A Bundesliga történetének legjobb dél-amerikai légiósai

Az európai topligákban rendszerint fontos szerepet töltenek be az idegenlégiósok. A külföldi játékosok nagy része más európai országból érkezik, de a kontinensen kívülről egyaránt szép számmal szerződtetnek labdarúgókat. Utóbbiak közül a leginkább meghatározó szerepet betöltő külföldiek gyakran a dél-amerikai földrészről teszik tiszteletüket Európában. Aktuális kiadásunkban a Bundesliga legjobb dél-amerikai játékosait vesszük sorba. 


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

A lenti lista szubjektív, és bizonyára nem is a sorrend a lényeg. Nyilván nem mindenki férhetett rá, és próbáltam kizárólag a Bundesligában nyújtott teljesítményüket rangsorolni eredményességük, csapatukban betöltött szerepük, hozzáadott értékük alapján, nem feltétlen csak a számokra hagyatkozva, megadva az esélyt valamennyi poszt képviselőjének. 

 

10. Diego Klimowicz 

A Wolfsburg egykori argentin gólvadásza csaknem egy évtizedet húzott le a 2000-es években a német élvonalban. Klimowicz három csapatnál is megfordult, a legemlékezetesebb időszakát kétségkívül a „farkasoknál” töltötte, 149 bajnokin 57 alkalommal volt eredményes. Legjobb szezonjában 15 alkalommal talált be a 2003-2004-es kiírás során, miközben legnagyobb csapatsikere a 2008-as DFB-kupa-döntő volt. Megbízható teljesítménye révén 2007-ben elvitte őt a Dortmund, ahol viszont már csak nyomaiban emlékeztett korábbi formájára, és másfél szezon alatt szerzett hat gólját követően tovább küldték őt a Bochumnak, ahol bár valamivel jobban ment a játék, újabb másfél idényt követően visszatért nevelőcsapatához, az argentin Instituto gárdájához. A válogatottban sosem lépett pályára, érthető módon az akkoriban parádés csatársorral felálló argentin nemzeti tizenegyhez kevés volt, ám származása révén akár a lengyel vagy az ukrán nemzeti tizenegyben is szerepelhetett volna. 

 


 

9. Naldo 

Az elmúlt másfél évtized meghatározó hátvédje volt a Bundesligában, noha sosem játszott a liga legjobb csapataiban. A brazil Naldo 2005 és 2019 között a Werder Bremen, a Wolfsburg és a Schalke 04 színeiben szerepelt Németországban, és csaknem 360 mérkőzést játszott a bajnokságban. Legnagyobb sikereit a Werdernél érte el, hiszen kupát és ligakupát is nyert a brémaiakkal, valamint 2009-ben UEFA-kupa-döntőt játszhatott, menet közben pedig négy éven belül háromszor is beválasztották a Kickernél az év csapatába. Ugyanakkor azért a Wolfsburggal is összejött egy DFB Kupa-Szuperkupa dupla 2015-ben. Naldo híres volt a pontrúgásairól, magassága révén kiváló fejjátékkal bírt, és rendkívül tiszta szereléseket mutatott be. A brazil válogatottban rendszerint voltak nála jobb védők, így egyetlen nagy tornája a 2007-es Copa América volt, és mindössze négy alkalommal húzhatta magára a Selecao szerelését. Visszavonulását 2020 januárjában jelentette be az AS Monacóval való szerződésbontását követően, legutóbb múlt ősszel a gelsenkircheniek edzői stábjában tűnt fel.

 


 

8. Luiz Gustavo 

A jelenleg is aktív brazil védekező középpályás közel egy évtizeden keresztül szerepelt a Bundesligában. 2007-ben az akkor még másodosztályú Hoffenheim először brazil csapatától kölcsönben szerezte meg, majd a feljutást követően véglegesítette őt, azonban két és fél szezon után máris elhappolta tőlük a Bayern München. Tagja volt többek közt a 2013-as BL-győztes csapatnak, de két és fél idény után 2013 nyarán a Wolfsburghoz került, ahol talán a leginkább ki tudott teljesedni a karrierje, és például Naldóval is csapattársak voltak. Luiz Gustavo az évek során közel 250 német bajnokin lépett pályára, és szerepköréből adódóan inkább a védekezés, az ellenfél támadásainak megakasztása volta legfőbb feladata, azért 15 találatot össze tudott szorgoskodni magának. 2017 nyarán intett búcsút Németországnak, és az Olympique Marseille csapatához szerződött, jelenleg pedig a Fenerbahce csapatában húzza az ipart. A 2011-es bemutatkozása óta 41 alkalommal lépett pályára a brazil nemzeti csapatban, alapembere volt a 2014-es hazai rendezésű világbajnokságon negyedik helyezést elért gárdának.

