21 és egynegyed: a ghánai álmok megvalósulása Dániában – Az FC Nordsjaelland-projekt

A címben jelzett szám az FC Nordsjaelland színeiben pályára lépett futballisták átlagéletkorát jelzi az FC Midtjylland elleni, nemrég lejátszott dán bajnoki mérkőzésen. A klubot és a ghánai székhelyű, nemzetközi Right to Dream csoportot pontosan öt éve vezeti párhuzamosan Tom Vernon (42), a Manchester United korábbi játékosmegfigyelője, munkája eredményei mostanra beérni látszanak.

 

Az angol Vernon 2015 decemberében ült a korábbi Farum BK, 2003 óta új nevén FC Nordsjaelland elnöki székébe, egyúttal pedig a ghánai futballisták képzésével, nevelésével és az európai, illetve egyesült államokbeli futballba “exportálásával” foglalkozó Right to Dream projekt vezérigazgatói tisztségét is ellátja.

Az együttes a kis, húszezer lakosú Farum városában, a korábban Farum Parknak nevezetett stadionban játszik, ami arról nevezetes, hogy 2012-ben ez lett Dánia első műfüves pályája, melyhez 35 szobás hotel és edzőközpont is tartozik – 2016 óta pedig hivatalosan a Right to Dream Park nevet viseli.

A dán-ghánai közös projekt első, nemzetközileg sikeres gyümölcse a támadó Mohammed Kudus (20), akinek játékjogáért júliusban az Ajax 9 millió eurót utalt át a klubnak: Kudus 2012-től 2018-ig Ghánában, az ottani Right to Dream Akadémián tanult futballozni, 2018 januárjában került át több társával együtt a Nordsjaellandhoz, miután 2017 őszén, az Indiában megrendezett U17-es világbajnokságon is bizonyította tehetségét. Másfél év alatt 55 találkozón 14 gólt ért el a farumi Vad Tigrisek színeiben, tavaly novemberben Dél-Afrika ellen pedig a ghánai felnőtt válogatottban is megszerezte első gólját egy Afrikai Nemzetek Kupája-selejtezőn. Kudus azonban – ha élhetünk evvel a képzavarral – csupán a jéghegy csúcsa, ismerjük hát meg a rendszert, melyből kinőtt, és a tervek szerint sok-sok további társával együtt az európai labdarúgás élvonalába törekszik!

 



 

Az angol bizniszmen

Tom Vernon húszas évei végén alapította meg focisuliját Ghánában, melyből azóta a világ egyik legelismertebb futballakadémiája lett. Az angol üzletember filozófiája, megközelítése egészen egyedi:

a fő hangsúlyt az alapoktatásra helyezi, elsősorban egészséges értékrendű, széleskörűen művelt, helyüket a világ bármely pontján megállni képes fiatalokat igyekszik nevelni, akik “csak” másodsorban remek futballisták.

Vernon fontosnak tarja, hogy a nála tanuló fiatalok a sporton kívül is példás életet éljenek, ne csak maguk, de egész közösségük hasznára, segítségére legyenek.

Megrögzött idealista, ugyanakkor két lábbal a földön álló üzletember is: a 2008-as gazdasági világválság közel sodorta a csődhöz, ekkor azonban előre menekülve az Egyesült Államok irányába nyitott, és az oktatásra helyezve a fő hangsúlyt, számos amerikai magániskolával és egyetemmel kötött megállapodásokat, kapcsolódott be ösztöndíjprogramjaikba. Így alakult, hogy a Right to Dream Akadémia tanulói közül sokan a Major League Soccerben kötnek ki, többek között a Columbus Crew középpályása, a nemrég amerikai bajnoki címet szerzett Emmanuel ‘Ema’ Boateng (26) is. Említhetjük továbbá a Nashville SC csatárát, Abu Danladit (25), aki tavaly a US Open Cup döntőjébe jutott a Minnesota United színeiben.

 

A Right to Dream Akadémián nagy hangsúlyt fektetnek a tanulásra (Fotó: Facebook/Right To Dream)


A Major League Soccerből a ghánai válogatottba viszont nem igazán vezet út, ahhoz Európában kell nagyot alakítani, ezt valósította meg például a csatár Abdul Majeed Waris (29), a Right to Dream első olyan tanítványa, akit világbajnokságon láthattunk játszani – méghozzá a 2014-esen, Portugália ellen. Waris most az FC Porto labdarúgója, kölcsönben szerepel Franciaországban, az RC Strasbourg együttesénél. 2015-ös átigazolása óta a Manchester City futballistája a szélső Thomas Agyepong (24), és a középpályás Collins Tanor (22), a lista pedig folytatható, és a jövőben is egyre bővül majd.

Visszatérve Ghánába, Vernon akadémiája immár egy bentlakásos, körülbelül 80 alkalmazottat foglalkoztató, csaknem száz tanulóval üzemelő intézmény, melynek különböző korosztályos csapatai rendszeresen tesznek európai túrákat, számos kisebb-nagyobb angliai, valamint skandináv tornán csillogtatva képességeiket. 2013-ban az afrikai kontinensen elsőként indították el női bentlakásos labdarúgó programjukat, 16 lánytanulóval.

