A LaLiga történetének legjobb dél-amerikai légiósai

Az európai topligákban rendszerint fontos szerepet töltenek be az idegenlégiósok. A külföldi játékosok nagy része más európai országból érkezik, de a kontinensen kívülről egyaránt szép számmal szerződtetnek labdarúgókat. Utóbbiak közül a leginkább meghatározó szerepet betöltő külföldiek gyakran a dél-amerikai földrészről teszik tiszteletüket Európában. Aktuális kiadásunkban a La Liga (korábbi nevén Primera División) legjobb dél-amerikai játékosait vesszük sorba.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

A lenti lista szubjektív, és bizonyára nem is a sorrend a lényeg. Nyilván nem mindenki férhetett rá, és próbáltam kizárólag a LaLigában nyújtott teljesítményüket rangsorolni eredményességük, csapatukban betöltött szerepük, hozzáadott értékük alapján, nem feltétlen csak a számokra hagyatkozva, megadva az esélyt valamennyi poszt képviselőjének.

Valamennyi topbajnokság közül a LaLiga vonultja fel a legtöbb légióst a dél-amerikai kontinensről. Noha az olaszok és az argentinok közti rokoni szálak miatt az idők során rengeteg „gaucho” fordult meg a Serie A-ban. A spanyol és a portugál nyelv révén a kontinens legjobbjai számára a spanyol első osztály jelentette a legkedveltebb úticélt és még mostanság is rendkívül vonzó desztináció. Egyes időszakokban előfordult, hogy egész argentin, brazil vagy uruguayi „kolóniák” szerződtek egy-egy spanyol csapathoz, így például a Valenciában vagy újabban a Sevillában rendszerint egyszerre több argentin játékos szerepel, de mondjuk az FC Barcelona és a Real Madrid is előszeretettel foglalkoztat brazil vagy további dél-amerikai országokból származó labdarúgókat. A hihetetlen mennyiségű légiós közt számtalan kimagasló karakter tűnt fel a spanyol csapatokban úgy a régebbi időkben, mint a közelmúltban, vagy napjainkban egyaránt. A spanyol bajnokság esetében így elmondhatjuk, hogy a lenti tízes rangsor mellett szemrebbenés nélkül összeállíthatnánk még legalább egy ugyanilyen listát olyan játékosokból, akiknek simán helye lenne a Top 10-ben.

 

Banega a LaLigában

10. ÉVER BANEGA

A fáradhatatlan argentin középpályás 2008-tól két kisebb kitérőt leszámítva egészen 2020-ig a spanyol élvonalban játszott, a Valencia és a Sevilla csapatában egyaránt nélkülözhetetlen alapemberként. Banega a Boca Juniors neveléseként 13 évvel ezelőtt mintegy 20 millió euróért cserébe igazolt a Valenciához, ami akkor elég komoly összegnek számított. Első teljes szezonját az Atlético Madridnál töltötte kölcsönben, majd visszatérését követően a „denevérek” 2013-ig foglalkoztatták. Egy rövid hazatérést követően a Sevilla színeiben tért vissza a LaLigába, melynél tagja volt a 2015-ös és a 2016-os Európa-liga-győztes csapatnak, mindkét szezonban csaknem 50 pályára lépést vállalva a középpálya karmestereként. A 2016–2017-es idényre tett egy kitérőt az Interhez, de újabb három évre visszatért az andalúziaiakhoz, és ezalatt meccset is alig hagyott ki. A rendkívüli játékintelligenciájáról híres irányító az elmúlt szezon befejezését követően Szaúd-Arábiába szerződött. Kíváncsian várhatjuk, hogy 32 évesen ezt a kalandot már végső levezetésnek szánta, vagy harmadszor is vissza fog még térni Spanyolországba. A több külön megszakítás alkalmával együttesen 288 mérkőzésen játszott a LaLigában, 17 gólt szerzett. Az argentin U20-as válogatottal 2007-ben világbajnok lett, a felnőttek közti 2008-as bemutatkozása óta 65 meccsen lépett pályára a nemzeti csapatban, de utoljára 2018-ban kapott meghívót.


