A Copa América résztvevői: Paraguay

Paraguay néhány évvel a kezdetek után csatlakozott a dél-amerikai nemzetközi szövetséghez, és bár válogatottjának időről időre rendre voltak kiemelkedő képességű játékosai, a Copa Américát eddig csak kétszer nyerte meg. Közeleg a dél-amerikai kontinenstorna, melynek az Albirroja mindig amolyan megtippelhetetlen résztvevője.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A 47. Copa América 2021. június 13. és július 10. között kerül megrendezésre. A kontinensbajnokságok közül a dél-amerikai rendelkezik a legnagyobb múlttal, hiszen a sorozatot 1916-ban hívták életre, 14 évvel az első világbajnokság előtt. Paraguay majdnem a kezdetektől tagja a mezőnynek, az ország válogatottjának több sikerkorszaka is volt, és a kontinens tetejére is feljutott már két alkalommal.

Paraguay a dél-amerikai kontinens egyetlen országa a szomszédos Bolívia mellett, amely nem rendelkezik tengerparttal. Az ország Brazília és Argentína között terül el. Nevét a legnagyobb folyójáról kapta, indián eredetű nevének jelentése papagájok vize. Felszínét a Paraguay mocsarakkal tarkított, őserdővel borított völgye osztja két részre. A folyótól nyugatra a Gran Chaco szavannás alföldje, keleten pedig a szubtrópusi erdőkkel fedett Brazil-magasföld előhegysége uralja a tájat. Az évek során hosszú időn keresztül területi háborút vívtak Bolíviával, amely 1938-ban zárult le. A Paraguay folyó bal partján fekszik ország fővárosa, Asunción. Dél-Amerika egyik legrégibb városa, mely a Városok Anyja néven is ismert, ugyanis kiindulópontja volt azoknak a gyarmatosító expedícióknak, melyek számos más város, köztük Buenos Aires megalapításához is vezettek.

 

Paraguay negyedik az éremtáblázaton

Paraguayban a helyi labdarúgó-szövetséget 1906-ban alapították, de a kontinentális szervezethez csak bő tíz évvel később csatlakoztak, a négy alapítótag (Argentína, Uruguay, Brazília, Chile) után ötödikként, így az első vetélkedésekről lemaradtak. Azóta viszont már 37 alkalommal indultak, ami a negyedik legtöbb, megelőzve a például többször is távol maradó brazilokat.

Paraguay két különböző korszakban, egy-egy alkalommal hódította el a kontinens legjobbjának járó elismerést 1953-ban és 1979-ben. Emellett hatszor végzett a második helyen, hétszer pedig a dobogó harmadik fokára állhatott fel, így 15 éremmel a negyedik legeredményesebb ország Uruguay, Argentína és Brazília mögött. A sorozat 1975 óta íródó újkori történetében viszont mindössze háromszor végeztek az első háromban, legutóbb a 2011-es második helyezés formájában.

A tíz dél-amerikai ország közül Venezuela mellett Paraguay rendezhette meg a legkevesebbszer a tornát, hiszen csupán egyszer, az 1999-es bajnokságnak volt a házigazdája.

 

Késői csatlakozás, kezdeti sikerek

Az alapítók 1916-os szövetkezése után három évvel, 1919-ben játszotta Paraguay első hivatalos mérkőzését Argentína ellen (1-5). Miközben a két nagy szomszédnál és a kezdetben etalonnak számító Uruguayban már javában űzték a sportot, természetesen a régióban nekik sem volt más választásuk. Az első kontinentális bajnokságot Argentína rendezhette meg 1916-ban az ország függetlenségének századik évfordulója alkalmából a nemzetközi szövetség (CONMEBOL) négy tagországának részvételével. Eleinte évente találkoztak a válogatottak, Paraguay az ötödik, 1921-es rendezvényre csatlakozott, és bár kezdésként rögtön legyőzte Uruguayt, később a brazilok és az argentinok elleni sima vereségek után a négy résztvevő közül a negyedik helyen végzett.

