A 6:3 osztályozókönyve

1953. november 25-én az akkor három és fél éve veretlen Aranycsapat a futball feltalálóinak szentélyében vendégszerepelt. Anglia soha azelőtt nem kapott ki otthonában a Brit-szigeteken kívülről érkező riválistól. Mígnem megjöttek Puskásék. A felejthetetlen 90 perc minap vetített, felújított változata alapján osztályoztuk legendás labdarúgóinkat.

(X) Fogadj ingyen a Ferencváros BL-meccseire 3500 forint értékig!


 

#1 GROSICS GYULA

Ha nem rúgta ki 30-szor a labdát kézből, egyszer sem (hogy nem húzódott meg a meccsek végére?…), de a 6:3 digitális ,,újraolvasása” arra is jó volt, hogy az Aranycsapat és a kor – minthogy ellenoldalon Merrick is gondolkodás nélkül lőtte fel a kézbe vett labdákat – játékmódjának ezen elemét is megismerjük. Grosics Gyula ráadásul rendre pontosan játszotta meg a labdákat, közel a 60. perchez a manchesteri Edersont idéző pontossággal indította Puskást, aki kis híján gólt szerzett a mesteri kiszolgálásból. Mindemellett nagyon bátran mozdult ki a magas labdákra (nagyot védett Mortensen fejesénél az első félidő hajrájában), azt pedig, hogy valóban Fekete Párduc volt, húsz perccel a vége előtt igazolta, amikor villámgyors kivetődéssel szedte fel a labdát a kilépő angol támadó elől. És ahogy az egy évvel későbbi, budapesti visszavágón, a Wembleyben is megmutatta sportemberi nagyságát, amikor sérülés miatt (azt színlelve?) átadta helyét Gellér Sándornak. A gólokról nem tehetett, az angol tizenegyes előtt nem értette meg magát Buzánszkyval, de annyi baj legyen. Lehet, ezt mondta akkor is, amikor 14 és fél évesen Komáromból hazatérve két maflással fogadta édesapja. Történt, hogy a kamasz Grosics Gyula a vasárnapi, tíz órai mise előtt úgy döntött, lenéz még a dorogi focipályára. A csapat épp indulóban volt Komáromba, de kapus nélkül, egyiket sem engedték el ugyanis a katonaságtól. Az edző meg odaszólt a kis Grosicsnak: „Na, te jössz velünk.” Ő pedig ment, aztán a meccsen is ment ösztönösen minden, a kapuja felé szálló labdára, a Dorog 2–1-re nyert. „Otthon az édesapám várt a kapuban. Az első pofont azért kaptam, mert a kérdésre, hogy hol voltam, azt feleltem, Komáromban. A másodikat azért, mert azt állítottam, én védtem a felnőtt csapat meccsén.” Hát így nem lett belőle pap az őt klerikusi pályára szánó édesanyja döbbenetére. (7)

 

#BUZÁNSZKY JENŐ

1947 februárjában igazolt Dorogra, de hiába lőtt azon a tavaszon tíz gólt összekötőként, a kiöregedő, illetve megbetegedő védők hiánya miatt hátravezényelték jobbhátvédbe. Támadóerényeit olykor az Évszázad meccsén is megmutatta, s tőle indult a mérkőzés leglátványosabb akciója. 5:2-re vezetett akkor már az Aranycsapat, a meccs kezdett gálába fordulni, ennek volt ékes példája a hatodik magyar gól. Úgy rámolták be a mieink, mintha legalábbis a grundon vagy a Copacabanán lennének:  Buzánszky tette a labdát Budai II fejére, ő tovább Kocsiséra, az újabb stukkolást Puskás vette át a levegőben lábbal a balösszekötő helyén, mellel igazított rajta egyet, majd dropból a jobbösszekötőben beinduló Hidegkuti elé emelte, a magyar kilences ugyancsak dropból, egyből a kapuba küldte. Buzánszky védőfeladatait nagyszerűen ellátta, és aligha izgult úgy, mint első kerettagságakor, az osztrákok elleni parti előtt: „Az volt pályafutásom egyetlen meccse, amely előtt azért imádkoztam, ne kelljen focizni – mesélte hét éve a hatharom.com-nak. – A balszélsőjük ugyanis az az Aurednik volt, akit posztján Európa egyik legjobbjának tartottak. Nem ilyen bemutatkozást kíván magának az ember, főleg itthon nem. Mert ha nem játszom jól, joggal kérdezhették volna a szurkolók, ez a vidéki parasztgyerek meg mit keres itt. Nem léptem pályára.” Jenő bácsi, megoldotta volna azt is, ahogy a Wembleyben George Robbot is leradírozta. (7)