 


 

7. Marcelo Bordon 

Szintén egy elnyűhetetlen, marcona brazil hátvéd, aki több mint egy évtizedet húzott le a Bundesliga darálójában. Bordon a Sao Paulo csapatától szerződött Németországba, ahol végül második otthonára lelt, és majdnem 300 élvonalbeli meccsen lépett pályára a VfB Stuttgart (1999-2004) és a Schalke 04 (2004-2010) mezében együttesen. Hátvéd létére 25 gólt termelt, köszönhetően leginkább a pontrúgásoknál való szerepvállalásának. Mindkét csapatának hamar vezéregyénisége tudott lenni, éveken át a csapatkapitányi karszalagot is viselhette. Igazi specialistája lett a megboldogult UEFA Intertotó-kupának, hiszen a „svábokkal” kétszer, a gelsenkircheniekkel pedig egyszer végzett a sorozat élén. Ennél nagyobb nemzetközi sikerre nem futotta erejéből, és német porondon is a legnagyobb eredménye a Schalkéval jegyzett 2005-ös Ligakupa-győzelem volt. Bordont nem igazán vették számításba a brazil válogatottnál, egyetlen világeseménye a 2004-es megnyert Copa América volt, melyen egyetlen válogatottbeli fellépését is jegyezte. 2011-ben a szaúdi Al Rayyan csapatától vonult vissza, 2016 óta pedig a brazil alacsonyabb osztályban szereplő Rio Branco Esporte Club csapatának vezetőedzőjeként tevékenykedik.

 


 

6. Dedé 

A Borussia Dortmund fáradhatatlan bal oldali brazil szárnyvédője több mint egy évtizeden át volt kihagyhatatlan tagja a sárga-feketék keretének. Dedé 1998-ban az Atlético Mineiro csapatától igazolt a BVB-hez, melyet egészen 2011-ig hűségesen szolgált. Pályafutása során több mint 400 mérkőzést játszott a Bundesligában, 2002-ben és 2011-ben egyaránt bajnok lett csapatával, míg 2002-ben UEFA-kupa-döntőt játszott a Feyenoord ellen. Egyetlen válogatottbeli fellépését 2004-ben regisztrálta a régi Puskás Stadionban a magyar válogatott ellen, később azonban nem számoltak vele a nemzeti csapatban. Szándékában állt, hogy megszerezze a német állampolgárságot és válogatott legyen, ám végül ez meghiúsult, mint ahogyan a katariak is hiába csábították őt annak idején válogatottjukba. A Dortmundtól való távozását követően még három évet eltöltött a török Eskisehirspor csapatánál, melynek később segédedzője is volt.

 


 

5. Martín Demichelis

A Bayern München csapatát hat éven át erősítő argentin középhátvéd több mint 170 mérkőzést játszott a bajor gárda színeiben az élvonalban. A patinás River Plate együttesében pallérozódó Demichelis 2004 és 2010 között alappillére volt a Bayern hátsó alakzatának, nem egyszer szezononként több mint 40 pályára lépés jutott neki. A klubnál töltött évei során négy-négy bajnoki címet és kupát nyert, 2010-ben BL-döntőig jutott csapatával. Határozott és elegáns védőmunkája mellett középhátvéd létére 174 fellépés alatt 13 gólt szerzett a német élvonalban. Karrierje legjobb éveit a Bayernben töltötte, távozását követően többek közt még a Manchester City és a Málaga csapataiban próbálta ki magát, visszavonulását 2017-ben az andalúziai csapat játékosaként jelentette be. Demichelis 2005 és 2016 között 51 alkalommal ölthette magára az argentin válogatott szerelését, számtalan nemzetközi nagy tornán vett részt. Aktív pályafutása befejezését követően utolsó klubja, a Málaga edzői stábjában vállalt munkát, 2019-ben pedig visszatért a Bayern Münchenhez és az U19-es csapatot trenírozza.