 

Mascerano a laligában

9. JAVIER MASCHERANO

Az argentin válogatottsági csúcstartó a 2010-es évek ikonikus Barcelonáját hét és fél szezonon keresztül szolgálta, és volt amolyan észrevétlen alapembere a sikert sikerre halmozó katalán óriásnak. Mascherano védekező középpályásként és középhátvédként is megállta a helyét, adott esetben akár szélsővédőt is játszott. „El Jefecito, azaz „kisfőnök” becenevéhez hűen, Andrés Iniesta és Xavi mögött hátsó karmestere volt a gárdának, a védekezésben való szerepvállalása mellett a támadások építésében ugyancsak részt vett. 2010-től 2018-ig 203 LaLiga-bajnokin lépett pályára a Barca színeiben, összességében több mint 300 alkalommal húzta magára a gránátvörös-kékek szerelését. Egyetlen gólját 2017-ben büntetőből szerezte az Osasuna ellen. A katalán korszakot megelőzően Európában a West Ham United és a Liverpool csapataiban szerepelt, távozása után Kínában töltött két évet, visszavonulását pedig tavaly a Juan Sebastián Verón által igazgatott Estudiantes játékosaként jelentette be. Négy világbajnokságon vett részt, miközben Diego Maradona kapitánysága idején csapatkapitánya volt az argentin válogatottnak. 147 alkalommal viselte az Albiceleste szerelését, mellyel csúcstartó hazájában. Az argentinok reményei szerint hamarosan edzőként adhatja tovább pályán megszerzett tapasztalatait az új generáció képviselői felé.


 

Dani Alves a LaLigában8. DANI ALVES

A brazil szélsőhátvéd 2003 és 2016 között több mint 400 pályára lépésével meghatározó szereplője volt egy korszakos Sevilla, majd egy korszakos Barcelona csapatának. Dani Alves igazi brazil zsugáshoz méltó módon imádta a labdát és védő létére ment előre a támadásokkal. Alapvetően ő maga is jobbhátvédként jellemezte magát, de szívesen játszott a feljebb, akár még irányítóként is. Versenyszelleme és győzni akarása mellett igazi egyéniség volt a pályán, stílusa és szókimondása miatt megosztó személyiség lett: csapatának szurkolói imádták, az ellenfelek fanatikusai bizonyára már kevésbé. A Sevillával két UEFA-kupát és egy Király-kupát nyert, a Barcához való 2008-as átigazolása után többek közt háromszoros BL-győztes, hatszoros bajnok és négyszeres kupagyőztes csapat tagja lett. Mindent egybevetve közel 400 tétmeccset játszott a Blaugrana mezében, a LaLigában 247-et, igazi bálványként távozott a csapattól 2016-ban. Ezt követően még egy évet töltött a Juventusnál, kettőt a PSG-nél, mielőtt hazatért Brazíliába a Sao Paulo FC együtteséhez, a 38. születésnapjához közeledve még mindig aktív. A válogatottban 2006 óta 118 alkalommal lépett pályára, két-két Copa Américán és Konföderációs Kupán győzedelmeskedett, két világbajnokságon szerepelt, a 2018-as tornától sérülése miatt maradt távol.


 

Marcelo LaLiga

7. MARCELO

Több mint másfél évtizeden keresztül meghatározó játékosa volt a Real Madrid csapatának, melyet a patinás klub történetében kevesen mondhattak el magukról. Marcelo a Fluminensében nevelkedett, és 2007 óta már több mint 350 spanyol bajnoki mérkőzést vívott a „blancók” színeiben. Arra viszont egyre kisebb az esély, hogy a 400-at is elérje, mert a 32 éves balhátvéd szerződése jövő nyáron lejár, és az általános vélekedés szerint egyre inkább közeledik a madridi karrierjének befejezéséhez. Marcelo hat szezonban is legalább 30 bajnokin lépett pályára a Realban, sokáig legfeljebb csak sérülések és a sorozatterhelés miatti pihentetés jegyében volt elképzelhető a kimaradása. Természetesen tagja volt az öt kiíráson belül négy Bajnokok Ligája-serleget nyerő csapatnak, valamint ötszörös bajnoknak és kétszeres kupagyőztesnek mondhatja magát. Amíg ugyan többnyire Cristiano Ronaldo és/vagy Sergio Ramos körül forgott minden, legszebb időszakában Marcelót abszolút a Real legjobbjai között emlegették, emblematikus figurája lett a csapatnak. Előszeretettel vette ki részét a támadásokból, összesen 26 bajnoki gólnál jár a LaLigában. Ugyan az utóbbi másfél-két évben sokat romlott a formája és a távozása is egyre gyakrabban szóba kerül, nagyjából a 2008 és 2018 közé tehető időszakban kimagaslóan teljesített. Ugyan nyilván nem érhetett a nagy előd, Roberto Carlos magasságaiba, de mégis nagyon sikeresen követte a poszton. A brazil válogatottban 58 alkalommal lépett pályára, a szereplése 2018-as visszamondásáig két világbajnokságon vett részt.


