A jó politikus, aki egy futballcsapatot irányít

Zinedine Zidane egy futballikon. A labdarúgó-múltja, az edzői sikerei mind-mind ebbe az irányba mutatnak, mert egyiket sem lehet elvitatni tőle, körülmények és cselekedetek ide vagy oda. Mégis megosztó a személye még a Real Madrid szurkolói közt is, mert nehéz hova tenni az egész karakterét ebben a jelenlegi erősen megkérdőjelezhető jellemű a Királyi Gárdában. Ő lenne a kerékkötő, vagy csak áldozata a saját filozófiájának?

zidane politikus sajtótájékoztató

(X) Fogadj a Real Madrid (1,77) vs. Borussia Mönchengladbach (5,20) mérkőzésre az Unibeten!


 

A játékoskarrierjét most nem firtatnám, mert annak talán a legkevesebb köze van a jelenlegi helyzethez, viszont azt, hogy ő lett az első edző, akinek sikerült a címvédés csapatával a Bajnokok Ligájában – majd a triplázás is –, az azonnali hatállyal sokak szemében a top edzők szintjére emelte, sőt ott is csaknem mindenkit letaszított a trón környékéről a saját érájában az elvakultak szerint.

Miközben ő a trófeákat bepakolta a vitrinbe, a rosszakarók sem maradtak csendben, hisz a kérdőjeles körülményekből mindig sikeresen kijövő Real Madridnak ott volt a hátán a céltábla, ezzel együtt pedig a francia szakembernek is, hisz a legjobbat már-már kötelesség támadni.

A klubot a játékvezetői ítéletekkel hozták kapcsolatba, Zidane-t pedig azzal, hogy ő nem több, mint egy kiváló motivátor, aki átvett egy csaknem kész csapatot, amely a lehető legjobb korban lévő szupersztárokkal pont egy olyan karaktert igényelt a kispadra, mint ő.

A legfőbb erőssége már akkor is az volt, hogy a klub mindenek felett álló elnökét, Florentino Pérezt megfelelően tudta kezelni, vagyis inkább úgy lenne helyes fogalmazni, hogy az elnök úr képes volt engedékeny lenni az egykori legendás játékosa irányában, akinek adott a szavára, mert valamiért őt többre tartja, mint bárki mást, aki elfoglalta a csapat kispadját.

Három Bajnokok Ligája-győzelem után úgy döntött, hogy a nagyokhoz illően, a csúcson szeretne távozni, a legszebb emlékeket hagyva maga mögött. Mindenki – még a nem madridi illetőségűek is – elismeréssel kellett, hogy csettintsen, hogy itt ez az ember, minden megnyert, képes felállni és megköszönni a lehetőséget.

A szakértők egybehangzóan a legjobb döntésnek vélték, mert mindenki látta, hogy ideje egy korszakváltásnak, ami már komoly lépéshátrányba fogja hozni a klubot a többiekkel szemben európai színtéren, Zidane pedig tett annyit, hogy ezt ne neki kelljen megélni, és a csaknem tökéletesen felépített nimbuszát ne akarja kicsit is elrontani.

 


Itt lehetett volna a happy end, kaphatott volna rossz szót, a már emlegetett kérdőjeles körülmények miatt, de a csúcson befejezőt illik tiszteletben tartani. Viszont a történet itt nem ért véget, mert mikor 2019 márciusában visszatért a Real Madrid kispadjára, akkor újfent teljesen megosztotta a futballvilágot.

Az egyik tábor ujjongva ünnepelte, hogy visszatért – bár én ezt is kétfelé bontanám: a szurkolók azért, mert hittek benne, az egykor kételkedők meg azért, hogy majd most megbukik reményeik szerint –, a másik tábor pedig az őt és nimbuszát féltők, illetve azok egyvelege, akik szimplán rossz döntésnek vélték, mert nem bíztak benne, hogy képes lesz a romokban lévő csapatot újjáépíteni. 

