A Copa América résztvevői: Peru

Peru bár nem tartozik a legnagyobb dél-amerikai futballhatalmak közé, labdarúgásának több sikerkorszaka volt, és a legutóbbi világbajnokságon való részvétel, valamint az előző Copa América-döntős szereplése miatt mostanság is egy ilyet él meg az ország. A peruiak az utóbbi időben számtalanszor borsot tudtak törni a favoritok orra alá, korábban pedig már Dél-Amerika futballtrónjára is felülhettek, nem is egyszer.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A tervek szerint a 47. Copa América 2021. június 13. és július 10. között kerül megrendezésre. A kontinensbajnokságok közül a dél-amerikai rendelkezik a legnagyobb múlttal, hiszen a sorozatot 1916-ban hívták életre, 14 évvel az első világbajnokság előtt. Peru két különböző időszakban jutott már fel a kontinens csúcsára, és két évvel ezelőtt is csupán egyetlen győzelem választotta el a végső sikertől.

Brazília és Argentína után Peru Dél-Amerika harmadik legnagyobb területű országa, melyet az Andok vonulatai és az Amazonas-medence tagolnak két nagy részre. A Bolíviával közös határán fekszik a világ legmagasabban található hajózható tava, a Titicaca-tó. Az ország főként az egykori Inka Birodalomból maradt romváros, a Machu Picchu (kecsua nyelven: öreg csúcs) régészeti lelőhely és festői szépségű területéről közismert. A területet 1981-ben a perui történelmi szentély címmel ruházták fel, mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent területet. 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította. 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett. Az Andok ősi kultúráját adja vissza a sípokon és dobokon megszólaltatott perui zene, amely legalább annyira dél-amerikai jellegzetesség, mint az argentin tangó és a brazil szamba. Fővárosa Lima a Csendes-óceán partján, sík területen fekszik.

 

Két sikerkorszakban már összejött az aranyérem, a harmadikban még (?) nem

Peruban 1912-ben alapították meg a labdarúgó-szövetséget, amely 1927-ben csatlakozott a kontinentális tömörüléshez, és az ország abban az évben máris rendezőként debütált a Campeonato Sudamericano versengésben, ami a Copa América elődjének számít. Peru azóta további öt, vagyis összesen hat alkalommal rendezhette meg a tornát, többször csak Argentína (tízszer), valamint Uruguay és Chile (hétszer) volt házigazda.

 

Az 1927-es együttes bemutatása a torna megnyitóján. (Forrás Wikipedia)

A Blanquirroja becenévre hallgató perui válogatott az 1930-as és az 1970-es években élte egy-egy sikerkorszakát, mindkettőt egy-egy kontinentális bajnoki címmel (1939-ben és 1975-ben) lett örökre emlékezetes. Előbbi tornát rendezőként nyerte meg, utóbbi pedig egy több helyszínen zajló lebonyolításban rendezett esemény volt. Két első helyük mellett a peruiak egy ezüst- és nyolc bronzéremmel rendelkeznek a tornáról, amellyel a hatodik helyen állnak az összesített éremtáblázaton, megelőzve például Kolumbiát. Peru 32 alkalommal indult a bajnokságon, több részvétellel csak öt ország válogatottja dicsekedhet.

A peruiak csaknem három évtizeden át tartó sikertelenséget megtörve az utolsó négy Copán három érmet is nyertek egy második és két harmadik helyezés jóvoltából, vagyis újabban ismét kétségtelenül a Dél-Amerika élmezőnyébe tartoznak. Erről árulkodik a legutóbbi, 2018-as világbajnokságon való részvételük is.

 

A dél-amerikai bajnokságon játszották első hivatalos mérkőzésüket

Ahogy több dél-amerikai ország esetében történt, a 19. század második felében brit kivándorlók ismertették meg a helyiekkel a labdarúgást a krikett és a rögbi mellett. Az első csapatokat az 1900-as évek elején verbuválták Peruban, míg a helyi labdarúgó-szövetség 1912-ben alakult. Az első próbálkozás a széthúzás miatt nem sokáig tartott, ám kisvártatva újra kísérleteztek, a dél-amerikai nemzetközi szövetséghez (CONMEBOL) pedig 1927-ben csatlakoztak.