 

#3 LÓRÁNT GYULA

Az első angol gól előtt ugyan rossz ütemben lépett ki, amúgy kiválóan olvasta a játékot, többször nagyszerűen keresztezett, Beckenbauert idéző intelligenciával akasztotta meg az angolok támadásait. Termete alapján meg mintha Virgil van Dijk jelent volna meg a Wembley közönsége előtt, amelyik a hazaiakat megszégyenítő keménységét is megismerhette. Még jó, hogy Puskás nem hagyta teljesen elkallódni. A középhátvédet – akit egy félresikerült disszidálási kísérlet után Sebes mentett ki a börtönből – Öcsi csábította vissza a pályára azt követően, hogy a futballal felhagyó Lóránt beállt anyagbeszerzőnek, miközben egyre csúszott lefelé. De a Honvédnak kellett egy jó centerhalf, Puskás rá gondolt, Lóránt meg mániákusan edzve, néhány hét alatt csúcsformába hozta magát. A Wembleyben is abban volt. (8) 

saints unibet


 

 

#4 LANTOS MIHÁLY

Három MTK-játékos kapott szerepet a kezdőcsapatban, egyikük volt Lantos Mihály. Nem kapott éppen könnyű feladatot, minthogy az egyetemes angol labdarúgás ikonikus játékosával, Stanley Matthews-zal kellett felvennie a harcot. Igaz, hogy az angol válogatottat 23 éven át erősítő szélső akkor már 38 éves volt, ám még mindig ördöngősen cselezett, robbanékonyságából sem sokat vesztett és játékintelligenciáját is megőrizte. Lantos viszont jól szemmel tartotta. Az Aranycsapat balhátvédjét hatalmas lövőerő jellemezte, de nem csak a szabadrúgásoknak volt nagymestere, a konyhában is tündökölt. Mint azt özvegye elárulta, remek pacal- és marhalábszár-pörköltet készített, de játéka után is megnyalták a rajongók mind a tíz ujjukat. (7)

 

#5 BOZSIK JÓZSEF

Elég volt megnézni a 6:3-at ahhoz, hogy választ kapjon arra az ember, miért is juthatott el 101 válogatott szereplésig Bozsik József. A jobbfedezet tanárian futballozott az angolok ellen, szuperintelligensen, mintha mindig, minden egyes helyzetben tudta volna, az ellenfél mikor, hova passzol. Professzor volt a pályán, megelőző szerelései épp úgy élményszámba mentek, mint remek előretörései. Az első magyar gól előtt is jól lopta el a labdát, és játszotta meg a bombagólt szerző Hidegkutit. A második félidő elején ő maga talált be, teljesen megérdemelten, elvégre a gólt érő magyar akció előtt ő szerzett labdát letámadva ellenfelét. Rengeteg labdát gyűjtött be a 90 perc alatt, ha akkoriban nyugatra lehetett volna igazolni, a kor szupercsapatai, a Real Madrid vagy a Milan másnap szerződést kínálnak neki. A nép meg, ha rajta múlik, miniszterelnöki pozíciót, minthogy a 6:3 idején már országgyűlési képviselő volt. Az Újpest disszidálni készülő, tőrbe csalt majd halálra ítélt válogatott labdarúgóját, Szűcs Sándort bánatára így sem tudta megmenteni. (9)

 

