gyerekkoráról Vonlanthen.

Vonlanthen már kiskorában élt-halt a futballért, egy El Parque nevű településen játszott társaival. Amikor Svájcba költöztek testvéreivel, legnagyobb félelme az volt, hogy hogyan fog futballozni. Svájc és a labdarúgás halmazainak uniójában Stéphane Chapuisat szerepelt egyedül. Kételyeit tovább erősítette, hogy azokon a képeken, melyet édesanyja mutatott a svájci életről látogatásai során, szinte mindig hó volt.

A futball hozta közelebb őt a társakhoz az új országban. Ugyan nem tudott németül (ki gondolta volna ekkor, hogy később majd hét nyelven fog beszélni), pár srác tudott spanyolul, így sikerült beállni közéjük focizni. Tehetségét a lakhelyén Flamattban kamatoztatta, itt lett igazolt labdarúgó. 13 éves volt, amikor jött a következő lépcsőfok. Az utánpótlás tornákon figyelt fel rá a Young Boys, amely leigazolta őt, és innentől kezdve minden a fénysebesség gyorsaságával történt.

15 évesen már az U17-ben játszott, miközben a felnőtt kerettel tréningezett. 16 évesen és 23 naposan pedig bemutatkozott a Sion ellen az élvonalban, a debütálás nem sikerülhetett volna jobban, a mérkőzés hajrájában az ő góljával alakult ki a 4-0-s végeredmény. A 2001–2002-es idényben további nyolc bajnokin kapott szerepet, majd az első teljes szezonját követően lecsapott rá a PSV Eindhoven.

 

PES-PARTIK ARJEN ROBBENNEL ÉS A 2004-ES EB

Igaz, mielőtt a PSV-be igazolt volna, a Real Madridnál volt próbajátékon. Az ügynökének azt mondta, hogy nézzék meg, melyik csapat szeretné őt jobban. Nem ítélte sikeresnek a madridi „kirándulást”, alig-alig beszéltek vele a társak. Visszatért Svájcba, majd tíz nappal később jelezte az ügynöke, hogy a PSV szívesen megnézné őt. Egy ifjúsági tornán Vontlanthen lett a legjobb játékos, a Guus Hiddinkkel (ő volt a felnőtt csapat edzője ekkor) történő beszélgetés pedig meggyőzte, hogy alig 17 évesen Hollandiába igazoljon.

Az első éve remekül alakult, kulcsszerepet játszott a csapat Bajnokok Ligája indulásában. A pályán mutatott teljesítményén nem látszott meg, hogy a családja nem tartott vele Hollandiába. Vonlanthen legközelebbi barátja Eindhovenben Arjen Robben volt, akivel vérre menő PES-partikat játszottak.

 

„Sokszor játszottunk a Play Stationön. Egyszerűen verhetetlen volt PES-ben. Akárcsak a futballpályán, a kontroller mögött is fantasztikus. Egészen hihetetlen mennyire jó volt Robben a videojátékban.”

 

– emlékezett vissza Vonlanthen.

Remek teljesítményének köszönhetően bekerült a svájci válogatott Eb-keretébe – akárcsak Stéphane Chapuisat –, így utazhatott Portugáliába. Az első mérkőzésen nem kapott szerepet a horvátok elleni 0-0 alkalmával, de a második találkozón Anglia ellen, Hakan Yakint váltva, hét percet játszott. Ezen a meccsen Wayne Rooney 18 évesen és 236 naposan a legfiatalabb játékos lett, aki gólt szerzett az Európa-bajnokságon.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


Az utolsó csoportmeccsen Svájc, a címvédő francia válogatottal találkozott. Vonlanthent a kezdőbe nevezte Jakob „Köbi” Kühn szövetségi kapitány. A 20. percben Robert Pires szögletét Zinédine Zidane fejelte a svájci kapuba, amivel vezettek a franciák, majd a 28. percben jött el az ő nagy pillanata. Egy labdaszerzést követően, Ricardo Cabanas remek ütemben ugratta ki Vonlanthent, aki jobb lábbal, Fabien Barthez mellett a kapu jobb oldalába gurított.

Ezzel a találattal átadta Rooney rekordját a múltnak (négy nap telt el a két mérkőzés között) és 18 évesen, 141 naposan lett a legfiatalabb gólszerzője a kontinenstorna történelmének. Balszerencséjére Thierry Henry duplája a második félidőben kialakította a 3-1-es végeredményt, mellyel biztossá vált a svájciak búcsúja, de ő szerezte hazája egyetlen gólját a 2004-es Eb-n.

 

 

SÉRTŐDÉS, SÉRÜLÉSEK, LEJTMENET

Vonlanthen hiába volt korosztályának az egyik legizgalmasabb tehetsége, lassan elkezdett egyre mélyebbre csúszni.

