A Copa América résztvevői: Brazília

Az egyedüli ötszörös világbajnok brazil válogatott saját kontinensén nem számít a legeredményesebbnek, „csak” a harmadik legtöbb elsőséget gyűjtötték be, noha az elmúlt két évtizedben kétségtelenül ők nyerték a legtöbbet. Közeleg a dél-amerikai kontinenstorna, melynek a Selecao mindig esélyesként vág neki.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20-szoros szorzón fogadhatsz a szombat esti Manchester City–Chelsea BL-döntő 1X2 piacainak kimenteleire!


 

 

A 47. Copa Américát 2021. június 13. és július 10. között rendezik. A dél-amerikai a kontinensbajnokságok közül a legrégebbi versengés, hiszen a sorozatot 1916-ban hívták életre, 14 évvel az első vb előtt. Az ötszörös világbajnok Brazília az utóbbi évtizedek során a legeredményesebb a kontinensbajnokságok tekintetében, de ez nem volt mindig magától értődő, mint ahogyan az ikonikus sárga-kék szerelést sem a kezdetektől fogva viselik az ország legjobb labdarúgói.

Brazília Dél-Amerika legnagyobb területű országa, a kontinens keleti, illetve központi részét foglalja el. Felszíne mégsem mutat túl nagy változatosságot, két legfőbb tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld. Az országban találhatjuk a föld legnagyobb folyóvízrendszerét, köztük a legnagyobb vízgyűjtő rendszerrel rendelkező Amazonasét. Brazília rendelkezik a föld egyik legváltozatosabb növényvilágával, melyet a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságainak köszönhet. Fővárosa 1960-tól az újonnan épített Brazíliaváros, amely az UNESCO világörökségének részét képezi. A kontinens többi országával ellentétben nem spanyolul, hanem portugálul beszélnek, ugyanakkor dél-amerikaiaknak tartják magukat, de nem azonosulnak a spanyol ajkúakkal. Büszkék másságukra, a spanyol nyelvet szóban és írásban sem használják. A riói karnevál emberek százezreit vonzza a világ minden tájáról, nemzeti tánca a szamba, melyet a focisták is gyakorta mutatnak be gólörömként.

 

A kontinensen csak mostanában lettek uralkodók

Az öt világbajnoki címe mellett Brazília kilenc alkalommal végzett a kontinens élén, nála többször csak Uruguay (15) és Argentína (14) diadalmaskodott. Különösen a régi időkben több alkalommal előfordult, hogy a brazilok különféle okokból kifolyólag nem vettek részt a tornán, vagy egyszerűen nem a legjobb csapatukkal szerepeltek. Ugyanakkor abban az időben is egyetlen Campeonato Sudamericanót (a sorozat korábbi neve, 1975-től nevezik Copa Américának) sem nyertek, amikor négy világbajnokságból hármat húztak be 1958 és 1970 között.

Az utolsó kilenc Copából viszont ötöt nyertek meg, kilenc elsőségükből hatot 1989 után ünnepeltek. A brazilok a sorozat címvédői, lévén 12 éves böjt után 2019-ben utoljára ők emelhették magasba a kontinensbajnoknak járó elismerést. Öt alkalommal voltak rendezők, mind az ötször otthon tartották az aranyérmet.

A torna történetének legjobb góllövője holtversenyben az argentin Norberto Méndez és a brazil Zizinho 17-17 találattal, mindketten az 1940-es, 1950-es években alkottak.

A brazilok saját magukat a labdarúgás tanítómestereinek tartják, akik még mindig a játék szeretete, a szegénységből való kitörés érdekében űzik a sportot. Arra felé úgy szól a mondás: „az angolok felfedezték, a brazilok pedig tökéletesítették a futballt”.

 

A kezdeti évek nehézségei

A Brazil Labdarúgó-szövetséget (CBF) 1914-ben alapították, 12 esztendővel azt követően, hogy Argentína és Uruguay lejátszotta egymás ellen az első hivatalos nemzetközi mérkőzést Dél-Amerikában. Első mérkőzésüket az angol Exeter City klubcsapata ellen vívták, és meg is nyerték 2-0 arányban. Első hivatalos nemzetközi mérkőzésükön 3-0-ra kikaptak Argentínától. A kezdeti időszakban a Sao Paulo és a Rio de Janeiro környéki csapatok között rengeteg vita volt belőle, hogy melyik állam állítsa ki a nemzeti csapatot, az egyik nem volt hajlandó vegyülni a másikkal, így rendszerint hol az egyik, hol a másik alkotta a válogatottat.

A brazilok hamarosan csatlakoztak a kontinentális szövetséghez, az 1916-ban létrejött CONMEBOL-hoz, melynek tagországai abban az évben bonyolították le az első bajnokságot négy ország részvételével. A legjobb csapat kilétéről körmérkőzéses rendszerben döntöttek, a végső győzelem legnagyobb esélyeseként Uruguay győzött, megelőzve a házigazda argentinokat és a harmadik helyen záró brazilokat. Egy évvel később ugyanez lett a végeredmény, 1919-ben viszont a hazai rendezésű tornán begyűjtötték első bajnoki címüket, miután a csoportkör utolsó meccsén 2-2-es döntetlent játszottak Uruguayjal, az újrajátszás alkalmával viszont hosszabbításban 1-0-ra diadalmaskodtak Arthur Friedenreich találatával.

Egy évvel később megint csak a bronzérem jutott a brazil válogatottnak, ennél is fájóbb volt, hogy a chilei tornán szenvedték el történetük legnagyobb fiaskóját az Uruguay elleni 0-6 formájában, melyet aztán a 2014-es hazai rendezésű világbajnokságon a németek elleni 1-7-tel állítottak be újra. Az 1921-es tornán a hibátlan házigazda argentinok mögött három azonos pontszámmal végző csapat között zártak a második helyen. 1922-ben a második hazai rendezésű Sudamericanón második győzelmüket aratták, ezúttal is egy pótmeccs döntött az aranyról, Neco és Formiga góljaival 3-0-ra győzték le Paraguayt.

 


(X) Ha neked tetszik az Unibet, akkor bizonyára a barátaidnak is tetszeni fog! Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

Többszöri távolmaradások

A hőskorban a két hazai aranyérmen kívül nem sokat tudtak felmutatni a brazilok, míg az 1925-ös háromcsapatos tornán összejött az ezüst Argentína mögött, aztán viszont 12 évig távol maradtak az eseménytől. Több évig meg sem rendezték a tornát az 1930-as világbajnokság miatt, miután többen is csalással vádolták a győztes uruguayiakat.

A visszatérés alkalmával 1937-ben azonos pontszámmal végeztek az élen a vendéglátó argentin válogatottal, miután az utolsó egymás elleni meccset elvesztették, majd a döntővel felérő összecsapáson a gauchók hosszabbításban két góllal diadalmaskodtak. A következő két Copán megint nem vettek részt, miközben a második világháború miatt már a világbajnokság is szünetelt. 1942-ben a hét csapatot tömörítő mezőnyben a dobogó alsó fokára állhattak fel Uruguay és Argentína mögött. Ezt követően egymás után kétszer húzták be az ezüstérmet az argentinok mögött, hiába szállította őket a Copa América történetének egyik legjobb góllövője Zizinho. Az 1921-es születésű játékos 1942 és 1957 között 53 mérkőzésen 30 gólt szerzett a válogatottban, pályafutása során eleinte a Flamengo és a Bangu színeiben riói csapatokat szolgált, később viszont Sao Paulóban szerepelt.

 

A harmadik rendezés és a nemzeti tragédia

Az ország 1949-ben harmadik alkalommal adott otthon a sorozatnak, melytől ezúttal a címvédő és egyeduralkodóvá váló argentinok távol maradtak, a brazilok pedig félelmetes támadó focival érdemelték ki az első helyet. A torna során Bolíviát 10-1-re, Ecuadort 9-1-re, Perut 7-1-re, Kolumbiát 5-0-ra verték, majd az aranyért játszott meccsen a velük azonos pontszámmal végző Paraguayt 7-0-ra mosták le. A gólkirály Jair lett a maga kilenc találatával, Ademir és Tesourinha hét-hét góllal követte őt, Simao ötig jutott.

Az 1950-es világbajnokságon rendezőként indultak harcba az aranyéremért, azonban az utolsó mérkőzésen hiába lett volna elég a döntetlen is Uruguay ellen, 1-0-s vezetésről 2-1-es vereséget szenvedtek. Az egész brazil nemzet az ünnepre készült, a játékosok hazai pályán történő megkoronázására. Ehelyett nemzeti katasztrófa történt, az újságok nem voltak hajlandóak írni a meccsről, ünnepélyes díjátadó sem volt, s a fájó letargia lett úrrá az országon. Sokan öngyilkosságot követtek el még a stadionban, a játékosok közül többen lemondták a válogatottságot. Egyszer, s mindenkorra Brazília szakított a szerencsétlenséget hozó fehér mezével, és innentől kezdve viseli a máig ismert sárga-kék szerelését.

 


 

Újraéledés a vb-ken, eredménytelenség a kontinensen

Négy évvel az előző sikert követően ismét Paraguayjal holtversenyben végeztek az élen, az újrajátszás során azonban a La Albirroja 3-2-es győzelmet aratott és megszerezte fennállása első kontinensbajnoki címét. Egy évvel később az 1954-es vb negyeddöntőjében a magyar válogatott állította meg a brazilokat, majd az 1955-ös chilei Copán nem indultak el. Újabb egy múlva a Sao Pauló-i csapatukkal 2-2-1-es mérleggel hármas holtversenyben maradtak le a dobogóról, és végeztek a negyedik helyen.

