A javak átmentése az Araráton: örmény foci, szimbolikus jellegzetességekkel

A leggazdagabb élő örmény 2018-ben futballklubot és ahhoz kapcsolódó, frissen alapított akadémiát vásárolt Jerevánban. A csapat azóta már kétszeres bajnok, több kört ment a Bajnokok Ligája, illetve az Európa-liga selejtezőiben, és olyan légiósokat foglalkoztat, mint a korábbi francia bajnok, illetve korosztályos Európa-bajnok Yoan Gouffran. Az Ararát-Armenia projektnek azonban megvannak a maga korlátai, melyek miatt nem lépheti át saját árnyékát…


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A választási kampányok beindulásával, fokozódásával sokakban beindul az úgy nevezett „wishful thinking”, melynek folyományaként a labdarúgással kapcsolatban felmerül például a volt román elnök Nicolae Ceausescu szülőfaluja futballcsapatának története a diktátor haláláig, és azt követően. Ugyancsak slágertéma a megboldogult vállalkozó, üzletember Stadler József egykori magyar élvonalbeli csapata és a hírhedt akasztói stadion sorsa, jelen állapota. Ezek az évtizedekkel ezelőtti sztorik azonban legfeljebb a futballhoz nem értő, laikus, kocsmai közegben vállalhatóak, valójában sem a jelen, sem a lehetséges jövő(k) megértéséhez, tisztábban látásához nem visznek közelebb.

Érdemesebb alaposan megvizsgálni viszont az FC Ararát-Armenia jelenét és közelmúltját, valódi lépésként a megvilágosodás irányába!

Ehhez, bár nyilván egyetlen porcikánk sem kívánja, meg kell ismerkednünk Szamvel Karapetjannal, a világ leggazdagabb élő örményével. A Tashir vállalatcsoport feje a Forbes hivatalos adatai szerint jelenleg 3,3 milliárd dolláros vagyon felett rendelkezik, az 55 éves üzletembert világ ezer leggazdagabb embere közt tartják számon. Az általa irányított Tashirt erős szálak fűzik a legnagyobb orosz állami vállalathoz, a Gazpromhoz, Karapetjant pedig ezzel párhuzamosan Vlagyimir Putyin orosz elnök belső köre, kétszáz leghűbb embere közé sorolják. Az egyébként Moszkvában élő Szamvel számos egyéb vagyoni elem mellett Örményország egyik legnagyobb villamos erőművét és az ahhoz kapcsolódó áramszolgáltató vállalatot is birtokolja.

Különbség Ararát és Ararát között

Négy évvel ezelőtt, 2017-ben jött el az ideje, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedben vagyonát megsokszorozott Karapetjan beszálljon a labdarúgásba: az orosz fővárosban megalakult az FK Ararát Moszkva, mely hivatalosan az Oroszországban élő örmény diaszpórát hivatott képviselni. A harmadosztályban indulva rögtön három nagyágyú szerződtetésével kezdtek, a korábbi 35-szörös válogatott irányító Marat Izmajlovot, majd a 2008-as Európa-bajnokság egyik legjobb csatárát, az 51-szeres válogatott Roman Pavljucsenkót, illetve a korábbi háromszoros válogatott középpályás Alekszej Rebkót is megszerezték a projektnek. 2018 tavaszán a gárda a pályán ki is vívta a feljutást az orosz második vonalba – Pavljucsenko kilenc találatával házi gólkirály lett –, a klub licenckérelmét azonban visszautasították, akár csak az első, elutasító ítélet utáni fellebbezést. Az ügy végül odáig fajult, hogy az Orosz Labdarúgó-szövetség tavaly februárban kizárta a moszkvai Ararátot a harmadosztályból is, ezzel az egész ottani biznisz hamvába holt.

Párhuzamosan azonban az örmény fővárosban, Jerevánban is zajlottak az események: Karapetjan átvette a 2017-ben alapított Jereváni Futballakadémia irányítását, melynek első csapata 2018 nyarán feljutott a helyi élvonalba.

A magyar viszonyok ismerőinek sem mondunk újat, amikor megállapítjuk, az elvileg hazai fiatalokat képző akadémia csapatában szinte kizárólag idegenlégiósok, illetve máshol nevelkedett, rutinos helyi profik rúgják a bőrt.

 

Tájkép a Jereváni Futballakadémia lelátójáról (forrás: Wikipedia)

Nevét mindkét fenti Ararát az örmény futball történetének legsikeresebb együttesétől, az Ararát Jerevántól „kölcsönözte”, amely az 1970-es években szovjet bajnoki címet (azaz Viszsaja Ligát) és két Szovjet Kupát nyert, emellett a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, az UEFA-kupában és a KEK-ben is vitézkedett. Az 1935-ben alapított Ararát Jereván csapata, azaz a Fehér Sasok ma is léteznek, működnek, sőt 15 forduló után vezetik az örmény ligát az Ararát-Armenia előtt.