Zidane jött, látott és győzött.

Vagyis egész pontosan a csapatával a lehető leginkább kihasználta, hogy a koronavírus utáni újraindulás futóversenyében az ő csapata csak sánta, a többiek viszont két törött lábbal próbálnak beérni a célba. A Real Madrid „minden meccs egy döntő” elve tökéletesen beigazolódott, és bár a körülményeket megint sokan vitatták, a bajnoki címet nem a győztesnek kell megmagyarázni.

 

Zidane politikus bajnoki cím


Talán akkor sem tudtuk megmondani, hogy mi is valójában a játéka, milyen az a játékstílus, amit képviselnek, mert kiválóan védekeztek, a jókora túlteljesítés és a szerencse is mellettük volt, de mint a közhely is tartja: szerencséje csak annak van, aki tesz érte.

Ezt követte a nagyon kaotikus „nyári-őszi” átigazolási ablak, és mindenki tudta Pérez bejelentése után, hogy nem terveznek igazolni senkit sem, mert a 2021-es nyári projektekre kell a pénz. Ez eddig rendben is van, újabb közhelypuffogtatással élve: „győztes csapaton ne változtass”, de ez a keret egyre csak öregszik és érezhetően vannak komoly hiányosságok, valamint várható volt az is, hogy a túlteljesítés előbb-utóbb ki fog egyenlítődni.

Az elmúlt években Pérez átigazolási politikája amennyire volt csábítóan új a régmúlt „galaktikus” gondolkodásmódjához képest, hogy az ifjú csillagokat már tinédzserként gyűjtögették, annyira volt a régi is a költekezést illetően, hisz mégis csak hatvanmilliót adtak egy cserecsatárért, majd százmilliónál is többet egy olyan szélsőért, aki eddig kétszer is túlsúllyal érkezett meg az első edzőtáborra, valamint aki többet van a sérültek listáján, mint a pályán.

A gondok sűrűsödtek, és ez idén már a pályán is látványosan kezd jelentkezni. Már nincs történelmi magasságokan járó védelem, a támadósor pedig elképesztően gyenge helyzetkihasználással jelentkezik meccsről meccsre, nem csak a gólokat, de az előző szezon végén győzelmeket érő büntetőket sincs, aki összehozza. Most kellene elvileg megvillannia annak a bizonyos kiváló edzői plusznak, ami az ilyen körülmények ellenére víz felett tartja a csapatát. Itt viszont csak azt láthatjuk, hogy Zidane a döntései áldozata, mert még mindig kitart ugyaz a már sokkal kevésbé működő elképzelés mellett, amely a túlteljesítéssel bajnoki aranyig vitte csapatát.

Jelenleg arra a kérdésre nem tud választ adni senki, hogy milyen is az a Zidane-féle játékstílus. Milyen különböző forgatókönyvekkel készül fel, ha az „A-terv” nem működik a meccsen? Miként tud valódi taktikai variációkat bedobni a meccsen belül?

A választ minden esetben egyetlen ember tudja megadni: Zidane.

A politikusi tökélyre fejlesztett sajtótájékoztatókon előadott beszédei minden alkalommal magyarázatot tudnak  szolgáltatni az összes olyan kérdésre, amit feltesznek, vagy amit inkább nem mernek.

 

„Folytatnunk kell a munkát.” […] „Nem ezt érdemeltük a helyzeteink alapján.”

 

Ha nem is szó szerint mondja ezeket, de a lényeget minden esetben ez a két frázis fedi le. Bármi történik a pályán, legyen szó a Shakhtar Donetsk csaknem tartalékcsapata elleni első félidőről, vagy épp az Alaves elleni Courtois-hibáról, a semmitmondás és a valóság teljes kizárása minden alkalommal úgy tudja elfedni a lényeget Zidane mondandójában, hogy senki sem nem tud belekötni, mert ha kell, újfent jön azzal a gondolattal, hogy folytatni kell azt, amit a csapattal elkezdtek.

