A három testőr

Olaszország bámulatos magabiztossággal menetelt el a nyolcaddöntőig, igaz, egy nem túl veretes csoportból. Ettől még elkényeztette híveit, akik három itáliai játékosnak különösen sokat tapsolhattak. Őket mutatjuk be alább.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A második a tornán a rúgott gólokat és a kapura lövési kísérleteket tekintve, harmadik a kaput eltaláló lövések számában. Angliával egyetemben nem kapott még gólt, övé a negyedik legtöbb támadásvezetés, a negyedik legmagasabb labdabirtoklási arány; az Eb eddigi legkellemesebb meglepetését az igazán látványosan futballozó Olaszország szolgáltatta.

Hogy ez aztán az oximoron?

Mit tegyünk, ilyen lett a futball.

Európa braziljai, a portugálok védekeznek, az angolok nem diktálnak tempót, Itália újdonsült kedvencei ellenben bátor, támadó szellemű, igen intenzív, gólra törő játékukkal mutatnak sokaknak példát, a tekintetben is, lehetsz bizony sikeres proaktív, kezdeményező, agilis futballal.

(Mintegy leszámolva a „nyerni akarsz vagy szépen játszani?” bullshittel.)

A Roberto Mancini dirigálta együttes szinte minden egyes tagja remekel, közülük hármat mutatunk be most. Három príma futballistát, akik eleddig tán kevésbé voltak szem előtt, teljesítményük alapján azonban akár az Európa-bajnokság All star-csapatába is jó eséllyel pályázhatnak.

Manuel Locatelli

Érdemes leszögezni, hogy a Svájcnak kettőt vágó középpályásnak eredetileg nem is jutott volna hely a kezdőcsapatban. A Jorginho melletti poszt végtére is Mancini legfontosabb emberét, Marco Verrattit illette volna meg, a PSG középpályása azonban szokásos sérüléseinek egyikét nyögte a torna rajtjakor. Helyettesének azt a Manuel Locatellit jelölte a szövetségi kapitány, aki az elmúlt szezonban a Serie A-ban a legtöbb labdát továbbította a támadóharmadba – eleve, övé volt a legtöbb passz –, valamint a legtöbb labdaérintést jegyezte az élvonalban, négy találatával viszont korántsem tűnt annak a gólvágónak, mint aki Svájc ellen elkápráztatta közönségét.

A Comói-tó partján felnövő, az új Pirlónak kikiáltott középpályás szeret persze meglepetést kelteni: „Általában nem követem a támadásokat, de ez egy őrült nap volt, felzárkóztam az akcióval, hogy én tudjam befejezni” – mondta a duplája után, amelynek első darabját egy valóban csodás akció végén szerezte. A gól – ahogy a félpályánál az elé fejelt labdát kapásból kilökte Berardinak jobbra, majd a svájci térfélen végigszáguldó klubtársat középen követve a visszakapott lasztit a kapuba passzolta – joggal követel magának helyet az Eb legszebb akciói közt.

 


És talán azért is vállalkozhatott erre a sprintre, mert valami ilyesmit követelt meg játékosaitól Locatelli klubedzője, a Sassuolót három szezonon keresztül irányító, majd most nyáron az ukrán Sahtar Doneckhez távozó Roberto De Zerbi: hogy legyenek bátrak, vállaljanak kockázatot, nyomás alatt se legyen tele a gatya. Locatelli amúgy sem az az ijedős fajta, immár elég magabiztos is, bár az önbizalmát alighanem roncsolta a Milan két évvel ezelőtti lépése; a 11 éves kora óta a Rossoneriben nevelkedő középpályás nem szégyellt krokodilkönnyeket ejteni, amikor klubja könnyűszerrel lemondott róla. 14 millió euró ellenében engedte el a Sassuolóba, meglehet, az elmúlt szezonban a Serie A-ban a harmadik legtöbb szereléssel jelentkező futballistának épp ez kellett.

Hogy kapjon egy edzőt, aki szíve szerint Pep Guardiola és Marcelo Bielsa szerelemgyereke lenne, aki vállalkozó kedvre buzdítja játékosait, merészségre, kinek kezei közt olyannyira kiteljesedhetett az újdonsült itáliai csillag, hogy immár nem csak az olasz nagyok, élükön a Juventusszal (a torinóiak 30 millió eurót plusz a 19 éves középhátvéd Radu Dragusint ajánlották érte), hanem európai topklubok mutatnak élénk érdeklődést iránta.

23 évesen övé a világ.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Leonardo Spinazzola

Tavaly januárban már-már úgy tűnt, Rómából Matteo Politanóért cserében az Interbe szerződik, a milánóiak azonban az orvosi vizsgálaton végzett tesztek eredményeivel nem voltak tökéletesen elégedettek (amivel ahogy magát a játékost, a fővárosi klubot is felbosszantották), Spinazzola így aztán maradt az Olimpicóban.

Ha azt vesszük, hogy az elmúlt szezonban izomsérülései miatt 17 mérkőzést volt kénytelen kihagyni, nem biztos, hogy a milánóiak a kákán is csomót kerestek, amikor visszavonulót fújtak, másfelől viszont épp az Olimpicóban mutatott Eb-teljesítmény mondatja azt velünk, olyan nagy bajok mégsem lehetnek a balbekk fizikai állapotával.