 

Mario Kempes LaLiga

6. MARIO KEMPES

A Valencia egykori világbajnok legendája a hetvenes-nyolcvanas években volt meghatározó futballista a spanyol élvonalban. Kempes két időszakot töltött a LaLigában: összességében 222 mérkőzésen 126 gólig jutott a bajnokságban. Az egykori kiváló támadó a Mestallában vált közkedvelt ikonná, első feltűnése alkalmával 1976-tól 1981-ig erősítette a csapatot, majd egy évre visszatért hazájába a River Plate-hez, hogy aztán újabb két szezont húzzon le a „denevéreknél”. Aztán még két évet eltöltött az akkor szintén élvonalbeli Hércules alkalmazásában. Első négy idényéből háromszor lépte át a 20 gólos határt, kétszer gólkirály lett, az 1977–78-as évadot 34 meccsről 28 bajnoki találattal zárta. Kempes korszakos zseni volt az argentin labdarúgás történetében, és a Valencia ikonikus alakja lett az eltöltött évei alatt. Bár bajnoki címhez nem tudta segíteni a narancsmezeseket, Király-kupát, KEK-et és Szuperkupát nyert velük. Az 1978-as világbajnok argentin csapat egyetlen külföldön szereplő játékosa volt, akkoriban egyáltalán nem volt szokás, hogy Európából válogassanak be játékost, és sokáig az akkor 23 éves Kempest sem akarták meghívni a hazai rendezésű tornára. Végül az Albiceleste felért a világ tetejére, ő pedig a torna legjobb játékosa, gólkirálya lett. 43 válogatottbeli fellépésén 20 gólig jutott, három világbajnokságon vett részt. Később bár sokfelé megpróbálkozott edzőként, sehol nem töltött el hosszabb időt, végül szakkommentátorként találta meg a helyét, jelenleg is az ESPN Deportesnél dolgozik, valamint a FIFA-játékok spanyol nyelvű kiadásaiban közvetít a 13-as verzió óta.


 

Luis Suarez LaLiga

5. LUIS SUÁREZ

Azok után, hogy a Liverpoolnál három és fél év alatt elképesztő magasságokba emelkedett, az uruguayi csatár 2014 óta a LaLigában is alaposan letette a névjegyét. Suárez egészen tavaly nyárig nagyszerű párost alkotott Lionel Messivel, majd a Barcelona vezetősége hat év után úgy gondolta, hogy nincs többé szükség szolgálataira, az uruguayi gólfelelős átigazolt az Atlético Madridhoz. A 33 esztendős támadó minden sorozatot figyelembe véve 283 mérkőzésen 198 gólt regisztrált a Barcelona színeiben. A LaLigát tekintve 191 meccsen 147-szer volt eredményes, legjobb idénye a 2015–2016-os volt, amikor a bajnokságban 40, összességében pedig 59 találatig jutott. Suárez abban az esztendőben karrierje során másodszor európai aranycipős lett, és a világ legeredményesebb góllövője volt az IFFHS nyilvántartásai szerint. Noha legutolsó idényében sérülések is hátráltatták, 16 bajnoki gólig eljutott, és a katalán szurkolók többsége a mai napig értetlenül áll az elengedése előtt. Az uruguayi gólgép a Barcelona színeiben négy-négy bajnokságot és Király-kupát, két spanyol szuperkupát, valamint 2015-ben Bajnokok Ligáját, Európai Szuperkupát és klubvilágbajnokságot nyert. Ugyan korábban klasszisát sportszerűtlen megmozdulásai elhomályosították, a Barcelonában kizárólag a játékra koncentrált, és kétségkívül a világ legjobb befejező csatárai közé emelkedett, mindezt pedig újabban már az Atléticóban is bizonyítja. Suárez 2007 óta hazája válogatottjában 116 mérkőzésen 63 gólt szállított, de az igazán kiugró eredménnyel az egykori kétszeres világbajnok Uruguay jó ideje adós maradt.