Ha az eredmény kedvező, akkor persze soha nem a körülményeket veszi elő, hisz a három pontot neki sem kell megmagyarázni, ahogy a közhely is mondja, de hiába minősíthetetlen a támadójáték, hiába hagyják ki ziccerek sorát, ő csak dicséri játékosait és hivatkozik a mantraszintre emelt gondolatra, miszerint folytatniuk kell a munkát, mert az majd mindent megold. 

Még a modern szólásszabadság világában is kérdéses, hogy megkérdőjelezhető-e egy háromszoros BL-győztes edző, de csak a legőszintébb és legegyszerűbb gondolkodással élve, ha épp a rossz úton jár a Real Madrid, akkor biztos, hogy folytatni kell azt a bizonyos utat?

Az ukrajnai vereség után már azt a kérdést is feltették neki a sajtótájékoztatón, hogy nem tervez-e felállni a kispadról, mert a Bajnokok Ligájában elég pocsékul néz ki a helyzete a csapatnak a játék minőségéről már nem is beszélve. Természetesen a válasz egyértelműen elutasította még a gondolatát is ennek, hisz „folytatnunk kell a munkát”.

Persze, a helyzetük nem kilátástalan, hiszen a bajnokságból még rengeteg forduló vissza van, a hétvégi Sevilla elleni három pont pedig ismét minden kérdőjelet elfed a francia szerint, miközben a meccs képe katasztrofális volt, de mindez a győzelem miatt kevésbé lényeges. A tabellán már nem is néz ki rosszul a helyezésük, bár a városi rivális Atléticóval szembeni lemaradás tetemes, de ezt akár a hétvégén lehet kozmetikázni az egymás elleni összecsapás során. 

A Bajnokok Ligájában pedig egy ‘Gladbach ellni győzelemmel máris biztosították a helyüket a tavaszi folytatásra, még ha történelmileg kevés ennyire pocsék csoportkört is tudunk feleleveníteni a madridi együttestől. Ezek lennének a pozitívumok, mert nem lehet elvitatni, hogy van belőlük, még ha mindegyik mellé oda is lehet tenni a kis lábjegyzetre egy figyelmünket felhívó számot és magyarázatot. 

 

A negatívumok közt viszont ezeknél sokkal komolyabb terhek sorakoznak, hisz vannak azok az előbb említett lábjegyzetek a lap alján, illetve van még pár dolog, kezdve a kiöregedőben lévő kerettel, amit láthatóan Zidane sem fiatalított meg, miközben az utánpótlás adott lett volna, csak épp eladogatták a tehetséges fiatalokat,  a bevételtermelés mellett azzal az indokkal, hogy még mindig szentül hisz azokban a játékosokban, akik a triplázás óta az ő embereinek számítanak. Felhozhatnánk a már említett nagyon félremenedzselt átigazolási eseményeket, ami a következő nyárra előrenézve nem tűnik a legjobb ómennek, hisz hatalmas tervekkel készül erre a klub, vagy épp azt is megemlíthetjük, hogy a legnagyobb szakértők sem tudják megmondani, hogy milyen is az az identitás, ami jellemzi a Zidane-csapat játékát.

A keddi Borussia Mönchengladbach elleni záróforduló jó eséllyel nem csak a továbbjutást illetően ad választ a kérdésekre. Nagyon nehéz elképzelni, hogy ha az EL-be vagy netalán még oda sem kerül át Real Madrid, akkor ne törne ki a botrány, mert az elképzelés biztos nem az volt, hogy kínlódik a csapat a bajnokságban, és nem jut tovább a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszába – a sorozat 1992-től íródó történetében először. A bónuszkérdést pedig Diego Simeone teheti fel majd a hétvégén, ha nem kap ki a városi rangadón, mert akkor már nem biztos, hogy lesz miért hinni ebben a munkában, amit Zidane szerint folytatni kell. 


Fotók: Getty Images

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: