Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
  • undefined
null
Labdarúgás
9 perc
2021. 04. 29.

A dél-yorkshire-i tündérmese

Author avatar
A hétvégén biztossá vált, hogy mely négy együttes fogja alkotni a Championship rájátszásának mezőnyét, s köztük van az a Barnsley FC is, amely a 134 éves története során második alkalommal juthat fel az élvonalba, ha sikerrel veszi az akadályokat a playoff-ban.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Igazi hullámvasutazáshoz lehetne hasonlítani a dél-yorkshire-i együttes 134 éves történetét, mert annak ellenére, hogy mindössze egyetlen szezont tölthettek eddig a „vájárok” az élvonalban, az alacsonyabb osztályokban elég sokfelé megfordultak.


A modern kori időszak 2017-ben kezdődött, mikor is az addigi tulajdonos, Patrick Cryne és családja megállapodott abban, hogy a klub 80%-os részesedését eladja egy kínai konzorciumnak (Pacific Media Group), melyet Chien Lee vezet. A kínai üzletember vette át az elnöki posztot, de miután ő maga nem szándékozott állandóan jelen lenni a szigetországban, így Paul Conway, a kisebbségi tulajdonos NewCity Capital nevű cég első embere lett az együttes társelnöke és a mindennapi dolgokért felelős személy.

 


Paul Conway és Chien Lee a sajtótájékoztatón



A 2018–19-es szezon purgatóriuma kellően jól sikerült, mert Daniel Stendel vezetésével a Barnsley második helyen végzett a League One küzdelmeiben, ez pedig azt jelentette, hogy automatikusan visszatérhetett a Championshipbe. Az előző idény aztán nem indult fényesen és a vége is katasztrófával zárult… volna. A meccseken gyűjtött pontok alapján a Barnsley-ra kiesés várt volna, ám a Wigan Athletic kálváriája egy 12 pontos büntetést ért a klubnak, amivel a ’Latics került a vonal alá, kimentve onnan a „vájárokat”.


 

A szenzációsan elsült edzőcsere


Az idei szezonnak még az előző idény közepén érkező Gerhard Struber irányításával vágott neki az együttes. Az osztrák szakember a Red Bull-iskolát végigjárva került el a Wolfsbergerhez, amelyet otthagyott az angol hívószóra. Az új edző, ha nehezen is, de meghonosította a háromvédős játékstílusát, ami ha nem is túl eredményesen, de működött. A nyári átigazolási időszakban is az ő tervei alapján álltak neki a lehetőségeikhez mérten menedzselni a keretet.

A célkitűzés során egy sokkal biztosabb bennmaradásról és egy középmezőnybeli szereplésről álmodoztak a klub háza táján, de a negyedik fordulóban az osztrák szakember távozásával komolyan megkérdőjeleződött. hogy ez mennyire lesz megvalósítható. Struber innen is úgy távozott, hogy elfogadta egy másik csapat ajánlatát és elment Amerikába a New York Red Bullshoz.


Három mérkőzés átmeneti megoldással, majd érkezett Valérien Ismael, aki legutóbb a LASK Linznél dolgozott, de ott csak egy szezon jutott számára, mert kiderült, hogy nagy neki az Oliver Glasner által hátrahagyott kabát. Bár bukásnak nem nevezhető a teljesítménye, de nem tudott megfelelni az elvárásoknak, amik talán kicsit túlzóak is voltak, de ő maga is tudta, hogy mit vállal.


 

A remek munkát végző francia szakember, Valérien Ismael


Ez elsőre furcsán hangzik, mert ha hátrányba kerül a csapat, akkor nem meglepő, hogy támadóbb szellemben folytatja, de itt nem szimplán erről van szó. A PPDA-mutató alapján a Barsnley 9,22 passzt engedélyez az első labdamegszerzésre irányuló akció előtt, miközben a ligaátlag 8,72. Viszont hátrányban ez az érték mindössze 4,96 vagyis kis túlzással duplájára nő a presszing intenzitás, ami nagyon nagymértékű kierőszakolt hibához vezet az ellenfeleknél. Amikor „nem ég a ház”, akkor a letámadásaik 57%-át a semleges harmadban mutatják be, viszont amint az eredményjelzőn az állás nem jelent pontot számukra, a támadóharmadba összpontosul a prioritás és az ottani szám 52%-ra nő.


Ez azért is fontos, mert amióta kinevezték Ismaelt, azóta a csapat 756 percet volt hátrányban, ami az összes játékidő 22,7%-a, valamint a kapott góljainak is a 22%-a az első negyedórában születik, úgy pedig nem olyan bonyolult vesztes helyzetbe kerülni. Ha ez önmagában nem tűnne soknak, akkor tegyük mellé, hogy január végétől volt egy 12 meccses veretlenségi szériája a Barnsley-nak, ami alatt egyetlen pillanatra sem került vesztes helyzetbe, és ez adja a francia tréner eddigi mérkőzéseinek az egyharmadát. Négy olyan győzelemmel büszkélkedhet a csapat, amikor vesztett állásból sikerült fordítani, ami meglepően kevés a körülményekhez képest, mert összesen 15 összecsapáson került bizonyos időre hátrányba.