2004 nyarán jó barátját, Robbent 18 millió euróért vette meg a Chelsea a PSV-től.  Fél évvel később Vonlanthen az olasz Bresciához került kölcsönbe, ahol egyáltalán nem alakultak jól a dolgai. Ugyan Giovanni de Biasi vezetőedző kérésére érkezett, két héttel később kirúgták De Biasit. Az új tréner, Alberto Cavasin nem számított rá, így az idény végén visszatért Hollandiába. A svájci csatárra negatívan hatott a 2004-es Eb hozadéka, mert nagy nyomást helyezett magára. Hiddinknek gyakran kellett beszélnie vele, hogy maradjon türelmes magával, még mindig nagyon fiatal és meg fogja kapni a lehetőséget.

A következő évet a NAC Bredánál töltötte kölcsönben, és hat gólt szerzett, ami a legjobbja volt Hollandiában, világossá vált, hogy Eindhovenben nincs maradása. 2006-ban lemaradt a világbajnokságról combizom-szakadás miatt, de nem csak a sérülése játszott közre. Egy Csehország elleni U21-es mérkőzésen nem került a kezdőbe, ő azonban nem a kispadra, hanem a lelátóra ült sértettségében, amelyet utólag nagy butaságnak tartott. Ezen a nyáron Ausztriába került; a Red Bull Salzburg csapott le rá, ahol Giovanni Trapattoni volt a vezetőedző, Lothar Matthäus a másodedző, aki rengeteg tanáccsal látta el a fiatal támadót. Az első évében bajnok lett a Salzburggal; jól ment neki a játék, majd megromlott Trapattonival a kapcsolata, mivel a legendás olasz mester nehezen értette meg, hogy a következő szezonban kés alá feküdt a sérve miatt – pedig nincs ebben semmi meglepő, 2008-ban ismét Európa-bajnokság volt, ráadásul az osztrákokkal közösen rendezték a svájciak azt az eseményt.

Vonlanthen bekerült a válogatott keretbe, mindhárom csoportmeccsen játszott, de Svájc nem jutott tovább a kvartettjéből. Nem sokkal később pedig kikopott a nemzeti csapatból, 2009-ben lépett utoljára pályára (40 mérkőzés/7 gól). Ideje nem csak a válogatottban, hanem Salzburgban is lejárt. Visszatért Svájcba, majd megfordult a Zürichben, Grasshoppersben, Schaffhausenben, Servette-ben és a másodosztályú FC Wilben. Időközben tett egy kolumbiai kitérőt, de az Itagüí együttesében összesen hatszor lépett pályára.

 

KORAI VISSZAVONULÁS, DE VOLT NEKI TÖBB IS?

Legutolsó csapata az FC Wil volt, ahonnan 2018-ban – mindössze 32 évesen – vonult vissza. Sok helyen azt tüntetik fel, hogy karrierje során háromszor akasztotta szögre a stoplist, azonban ő máshogyan vélekedik erről.

 

„Tartottam szüneteket a karrieremben, de ez nem jelentette azt, hogy visszavonultam. A svájci sajtó ezt mindig felkapta, és megírták, hogy szögre fogom akasztani a cipőt. 2009-ben, 2012-ben és 2015-ben is azt gondolták, hogy befejeztem, mégis játszottam utána.”

 

Tény, hogy volt egy majdnem két éves szünet a kolumbiai kaland és a Grasshoppersbe való igazolása között. Leginkább a térdével bajlódott, illetve belépett a Hetednapi Adventista Egyházba – márpedig az egyház tagjai nem dolgoznak szombaton, vagyis adott esetben meccsnapokon.

Fontos volt neki a vallás, de a labdarúgás fontosabb, ám a visszatérése nem sikerült jól a St. Gallen elleni összecsapáson, amit a lelátókon ülő szurkolók is megjegyeztek: „Vonlanthen, mit akarsz? Menj vissza a templomba!”

Későbbi próbálkozásai már nem voltak sikeresek, a svájci másodosztályban játszott, és az Achilles-ín sérülés zárta be a kaput. Azóta tanácsadóként dolgozik, fiatal játékosoknak igyekszik átadni a tapasztalatait, amelyeket a sérülésekről és az azokból való felépülésről oszt meg. Bár példaként átadhatja akár a nyelvtanuláshoz kapcsolódó ismereteit is, mivel hét nyelven (angolul, spanyolul, franciául, németül, olaszul, portugálul és hollandul) beszél folyékonyan.

Johan Vonlanthen rekordja átadható a múltnak, egyre fiatalabb és fiatalabb tehetségek teszik fel magukat a térképre, és a klubok mellett a válogatottak is nyitottabbak feléjük.


A cikksorozat összes része:

Források:

https://www.goal.com/de/meldungen/johan-vonlanthen-itw-interview-arjen-robben/15mrp6setkueu1gwtrsdbso2bo

https://www.wsc.co.uk/the-archive/26-the-strange-case-of/9909-johan-vonlanthen

https://www.spox.com/de/sport/fussball/international/2006/Artikel/johan-vonlanthen-im-interview-bei-pro-evo-war-arjen-robben-nicht-zu-schlagen-itw.html

https://www.fourfourtwo.com/features/johan-vonlanthen

https://www.sn.at/kolumne/hauptsache-sport/zehn-titel-zehn-meister-was-wurde-aus-johan-vonlanthen-70002436

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x