 

4. ROBERTO CARLOS

A brazilok emblematikussá vált labdarúgója kiváló pályafutása legjobb éveit a Real Madridnál töltötte, mellyel alighanem a „blancók” fanatikusain kívül minden labdarúgást szerető emlékezetében kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Roberto Carlos 1996 és 2007 között 370 spanyol bajnoki mérkőzésen lépett pályára a fővárosi klub színeiben, félelmetes sprintjeivel és óriási erejű lövéseivel pedig világhírnévre tett szert. Talán még azt is elmondhatjuk, hogy a balhátvéd poszt etalonja, és minden idők egyik legjobb szabadrúgáslövője lett. Az igazi „galaktikus” Real egyik zászlóvivője volt, mindenkori edzői csak a legvégső esetben hagyták ki a fáradhatatlan balhátvédet, aki a legutolsó évét leszámítva minden egyes madridi idényben több mint 30 bajnokin lépett pályára. Hátvéd létére a 2003–2004-es kiírásban hat gólt szerzett a LaLigában, míg a 2000–2001-es évad során minden sorozatban együttesen tíz találatot jegyeztek fel a neve mellé. Roberto Carlos húzóembere volt az 1998-as, a 2000-es és a 2002-es BL-győztes Realnak, miközben négyszeres bajnoknak mondhatta magát. A világbajnoki címig jutó klasszis 125-ször lépett pályára 2006-ig bezárólag a brazil válogatottban. A Real után még a Fenerbahce, a Corinthians és a Dzsudzsák Balázs csapattársaként, az Anzsi Mahacskalában szerepelt 2012-es visszavonulásáig. Három évvel később 42 évesen játékosedzőként néhány meccsen pályára lépett az indiai Delhi Dynamos csapatában. A közelmúltban nagykövete volt Marokkó 2026-os világbajnoki pályázatának, a rendezés jogát végül az Egyesült Államok-Kanada-Mexikó trió nyerte el.


 

3. RONALDINHO

A 2020-ban a börtönt is megjárt Ronaldinho a listán szereplő többi névhez képest jóval kevesebb időt töltött Spanyolországban, mégis akkora egyéniség volt, és olyan hatást gyakorolt, hogy nem lehet őt lejjebb rangsorolni. A kifürkészhetetlen brazil cselgép 2003 és 2008 között pályafutása zenitjén erősítette az FC Barcelona csapatát, még a Messi-korszak előtt, illetve annak elején. Ronaldinho a LaLigát tekintve 145 mérkőzésen 70 gólt szerzett a katalánok soraiban, összességében több mint 200 meccset játszott a csapatban. Játék iránti szeretete, lelkesedése jóvoltából világszerte lett sokak kedvence – maga volt a „Joga Bonito”. Az általános vélekedés szerint a Messi–CR-időszak előtti évek legjobb játékosa volt. Bár csak öt esztendőt töltött Barcelonában, a gránátvörös-kékek híveinek nagy kedvence, példaképe lett zsenialitása révén. Két bajnokságot nyert a csapattal, tagja volt a 2006-os BL-győztes Barcának is. Európában előtte a PSG-ben kettő, utána az AC Milanban három évet játszott, gazdag pályafutása során több brazil csapat mellett Mexikóban is szerepelt. 2015-ben a Fluminense tagja volt, visszavonulását 2018-ban jelentette be. A 2005-ös aranylabdás 97-szer húzta magára a brazil válogatott szerelését, 2002-ben vb-t, 2008-ban olimpiai bronzérmet nyert, a 2010-es és a 2014-es világbajnokságot kihagyni kényszerült. A pályán való megoldásai mellett sokak számára különféle reklámokból lehetett ismert, egyebek mellett a Nike, a Pepsi, a Coca-Cola vagy az EA Sports reklámarca volt, így a labdarúgást kevésbé kedvelők is megismerték a nevét, arcát. Ronaldinho a visszavonulását követően sem szakadt el a sporttól, 40-en túl is egyre több dologban próbálja ki magát, tavalyi kalandjairól és idei terveiről bővebben külön írásunkban számoltunk be.