Másik oldalról nézve a dolgokat, ha ők szerzik meg a vezetést, akkor a nagyon jól stabilizált védekezés képes kitartani. Húsz mérkőzésen volt az övék az első találat, ebből mindössze a Cardiff City elleni összecsapáson nem nyertek, mert ott a walesiek kétgólos hátrányt ledolgozva pontot mentettek. Összességében nézve a 37 bajnokiból 23 alkalommal is győzelemmel zártak, de amiból 11 esetben is kapott gól nélkül írhatták be a három pontot a nevük mellé.


 

A taktika alapjai


A már említett háromvédős szerkezet mellé egy négyfős középpálya párosul, melyben a két szárnyvédő a kulcsszereplő. Az oldalvonal melletti területek bejátszása, a pálya teljes szélességében való kihasználása a feladatuk, amit rengeteg mozgással és háromszögezési lehetőségek keresésével valósítanak meg. A temérdek beadással apelláló wingback páros a sikeresség záloga.


Callum Brittain a jobb-, és Callum Styles a bal oldalon kiemelkedő teljesítménnyel rukkolt elő kis túlzással a semmiből felbukkanva. Kettejük közül Styles az, aki előtt nagyobb jövő állhat, mert ő a támadások segítésében is hatékonyabb, legalábbis ami a kapu elé érkezést illeti, de Brittain védekező munkája mellett sem szabad szó nélkül elmenni, valamint amellett sem, hogy egy az egy elleni szituációkban előre és hátrafelé is nagyon hatásos.

 

A két ölelkező Callum (Styles jobbra és Brittain balra), akik meghatározó karakterré nőtték ki magukat a szezon során



Ugyanez igaz a védőkre is, akik az a kissé degradáló „Champinship-típusok”, akiknek a fejjáték és az agresszivitás inkább erőssége, minthogy labdakihozatalok során magabiztosak legyenek a passzolgatást illetően. A 46%-os átlag még rájuk nézve pozitív, de ez nagyon köszönhető a már emlegetett eredménykényszernek, ami túl sokszor igaz rájuk.


A negatívumok után illő lenne dicsérni is, mert Alex Mowatt annak ellenére, hogy az angol középpályás passzjátéka nem épp jól mutat a 70%-os hatékonysággal, a nyolc gól és a hét előkészítés igazán jól néz ki a neve mellett. A távoli kísérleteinek egyik fő aspektusa az amatőr szinteken is sokat prédikált „lövéssel fejezzük be az akciót”, mert így lesz idő visszazárni. Az ő rúgótechnikája alkalmas erre a feladatra, mert a góljainak a fele a boxon kívüli kísérlet után született és ebbe nincs is benne a szögletből szerzett találata. Ugyancsak a technikai tudását méltatja az is, hogy a hét előkészítéséből három pontrúgás és újabb kettő beívelés, amikor is mesterien tálalt a társ elé.


Végül pedig adott a támadószekció, amely ellenféltől, eredménytől és aktuális taktikától függően lehet 2-1-es vagy 1-2-es hadrendben felálló három játékos. Itt Cauley Woodrow neve az egyik kiemelendő, aki mind centerként, mint visszavontabb szerepkörben remekül tudja ellátni a poszthoz kötött feladatokat. Mellette a télen Amerikából kölcsönvett Daryl Dike az, aki nagyon gyorsan hírnevet szerzett magának a szigetországban, s ha nem is a Tykes színeiben fogja folytatni, akkora iránta az érdeklődés, hogy szinte biztos, hogy nem tér haza a szezon végeztével. Ketten együtt 20 gólt szereztek már és a sokoldalúságuk a legfőbb fegyverük a csapat számára.

 

Daryl Dike a bemutatásakor is mosolygott, s azóta is megtehette jó pár alkalommal


 

Következtetés


Sikerült megtalálni azt az edzőt, aki ki tudta hozni a lehető legtöbbet a keret erősségeiből, megtalálta azt a kompromisszumot, amikor még a saját arcára formálhatja a csapatot, de közben nem fosztja meg a játékosokat számukra legkomfortosabb szerepüktől sem. A Barnsley a liga egyik legtöbb hosszú labdájával operál, ami alapján azt mondhatnánk, hogy ez egy tipikus „Champo-csapat”, amely ha fel is jut, akkor is esélytelen lesz a bennmaradásra, de közben megvannak azok a taktikai különlegességek, amelyek legalább az esélyt megteremtik számára, de némi minőségi javulásra szükség lesz legalább a labdatartást illetően.


Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.