A hőskor ezt követő négy tornáján viszont kivétel nélkül érmet nyertek a paraguayiak, noha továbbra is maximum öt csapat tette tiszteletét az eseményen. Az 1922-es brazíliai tornán a házigazdával azonos pontszámmal zártak az élen, így végül döntőt játszottak egymással az aranyéremért, melyet a Selecao 3-0-ra megnyert, de paraguayi futballisták nyakában az ezüst is szépen csillogott. Ezt követően zsinórban három bronz jutott nekik, kétszer Uruguay és Brazília, egyszer pedig, 1925-ben az argentin–brazil páros mögött zártak a harmadik a helyen. Egy évvel később öt csapat közül csak a debütáló Bolíviát előzték meg, és futottak be a negyedik helyen. 1927-ben nem utaztak el Peruba, két évre rá viszont Argentínában az ezüstérmet nyerték el, legyőzve a világbajnoki rendezésre készülő Uruguayt.

 

Az 1929-es együttes csapatképe. (Forrás: Wikipedia)

 

Az első világbajnokság a korabeli klasszis

Az 1930-as uruguayi világbajnokság 13 csapatos mezőnyébe hét dél-amerikai ország nyert besorolást. Paraguay végül nem jutott tovább csoportjából, bár a belgákat legyőzték, az Egyesült Államok ellen 3-0-s vereséget szenvedett. 1929-től hat évig nem rendezték meg a tornát a világbajnokság körül kialakult viták miatt, miután az 1930-as seregszemlén a vendéglátó uruguayiak egy sokáig vitatott fináléban győzték le Argentínát. Így fordulhatott elő, hogy a paraguayi labdarúgás korszakos meghatározó alakja, Arsenio Erico egyetlen Campeonato Sudamericanón sem szerepelt. A született gólgyáros 56 mérkőzésen 26 találatot szállított a válogatott színeiben, azonban miután átigazolt az argentin Independientéhez (325 meccs, 295 gól), többé nem lehetett válogatott, mivel azokban az időkben a hazát elhagyni bűnnek számított, és onnantól becsukódott előtte a nemzeti csapat ajtaja. Képességeiről mindent elmond, hogy Alfredo di Stéfano őt nevezte a példaképének. Ericót az 1938-as vb-t megelőzően az argentinok óriási összeggel csábították, hogy vegye fel az állampolgárságot, ő azonban nem volt hajlandó megtagadni hazáját. Pályafutását 1949-ben fejezte be, hosszantartó betegsége után 1977-ben hunyt el.

1935-ben Peruban gyűlt össze újra a kontinens elitje, a négy induló közt azonban Paraguay nem képviseltette magát. Két évvel később az első hatszereplős tornán már ott volt, két győzelem és három vereség jóvoltából a negyedik helyet csípte el. 1939-ben kihasználták, hogy például az argentinok és a brazilok sem mérettették meg magukat Peruban, és övék lett a harmadik helyezés. Egy távolmaradás után 1942-ben 2-2-2-es mérleggel végeztek a negyedik pozícióban, majd az 1945-ös kihagyást követően 1946-ban megint 50%-os mutatóval zártak a harmadik helyen.

 


(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!


 

Két második hely után a csúcsra

Az 1947-es ecuadori tornán nyolc csapat képviseltette magát, és bár az argentinok elleni 6-0-s vereség és a Peru elleni döntetlen után hamar elszálltak a vérmes paraguayi remények, a hátralévő öt mérkőzés mindegyikét megnyerték, és megszerezték a második helyet. A csapatból Leocadio Marín hat, Juan Villalba öt találattal fejezte be a bajnokságot. Két évvel később a végsőkig harcban álltak az aranyéremért, az utolsó fordulóban a házigazda brazilok 2-1-es legyőzésével kivívták az újrajátszás lehetőségét azonos pontszám miatt. A pár nappal később lejátszott találkozóra viszont a brazilok sokkal jobban felszívták magukat és formálódóban lévő világklasszis csapatukkal 7-0-ra legyőzték a trónkövetelőt.

1953-ban Peruban meglepetésre sikerült a visszavágás: Paraguay számára több döntetlen is becsúszott a körmérkőzések során, majd az utolsó meccsen megint legyőzte a brazilokat, és ismét döntő-mérkőzést játszhatott az első helyért. Ezúttal már nem hátráltak meg a paraguayiak, és 3-2-re legyőzték a címvédőt, elhódítva ezzel első kontinensbajnoki címüket. A győztes csapat legjobbjai között akkoriban a később a Real Betisben is megforduló Ángel Bernit, illetve a sérülések miatti korai visszavonulása után fogorvosként dolgozó csapatkapitányt, Rúben Fernándezt emlegették.