Rögtön megkapták abszolút újoncként az az évi Sudamericano megrendezését, fennállásuk első hivatalos mérkőzését is a tornán játszották Uruguay ellen, 4-0-ra kaptak ki a kontinens egyik legjobbjától. Ezt követően 3-2-es győzelmet arattak Bolívia felett, ami elég volt ahhoz, hogy az akkor az argentinokkal együtt mindössze négy csapat részvételével zajló tornán megszerezzék a harmadik helyezést. Két esztendővel később viszont pofozógépnek bizonyultak, és mindhárom meccsüket simán elveszítették. 1929-től hat évig nem rendezték meg a tornát az első világbajnokság körül kialakult viták miatt, miután az 1930-as seregszemlén a vendéglátó uruguayiak egy sokáig vitatott döntőben győzték le Argentínát.

 

Az első perui aranykor

A „mosolyszünet” után 1935-ben rendezték meg újra a tornát, melynek ismét Peru lehetett a házigazdája, és az elsőhöz hasonlóan újra megkaparintotta a bronzérmet a négyfős mezőnyből Chile legyőzésével. Két évvel később balszerencsés módon végeztek az utolsó, hatodik helyen három szerzett ponttal, hiszen az argentin–brazil–uruguayi hármas minden tagjától csak kis különbséggel kaptak ki. Az Andok országai számára rendezett első, 1938-as Bolívar Játékokat megnyerték, menetelésük során 9-1-re verték Ecuadort, amely máig Peru történetének legnagyobb arányú győzelme.

1939-ben öt csapat részvételével ismét Limában rendezték meg a bajnokságot, a házigazda pedig – Argentína és Brazília távollétében – hibátlan mérleggel hódította el a trófeát, miután a döntővel felérő összecsapáson 1-0-s győzelmet aratott Uruguay felett. Peru tehát az ötödik nekifutásra máris megszerezte első bajnoki címét. Az inkák utódai adták ráadásul a torna két legeredményesebb játékosát Teodoro Fernández és Jorge Alcalde személyében, akik a kapus Juan Valdivieso mellett ezen időszak legnagyobb perui futballistái voltak.

 

 

Teodoro Fernández, az első aranykorszak egyik sztárja (Forrás: Wikipedia)

 

Azonnali visszaesés

A címvédő csapat két évvel később a dobogóra sem fért oda, az öt induló közül egyedül Ecuadort tudta legyőzni, és az elkövetkezendő időszak jóval kevesebb sikert tartogatott a perui nemzeti csapat számára. 1942-ben hét résztvevőből lett ötödik, majd két tornától távol is maradt, de visszatérése alkalmával ismét csak ötödik helyezésre futotta erejéből az immár nyolc ország részvételével zajló 1947-es viadalon. Újabb két évvel később, a Brazíliában rendezett kontinensbajnokságon (tíz évvel az előző sikert követően) újra komoly tényező volt a perui válogatott, végül a házigazda és Paraguay mögött a harmadik helyen zárt.

1953-ban ismét a limai Estadio Nacional adott otthont a bajnokságnak, amely végül minden idők legszorosabb dél-amerikai tornája lett. A hét ország szereplésével zajló vetekedés első öt helyezettje egy ponton belül végzett, az élen a brazilok és a paraguayiak azonos pontszámmal zártak, majd hármas holtversenyben követte őket Uruguay, Chile és Peru között. Pechjére a Blanquirroja jegyezte a legrosszabb gólkülönbséget, így csak ötödik lett. Házigazdaként legyőzték ugyan a brazilokat, de az uruk elleni 3-0-s zakó sokat számított a végelszámolásnál. A soron következő chilei tornán Uruguay megelőzésével állhattak fel a dobogó alsó fokára, majd nem túl sikeres próbálkozások következtek: az 1957-es hazai és az 1959-es argentin Campeonato alkalmával egyaránt a negyedik helyen végeztek, 1963-ban pedig Bolíviában ötödikként zártak.

