A calcio öröksége az egyetemes futball számára – IV. rész: A zona mista sikertörténete

Új sorozatunkban feltárjuk a világ legtaktikusabb futballkultúráját létrehozó olasz labdarúgás taktikai fejlődésének legfontosabb lépcsőfokait. A több mint évszázados múltra tekintő szakmai munkásságuk futballfilozófiája a sportág egyik legsikeresebb játékelméleteként felbecsülhetetlen értéket képvisel az egyetemes labdarúgás fejlődésében.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A cikksorozat előző részét az Olaszország egyetlen Eb-győzelmét szállító Ferruccio Valcareggi Brazília ellen elbukott, 1970-es világbajnoki döntőjével zártam. Valcareggi későbbi negatív eredményei után az Olasz Labdarúgó-szövetség a fiatalokra kívánt építeni, és az Enzo Bearzot–Cesare Maldini kettős kapta meg a nemzeti válogatott irányítását.

 

Bearzot, aki legyőzte a korszakos Brazíliát

Bearzot szövetségi kapitányi kinevezését követően majdnem egy évtizeden át irányította a nemzeti válogatottat, és a 104 általa dirigált mérkőzéssel a Squadra Azzurra kispadján a mai napig csúcstartónak számít. Bearzot középpályásként és védőként futballozott többek közt a Torinóban és az Interben. Egyszeres válogatottként éppen Magyarország ellen játszott Puskás Ferenc őrzőjeként egy 1-0-ra elveszített mérkőzésen. Bearzot Torinóban ismerte meg Nereo Rocco edzőlegendát, akinek visszavonulását követően segítője lett. Roccótól – Gigi Radicéhez, Cesare Maldinihez és Giovanni Trapattonihoz vagy Fabio Capellóhoz hasonlóan – számos szakmai titkot tanult el.

 

Rocco és Bearzot beszélgetnek

 

Bearzot azonban nem maradt klubedző hosszú távon, hanem előbb az U23-as olasz válogatott szövetségi edzője, majd a felnőtt együttes segítője lett előbb Fulvio Bernardini, majd Valcareggi mellett. 1975-től 1986-ig töltötte be a felnőtt válogatott szövetségi kapitányi tisztségét. A válogatottal egymást követő két világbajnokságon is hatékony, eredményes játékot mutatott.

Bearzot sikere annak volt köszönhető, hogy alkalmazkodó személyiségként – Trapattonihoz hasonlóan – a sokoldalú labdarúgók nyújtotta rugalmas játékrendszerben hitt. A középpályán a zónavédekezést alkalmazta, míg a leghátsó védelmi vonal emberfogásra törekedett. Bearzotot a két világbajnokságon mutatott meggyőző olasz játék mellett az tette a korszak egyik szakmai nagyságává, hogy döntései egytől egyig beigazolódtak az 1978-as és leginkább az 1982-es világbajnoki címet hozó rájátszás során.

Együttese nagyszerű futballal jutott elődöntőbe Argentínában az 1978-as világbajnokságon, de ennél is sikeresebb volt négy esztendővel később. Az ellenfél tökéletes feltérképezése mellett ismert volt arról is, hogy a világbajnokságon emberfogással követte a rivális legnagyobb sztárjátékosait, miközben zónavédekezést alkalmazott, és együttese labdavisszaszerzést követően a korábbiakban tapasztaltaktól eltérően, tetszetős összjátékkal építette fel kontratámadásait. Bearzot erénye, hogy a technikás argentin és brazil futballiskolával szemben szervezett játékkal volt képes megállítani ellenfeleit és elvenni individuális, klasszis megoldásokra építkező futballjuk dinamikáját.