#6 ZAKARIÁS JÓZSEF

A két fedezetből a bal oldalon futballozó Zakariás játszott mélyebben, neki sokkal több védekező feladata akadt az angolok ellen, de nagyszerűen robbant ki a fedezetsorból, ha úgy érezte, meg lehet kaparintani a labdát. Jó néhányszor sikerült neki, hatalmas melót tett bele a londoni 90 percbe (is). Hogy aztán az Évszázad mérkőzése előtt is felhörpintett-e valamennyit egy jóféléből, nem tudni, a legenda szerint mindenesetre Sebes Gusztáv földijeként – mindketten Budafokról valók voltak – a kapitány megengedte neki, hogy legurítson egy kisfröccsöt. Azzal magyarázta állítólag, hogy akinek fiatal korától megszokta a szervezete a kisfröccsöt, az a kondícióját reszkírozza azzal, ha elmulasztja napi adagját. Ha így volt, egészségére! (8)

 

#7 BUDAI II LÁSZLÓ

Budai elfut, egészen a Corner elvtársig, aszondja, na, akkor most beadom. Be is adta. Nem a kapu mögé, nem a félpályára, akkor ez még nem volt divat, ez valami új dolog, nem értek hozzá, na mindegy, oda küldte, ahova kell. A jelre. Ott állt a Kocsis. Mennyi is az idő, mondta magában. Fél öt? Most kell érkeznie a mentesítő labdának. Na mindegy, felugrom. Volt neki egy heppje, mindig fél méterrel magasabbra ugrott, mint bárki más. Hogy csinálta?! Na, ott fent megkérdezte aztán magától, ez már a labda? Az, bólintott. És gól.” A zseniális Hofi Géza előadásában érdemes persze meghallgatni a mesét, minden idők legnagyszerűbb magyar stand uposa a hetvenes évek elején, a korabelieket már rendesen cikizve idézte meg az Aranycsapatot, illetve Sebesék egy Svájc elleni meccsét, hogy miképpen fordítottak 0:2-ről 4:2-re, de Budai a Wembleyben is rendre elfutott, majd beadott, bár Kocsis akkor kivételesen egyet sem fejelt be. A magyar jobbszélső már a meccs elején igyekezett egyre-másra megverni védőjét, Bill Eckersley-t, de gyorsaságát Kocsis és Hidegkuti is túlbecsülte olykor: olyan labdákat is kapott, amiket még ő sem futhatott be. A második félidőben ziccerben hibázott, ami úgy tűnt, annyira megfogta, hogy azután már a tiszta lövőhelyzetben is inkább passzolt. (8)


 

#8 KOCSIS SÁNDOR 

Olyannyira bepipulhatott attól, hogy ‘53 őszén nem szerzett gólt a Wembleyben, hogy a következő nyáron 11 gólt termelt a világbajnokságon. Naná, hogy gólkirály lett. Ami azt illeti, az angol–magyaron is lehetett volna ő a legeredményesebb, de tőle szokatlan könnyelműséggel rontotta el lehetőségeit. Bő negyedóra elteltével adódott előtte az első helyzet, Budai II labdáját vette úgy le a 16-os vonalán, háttal a kapunak, hogy azzal a mozdulattal mindjárt be is fordult, de kivárt, a centerhalf Johnson pedig méterekről becsúszva mentett. Később Bozsik beadását vette át hosszan ziccerben, és úgy is kiderült, hogy fantasztikus a fejjátéka, hogy egyetlen labdát sem bólintott be Gil Merrick kapujába. Simán mesterhármast rúghatott volna – ha akkor nem is, egy év múltán a világbajnokságon Dél-Korea és az NSZK elleni csoportmeccsen összejött neki (a nyugatnémeteknek négyszer köszönt be). A kor honi „Messi vagy Ronaldo” vitája úgy szólt, Kocsis vagy Puskás. „Puskásnak csak egy lába van, Kocsisnak két lába és egy feje”, mondták Kocka hívei. „Lehet, de abban az egy lábban több van, mint Kocsis két lábában és fejében együtt”, kontráztak Puskás rajongói. Bárcsak ma lenne hasonló vita… (7)

 