 

A perui labdarúgás második nagy korszaka

Az 1967-es uruguayi tornán nem szerepeltek, majd a CONMEBOL átnevezte a sorozatot a ma is ismert Copa América névre, és úgy döntött, hogy a mostani Bajnokok Ligája vagy Libertadores-kupához hasonló lebonyolításban képzeli el a tornát, vagyis csoportkörben hazai és idegenbeli mérkőzésekkel, a kieséses szakaszban oda-visszavágós párharcokkal.

Ez az időszak a perui labdarúgás második nagy sikerkorszaka volt, ráadásul abban a tekintetben még az 1930-as évekbeli csapatot is felülmúlta, hogy zsinórban három világbajnokságon is indulhattak, 1970-ben és 1978-ban pedig egyaránt bejutottak a legjobb nyolc közé.

Az 1975-ös kontinensbajnokság során nem találtak legyőzőre: a csoportkört Chilét és Bolíviát megelőzve teljesítették, hogy aztán az elődöntőben oda-vissza verjék a brazilokat. A kétmeccsesre tervezett fináléban Kolumbia ellen egyszer kikaptak, egyszer nyertek, így semleges pályán rendeztek egy mindent eldöntő mérkőzést, melyet az akkoriban négy éven át az FC Barcelonában szereplő Hugo Sotil találatával 1-0-ra nyertek. A csapat kiváló irányítóját, Teófilo Cubillast szokás minden idők legjobb perui futballistájának nevezni. A klasszis pályafutása nagy részét a patinás Alianza Limában töltötte, európai évei során megfordult az FC Basel és az FC Porto csapataiban, és több évig az Egyesült Államokban kergette a bőrt. Cubillast az IFFHS szavazásán ugyancsak minden idők legjobb játékosának választották hazájában, a válogatottban 1968 és 1982 között 81 mérkőzésen 26 gólt szállított. A diadalmas válogatottat a következő két alkalommal egyaránt a legjobb négy között búcsúztatták, így újabb aranyat nem sikerült bezsebelniük.

 

 

Ismét éles visszaesés

1987-től visszaállt az egyhelyszínes lebonyolítás, ám a váltás nem hozott szerencsét Peru számára: akárcsak az első dél-amerikai győzelem után, a válogatott ismét azonnal hátraarcot vett. Hiába ikszelt a vendéglátó Argentínával, nem tudta legyőzni Ecuadort sem, így kiesett a csoportból. Az 1989-es brazíliai Copán három döntetlennel és egy vereséggel búcsúzott a csoportküzdelmek végén, mint ahogyan 1991-ben is csak a pofozógépnek használt Venezuelát győzte le három fiaskó mellett.

Az 1993-as év ugyancsak mérföldkő volt a versengés történetében, hiszen ez volt az első alkalom, hogy a meghívott vendégeknek köszönhetően 12 csapatosra emelték a mezőny létszámát. Peru egy győzelem és két döntetlen jóvoltából sikerrel vette az első kanyart, de a negyeddöntőben azonnal búcsúzni kényszerült a meghívott Mexikó elleni 4-2-es vereség után. A csapat tornán szerzett négy góljából három José del Solar nevéhez fűződött, aki az 1990-es években szinte végig Spanyolországban futballozott.

Két esztendő múlva Uruguayból ismét a csoportkör után utazhattak haza egyetlen szerzett ponttal tarsolyukban, az 1997-es bolíviai Copán viszont ígéretes menetelést követően a negyedik helyen zártak. A csoportból Uruguayt és Venezuelát megelőzve mentek tovább, a negyeddöntőben jókora meglepetésre 2-1-re legyőzték Argentínát, aztán viszont 7-0-s pofonba szaladtak bele a későbbi győztes brazilok ellen, melyet a Mexikó elleni bronzmeccsre sem hevertek ki, érem nélkül maradtak.

