15 perc hírnév: akikre egy megmozdulás miatt emlékszünk – IV. rész: Martin Taylor

A labdarúgás világa mindig fog világklasszisokat, zseniket, legendákat szülni. Vannak azonban olyan játékosok, akiknek a pályafutását egy-egy mozzanat határozta meg. Karrierjük nem hagyott mély nyomot az utókornak, de mégis emlékszünk „arra” a teljesítményre, gólra, mérkőzésre. Legyen az nagyon pozitív vagy épp nagyon negatív. Ezúttal inkább utóbbiról lesz szó.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Sorozatunk negyedik részében rendhagyó módon nem egy pozitív megmozdulásra fogunk visszaemlékezni. Martin Taylor neve egybeforrt azzal a brutális belépővel, amellyel kettétörte Eduardo da Silva lábszárát (és karrierjét). A napra pontosan 13 éve történt esetre, illetve a vétkes angol játékos pályafutására emlékszünk vissza.

 

GRAEME SOUNESS SZERINT NEM VOLT ELÉG AGRESSZÍV

Martin Taylor 1979-ben született Ashingtonban. A futballista karrierjét, azonban a középiskolai tanulmányaihoz hasonlóan Cramlingtonban kezdte, mely egy kis város nem messze Newcastle-től északra. A helyi klubban fedezte fel őt a Blackburn Rovers, 17 évesen igazolt az észak-angliai együttesbe. Majdnem két évnek kellett eltelnie, hogy bemutatkozhasson a felnőtt csapatban, ám balszerencséjére a Blackburn az 1998–1999-es idényben kiesett a Premier League-ből, majd két rövid kölcsönben töltött időszakot követően – Darlington a negyedosztályban és Stockport a másodosztályban – alapemberré nőtte ki magát a Roversnél.

Időközben a Blackburn visszatért a Premier League küzdelmeibe, miután 2001-ben kiharcolta a feljutást. Taylor három góllal segítette csapatát a feljutáshoz, teljesítményével pedig kiérdemelte az U21-es angol válogatottba szóló meghívót, melyben egy Mexikó elleni 3-0-s győzelem során kapott egy félidőt – John Terryt váltotta a szünetben. 

Első olyan PL-idényében, amikor komolyabb játékperceket tudhatott maga mögött, 19 alkalommal lépett pályára. Csapatával megnyerte a Ligakupát, a Tottenham elleni döntőt végigjátszotta. Martin Taylor bekerült a 2002-es U21-es Eb-re készülő angol válogatottba, mivel Ledley King az utolsó pillanatokban kidőlt sérülés miatt. A Paul Robinson, Gareth Barry, Scott Parker, Jermaine Jenas, Jermain Defoe, Peter Crouch és Alan Smith fémjelezte gárda azonban a csoportkört sem élte túl. Taylor játékperc nélkül utazhatott haza a svájci kontinenstornáról, ennél közelebb pedig már nem került karrierje során a válogatott mezhez.

Taylorról sok szakértő gondolta, hogy nagyon tehetséges, jól olvassa a játékot és jól tudja megjátszani a labdát. Ugyanakkor Graeme Souness (a Blackburn menedzsere 2000 és 2004 között) szerint csak akkor fogja befutni azt a karriert, amit jósolnak neki, ha sokkal agresszívebben játszik. A „Tiny” (apró) becenévre hallgató 193 centiméter magas belsővédőnek meg kellett küzdenie a sérülésekkel, illetve a klub új igazolásaival. Lorenzo Amoruso és Markus Babbel is azért érkezett a Blackburnhöz, mert Souness tapasztalt védőket szeretett volna. Taylor nem maradt a Roversnél, 2004 januárjában 1,25 millió fontért a Birmingham City labdarúgója lett.

A Birmingham vezetőedzője akkor Steve Bruce volt, aki hasonlóan jó véleménnyel volt Taylorról, mint Souness. Már a második mérkőzésén gólt szerzett, a Middlesbrough elleni 3-1-es siker alkalmával. Az angol védő nem tudott állandó helyet kiharcolni magának a „kékek” kezdőcsapatában, leginkább Matthew Upson és Kenny Cunningham sérülései nyitották meg az utat Taylornak a komolyabb játékpercek felé. A következő szezonban Mario Melchiot érkezése miatt még hátrébb került Bruce hierarchiájában és két idény alatt, összesen 28 PL-összecsapáson léphetett pályára. A 2006-os kiesést követően a Championshipben alapembernek számított, de a feljutással végződő idényt követően két hónapon keresztül egy meccsen sem játszott. 2007 novemberében kölcsönadták a Norwich-nak, majd a kölcsön lejártával visszatért klubjához. A Birmingham ugyan elfogadta a Queens Park Rangers ajánlatát, de Martin Taylor nem akart távozni. Időközben Alex McLeish lett a City edzője, és Rafael Schmitz sérülése, illetve az Afrika-kupán szereplő Radi Zsaidi kiesése miatt az angol játékos a kezdőcsapatban találta magát a Derby County ellen (1-1). Taylor maradt Birminghamben, McLeishtől pedig megkapta a bizalmat.

 

,,Nem értettem az egészet, majd megfordultam és láttam a lábát.”

 

A West Ham elleni mérkőzést is végigjátszotta Martin Taylor, majd 2008. február 23-án az Arsenal látogatott a St. Andrewsba. A mérkőzés harmadik percében Gael Clichy átadását Eduardo da Silva átvette, majd elindult a Birmingham City kapuja felé, a szemből érkező Martin Taylor brutálisan rácsúszott a támaszkodó – bal – lábára. Rögtön lehetett érezni, hogy nagy a baj. Cesc Fabregas a fejét fogta, Mike Dean habozás nélkül felmutatta Taylornak a piros lapot, majd azonnal cserét mutatott és hordágyat kért. Eduardo nyílt síp-; és szárkapocscsont-törést, illetve bokaficamot szenvedett. 