#9 HIDEGKUTI NÁNDOR 

Bár azzal a fölényes magabiztossággal bandukolhatott ki a Wembleybe 105 ezer angol drukker, hogy a tanítómesterek a feltörekvő olimpiai bajnokot is megleckéztetik, 44 másodperc elteltével elkezdhették revidiálni álláspontjukat. Hidegkuti egy príma lövőcselt követően varrta fel a labdát a jobb felsőbe, az volt a kezdet. Második gólját a 22. percben rúgta, azután, hogy a Puskást alighanem szabálytalanul szerelő angolokról elé pattant a labda, a harmadikat Buzánszkynál már felelevenítettük. De az első hat-hét percben is, amikor még csapkodóbb volt a mieink játéka, szeme volt labdáinak, hihetetlen eleganciával tudott futballozni. A visszavont középcsatár szerepkörében játszva az angolok képtelenek voltak követni, ahogy első válogatott meccsén a románok sem igazán. Igaz, csak megnézni sétált ki az Üllői útra a nemzeti együttest, Gallovich Tibor meglátva azonban az öltözőbe küldte, hogy a megsérülő Szusza Ferenc helyén szerepeljen. Hidegkuti kettőt vágott, a mieink 7:2-re győztek. A Fradiban ez sem győzött meg mindenkit, amikor két évvel később az Üllői úton megjelenve az aláírásra várt, hallotta, hogy valaki megjegyzi, „minek ide a Hidegkuti, van itt nála jobb csatár”. Így bújt a megsértett világklasszis zöld-fehér helyett kék-fehérbe. (10)  

 

#10 PUSKÁS FERENC

Mindjárt a 8. percben volt egy lövése: egy bedobást vett le a 16-os vonala előtt, a balösszekötő helyén, tolt rajta egyet, aztán a rövid felsőt célozta meg, akkor még csak melegítgette Merricket. Kevéssel utána Kocsis fejére varázsolta a labdát, a kispesti csapattárs mellé bólintott. A 11. percben mint kés a vajon jutott át a magyar válogatott az angol hadállásokon, Hidegkuti-Puskás-Hidegkuti volt a labda útja, a szabadon kilépő Hungária körúti csatár simán be is rúgta a ziccert, a holland Leo Horn azonban les miatt nem adta meg a szabályos gólt. A 25. percben az Évszázad mérkőzésén megrúgta az Évszázad gólját, a talppal visszahúzós csel után a kirepülő Billy Wright mellett bombázott a rövid sarokba, aligha van ember, ki ne látta volna már. Trükkjeit a kártyaasztal mellett sem mindig vették észre. Kárpáti György mesélte, egyszer egy halom pénz hevert már előtte. Kocsis is az ellenfelei közt volt. „Kezdők. Tanítgatom őket”, mondta Puskás. Aztán Kárpáti észrevette Puskás cselét. Úgy tette borotválkozótükrét a falra, hogy lássa Kocsis lapjait. Amikor Kocka rájött, dühében felállt az asztaltól, de Puskás a pénzt megtartotta. „A tandíj, kispajtás – mondta. – Ingyen.(9)

 

#11 CZIBOR ZOLTÁN

Puskás klasszikus góljához az is kellett, hogy Czibor sokadszor menjen át a jobb oldalra, mozgását az angolok egyszer sem tudták lekövetni. Ha ezen a mérkőzésen annyira nem is villogott, állandó helyváltoztatásaival szétzilálta az angolokat. 24 éves volt ekkor, 23. válogatott mérkőzésén szerepelhetett, újabb gólhoz segítve Puskást, jóllehet ők ketten rendesen húzták egymást, hol tréfásan, hol durván. Mint az Kő András és Török Péter anekdotagyűjteményéből kiderül, egy osztrákok elleni válogatott mérkőzésen Puskás sérülés miatt nem léphetett pályára, így a beljebb lépő Czibor kapta a 10-es mezt, amit a meccs előtt az öltözőajtóval szemben felakasztott a tükörre, és szólt, ha a beköszönni igyekvő Puskás közeledik, füttyentsenek. Amikor meghallotta a füttyöt, rögvest a tükör elé térdelt, és az éterbe kiáltotta: „Édes jó istenem, köszönöm, hogy végleg nekem adtad a tízes mezt. A kövér sváb már úgysem fért bele.(7)

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x