FOGADJ A LEGJOBB ODDSOKON A CHAMPIONSHIP MÉRKŐZÉSEIRE AZ UNIBETEN! KATTINTS IDE ÉS REGISZTRÁLJ!
MICHAEL OLISE (18, READING, TÁMADÓKÖZÉPPÁLYÁS/SZÉLSŐ)
Az egykori Chelsea-akadémista 2015-ben került át a Londontól nyugatra fekvő városba, ahol nagyon gyorsan elkezdte lépdelni a lépcsőfokokat, és már az előző szezon féltávjánál – mindössze 17 évesen – alapemberré vált az akkor még elég gyatrán szereplő klubnál. Az elegancia az a szó, ami az ember eszébe juthat, ha őt látja játszani, mert már az is elképesztően jól áll neki, ha csak úgy önmagában „cipeli” a labdát.
Mind kreativitása, mind technikai képességei az elitbe helyezhetők, mert bármikor, bármilyen nehéz helyzetben képes váratlant húzni. Remekül lát a pályán, amit mesteri üres területbe tett indításai mellett az is jól példáz, hogy mennyiszer kéri úgy el a labdát, hogy nincs rajta védő. Persze, nem azért, mert ne vennék komolyan az ellenfelek (már több meccsen is már emberfogást állítottak rá), hanem mert villámgyorsan cikázik az ellenfelek közt labda nélkül, és tudatosan keresi a területeket, ahol megkaphatja a labdát. Annak ellenére, hogy a testalkata elég vékonynak tűnik (bár ezt sok esetben kihasználja), nagyon bátran beleáll keményebb párharcokba is. Befejezések terén még sokat kell fejlődnie, de a helyzetkialakításairól a szavak helyett beszéljen inkább a következő videó. Tessék megpróbálni nem beleszeretni:
JASON KNIGHT (19, DERBY COUNTY, KÖZÉPPÁLYÁS)
Szerettem volna jobban meghatározni az ír fiú posztját, de a nyolcastól kezdve a tízesen át, egészen a jobb- és bal oldali szélső támadóközéppályásig mindent be tud játszani, méghozzá elég magas szinten. Ő maga az átmenet a csapaton belül, mert mindegy, hogy támadásból védekezésbe, vagy védekezésből támadásba kell váltania, elképesztő sebességgel képes kiválasztani az adott szituációban a lehető legoptimálisabb döntést.
Ha megszerzik a labdát, azonnal keresi a helyet, hogy hol tudja kapni azt, és ha elindult felé a játékszer, elkezdi szkennelni a társakat, az ellenfeleket, a környezetét, hogy mire a labda eljut hozzá, már tudja hogy mi a következő lépés. Labdavesztéskor is előbb jön a körbenézés, és utána határozza el magát, hogy lépjen-e visszább területet zárni vagy segíteni a társaknak, vagy inkább kezdjen bele a presszingbe. A döntéshozatala ezekben a helyzetekben is rendkívül gyors és jó hatékonyságú. A játékstílusa egyszerű és letisztult, mert az esetek döntő többségében beéri a legkézenfekvőbb megoldással, de azt tökéletesen végrehajtja. Nincsenek látványos, highlight videókba illő cselei vagy megmozdulásai, de bármilyen feladatot rá lehet bízni, mert meg fogja tudni oldani. Nem ő a legkreatívabb játékos a ligában, de cserébe tudja, hogyan kell érkezni a kapu elé, és ott is a döntéshozatala a legfőbb erénye, aminek köszönhetően gólokat is szerez, ha esélye nyílik rá.
BRYAN MBEUMO (21, BRENTFORD, JOBBSZÉLSŐ)
A „BMW”-nek becézett támadóhármas legfiatalabb tagja az előző szezonban robbant be a köztudatba, mikor az akklimatizálódást ő egy könnyed 15 gólos és 8 asszisztos, egészen kiemelkedő szezonnal tudta le. A francia szélső egyik legfőbb erénye a sebessége, amit remekül aknáz ki a hosszú labdák és üres területek kombinációjával, mert kevés az olyan védő, aki tartani tudná vele a lépést. Ha mégis akad, akkor jönnek az ördöngös cselei, amivel valósággal bolondot tud csinálni az ellenfelekből. Bár nem épp magas, és nem is egy robosztus alkat, de nagyon jól használja a testi adottságait, aminek egyik legjobb példája, mikor szögletnél a nála nagyobb bekkeket is képes megtartani, és végül mellettük fejelni.
A bal lába egy igazi fegyver, legyen szó erőből vagy épp fineszesen elcsavart lövésről, az esetek döntő többségében precíz kivitelezés jellemzi a kísérleteit. A modern tükörszélsők egyik prototípusa, aki a jobb oldalról érkezve befelé húzva bármikor veszélyt tud teremteni, amolyan „Robbenesen” – csak a hollanddal ellentétben nála nem magától értetődő, hogy el fogja lőni a lehetőségei nagy többségét, mert Mbeumo sokszor játssza meg a társait, néha kicsit túl önzetlen is, amiből adódnak olykor problémái. A döntéshozatala olykor érzelemvezérelt: mindezt az elhibázott lövései után vehetjük észre, ugyanis azokat szinte mindig követi egy újabb kísérlet, mert bizonyítani akar, hogy ő ennél jobb. Ezen egyértelműen változtatnia kell, illetve a védekezés sem épp az erőssége, amiben komoly előrelépésre lenne szüksége. A lelkesedés megtalálható benne, visszazár és a passzsávok lezárását is megbízhatóan elvégzi, de párharcokban úgy verik meg, mint ő a védőket, ha nála a labda.
BEN CABANGO (20, SWANSEA CITY, BELSŐVÉDŐ)
Steve Cooper éveket dolgozott a Liverpool akadémiáján, majd az angol utánpótlás-válogatottaknál szerepelt, mígnem 2019 nyarán megérkezett a Swansea csapatához, ahol azonnal megkezdődött a fiatalok térhódítása. Ennek egyik legnagyobb „nyertese” Cabango, aki a kezdeti négyvédős rendszerben, majd az újonnan bevezetett háromemberes hátsó alakzatban is stabilizálni tudta a helyét. A fejjátékával hívja fel magára a figyelmet mind elöl, mind hátul, illetve azzal a magabiztos védőmunkával, amivel a „piszkos” részét végzi a feladatainak, hogy a társaknak legyen lehetőségük csillogni.
Nem várhatunk tőle hatalmas megindulásokat, mert ő nem az a labdát cipelő, lábbal kiemelkedően ügyes belsővédő, hanem sokkal inkább az a típus, aki jól lát a pályán, észleli a támódók előtt lévő szabad területeket, amiket hosszú indításaival rendre meg is tud játszani. A háromvédős rendszerben a jobb oldalon szerepel, ami Roberts fennragadásainak köszönhetően elég sok feladatot ró rá, de ezzel nincs gondja, mert nagyon jól tolódik az oldalvonal irányába, és veszi fel az érkező szélsőt, ha a társ el van maradva. Amiben egyértelműen fejlődnie kell, az a passzjáték, mert jelenleg vagy indításokkal operál, vagy csak a teljes biztonsági megoldás lehetőség szerint oldalra passzol. Ez részben jó, mert kevés hibával jár a védelemben, de többet kellene vállaljon progresszív felpasszokból, hogy magasabb szinten is jobban felértékelődjön a játéka.
TYRESE CAMPBELL (20, STOKE CITY, CSATÁR)
Az egykoron a Manchester City akadémiáján sztárként kezelt ifjú titán a jövőbeli több játéklehetőség reményében került a Stoke-hoz, hogy majd ő legyen a következő tini, aki a nem épp fiatalokra építő klub gólvágója lesz. Az U18-as együttesben azonnal jelezte, hogy komolyan kell vele számolni, amit a két szezonnal ezelőtt már a harmadosztályban töltött kölcsönjátéka során elkezdett bizonyítani.
Tavaly rendszeresen ott volt Michael O’Neill csapatában, és gólokat is termelt a „fazekasok” mezében. Ha úgy fogalmazok, hogy veleszületett csatárösztönökkel rendelkezik, akkor nagyjából le is írom, hogy miért gondolhatjuk azt, hogy belőle egy élvonalbeli csatár lesz. Remekül érzi meg, hogy hova kell helyezkedjen, hogy megtalálják a társak a labdával, vagy épp a lepattanó pont hozzá kerüljön. Amikor kirakták a szélre, akkor is nagyon jól ellátta a feladatát, tudta, hogy mit kell csináljon, de nagyon sokszor húzódott a centrum felé. Poszttól függetlenül sokat lép vissza a vonalak közé, a félterületben érzi otthonosan magát, ahonnét a robbanékonysága és a remek ütemérzéke miatt képes előnybe kerülni, de a passzjátéka is impozáns, miután felveszi a labdát a védelem előtt, kiváló szélre kitett ütempasszok jellemzik. Még nincs meg a kellő magabiztossága, bár képes cselezni, olykor nem meri bevállalni az egy az egy ellenieket, cserébe viszont képes vehemensen is döntés hozni, ami eladott labdákat, felesleges, esélytelen kísérleteket is eredményez.
JOÃO PEDRO (19, WATFORD, CSATÁR)
Bár 26 perc elejéig már láthattuk a Premier League-ben a brazil tinit, de nem ezt venném alapul, sokkal inkább azt, hogy idén megkapta a bizalmat Vladimir Ivić-től, és eddig elég jól él is vele. A szerb mester 3-5-2-es rendszerében az ő feladata, a legelöl helyezkedő ember szerepét betölteni, mert a visszamozgásaival rendszeresen nyitja meg a teret ékpárja számára (ez az esetek döntő többségében Ismaїla Sarr volt).
Amikor januárban megérkezett a szigetországba, akkor sokan azonnal előhozakodtak a Richarlison-párhuzammal, aminek a látottak alapján van is valamennyi igazságalapja, mert ahogy az Everton sztárja, úgy a honfitárs is szívesen húzódik ki a bal oldalra, rengeteget mozog, hogy meg tudja kapni a labdát, és aztán akár csellel, akár egy ütempasszal azonnal indul vagy épp indít a kapu irányába. Nagyon jól megfigyelhető, hogy amikor nincs nála a labda, akkor végig fent van a feje, nézi, hol van hely arra, hogy a társak meg tudják játszani. Ha jön felé a labda, akkor rendkívül sokat szkenneli a pályát, és már előre meghozza a döntését, pedig még nincs is a birtokában a játékszer. Ez olykor pozitív, mert bizonyos szituációkban ezek a másodperc törtrészei lehetnek döntőek, de van, amikor egy felesleges lövés, vagy rossz passz születik meg belőlük. Bár nagyon jól lő, sokszor teszi rossz minőségű helyzetekből, amin egyértelműen javítania kell.
Képek forrása: Getty Images