 

Az 1953-as kontinensviadalt nyerő együttes. (Forrás: Wikipedia)

 

A címvédéstől fényévekre voltak, ugyanis egy jóval gyengébb csapattal, hatból csak ötödikek lettek Chilében, majd 1956-ban ismét csak egy csapatot előztek meg, a következő évi kimaradást követően pedig az egyedülálló módon 1959-ben két tornát is rendeztek. Paraguay azon kevés résztvevő egyike volt, amely mindkét eseményen tiszteletét tette, ám amíg a tavaszi argentin seregszemlén a vállható harmadik helyet szerezte meg hét résztvevőből, addig télen Ecuadorban a sereghajtó szerepköre jutott.

Az 1963-ban a bolíviai tornán egyedül a végső győztes házigazdától kaptak ki, így alig két évtizeddel a két ország háborúja után pikáns csatát vívtak a bajnoki címért, melyet történetük során először kaparintott meg Bolívia, Paraguaynak maradt az újabb ezüst. Négy év múlva először és utoljára selejtezőket kellett játszani a részvételért, melyet ugyan az Albirroja sikerrel vett Ecuadorral szemben, a hat csapatot tömörítő mezőnyben csak a negyedik helyen végzett.

 

Szinte azonnal siker az új rendszerben

A kicsit megfáradttá és érdektelenné váló versengés felturbózása érdekében 1975-ben megváltoztatták a sorozat nevét Copa Américára, de a CONMEBOL a korábbi tornákra is már ezt az elnevezést használja. Eleinte a mostani Bajnokok Ligája vagy Libertadores-kupához hasonló lebonyolítású sorozatban gondolkodtak, vagyis csoportkörben hazai és idegenbeli meccsekkel, a kieséses szakaszban oda-visszavágós párharcokkal. Három tornát rendeztek meg ebben a szisztémában, melyből az elsőn Paraguay Kolumbiával szemben nem jutott tovább a csoportból.

Második nekifutásra viszont senki nem tudta megállítani Paraguayt, 1979-ben Uruguay és Ecuador előtt megnyerte a csoportot, majd a Falcao és Sócrates által fémjelzett brazilokat sem kímélte az elődöntőben. A paraguayiak a finálé első meccsét 3-0-ra nyerték Chile ellen, a másodikat 1-0-ra elvesztették, majd a harmadik meccs hosszabbítás után is gól nélküli döntetlennel ért véget, így nagyobb arányú sikerükkel ők diadalmaskodtak, és hódították el második elsőségüket. A torna társgólkirályát a négy találatig jutó Eugenio Morel személyében ugyancsak Paraguay adta. Négy évvel később a harmadik újfajta tornán címvédőként az elődöntőben kezdtek, de a brazilokkal szemben két döntetlen révén sorsolással alulmaradtak, így végül harmadik helyen zártak.

 

Az 1979-es Copa America győzelem ünneplésének pillanatképe. (Forrás: smartbettingguide.com)

A mexikói vb-re 22 év után kvalifikálták magukat ismét, szereplésük az angolok elleni nyolcaddöntőben ért véget. 1987-ben már ismét egy országban bonyolították le nyáron a tornát, Paraguay azonban egy döntetlen és egy vereség jóvoltából már a csoportból sem jutott tovább. Két évvel később a házigazda brazilok előtt nyerték meg csoportjukat, a második körmérkőzéses körben viszont a négy csapatból utolsók lettek, egyetlen pontot szerezve a nagy hármas elleni találkozókon. Az 1991-es chilei bajnokságon az utolsó fordulóban a hazaiaktól elszenvedett 4-0-s fiaskó jelentette a végállomást.

 

A negyeddöntők átka

Először az 1993-as Copa América mezőnyébe hívtak meg „külsős” szereplőket az Egyesült Államok és Mexikó révén, így 12 válogatott vett részt a tornán. Paraguay a csoportból még három pontjával továbbjutott, de a rendező Ecuador 3-0-val küldte őket haza a negyeddöntőben. Ekkoriban már José Luis Chilavert védte a nemzeti csapat kapuját, aki hosszú éveken át a leghíresebb paraguayi futballista volt, hiszen kapus létére a válogatottban és klubcsapataiban egyaránt állandó büntető-, és szabadrúgásrúgó volt. Tíz éven át állt az argentin Vélez Sarsfield alkalmazásában. Pályafutása során 67 gólt lőtt, melynél csak a brazil Rogério Ceni volt eredményesebb hálóőr, de Chilavert a világrekorder abban a tekintetben, hogy ő az egyetlen kapus, aki egy mérkőzés alatt mesterhármast tudott szerezni.