 


 

4. Zé Roberto

Az egykori kiváló balszélső a Bayer Leverkusen és a Bayern München csapataiban egyaránt le tudta tenni a névjegyét a Bundesligában. A brazil kiválóság 1998-tól 2002-ig 113 bajnokin szerepelt a „gyógyszergyári” gárda színeiben, ahová talán kevesen tudják, hogy a Real Madridtól igazolt, miután a „blancók” már nagyon fiatalon megvásárolták őt, de náluk még kevésbé tudta bizonyítani rátermettségét. Zé Roberto igazi játszótere a német liga lett, ahol hatalmas munkabírásával és fáradhatatlan játékstílusával valamennyi csapata szurkolóinak hamar belopta magát a szívébe. A Leverkusennél eltöltött négy esztendőt követően 2002 és 2009 között négy-négy bajnoki címnek és DFB-kupa-győzelemnek volt részese a Bayernnél, mely szerelésében 169 mérkőzésen lépett pályára a német élvonalban úgy, hogy menet közben egy rövid időre hazatért a Santoshoz. A bajoroktól a Hamburger SV-hez igazol, ahol két újabb két idényt húzott le, így végül csaknem 350 Bundesliga-mérkőzéssel a lábaiban intett búcsút a ligának. A német időszakot követően még Katarban és hazájában futballozott. A 84-szeres brazil válogatott játékos 2017-ben 43 (!) esztendősen jelentette be karrierje befejezését.

 


 

3. Aílton

A brazilok egykori túlsúlyos, lusta támadója a Werder Bremen és a Schalke 04 színeiben éveken át a Bundesliga meghatározó gólvágója volt a 2000-es évek elején. Aílton a fenti tulajdonságai mellett, vagy éppen azok ellenére mégis utolérhetetlen és kifürkészhetetlen volt a maga módján, így teljes joggal hasonlították őt a brazil Ronaldóhoz, vagy nevezték akkoriban a „szegény ember Ronaldójának”. 1998 és 2004 között 169 bajnoki mérkőzésen összesen 88 gólt szállított a Werder soraiban, miközben utolsó évében a bajnok és kupagyőztes brémai gárdában 33 meccsen 28-szor volt eredményes, ezzel a Bundesliga gólkirálya lett, és az az év egyértelműen róla szólt. Ezt követően igazolta le a Schalke csapata, ahol bár eljutott 14 gólig, egy szezon után máris értékesítették őt a török Besiktas felé. Később még a Hamburg és a Duisburg színeiben tett egy-egy kósza visszatérést a Bundesligába, de már nyomaiban sem emlékeztetett korábbi formájára. Karrierje utolsó éveiben többek közt Szerbiában, Svájcban, Ausztriában, Ukrajnában és Kínában is szerepelt, végül 2011-ben hazájából vonult vissza. Pályafutása során bár többször szóba került a lehetősége, a brazil válogatottban végül egyszer sem számoltak vele, fénykorában Katar elképesztő fizetség mellett szerette volna őt honosítani, de a FIFA nem engedélyezte az akciót.

 


 

2. Lúcio

A több mint százszoros brazil válogatott hátvéd pályafutása legszebb éveit egyértelműen a Bundesligában töltötte. Lúciót 2001-ben a Bayer Leverkusen csábította Németországba a brazil Internacional együttesétől, és nagyon hamar nélkülözhetetlen alapembere lett csapatának. Első teljes szezonjában a Leverkusennel BL-döntőt játszott és egy ponttal maradtak le a bajnoki címről a Borussia Dortmund mögött. Bár nem sikerült levetkőzniük a szimpatikus vesztes szerepét, három és fél szezont töltött el a csapatnál, majd a Bayern München együttesében már a siker ízét is megtapasztalhatta. A bajorok védelmébe is pillanatok alatt beilleszkedett, rendkívül megbízható és kőkemény játéka révén rendszerint évi 30+ bajnokin számítottak rá, három-három bajnoki cím és kupa-siker jött össze neki. Lúcio összességében nyolc szezon alatt 236 meccsen szerepelt a német élvonalban, és védő létére 22 találatot szorgoskodott össze. A Kicker hatszor választotta be őt az év csapatába. Később még eltöltött pár esztendőt a triplázó Interben, majd hazája élcsapataiban is szerepelt, utoljára pedig 2019-ben a brazil negyedosztályban láthattuk. 2000-től 2011-ig 105 alkalommal húzhatta magára a brazil válogatott szerelését, természetesen tagja volt a 2002-es világbajnok együttesnek is.

 


 

1. Giovane Élber

Az ezredforduló idején a Bayern München csapatának vérbeli gólfelőse volt a brazil csatár. Élber tinédzserként az AC Milanhoz érkezett Európába, majd éveken át a svájci Grasshoppersben szerepelt kölcsönben, mígnem 1994-től a VfB Stuttgartnál kötött ki Németországban. A sváboknál megtalálta a számításait, és három év alatt 87 bajnokin 41 találatig jutott, melyből 17-et az 1996-1997-es szezonban szerzett, miközben mágikus hármast alkottak Krasimir Balakovval és Fredi Bobiccsal. Az 1997-es DFB-kupa-győzelem után átigazolt a Bayernhez, ahol újabb hat szezont húzott le, s négy bajnoki cím, három kupasiker mellettt a 2001-es BL-győzelmet ünnepelhette. A bajor gárdánál is hamarosan közönségkedvenc lett gólérzékenysége és munkabírása révén, összesen 92 bajnoki találatot szerzett a piros-kékek szerelésében, a 2002-2003-as idényben 21 találatával a Bundesliga társgólkirálya lett. Később az Olympique Lyonnal francia bajnoki címet nyert, majd még a Borussia Mönchengladbach színeiben visszatért a ligába, pályafutását 2006-ban a Cruzeirótól zárta le. A csatárposzton mindig telített brazil válogatottba még a kimagasló klubteljesítménye ellenére sem férhetett be hosszabbtávon. A legszebb müncheni évei alatt 1998-tól 2001-ig 15 mérkőzésen hét gólt lőtt a Selecaóban, de egyetlen nagy tornán sem vehetett részt. Visszavonulását követően játékosmegfigyelőként és televíziós szakértőként tevékenykedett.

 


 

A mostani idény végén visszavonuló argentin hátvéd, David Abraham 2013 óta szerepel a Bundesligában, jelenleg a hatodik szezonjában erősíti az Eintracht Frankfurt csapatát. Közel 200 mérkőzést játszott már a bajnokságban, de talán kevésbé nyújtott kiemelkedőt a listán megnevezett hátvédekkel szemben. Néhány év múlva jó eséllyel kerülhet fel erre a rangsorra két argentin csatár: a Bayer Leverkusen alkalmazásában álló Lucas Alario és a VfB Stuttgartot szolgáló Nicolás González. A Bayern Münchenben visszajáró vendégként szereplő brazil szélső, Douglas Costa már a harmadik szezonját tapossa a ligában. Az általános vélekedések meghatározó pályafutást jósolnak a brazil Matheus Cunha számára, aki az RB Leipzig után jelenleg a Hertha BSC színeiben termeli a találatokat – nem tudhatjuk azonban, hogy mikor igazol a ligán kívülre. Az aktívan a Bundesligában szereplő játékosok közt még a Bayer Leverkusen brazil bekkje, Wendell, a „gyógyszergyáriak” chilei középpályása, Charles Aránguiz ugyancsak meghatározó szerepet tölt be klubjában. A „kecskések” korábbi kolumbiai gólfelelőse, Jhon Córdoba jelenleg a Mainz és az 1. FC Köln után a Hertha alkalmazásában is eredményesen muzsikál. Eközben az ecuadori Carlos Gruezo és a venezuelai Sergio Córdova egyaránt az Augsburg alapemberének számít.

A korábbi játékosokat tekintve a paraguayi Nelson Valdez 2003 és 2010 között több mint 200 bajnokit játszott a Bremen és a Dortmund színeiben. A Borussia az ezredforduló idején a fentebb említett Dedé mellett is előszeretettel foglalkoztatott brazil légiósokat, így például Márcio Amoroso, Evanílson és Ewerthon is több évet húzott le a klubnál. A hazájában 39 évesen még mindig aktív paraguayi Roque Santa Cruz 1999 és 2007 között fiatalon szerepelt a Bayern München csapatában. Karrierje korábbi szakaszában a kolumbiai James Rodríguez ugyancsak a bajorok soraiban szerepelt, a brazil Roberto Firmino a Hoffenheim játékosa volt, míg például a venezuelai Tomás Rincón a Hamburg alkalmazásában állt. A Dárdai Pál által játékosként fémjelzett Hertha BSC csapatának is volt akkoriban két brazil húzóembere, a leukémiás megbetegedése miatt később, 2012-ben 37 évesen elhunyt csatár, Alex Alves 1999-től 2003-ig szolgálta a berlini klubot, míg az irányító posztján bevethető Marcelinho Paraíba 2001 és 2006 között viselte a kék-fehérek színeit, később pedig még a Wolfsburgban is feltűnt. A perui labdarúgás két legnagyobb egyénisége közül Paolo Guerrero 2004 és 2012 között 47 Bundesliga-találatot vert a Bayern és a HSV soraiban együttesen, míg Jefferson Farfán 39 bajnoki gólig jutott a Schalke alkalmazásában eltöltött évei (2008-2015) során. Ezen kívül 2001 és 2005 között az argentin balhátvéd, Diego Placente meghatározó játékosa volt a Leverkusennek, míg az uruuayi Dario Rodríguez a Schalkéban szerepelt 2002-től 2008-ig.

 


A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/futballtango


A képek forrása: Getty Images


A cikksorozat előző része:

A Premier League történetének legjobb dél-amerikai légiósai

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x