Így érkezünk el 2014 végéig, amikor Vernonban megfogalmazódott a terv, hogy vesz egy európai futballklubot: „cégen belül” akart továbblépési lehetőséget biztosítani legjobbjainak, elkerülve azt az ismert forgatókönyvet, miszerint a tizenéves afrikai tehetségeket elszipkázzák az európai élcsapatok, majd ott elveszítik a kapcsolatot gyökereikkel, elkallódnak, elvakítja őket a sztárság, a pénz.

Rendszeresen bírálja a FIFA-t és a játékosügynöki rendszer visszásságait, valamint azt a szisztémát, melyben a nevelőklubok, akadémiák tehetségeit a profi klubok viszonylag alacsony összegért, párszázezer euróért átveszik, majd jelentős, gyakran tíz-hússzoros haszonnal adják tovább, a profitot pedig természetesen lenyeli.

Ötlete 12 hónap alatt jutott el a megvalósulásig, 2015 decemberében megvásárolta az FC Nordsjaellandot.

Hogy jelezze elkötelezettségét, Vernon családjával Dániába költözött – számára ez nem csupán egy projekt, vagy üzlet, saját bevallási szerint egész élete a Right to Dreamről szól, és filozófiáját, rendszerét a jövőben igyekszik tovább is bővíteni, további központokat, akadémiákat létrehozva további országokban.

 

Tom Vernon egy dán tévécsatornának nyilatkozik 2020 nyarán, Mohammed Kudus átigazolása kapcsán (Fotó: offthepitch.com)


 

Miért éppen Dánia?

A dán társadalom és futballközeg híresen befogadó, és ideális élet-, illetve fejlődési lehetőségeket biztosít a kevésbé szerencsés történelmi fejlődésű országokból érkezőknek, Farum városkának pedig konkrétan a ghánai focistákkal is jó tapasztalatai vannak: az első fecske, pontosabban Fekete Csillag – a válogatott beceneve – Francis Dickoh (38) volt, aki 1982-ben Koppenhágában jött a világra ghánai szülők gyermekeként, és 2001-től 2006-ig játszott Farumban – aztán megjárta a holland, a skót, és a görög bajnokságot is, valamint képviselte Ghána válogatottját a 2006-os Afrikai Nemzetek Kupáján.

Hogy milyen nagyszerű nevelőmunka zajlott Farumban már Vernon érkezése előtt is, arról többek között a város szülöttjeként Marcus Ingvartsen (24), az Union Berlin csatára, vagy az Angliában a Premier League-be jutásért küzdő Brentford középpályásai, Emiliano Marcondes (25) és Matias Jensen (24) is mesélhetnének, csakúgy, mint a Napoli trencsényi spílere, Stanislav Lobotka (26), akit szintén ennél az egyesületnél készítettek fel a felnőtt válogatottbeli, illetve topligás szereplésre.

A Nordsjaelland edzői stábjának összetétele, annak közelmúltbeli változásai is világosan jelzik a megcélzott irányvonalat: a vezetőedző, Flemming Petersen (57) gyakorlatilag egész életében, 1982 óta ifiedzőként tevékenykedett, és lényegében most is azt teszi a kontinens legfiatalabb futballcsapataként számon tartott alakulatnál, bár hivatalosan felnőtt együttes trénereként. Segítője, Didi, azaz Dramani Mas-Ud Didi (54) ghánai testnevelőtanár, aki a Right to Dream Akadémián kezdett el komolyan edzősködni, dolgozott hazája női válogatottjánál, és egyik nagy hírű klubjánál, a Kumasiban székelő Asante Kotokónál is – 2018-ban a Fekete Királynőktől (Black Queens) köszönt el az FC Nordsjaelland hívó szavára.

A legnagyobb név az edzői stábban azonban Michael Essien, aki december elején ünnepelte 38. születésnapját, és hivatalosan játékos-edzői státuszban dolgozik a klubnál – ahogy azt tette legutóbbi állomáshelyén, az azeri Sabail FK-nál is, ahol a játék mellett az U19-es együttessel foglalkozott. A többszörös francia- és angol bajnok, négy topligát is megjárt Essien augusztusban került a klubhoz, melynél azóta edzői tudását, képességeit fejleszti, emellett saját magán is teszteli az alkalmazott módszereket, edzésprogramokat.

A felnőtt kerethez jelenleg öt ghánai, és a középpályás Mohamed Diomande személyében egy elefántcsontparti tehetség tartozik, a rangidős pedig a szintén elefántcsontparti származású rutinos hátvéd, Johann Djourou (34), aki a svájci válogatottal három világbajnokságon (2006, 2014, 2018), és két Európa-bajnokságon (2008, 2016) vett részt – az Arsenal egykori légiósát az átigazolási időszak utolsó napjaiban csábította el a klub a svájci Neuchatel Xamaxtól.

Essien és Djourou érkezésével rendkívül értékes és remélhetőleg jól hasznosuló tapasztalati tudáshalmazra tett szert az egyesület, a fókusz azonban természetesen a fiatalokon van, akik közül jelenleg közel százan Ghánában, a Volta folyó partján tanulják a labdarúgás (és az élet) alapjait, hogy aztán a legjobbak Farumba átköltözve megcélozhassák az európai második, vagy akár az első vonalat, a topligákat.

 

Michael Essien a Nordsjaelland edzésén (Fotó: Getty Images)


Kapcsolódó cikk:

„Ott jöttem rá, amit addig edzettem, az semmi” – Interjú Korcsmár Zsolttal

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: