A kontinenstornák bergamói kettőssége

Az elmúlt három Serie A-szezon leggólerősebb csapata az Atalanta: két kolumbiai csatára most nagyon csendes a Copa Américán, a nem támadó poszton játszó játékosaik viszont kitűnő teljesítményt nyújtanak és aktívak a gólgyártás terén is.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az Atalanta Bergamasca Calcio az elmúlt évek egyik legfelkapottabb együttese, amely látványos támadófocijával, fáradhatatlan játékosaival és a „kis piacos” futballromantikát árasztó sikertörténetével elrabolta az emberek szívét. A klub az elmúlt három olasz első osztályú bajnoki szezon során a legtöbb találatot jegyezte, amiben főszerepet játszott a két kolumbiai csatár, Luís Muriel és Duván Zapata. Annak ellenére, hogy előbbi csak két idényt játszott a bergamói együttesben a háromból, ketten együtt 96 gólt szerzetek a csapat színeiben, miközben a teljes keret 265 találatot számlál ebben az időintervallumban. Ez egy igen jelentős, 36,23%-os arány, vagyis bátran állítható, hogy kettejük párosán alapul a csapat támadójátéka.

A jelenleg az elődöntőknél járó Copa América viszont más kávéház, hiszen a kolumbiai válogatott még csak alapjaiban sem hasonlít Gian Pierro Gasperini fekete-kék csapatára, és ez ezúttal vissza is köszön a két támadó statisztikáin. Már önmagában az is sokat mondó adat, hogy a „Los Cafeteros” öt mérkőzésen három gólnál jár, ami egyetlen győzelmet eredményezett, még a nyitófordulóban Ecuador ellen, de ha a két csatár egyéni számait nézzük, akkor sem rózsásabb a helyzet.

 

Atalanta Copa

 

Muriel az első mérkőzésen nem is lépett pályára és ugyanez volt a helyzet a csoportkör utolsó fordulójában is, ám a másik három mérkőzésen összesen 164 perc alatt öt lövése volt melyek közül csupán egy találta el a kaput. Az összesen 1,18 xG érték mellett nincs gólja, pedig a lövéseinek az átlagos minősége az igencsak imponáló 0,236 NPxG/Sh mutatót adják ki, amit meg sem közelített a legutóbbi 22 gólos Serie A-idényben (0,145).

Zapata mind az öt találkozón kapott bizonyítási lehetőséget, összesen 334 játékperce van a torna során, ez idő alatt a kilenc lövési kísérletéből ötször el is találta a kaput, de gólja még nincs. A válasz esetében ott keresendő, hogy a próbálkozásai alacsony minőségűek és nem is jól helyezettek, ennek köszönhetően pedig mindössze 0,77 xG értéket hozott össze, ami 0,086 NPxG/Sh mutatót jelent. Az egyetlen pozitívum a neve mellett, hogy az Uruguay elleni büntetőpárharcban értékesítette a saját tizenegyesét, ami továbbjutást ért végül.

Az viszont még a gyengélkedéseik ellenére is biztos, hogy idén is éremért harcolhatnak, amire az elmúlt húsz évben mindössze háromszor volt eddig példa. A 2001-es hazai rendezésű kontinensviadalt megnyerték, majd 2004-ben negyedikek lettek (az elődöntőben Argentínától, a bronzmeccsen Uruguaytól kaptak ki), aztán 2016-ban a harmadik helyen zártak (vereség Chile ellen az elődöntőben, majd győzelem az Egyesült Államok elleni bronzcsatán) – most pedig az egyre jobb formába lendülő Argentína lesz a leküzdendő akadály, hogy az ország történetében harmadszor is bejuthassanak a fináléba.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Atalanta Eb

 

Ezzel egyidejűleg zajlik Európában is a kontinensviadal, ahol egyik-másik Atalanta-játékos olyan szinten növeli az ázsióját, hogy megkérdőjeleződik, a bergamóiak meg tudják-e majd tartani a játékjogát a torna végeztével. A Gasperini-csapat összesen nyolc játékost delegált az Eb-re és egy híján mindenkinek van már kanadai pontja, ami előkelő helyre predesztinálja az olasz együttest az erre vonatkozó listában. Kezdjük a sort azokkal, akiknek kevés szerep jutott az eddigi mérkőzéseken, vagy épp nem a legjobban szerepeltek, majd a végén jöhetnek a kiemelkedő produktummal előrukkolók.

Előbbiek közé tartozik Marten de Roon, az a bizonyos kivétel, akinek se gólja, se gólpassza, s ráadásul az egyik tökéletesen a csapatteljesítménynek megfelelő játékosa volt Hollandiának. Ahogy az Oranje, úgy ő is az első két csoportmérkőzésen kitűnő volt – a harmadikon pihent –, majd a legjobb 16 közt olyan gyenge volt, mint a teljes Frank De Boer legénység.

Más aspektusba helyezendő a brazilból lett olasz bekk, a bergamóiak csapatkapitánya, Rafael Tolói, akinek csak a Wales elleni, kis túlzással tét nélküli összecsapáson jutott komolyabb szerep. Akkor végig a pályán volt, e mellett Svájc ellen mintegy húsz percet kapott – ez alatt kiosztott egy asszisztot –, a belgák elleni negyeddöntőben pedig időhúzó csereként számolt vele Roberto Mancini.  

Mario Pasalic még kevesebb esélyt kapott Zlatko Dalictól, mint a klubtársai, mert a négy mérkőzést játszó horvátoknál csak kétszer léphetett pályára, összesen valamivel több mint fél órányi játéklehetőséggel. A nyitókörben Anglia ellen a találkozó legvégén szállt be, míg a negyeddöntőben a spanyolok ellen akkor jött el az ő ideje, mikor égett a ház, és a 92. percben övé volt az egyenlítő találat, ami hosszabbításra mentette az összecsapást.

Az oroszok leégésében részt vevő Alekszej Mirancsuk egyéni teljesítményére annyira nem panaszkodhatnak Sztanyiszlav Csercseszovék, bár az is igaz, hogy tőle is többet vártak, akárcsak a csapattól. A támadó középpályás két mérkőzésre való időt kapott a csoportkör során, ez alatt eldöntötte a finnek elleni meccset a góljával, de a másik két összecsapáson nem tudott felfelé kilógni.

 

 

Az ukrán válogatottban az első két csoportmeccsen volt alapember Ruszlan Malinovszkij, bár a hollandok ellen – amikor gólpasszt is jegyzett – a középpálya közepén, míg az észak-macedónok ellen már a támadósor szélén kapott helyet. A következő két meccsen már gyengébb volt, így egyiket sem fejezte be, míg az angolok elleni negyeddöntőn már be sem nevezték egy kisebb sérülésre hivatkozva.

A német csapat egyik igen felkapott játékosa lett Robin Gosens. Ugyan egyetlen igazán kiemelkedő meccse volt – akárcsak a teljes nemzeti csapatnak –, de akkor megmutatta, hogy a háromvédős rendszer legnagyobb nyertese ő Nationalelfnek. A portugálok ellen tehát az eredeti posztján szerepelt és “szét is kapta” az ellenfél jobb oldalát, egy góllal és két assziszttal zárt, valamint egy csodaszép, les miatt érvénytelenített találatot is megemlíteni a neve mellett.

 

 

Ugyan kevés alkalommal, de akkor elképesztő hatékonysággal szállt be az olasz padról Matteo Pessina, akinek először a svájciak ellen jutott pár perc, majd Wales ellen kezdett és be is talált, hogy aztán a küzdelmes osztrákok elleni nyolcaddöntőn a hosszabbításban is gólt szerezzen, ami végül a különbséget jelentette és egyben a squadra azzurra továbbjutását.

A piros lapja ellenére is a jobbak közé sorolandó Remo Freuler, aki a nagyon komoly meglepetést okozó svájciak szürke eminenciása volt. Tette a dolgát, robotolt, hajtott rendületlenül mindegyik mérkőzésén, s miközben hősies gólpasszt jegyzett a negyeddöntőben a spanyolok ellen, a kiállítása pillanatában azt gondolhattuk, hogy ő lesz a „fekete bárány”. Végül nem ezen múlott Vladimir Petkovic csapatának a sorsa, hanem a pocsék büntetőrúgásokon.  

A sor végén pedig az Európa-bajnokság egyik legnagyobb felfedezettje, a dánok sikerének egyik kulcsfigurája, Joakim Maehle nevét kell felhozni, aki talán az összes Atalanta-játékos közül a legkiemelkedőbb produktummal kápráztatja el a világot. A szárnyvédő mindhárom győzelem során jegyzett kanadai pontot, mert az oroszok elleni sorsdöntő csoportmeccsen betalált, majd bevette Wales kapuját is, míg a csehek ellen a torna egyik legszebb gólpasszát osztotta ki Kasper Dolberg számára.  

 

 

Jelenleg még hárman is érdekeltek a torna végső szakaszához érve, s még az is összejöhet, hogy a fináléban egymással farkasszemet nézhetnek majd a bergamói játékosok, de ehhez az kell, hogy Olaszország és Dánia kivívja a döntőbe jutást. Ez nem tűnik lehetetlennek, igaz, nem is ez a leginkább várt forgatókönyv.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
3 hónapja

Nagyon jó csapat. A Football Manager-ben is öröm velük kezdeni 🙂

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x