Gyors hazai sikerek

Az új együttes első nekifutásra megnyerte a bajnoki címet a kilenccsapatos örmény élvonalban, egy ponttal megelőzve a 14-szeres bajnok Pjunik Jerevánt, az országos kupában pedig az elődöntőig jutott. A 2019–2020-as idény kupadöntőjét 120 perc után, egy őrült, 5-5-re végződött mérkőzést követően tizenegyesekkel bukta el az együttes 7-6-ra az FC Noah-val szemben, a bajnoki címről döntő utolsó fordulóban azonban 2-0-ra nyerni tudtak a bibliai Noéról elnevezett csapat ellen. Az utóbbi mérkőzésen Ararát-Armenia-színekben pályára lépett 16 futballista között mindössze három örményt találunk, közülük ketten azonban honosított játékosok: a védő Artur Danieljan Ukrajnában született és nőtt fel, a középpályás Armen Ambartszumjan még orosz utánpótlás-válogatott volt, miközben a moszkvai CSZKA-nál pallérozódott. Az U21-es válogatott hátvéd, a jereváni születésű Albert Hacsumjan legalább valóban helyi srác, viszont a városi rivális Pjunik nevelése…

Gouffran küzd a labdáért a Shirak elleni bajnokin az előző idény gólkirályával, az elefántcsontparti Mory Konéval (forrás: Twitter/Gevorg Ghazaryan)

A gyenge hazai színteret tehát azonnal, ellenállás nélkül letarolta az Ararát-Armenia, a jól fizetett afrikai, dél-amerikai, és onnan nézve baráti országokból (Oroszország, Szerbia, Bulgária, Észtország…) származó idegenlégiósaival. Mellettük olyan meglepő igazolások is belefértek a kvázi végtelen büdzsébe, mint az Atlético Madridnál nevelkedett spanyol bekk, Sergi González, vagy éppen a komoly Ligue 1- és Premier League-múlttal rendelkező francia középpályás Yoan Gouffran megszerzése.

Az együttes kispadján tavaly nyártól március elejéig egy UEFA Pro licences spanyol tréner, David Campana ült, az ő helyét vette át pár hete a jelenlegi vezetőedző, a 68 esztendős moszkvai veterán Anatolij Bajdacsnij.

A szovjet válogatottal Eb-döntős Bajdacsnij a Dinamo Minszk játékosaként az 1970-es években (forrás: dinamo-minks.by)

Bajdacsnij neve a futball gyűröttebb fejű rajongói számára ismerős lehet, hiszen támadóként ötször szerepelt a szovjet válogatottban, az 1972-es Európa-bajnokságon a Magyarország ellen 1-0-ra megnyert elődöntőn, majd az NSZK-val szemben 3-0-ra elveszített döntőn is kezdőként lépett pályára.

Visszatérve a jelenre, a spanyol Campana örmény karrierjének a gyenge tavaszi rajt vetett véget: a Pjunik 2-1-es legyőzése után a csapat előbb az igazi Ararát Jereván, majd a középmezőnyhöz tartozó – már ha ennek a jelzőnek egy kilenccsapatos ligában értelme van – Urartu ellen is szoros, 1-0-s vereséget szenvedett, amivel elvesztette vezető pozícióját a bajnokságban, legalábbis átmenetileg.

Nemzetközi szereplés és a növekedés határai

Ennél a kisiklásnál jobban mutatja a fejlődés plafonját az Ararát-Armenia nemzetközi szereplése. Az európai kupákban az elmúlt két szezonban 12 mérkőzést játszott az együttes, a nyolc párharcból azonban hármat elveszített, így a Bajnokok Ligája, illetve az Európa-liga főtáblájára sem kerülhetett fel. A BL-selejtezőkben a végállomást előbb a svéd AIK (4-3-as összesítéssel), majd a Lang Ádámmal felállt ciprusi Omonia Nicosia jelentette, Henning Berg együttese tavaly augusztusban 120 perc alatt, egyetlen, hosszabbításban szerzett góllal múlta felül Gouffranékat. Az Európa-liga kapujában, a csoportkörért vívott rájátszásban a csapat 2019-ben tizenegyesekkel maradt alul a luxemburgi F91 Dudelange ellen, 2020-ban pedig a Dejan Sztankovics vezette belgrádi Crvena Zvezda szoros, 2-1-es mérkőzésen múlta felül az örmény bajnokot.

Egyetlen apró szintlépésre lenne már csak szüksége tehát a leggazdagabb örménynek, a dollármilliárdos Putyin-katona Karapetjannak, hogy elmondhassa magáról, európai szintű focicsapata van, ettől azonban egy láthatatlan, de más érzékeinkkel jól kitapintható fal választja el.

Az Ararát-Armenia portugál védője, Angelo harcol a labdáért – a csapat 2020-ban kiütötte a szlovén bajnok Celjét az Európa-ligából (forrás: FFA)

Ahhoz, hogy csapata fejlődjön, az egész örmény futballnak, a teljes közegnek lenne szükséges feljebb lépnie – többek között az UEFA-együttható tekintetében is –, ami persze nem lehetséges az egész ország, a társadalom, a kultúra, a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, a teljes egész húzóereje nélkül.

Kérdés, szülőhazájának felemelése szerepel-e egyáltalán Karapetjan céljai között? Amennyiben nem, úgy saját, személyes bakancslistáján is meg fog rekedni, csalódottan ébred fel néhány év múlva a futballálomból, és talán nem is érti majd, miért nem sikerült igazi, nemzetközileg elismert nagy klubot felépítenie.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x