A pálya teljes hosszát bejátszó, rengeteget futó, kétlábas és szélvészgyors – Loic Negóval egyetemben nála mérték a legmagasabb sebességet (33,8 km/óra) – labdarúgó főként a svájciak ellen az olasz válogatott egyik legjobbja volt, nagy kérdés, a Romának az lehet-e.

Az újdonsült tréner, José Mourinho – látva Spinazzola teljesítményét – aligha mondana le róla szívesen, ám a hírek szerint visszatérő olasz mesterével, Carlo Ancelottival a Real Madrid is szemet vetett az azzurri 28 éves futballistájára. Aki ahhoz képest, hogy ötéves kora óta rúgja a labdát – egészen 14 éves koráig a helyi Virtus Folignóban játszott –, későn érő típus. Az őt 17 éves korában leigazoló Juve rendre kölcsönadta, s úgy fest, most, a farkasoknál szerepelve nyújtja azt, amivel a földkereség legnagyszerűbb balbekkjei közé emelkedhet.

 


Nem mindig volt az, csatárként kezdte, talán azért is, mert VHS kazettáját rongyosra nézve figyelte ámulattal kedvencét, a brazil Ronaldót. Ugyancsak elkápráztatta Gabriel Batistuta és Rui Costa játéka, előbbi gépfegyveres gólörömét rendre imitálta is.

Sienai Primavera-edzője sorolta vissza a hátvédsorba, arra biztatva, ha marad balbekk, még akár sokra is viheti. Később, első bergamói időszakában feljebb merészkedett, attól fogva azonban, hogy 2015-ben a Perugiába igazolt kölcsönben – hét juvés évében hat különböző klub lízingelte –, megragadt a balhátvéd posztján.

Nem vezetett tehát egyenes út a válogatottságig, olyannyira nem, hogy amikor 14 évesen Sienában, távol a családjától bokasérülése miatt mankóval a hóna alatt buszozott a suliba és vissza, felépülése után néhány héttel pedig izomsérülése száműzte a futballpályáról, sírva hívta szüleit, hogy vigyék haza, mert ő befejezi ezt a futballnak nevezett gyötrelmet. Szülei azonban arra biztatták, tartson ki, torinói szerződés lett a szívós küzdelem jutalma. Lehet, hogy a következő megállapodását a Bernabéuban szignózza?

 

Domenico Berardi

Mi ér többet: ha valaki ad egy gólpasszt, de csak egy helyzetet teremt a társaknak, vagy ha kialakít öt lehetőséget, de egyikből sem születik gól? A squadra azzurra tükörszélsője Svájc ellen az előbbi, Törökországgal szemben az utóbbi mutatóval bírt, az viszont nem lehet kérdés, hogy a kapu előtt pontosabbnak kell lennie.

Két Európa-bajnoki fellépésén hét lövéssel próbálkozott, egyik sem találta el azonban a kaput – nem lehet persze mindig olyan precíz, mint volt a Sassuolo történetének első idényében, elsősorban Genovában és a Milan ellen, amikor előbbit mesterhármassal szomorította (bár a Sampdoria így is nyert 4–3-ra), a vörös-feketéknek pedig berámolt négyet, 4–3-as győzelemhez segítve az újoncot.

Remek első szezont produkált a 16 góljával és hat gólpasszával, de hasonlóan eredményesnek bizonyult a következőben is, amikor 15 bajnoki gólját 11 assziszt kísérte. Ha ezek után nem csap le rá egy itáliai topklub, akkor soha, gondolták sokan, Berardi mégis maradt a Juve-stadionnyi lelket számláló városban. Tizenegy éve immár.

 


Ha manapság akarja valaki megszerezni, 35 millió euróval kell kezdenie a licitet, a transfermarkt.de szerint legalábbis ennyi a piaci értéke. „Ha nagy klubban folytatná, amelyikben nagy meccseket játszhat a nemzetközi porondon, ami nagyon magas technikai tudást és még gyorsabb gondolkodást követel meg, akkor még intenzívebben fejlődne. Azt gondolom azonban, Berardinak a képességei alapján már rég sztárjátékosnak kellene lennie – mondta róla Roberto Mancini bő egy éve. – De még fiatal, sokat fejlődhet.”

És bizony az elmúlt szezont alaposan megnyomta a Serie A-ban termelt 17 góljával, mintegy végképp feledtetve azt a négy idényt, amikor képtelen volt tíz találatig jutni (2015 és 2019 között). Ahhoz képest persze, hogy 15 éves koráig az is kétséges volt, futballista lesz-e…

Az egyetemi bajnokságban focizgatott bátyjával, addig egyáltalán nem is képezték. Akkor szúrta ki magának Luciano Carlino, a Sassuolo utánpótlás-vezetője, és vitte el előbb próbajátékra, hogy aztán a következő szezont már a klub U16-os korosztályában töltse. Onnan pedig nem nagyon volt megállás, az olasz U21-es válogatottnak már állandó szereplője lett. Nagyszerű bal láb, nagyszerű helyzetfelismerés, remek technika – de vajon egy kiváló szerződést is a sajátjának tudhat végre?

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x