„A fejük olyan, mint egy radar” – mitől olyan zseniális Kroos és Xavi?

Az információ tehát hatalom. A pályán legalább annyira, mint azon kívül. Aki többet tud, az jobban kiigazodik a dinamikusan változó káoszban, hatékonyabb és minőségibb döntést tud hozni. Ehhez felemelt fejre, tájékozódásra, szkennelésre van szükség. De mit is jelent ez? És miért olyan fontos ez a profi labdarúgásban?

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az információs és digitális társadalom korát éljük. Egy olyan korszakot, amikor a hatalmat az információ jelenti. Nemcsak a hétköznapi élet, de a labdarúgás vonatkozásában is érvényes ez az állítás. Napjaink futballközegében az információ (illetve a valóság megfigyelt ténye, az adat) kiemelt fontosságú. Többet tudni – adott esetben mást tudni – nemcsak versenyelőnyt jelenthet, de jelentősége eurómilliókban mérhető. Márpedig a profi futball világában a pénz – a hasznos tudás mellett – az egyik legfontosabb tényező. Meghatároz, behatárol, kapukat nyithat meg.

Az információ, illetve annak mennyiségének jelentősége az üzleti, gazdasági, szakmai (scout) terület mellett a pályán is megjelenik. Legalább annyira látványos, esztétikus Sergio Busquets, Toni Kroos, Frank Lampard vagy épp Xavi játékát nézni, mint figyelni, hogyan pörögnek a bankszámlán az eurómilliók. Persze, adódik a kérdés: de mi köze egymáshoz Toni Kroosnak és az információnak?

Az említett játékosok a valóság (vagy annak egy része) visszatükröződésének értelmezésében kiemelkedően teljesítenek. A mérkőzések során az átlagnál jóval többször szereznek információt környezetükről. Az átlagnál jóval többször szkennelnek, tájékozódnak. Ez teszi Toni Kroost, Frank Lampardot és Xavit hatékonnyá, sikeressé, s szinte nélkülözhetetlenné.

 

 

Nézz és láss

 

„Egy olyan fej- és/vagy testmozdulat, amely során a játékos arca aktívan és ideiglenesen elirányul a labdáról azzal a szándékkal, hogy olyan információt szerezzen, amely szükséges egy későbbi, labdával történő akció végrehajtásához” – foglalta össze a szkennelés lényegét 2020 decemberében a Big Data Webinaron a norvég Sporttudományi Intézet professzora, Dr. Geir Jordet.

 

És hogy miért olyan fontos a játék folyamatos olvasása, a szkennelés? A futballpályán történő események folyamatosan változó környezetet eredményeznek. Egy dinamikus káoszt. Ebben kell eligazodniuk a játékosoknak kilencven percen keresztül. Az, hogy mennyire változik a játékosokat körülvevő környezet, akár az őket körülvevő területek nagysága, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a FIFA-jelentés tanulsága szerint a 2018-as világbajnokságon 32 százalékkal kevesebb hely volt a csapatrészek között, mint a 2010-es vb-n.

Kevesebb hely, kevesebb idő. Ebből adódóan a futballistáknak gyorsabban kell döntést hozniuk, mint bármikor máskor a futball történetében. Hol helyezkedik a védő? Hol van üres terület? Honnan érkezik a letámadás? Hogyan lehet a leghatékonyabban folytatni a játékot? Kérdések, amelyek megválaszolásához felemelt fejre, információra, tájékozódásra van szükség:

 

minél több az információ, annál hatékonyabb a döntés.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

A témával már több mint 10 éve foglalkozó Geir Jordet „a látás, észlelés, előfeltevés az elit futballban” témájú PhD dolgozatában a döntéshozatalt három tényezőre bontja le:

  • vizuális észlelés: az információ befogadásának és értelmezésének képessége;
  • vizuális kereső magatartás: az aktív keresés és szkennelés képessége információgyűjtés céljából;
  • előfeltevés, előzetes feltevés: az előrelátás képessége.

 

A szakember elvégzett egy, a szkennelés gyakorisága és a passzpontosság kapcsolatát vizsgáló kutatást, ennek során 64 játékost, 118 mérkőzés és 1279 meccsszituációt vizsgált. Az eredmény a következő:

minél gyakrabban figyeli a környezetét egy focista, annál nagyobb százalékban passzol pontosan.

 

Csakhogy ne egyszeri csoda legyen, Jordet professzor megismételte a vizsgálatot, igaz, tett egy kis módosítást. A szakember ezúttal csak az előrefelé irányuló passzokat vizsgálta. A kép ebben az esetben is hasonló: minél gyakrabban figyeli a környezetét egy focista, annál nagyobb százalékban ad előrefelé irányuló pontos passzokat.

Az is kiderült – nem meglepő módon –, hogy a kiemelkedő labdarúgót az átlagostól a szkennelés mennyisége különbözteti meg. A tanulmány szerint egy „átlagos” focista három-négy alkalommal néz körbe abban a 10 másodpercben, mielőtt hozzá kerülne a labda. Míg a vizsgálatban górcső alá vett Xavinál ez a szám 8,3, Frank Lampardnál 6,2 és Steven Gerrardnál 6,1.

 

 

Időzítés és nevelés

Két tényezőt azonban mindenképp fontos megemlíteni, amikor a szkennelésről beszélünk: az egyik az időzítés. Ahogy arról Jordet a Big Data Webinaron beszámolt, attól még, hogy valaki átlag feletti alkalommal szerez információt a környezetéről, nem biztos, hogy hatékony lesz. Az időzítés ugyanis kulcsfontosságú.

 

„A helyes időzítés az, ha akkor nézzük a labdát, amikor ahhoz a társ hozzáér, s olyankor nem másfelé nézünk. Labdaérintések között és az érintést követően jön el az idő, hogy a tekintet elirányuljon a labdáról” – foglalta össze a helyes időzítés mibenlétét a szakember.

 

A másik tényező a tanulási folyamat. Az ebben rejlő problémáról az Arsenal legendás edzője, Arsene Wenger beszélt egy párizsi konferencián, 2019-ben. Mint mondta, az a probléma a futballban, hogy fordítva, rosszul tanulják meg a fiatalok a sorrendet: előbb van a végrehajtás, aztán a döntés, majd az érzékelés. Egy játékos, amikor érkezik hozzá a labda, előbb kell, hogy elemezzen, értelmezzen, aztán döntsön, s csak végül jön a végrehajtás.

Ez a rossz sorrend pedig berögződik, és a felnőtt labdarúgókkal foglalkozó edzőknek pedig már nagyon nehéz ezen változtatniuk, hiszen az 5 és 12 év közötti fiatalok a végrehajtást tanulják meg először, s ezzel a „felfogással” érkeznek meg a felnőtt futballba.

 

„Több topjátékost veszítettem el amiatt, mert a tekintete a labdán volt, s nem látták, mi zajlik körülöttük. A kiemelkedő játékosok a tekintetüket leveszik a labdáról. A fejük olyan, mint egy radar” – mondta Wenger.

 

 

Ahhoz, hogy a szkennelés gyakorisága beépüljön a mindennapokba – már-már automatikus legyen –, ahhoz ezen képesség fejlesztésére (is) fókuszáló edzésekre van szükség.

Jordet ezzel kapcsolatban is vizsgálódott, arra volt kíváncsi, hogy a holland első osztályú FC Groningen csapatának hat játékosa hány alkalommal tájékozódik mérkőzéseken és edzéseken. A kutatásból kiderült, hogy a hat játékos átlagban 0,44-szer szkennel másodpercenként meccsen, míg edzésen csak a kis területen történő játékok azok, amik a mérkőzésen mutatott „teljesítményt” visszaadják. Ezeknél a gyakorlatoknál ugyanis a játékosok 0,36-szor tájékozódnak másodpercenként.

Az információ tehát hatalom. A pályán legalább annyira, mint azon kívül. Aki többet tud, aki jobban igazodik a modern futball megváltozott igényeihez (kevesebb hely, kevesebb idő, gyorsabb játék), aki jobban kiigazodik a dinamikusan változó káoszban, az hatékonyabb és minőségibb döntést tud hozni. Ehhez felemelt fejre, tájékozódásra, szkennelésre van szükség. A tanulási folyamat pedig – jó esetben – gyerekkorban, edzéseken, mérkőzéseken kezdődik, s, ha minden jól megy, trófeákkal, sikeres karrierrel ér véget…

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

Akit érdekel bővebben a téma, az alábbi cikkeket ajánljuk:

Futballintelligencia és teljesítményelemzés – Könyvajánló és exkluzív hozzáférés


Borító: IstockPhoto

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x