 

A Bearzot-féle aszimmetrikus 3-5-2

 

A Squadra Azzurra harmadik világbajnoki aranya (1982, Spanyolország)

A kezdetben akadozó játékon idővel képes volt javítani, és a tornán a második csoportkörben és a döntőben Argentína, Brazília és az NSZK ellen is iskolajátékot mutatott fel, taktikailag egyértelműen felülkerekedve legnevesebb ellenfelein. A csoportkört három döntetlennel záró olaszok (Lengyelország, Peru és Kamerun ellenében) három ponttal a második csoportkörbe kerültek, Brazília és Argentína társaságában. A rossz formában futballozó olaszokról sokan lemondtak már, ebben a nehéz helyzetben került előtérbe Bearzot zsenialitása. Döntése értelmében Argentína ellen a kőkemény Claudio Gentile emberfogással követte és kapcsolta ki Diego Maradonát, és ha elszakadt a világsztártól, csapattársa, Gabriele Oriali sietett a segítségére. Orialival személyesen találkozhattam hét esztendővel ezelőtt a La Gazzetta dello Sport szerkesztőségében, és a legendás játékos éppen egy Daniel Passarellával közös képét dedikált a számomra.

 

Az argentin szövetségi kapitány, César Luis Menotti középre helyezte Daniel Bertonit, Ramón Díaz állandó mozgatásával és jobb oldalra helyezésével pedig próbálta zavarba hozni az olaszokat. Éppen ezért Antonio Cabrini és Fulvio Collovati különösen fontos feladatot kapott az ellenfél támadóinak őrzésében. Cabrini világklasszis teljesítményt nyújtott, és kikapcsolta Díazt. Miután Gentile Maradonát mindenhova követte, és nem tartotta helyét, Gaetano Scirea harmadik védőként segítette ki Collovatit és Cabrinit

 

Emellett Bearzot megbízta két áldozatvállalásra képes támadóját, Bruno Contit és Francesco Grazianit, hogy folyamatosan lépjenek vissza a leghátsó védelmi vonalba, és segítsék ki a védőket a területek lefedésével.

Az alábbi képen látható, ahogy Bearzot bizonyos esetekben a középpályás sorát is az emberfogásra utasította, meggátolva az argentin támadások kibontakozását: a gioco all’italiana (játék olasz módra) rendkívüli hatékonysága mutatkozott meg.

 

Bearzot mind a védelemben, mind a középpályán alkalmazza az emberfogást. Ennek köszönhetően az olasz együttes mesterien zárja ki a játékból az argentin játékszervezőket

 

Bearzot együttese szervezett módon felépített, hatásos ellentámadásokkal tudott gólokat lőni a tornán, ami az egész csapatot bevonta a támadójátékba.

Paolo Rossi két oldalán, a szélsőtámadók óriási munkabírással és futómennyiséggel ellenőrzésük alá vonták a szélsőjátékot mind védekező, mind támadó fázisban. Ez hatalmas munkabírást kívánt, de Bearzot stábja taktikailag és fizikálisan tökéletes állapotba hozta a futballistákat, akik a labdavisszaszerzést követően Giancarlo Antognoni kiugratásaival, valamint gyors, kreatív támadófutballal képesek voltak az ellenfél védelmi vonalai mögé felérni – Marco Tardelli, Cabrini és Conti felfutásainak köszönhetően. Tardelli találata is ennek eredményeképpen született. A középpályán Oriali összekapcsolta a védelmet a támadósorral.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Brazília ellen Gentile már Zicót fogta, s Bearzot mesteri húzása ezúttal is eredményre vezetett. A játékosabb, kevésbé szervezett brazilok ellen a két szélen Oriali és Conti, míg a túloldalon Cabrini és Graziani próbálta hatástalanítani a hírhedt támadójátékáról ismert, mind a felfutó szélsővédő, mind pedig a szélsőtámadó offenzív játékát. Oriali Éderre, Cabrini Sócratesre lépett fel a brazilok labdafelhozatalakor, miközben Tardelli és Antognoni a pálya középső területein korlátozták a felfejlődésüket. Cabrini támadásvezetésnél fent maradt, míg az általa üresen hagyott területet társai biztosították. Graziani Leandróra lépett fel. Az ellenfél méregfogát így sikerült kihúzni, miközben Gentile Zicót semlegesítette a mérkőzés túlnyomó részében.