Az ezt követő négy sorozatban mindannyiszor a negyeddöntő jelentette a végállomást. A bővítést és Mexikót biztosan nagyon „megutálták”, mert 1999-ben már megint a közép-amerikaiak búcsúztatták őket. Két év múlva a rendező Kolumbia 3-0-val ütötte ki őket, rá három évre a hazai rendezésű Copán Argentína ejtette ki a csapatot 1-0-val, majd újabb három évvel ismét az argentinok jelentették a végállomást.

 

Az elmúlt évek sikeres szereplései

A 2010-es éveket csak azért nem említhetjük a perui labdarúgás harmadik virágkorának, mert ellentétben az első kettővel, nem tudták megnyerni a kontinensbajnokságot, de kiváló eredményeket értek el. Ráadásul 2018-ban hosszas várakozás után újra a világbajnokságon is tiszteletüket tették. Az évtized első, 2011-es Copa Américáján csak négy ponttal vergődtek tovább a csoportból, ám a negyeddöntőben hosszabbításban legyőzték Kolumbiát, majd az Uruguay elleni elődöntős vereséget követően Venezuela ellen egy 4-1-es sikerrel gyűjtötték be a bronzérmet. Az évtized meghatározó perui játékosa, Paolo Guerrero a harmadik helyért játszott mérkőzésen hintett mesterhármasának köszönhetően öt góljával lett a torna gólkirálya. A jelenleg 37 éves klasszis a válogatott történetének legeredményesebb játékosa 38 találatával, fiatalon a Bayern München és a Hamburger SV csapatait erősítette, 2012 óta pedig Brazíliában játszik, jelenleg az Internacional labdarúgója.

2015-ben jelenlegi szövetségi kapitányuk, az argentin Ricardo Gareca irányításával Chilében megint fel tudtak állni a dobogóra. A csoport második helyéről való továbbjutást követően Guerrero triplájával verték Bolíviát a negyeddöntőben, majd a későbbi győztes hazaiak ütötték el őket a döntőtől, ám a bronzérmet Paraguay 2-0-s legyőzésével ismét megkaparintották. Sok csatát megélt csatáruk négy góljával ezúttal a chilei Eduardo Vargas mellett társgólkirály lett. A 2016-os centenáriumi tornát az Egyesült Államokban rendezték meg, és az észak-amerikai „vendégcsapatok” jóvoltából 16 ország indult. Peru a brazilokat ejtette ki a csoportban, ám a reményteljes menetelés a negyeddöntőben Kolumbia ellen ért véget tizenegyesrúgásokat követően.

A vb-szereplést követően egy évvel rendezték meg az eddigi utolsó kontinenstornát 2019-ben, melyen Peru négy ponttal jutott tovább a csoportjából, a negyeddöntőben pedig tizenegyesekkel búcsúztatta a jóval esélyesebb uruguayi válogatottat. Ezt követően a négy között sikerült a visszavágás Chile ellen, hiszen 3-0-s győzelmet arattak, azonban a fináléban elmaradt a meglepetés, 3-1-re kapituláltak a vendéglátó brazilok ellen. Az utóbbi években a legjobb időszakát a PSV Eindhoven és a Schalke 04 csapataiban töltő Jefferson Farfán is kimagasló játékosa volt a válogatottnak, míg Raúl Ruidíaz bár kétségkívül MLS-sztár lett, a válogatottban egyelőre keveset bizonyított, de mindenképpen sokat várnak tőle a szurkolóik.

 

 

Peru az elmúlt évekbeli jó szereplésre és Gareca kiváló munkájára építve az idei Copán is bízhat a minél eredményesebb szereplésben, még ha nyilván nem is tartozik az esélyesek közé, számtalanszor bizonyította már, hogy bárki ellen képes meglepetést okozni.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Futballtango

 

Kapcsolódó cikkeink:

A Copa América története

Elvették a Copa América-rendezést Kolumbiától

Argentína sem rendezheti meg a Copa Américát

Itt rendezik meg a Copa Américát – az új, brazíliai helyszínek

A Copa América résztvevői: Brazília

A Copa América résztvevői: Argentína

A Copa América résztvevői: Uruguay

A Copa América résztvevői: Chile

A Copa América résztvevői: Bolívia

A Copa América résztvevői: Venezuela

A Copa América résztvevői: Ecuador

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x