A vétkes hátvéd így emlékszik vissza az esetre:

 

„Amire emlékszem, hogy átvette a labdát a középpályán és lefordult a kapunk felé. Úgy éreztem, el tudom érni a labdát, nem tudtam már megállítani a mozdulatot, meg akartam szerezni a játékszert, hogy minél távolabb kerüljön a kapunktól. Magára az esetre nem emlékszem, csak arra, hogy az Arsenal-játékosok körülöttem le voltak sokkolva. Nem értettem az egészet, majd megfordultam és láttam a lábát. Brutális volt, nagyon üresnek éreztem magam utána. Nem vagyok olyan ember, aki szándékosan fájdalmat okozna másoknak, Eduardo túl gyors volt, én meg nem tudtam megállni.”

 

 – nyilatkozott az Independentnek Taylor.

Eduardo a Birmingham Mailben a következőképpen vélekedett az eseményekről:

 

„Nem láttam a szerelési kísérletet, így nem tudtam kitérni előle. Amikor becsúszott, hallottam a reccsenést. Azt hittem, hogy csak a bokám ficamodott ki, majd lenéztem és nagy volt a sürgölődés körülöttem. Hallottam, hogy valaki azt mondja, elveszíthetem a lábam, majd nem tudtam mozgatni a lábujjam. Ugyan fájdalmat nem éreztem, de elkezdtem pánikolni. Az orvosok adtak morfiumot, amitől alig emlékszem a többire. Egy órán belül a kórházban voltunk, a műtét után az első emlékem, hogy ott volt a feleségem, Andrija. Nagy motivációt adott a felépülésemhez a családom, ezért hálás vagyok nekik.”

 


 

Eduardo lábát az orvosi stáb lélekjelenléte mentette meg, a támadó majdnem egy évet kellett, hogy kihagyjon. Nem kímélték Martin Taylort az eset után. Arsene Wenger a mérkőzés után azt mondta, hogy az angol védőnek soha többet nem lenne szabad pályára lépnie. A horvát válogatott csapatkapitánya, Niko Kovac brutálisnak nevezte Taylort. A FIFA akkori elnöke, Sepp Blatter kérvényezte az angol szövetséget, hogy növeljék meg a hárommeccses eltiltást. Rengeteg fenyegető üzenetet, levelet kapott a következő hetekben. Ugyanakkor sok támogatást is korábbi edzőitől, játékostársaitól – többek között az Arsenal játékosától, Nicklas Bendtnertől –, ami nagyon jól esett neki.

Taylor nem sokkal később a kisfiával együtt látogatta meg a horvát csatárt, aki a történtek ellenére nem haragudott a birminghami játékosra.

„Ez van” – válaszolta Eduardo arra a kérdésre, hogy sajnálja-e, hogy kihagyja a 2008-as Európa-bajnokságot. Ugyan oroszlánrészt vállalt abban, hogy a horvátok ott legyenek a tornán, tisztában volt a profi labdarúgás veszélyeivel, kockázataival. Ez a felfogás nagyon inspiráló volt Taylor számára, és hálás volt, ahogyan Eduardo kezelte a helyzetet.

„Amit ő mondott a sajtóban az fantasztikus. Remek ember, nagyon hálás vagyok neki. Remélem, sok ember megérti, hogy ez sajnos benne van a labdarúgásban, egy balszerencsés eset volt. Mostantól a felépülésére kell koncentrálni.” – nyilatkozott 2008-ban Taylor.

 


SZÉDÜLETES FOGADÁSI AJÁNLATOK A PREMIER LEAGUE-BEN! (X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! A legújabb ajánlatok arra is lehetőséget nyújtanak, hogy amellett voksolj, vajon José Mourinho és a Spurs nem intenek búcsút egymásnak a szezon végéig? 


 

Eduardo felépült, de nem tudta megközelíteni korábbi önmagát, az Arsenalnál nem tudta visszaverekedni magát a kezdőcsapatba. A Sahtar Donyeckben mutatott egy kicsit a régi Duduból, de csak egyszer jutott tíz gól fölé a bajnokságban.

Martin Taylor a történtek után már csak egy mérkőzésen lépett pályára az angol élvonalban, a Wigan Athletic elleni összecsapáson a 72. percben lecserélték. Combsérülése miatt, pedig kihagyta a szezon hátralevő részét.

 


 

CSENDES VISSZAVONULÁS

A szezont a 19. helyen fejezte be a Birmingham City, melyben a Championshipben Taylor ismét alapembernek számított, de a gyors visszajutást követően már nem játszott a klubban. Hat év és 117 tétmeccs után távozott, új állomáshelye a Watford lett. Itt négy évet lehúzott a Championshipben, a 2010–2011-es idényben mind a 46 bajnokin játszott, ebből csak három alkalommal nem volt végig a pályán. Az egyre kevesebb játéklehetőség miatt a Sheffield Wednesdayhez igazolt 2013-ban, de a teste már nehezen bírta a terhelést. Pályafutása utolsó profi idényében kölcsönben volt egy hónapig a harmadosztályú Brentfordnál, ahol a Tranmere elleni debütálásakor két perc után gólt szerzett (megdöntve a klubrekordot leggyorsabb góldebütánsként). A Wednesdaynél 2014 nyarán lejáró szerződését nem újította meg, 34 évesen vonult vissza Martin Taylor.


A képek forrása: bcfc, thesefootballtimes

 

A cikksorozat összes része:

 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x