Az 1957-es és az 1959-es tornán egyaránt a második helyen zártak az argentinok mögött. A kettő között a mindössze 17 éves Pelé vezetésével megnyerték a hőn áhított első világbajnoki trófeát 1958-ban. Azt ezt követő Copa volt az első, hogy a fiatal géniusz részt vett a dél-amerikai bajnokságon, ám hiába szerezte a csapat góljainak csaknem a felét, és lett nyolc találattal a gólkirály, a földrészen nem tudtak a legjobbak lenni. Pelé vezérletével a brazil válogatott még 1962-ben és 1970-ben is világbajnok lett, a csatár 92 mérkőzésen 77 gólt lőtt a nemzeti csapatban. Pályafutása legnagyobb részét a Santosban töltötte, azonban például Európában sosem próbálta ki magát, így nem mindennapi góltermelése és rekordjai ellenére megoszlanak a vélemények, hogy valóban minden idők legjobbja volt-e. Az biztos, hogy a Sudamericanón képtelen volt sikerre vezetni hazáját, de a világbajnokságokon egyedülálló módon háromszor is sikerült neki.

1959-ben év végén egy második tornát is rendeztek Ecuadorban, melyen a brazilok egy gyengébb csapattal a harmadik helyen végeztek. Négy ével később a dobogóról is lecsúsztak, újabb négy évre rá pedig nem képviseltették magukat Uruguayban.

 

Új éra, újabb hazai arany

1975-től keresztelték át a sorozatot a mostani, Copa América névre. Három sorozatot rendeztek meg az új szisztémában, és bár a brazilok egyet sem tudtak megnyerni, egyedüliként ők voltak dobogósok mindhárom tornán. Az 1975-ös viadalon a későbbi győztes Peru ejtette ki őket az elődöntőben, négy évvel később ugyancsak a bajnok, Paraguay állította meg a csapatot a négy között, majd egy idegenben lőtt gól jóvoltából sikerrel vették az elődöntőt, ám az Uruguay elleni fináléban a 2-0-s idegenbeli vereség után egy héttel csak 1-1-es döntetlenre voltak képesek hazai pályán, így be kellett érniük az ezüstéremmel.

1987-ben visszatértek a régi rendszerhez Dél-Amerikában, kilenc csapat három csoportban versengett a továbbjutásért, a három csoportelsőhöz pedig a címvédő Uruguay az elődöntőben csatlakozott. Brazília nem jutott el idáig, mert Chile mögött csak másodikok lett. 1989-ben negyedik alkalommal rendezték meg a tornát, amely végül a negyedik bajnoki címüket jelentette. Ugyan a csoportból csak másodikként jutottak tovább Paraguay mögött, a torna második körmérkőzéses szakaszában minden meccsüket megnyerték, még gólt sem kaptak. Ráadásul az Argentína, Paraguay és Uruguay elleni mérkőzéseken két játékos, a tornát féltucat találatával gólkirályként záró Bebeto és a végül három gólig jutó Romário szerezte az összes góljukat. Az 1994-es világbajnok csapat két vezéregyénisége számára ez volt az első nagy siker a válogatottban, később mindketten kimagasló karriert futottak be.

Az 1991-es Copát ugyanilyen lebonyolításban rendezték, végül azonban a második szakaszban csak a második helyen végeztek az argentinok mögött. 1993-ban további újításokat vezettek be: visszatért az egyenes kieséses lebonyolítás a csoportkör után, meghívott vendégekkel töltötték fel a létszámot, és forradalmasították a tizenegyesrúgásokat hosszabbítás utáni döntetlen esetére. A brazilok utóbbit meg is tapasztalták, hiszen a negyeddöntőben a későbbi győztes argentinok ellen húzták a rövidebbet az „orosz rulettben”. A friss világbajnok csapat az 1995-ös uruguayi tornán hibátlanul abszolválta a csoportkört, majd a negyeddöntőben stílszerűen szétlövésben állt bosszút az argentinokon, és Edmundo vezérletével innentől neki állt a zászló. Brazília az elődöntőben Aldair korai góljával győzte le az Egyesült Államokat. A fináléban azonban tizenegyesekkel kikapott a házigazdától, miután a rendes játékidőben eredményes, a 2002-ben az NB I-ben is megforduló Túlio hibázott, így Mário Zagallo csapata be kellett, hogy érje a második helyezéssel.

 

Újkori egyeduralkodás

Az 1997-es bolíviai tornát veretlenül, hatból hat győzelemmel nyerte meg a brazilok sztárcsapata. Az elődöntőben Perut 7-0-ra ütötte ki, majd az addig szenzációsan menetelő házigazdát 3-1-re múlta felül a fináléban az ötödik bajnoki címért, amely az első volt, melyet nem hazai pályán szerzett meg, hanem tényleg a lehető legnehezebb körülmények között 3600 méteres tengerszint feletti magasságban. Az akkoriban fénykorát élő Ronaldo öt találattal zárta a tornát, csak a mexikói Luis Hernández volt nála eredményesebb, de a csapatot erősítette a teljesség igénye nélkül Taffarel, Cafú, Roberto Carlos, Dunga, Denílson vagy Leonardo is.

Két évvel később a paraguayi kontinensbajnokságon veretlenül őrizték meg címüket. Menet közben megint volt egy 7-0-s sétagalopp, az első csoportmeccsen Venezuelát mosták le, majd a negyeddöntőben Argentínát, az elődöntőben Mexikót búcsúztatták, a döntőben pedig Uruguay ellen 3-0-s győzelmet arattak. Ronaldo és Rivaldo kéz a kézben, öt-öt találattal lett gólkirály, Márcio Amoroso négy találattal követte őket, és a csapatban már ott bontogatta szárnyait a 19 esztendős Ronaldinho is.

2001-ben elsősorban odahaza játszó játékosok alkották a keretüket, de még így is hideg zuhany volt számukra, hogy a negyeddöntőben Honduras legyőzte őket, és még csak a legjobb négy közé sem jutott be. Egy évvel később Brazília elhódította az ötödik világbajnoki címét a japán–dél-koreai közös rendezésű torna megnyerésével. A 2004-es perui Copán a vb-győztes csapatnál gyengébb, de így is jó erőkből álló garnitúrával nyerték meg az újabb kontinensbajnoki trófeát. A csoportkörben két győzelem után kikaptak Paraguaytól, majd a nyolc között Mexikót 4-0-ra ütötték ki, az elődöntőt Uruguay, a döntőt pedig Argentína ellen egyaránt tizenegyesekkel nyerték meg. Az akkoriban pályafutása csúcsán lévő Adriano hét találattal lett a torna aranycipőse.


Három évvel később Venezuelában a címvédés alkalmával hasonló volt a forgatókönyv: megint hat ponttal mentek tovább a csoportból, a negyeddöntőben most Chile kapta az oktatást (6-1), az elődöntőben az urukat verték tizenegyesekkel, a fináléban ismét az argentinok jöttek szembe, a várt csúcsmeccs helyett azonban a Selecao 3-0-s diadalmenetet tartott. Ismét ők adták a gólkirályt a hat találatig jutó Robinho személyében, Brazília pedig nyolcadik Copa-sikerét aratta.

Ezután viszont 2011-ben váratlanul korán estek ki, a csoportból két döntetlen után Venezuela legyőzésével még kiharcolták a továbbjutást, azonban a negyeddöntőben a Paraguay elleni 0-0 után a szétlövésben ezúttal alul maradtak. Neymar 19 évesen megtapasztalt első felnőtt tornája nem sikerült a legjobban, bár az egyik mérkőzésen a meccs legjobbjának választották. Négy évvel később a történelem megismételte önmagát, az utolsó csoportmeccset ismét Venezuela ellen hozták, Paraguay viszont megint kiejtette őket tizenegyesekkel a negyeddöntőben. A 2014-es hazai rendezésű vb negyedik helyezése után a 2016-os centenáriumi esemény sem róluk szólt, négy ponttal csak harmadikok lettek a csoportjukban, ami nem volt elég a továbbjutáshoz. Egyetlen győzelmük Haiti 7-1-es kiütése volt.

Az eddigi utolsó kontinenstornát 2019-ben rendezőként veretlenül húzták be. Tite csapata a csoportkörben még csak gólt sem kapott, majd a negyeddöntőben Paraguayt büntetőkkel győzte le visszavágva megannyi fiasóért, az elődöntőben pedig az előrehozott finálé alkalmával 2-0-ra diadalmaskodtak Argentína ellen. Ezt követően a Peru elleni döntőt magabiztosan, 3-1-re nyerték és húzták be az ötödik hazai rendezésű Copát, amely a kilencedik sikerük volt a sorozat történetében.

A brazil válogatott összeállításának függvényében mindig a földrész legjobbjai közé tartozik, hazai pályán mindig megnyerte a sorozatot, bár vb-t sosem sikerült (az egyetlen vb-győztes, amely sosem nyert meg hazai rendezésű viadalt), elmondhatjuk, hogy az idei Copán is a legfőbb favoritok közé tartoznak.


A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/futballtango

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x