 

Zicót Gentile, Édert Oriali, Sócratest Cabrini zárja ki a játékból, miközben Antognoni és Tardelli a középpályát veszi ellenőrzés alá

 

Ennek köszönhetően Olaszország egy igazi ki-ki mérkőzésen nyert, ahol Rossi formába lendülése és mesterhármasa nélkül valószínűleg elmaradt volna az olasz győzelem. Bearzot együttese a világ legjobb védelmét felvonultatva taktikailag és mentálisan is erős lábakon állt, és lett megérdemelten világbajnok Olaszország története során immáron harmadik alkalommal. A keret minden egyes tagja a siker érdekében alázatos, áldozatvállalásra képes játékot mutatott fel. Ha az 1938-as vb-döntővel kapcsolatban a cikksorozat második részében megemlítettem, hogy a magyarokkal szemben az olasz játékosok képesek voltak egymást kisegíteni a nehéz pillanatokban, akkor 44 évvel később a harmadik világbajnoki cím elnyerésekor ez igaz volt Bearzot együttesére is. Argentína és Brazília ellen többek között éppen ez az áldozatvállalás jelentette azt a különbséget, amelynek köszönhetően Bearzot taktikája sikerre vezethetett ellenlábasaival szemben. Zseniális elképzelés a brazil labdazsonglőrökkel szemben a széleken való zónavédekezés, amely Bearzot talán legnagyobb edzői mutatványa volt a tornán.

A futballtörténelem rendre azokat a szakvezetőket díjazza, akik kellően rugalmasak, mernek döntő pillanatokban bátor döntést hozni, kockáztatni. Bearzot a vb-döntőn a sérült Antognoni helyére a fiatal Giuseppe Bergomit állította, aki klasszis teljesítményt nyújtott Karl-Heinz Rummenigge őrzésével. Rendre megelőzte a német legendát, nem hagyta érvényesülni és kapura lőni.

Ennek a váltásnak kezdetben az lett a következménye, hogy bár az olasz védelem még inkább megerősödött, Tardelli és Oriali nem tudott az első játékrészben kellő támogatást adni az elszigetelt támadóknak, Rossinak és Alessandro Altobellinek. A találkozó később azonban igazolta Bearzotot, és együttese Tardelli góljával eldöntötte a mérkőzést.

 

Konklúzió

Bearzot olasz szövetségi kapitányként nem csupán rekordernek számít a kispadon irányított mérkőzések számát tekintetve, de igazi legendává vált: a modern kori futballban – 44 év után – ismét a világ tetejére vezette a Squadra Azzurrát. Növeli az elért siker értékét, hogy a tornán legyőzte Argentína, Brazília és az NSZK együttesét is. A felnőttválogatottat közel egy évtizedig irányító szakvezető a későbbiekben nem vállalt munkát a klubfutballban. 1984-ben nem sikerült kvalifikálnia a válogatottat az Európa-bajnokságra, és az 1986-os vb-n sem ért el kiemelkedő eredményt.

Megfizette annak az árát, hogy túlságosan bízott a vb-győztes keret további sikereiben (ahogyan Marcello Lippi is a 2010-es világbajnokságon), és nem fiatalított időben. Visszavonulása ellenére számos szakmai újításával segítette a feltörekvő edzőtehetségeket. Érdemes megemlíteni, hogy 1993-ban elvállalta a 35 év feletti futballisták számára rendezett világbajnokságon (World Cup of Masters) az olasz csapat irányítását, amelynek szakmai értéke természetesen nem hasonlítható össze a hagyományos világbajnoki sorozattal. Ennek ellenére Triesztben Ausztria ellen a döntőben sikerre vezette a több, 1982-es vb-címet elnyerő futballistával felálló együttesét is. 2010-es halálát követően az Olasz Labdarúgó-szövetség létrehozta az Enzo Bearzot-díjat, amelyet minden esztendőben az év legkiválóbb szakmai munkáját felmutató olasz szakvezetőjének ítélnek oda.

 


A szerző a Calcio Analyst Italia nevű nemzetközi podcast-adás szerkesztője

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x