 

2. RONALDO

Egy másik brazil klasszis két ízben fordult meg a LaLigában a két gigász alkalmazásában: Ronaldo az 1996–1997-es szezont a Barcelona alkalmazásában töltötte, 2002-től 2007-ig a Real Madrid játékosa volt. A Barcánál töltött évében 37 meccsen lőtt 34 góljával lett a bajnokság gólkirálya, miközben bár az első helyről lemaradtak, a Király-kupát és a KEK-et behúzták, Ronaldo pedig az Interhez szerződött – az esztendő végén megkapta a France Football Aranylabda díját. Karrierje legszebb évei helyett a milánói kitérő alatt rendre súlyos térdsérülések hátráltatták, az ezredforduló idején hosszú hónapokat kellett a pályától távol töltenie. Sokan úgy gondolták, hogy már soha nem fog visszatérni korábbi formájához. Az igazi fordulópontot a 2002-es nyár jelentette, amikor világbajnok lett a brazil válogatottal, és átigazolt a Real Madridhoz, ahol valósággal újjászületett. A már említett „galaktikus” csapatban Ronaldo kiválóan definiálta a klasszikus 9-es posztot, elképesztő mennyiségben termelte a gólokat és használta ki a helyzeteit. Jól látható súlyfeleslege ellenére az ellenfelek legjobb védői sem tudták őt utolérni és leszerelni sem – valahogy így volt ez annak idején Puskás Ferenc madridi időszakában is. Kétségkívül a Real Madridban teljesedett ki a „Fenomén” karrierje, akkoriban alighanem még az ellendrukkerei is beismerték, hogy a világ aktuálisan legjobb játékosa. A Bernabéuban eltöltött négy és fél szezon alatt 127 bajnokin 83 találatig jutott, miközben 2002-ben újabb Aranylabdát nyert, 2004-ben újra elhódította a Pichichi-trófeát, a csapattal pedig 2003-ban bajnok lett. 2018 óta a jelenleg a spanyol élvonalbeli Real Valladolid többségi tulajdonosa.


 

Messi Laliga

1. LIONEL MESSI

Az argentin világklasszis a Barcelona emblematikus figurája lett, és az elmúlt másfél évtized alatt olyan zsenialitásról tett tanúbizonyságot, amely minden bizonnyal örökké fenn fog maradni az utókor számára. Bármi történjék a jövőben, Lionel Messi nevét mindig a Barcelona ikonjai között fogják emlegetni, az elsők közt. 14 éves korától él a katalán fővárosban és a korosztályos csapatok végig járása után 2004-ben mutatkozhatott be a felnőttek közt. Már a debütálását megelőzően hatalmas pályafutást jósoltak számára, de alighanem minden előzetes várakozást sikerült felülmúlnia. Eredményei, magatartása, a sportág iránti elkötelezettsége révén teljes joggal lehet milliók példaképe világszerte. Messi már több 500 bajnokin több mint 450 gólt szerzett a bajnokságban, miközben hatszor gyűjtötte be az aranylabdát, s a 2000-es évek trendjével ellentétben karrierje során csak egyetlen csapatban játszott, a Barcelonában. Ugyan klasszikus „One Club Men” valószínűleg nem lesz, mert az előző elnökkel való nézeteltérése miatt várhatóan az utolsó szezonját tölti a klubnál – azért még az új elnök meggyőzheti a maradásról. Az évek során a Barcával tíz bajnoki címet, hat kupagyőzelmet és négy BL-címet ünnepelhetett. Cristiano Ronaldóval való állandó és hosszú rivalizálása az elmúlt egy-másfél évtized világfutballját és a bajnokság igazi virágkorában a LaLigát is meghatározta. Esetleges távozásával nem csak a Barcelona, de a spanyol bajnokság is szegényebb lenne. Messi örök szívfájdalma viszont, hogy bár a 2005-ös magyarok elleni balszerencsés debütálása óta 142-szer szerepelt az argentin válogatottban, egyetlen címet sem tudott nyerni a nemzeti csapattal. A fanatikus ország futballőrültjei 1986 óta várnak az újabb vb-címre, 1993 óta pedig a kontinensbajnoki győzelemre.

 


A cikksorozat további részei:

 

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/futballtango

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x