Két esztendővel később megint a negyeddöntő jelentette a végállomást, az 1-1-es döntetlen után csak tizenegyesekkel húzták a rövidebbet Kolumbia ellen, míg az 1997-es bolíviai Copa ugyanezen szakaszában Brazília keresztezte útjukat, és nyert 2-0-ra ellenük. Az 1998-as világbajnokságon bejutottak a 16 közé, de a későbbi győztes franciák hosszabbításban legyőzték őket a nyolcaddöntőben. Nagy szívfájdalmukra, hiába kezdték remekül a hazai rendezésű 1999-es tornát, csoportelsőként való továbbjutásukat követően a negyeddöntőben megint utolérte őket a végzet: ezúttal Uruguaytól kaptak ki büntetőkkel. Akkoriban tűnt fel a válogatottban a fiatal Roque Santa Cruz, aki a tornán mutatott remek játékával és három góljával érdemelte ki, hogy leigazolja őt a Bayern München. A még mindig aktív helyi legenda pályafutásáról a közelmúltban részletes portrét közöltünk. 

 

Roque Santa Cruz egyelőre nem akarja befejezni pályafutását

 

Remek vb-szereplés és két sikertelen Copa América

Ezt követően 2001-ben két döntetlen és egy vereség miatt a csoportkörből sem mentek tovább a paraguayiak, egy évvel később a vb-n megint a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, míg a 2004-es kontinenstornán a veretlen csoportkörös szereplés után az Uruguay elleni negyeddöntőben estek ki. A 2007-es Copán sem jutottak ennél tovább, ráadásul a negyeddöntőben Mexikótól súlyos vereséget szenvedtek (0-6). A 2010-es dél-afrikai világbajnokságon történetük legjobb szereplését érték el a nyolc közé jutással, csak a későbbi győztes spanyoloktól kaptak ki.

 

A 2010-es kiesést együtt élte meg Nelson Haedo Valdez és Óscar Cardozo (Forrás: zimbio.com)

 

Annak ellenére, hogy egy évvel később csak három döntetlennel jutottak tovább a csoportból, hosszúra nyúlt a menetelésük az argentin Copán, hiszen a negyeddöntőben Brazíliát, az elődöntőben Venezuelát verték egyaránt 0-0 után tizenegyessekkel. Úgy jutottak el a fináléig, hogy az egész tornán nem nyertek a mérkőzést a rendes játékidőben, ott azonban Uruguay 3-0-val véget vetett a menetelésnek. Négy év múlva a 2015-ös chilei Copán a negyeddöntőben megint tizenegyesrúgásokkal múlták felül a brazilokat, aztán viszont az argentinok 6-1-gyel ütötték ki őket, és a bronzmeccsen Perutól is kikaptak. Az utolsó két próbálkozás alkalmával nyeretlenül búcsúztak: a centenáriumi tornán a csoportkört sem élték túl, legutóbb 2019-ben pedig tizenegyesekkel kaptak ki Brazíliától a negyeddöntőben.

Az elmúlt években még a Werder Bremen és a Borussia Dortmund csapatában szereplő Nelson Haedo Valdez töltött be meghatározó szerepet a nemzeti csapatban, 77 mérkőzésen 13 gólt szerzett 2017-ig bezárólag. Az ugyancsak 1983-as születésű Benfica-ikon Óscar Cardozo pedig 54 találkozó alatt 12-szer talált be az Albirroja színeiben.

Mostanság kevesebb kimagasló képességű játékos és egyéniség alkotja a paraguayi válogatottat, amely nem is tartozik már Dél-Amerika legjobbjai közé, de a favoritok mögött általában érdemes vele számolni, hiszen akár komoly eredményre is képes lehet majd az idei Copán.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Futballtango


Kapcsolódó cikkeink:

A Copa América története

Elvették a Copa América-rendezést Kolumbiától

Argentína sem rendezheti meg a Copa Américát

Itt rendezik meg a Copa Américát – az új, brazíliai helyszínek

A Copa América résztvevői: Brazília

A Copa América résztvevői: Argentína

A Copa América résztvevői: Uruguay

A Copa América résztvevői: Chile

A Copa América résztvevői: Bolívia

A Copa América résztvevői: Venezuela

A Copa América résztvevői: Ecuador

A Copa América résztvevői: Peru

A Copa América résztvevői: Kolumbia

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x