A legnagyobb párharcok Dél-Amerikában – III. rész (további országok)

Bár az európai kontinensen is akadnak százéves múltra visszatekintő párharcok, a helyiekre jellemző túlfűtött szenvedély révén a leghangulatosabb „háborúkat” a dél-amerikai földrészen kell keresnünk. Sorozatunk harmadik, befejező epizódjában az argentin és a brazil viszonyok áttekintése után ezúttal a kontinens többi országának legizgalmasabb rivalizálásait vesszük górcső alá.

 

Ugyan Brazília és Argentína válogatott- és klubszinten egyaránt kiemelkedik a kontinensről, természetesen a többi dél-amerikai országban is megkülönböztethetünk legalább olyan ádáz csatározásokat egy-egy rivális csapat közt, mint a „nagyoknál”. Nyilván ezek a rangadók nemzetközi mércével korántsem örvendenek akkora felhajtásnak, mint mondjuk egy Boca–River vagy egy Flamengo–Fluminense, már csak ezért is érdemes lehet egy kicsit megismerkednünk velük.

 

Peñarol – Nacional (Uruguay)

Uruguay első számú rangadójának két résztvevője 1900-ban találkozott először egymással, miután a Peñarolt a kontinens egyik legelső csapataként 1891-ben, a Nacionalt pedig 1899-ben hívták életre. A két montevideói óriás együttesen 96 bajnoki címet szerzett meg a 115 kiírásban, így messze az ország két legsikeresebb klubjának számít, rivalizálásuk pedig a kezdetektől fogva tart. A Peñarolt eredetileg angol bevándorlók alapították Central Uruguay Railway Cricket Club (CURCC) néven, máig ismert nevét 1914-ben vette fel. A két csapat egymás elleni klasszikusa a legfelfokozottabb brazil vagy argentin rangadók szintjén is megállja a helyét a hosszú ideje tartó csatározás és a szurkolói atmoszféra jóvoltából. Az egymás elleni meccseket tekintve a Peñarol valamivel jobban áll, mint ahogyan több trófeát is szerzett: a Peñarol 50-szeres, a Nacional 47-szeres bajnok. A Libertadores-kupa-sikerek számában is jobbak 5-3 arányban, noha az uruguayi klubfoci zenitjén már túl vagyunk, az utolsó nemzetközi kupasikerek a ’80-as évekre datálhatóak. 2020-ban Vadócz Krisztián (Peñarol) és Vinícius Paulo (Nacional) személyében magyar szereplők is belekóstolhattak a derbi atmoszférájába, nagy szívfájdalmuk lehet, hogy a korlátozásokból kifolyólag nézők nélkül játszották ezeket az összecsapásokat.

 

 

Cerro Porteño – Olimpia Asunción (Paraguay)

A paraguayi klubfociból ugyancsak két fővárosi csapat emelkedik ki, hiszen a Cerro és az Olimpia az ország két legsikeresebb egyesülete. A két klub rangadója a „Superclásico” Paraguayban, amely ugyancsak több mint százéves múltra tekint vissza. Az első klasszikust 1913-ban rendezték, és jókora meglepetésre a frissen alapított Cerro 3-1-re legyőzte az akkor már tíz éve működő Olimpiát. Három évvel később sikerült a nagy revans, és az Olimpia a 10-1-es sikerével máig a legnagyobb különbségű győzelmet aratta a derbik történetében. Az amatőr meccseket is figyelembe véve 411-szer találkoztak egymással és mindketten 144-144 egymás elleni rangadót nyertek meg. Összességében mégis az Olimpia eredményesebb 44 bajnoki címével (a Cerro 33-szor lett nemzeti bajnok), valamint egyedüli paraguayi csapatként csak nekik sikerült elhódítaniuk a Libertadores-kupát, méghozzá három alkalommal (1979, 1990, 2002). A mai napig jellemzőek – akár a pályán kívüli – rendbontások ezekre a rangadókra, lévén az ország két legnépszerűbb csapatáról van szó. Mindkét együttes ugyanúgy ellenlábasa a másik két asuncióni élvonalbeli klubnak, a Libertadnak és a Guaranínak.

 

 

América de Cali – Deportivo Cali (Kolumbia)

Kolumbia legrégibb és legszenvedélyesebb párharca egyértelműen az América de Cali és a Deportivo Cali közti „Clásico Vallecaucano”. Az ádáz rivalizálás abból a prózai okból fakad, hogy a Deportivo alapvetően a gazdagok, míg az América a szegényebb társadalmi réteg csapata volt. Azóta generációról generációra ment tovább a másik iránti gyűlölet, noha a társadalmi különbségek azóta kiegyenlítődtek. Az első derbit 1931-ben rendezték az amatőrök közt, míg a profi bajnokságban 17 évvel később találkoztak először, és a Deportivo 4-3-ra legyőzte később alapított vetélytársát. A rangadót az egyébként is a balhéiról hírhedt Cali városának utcáin ugyancsak rendbontások kísérik a két rivális szurkolótábor jóvoltából. Az América beceneve és kabalája a „Vörös Ördögök” lett – amelynek semmi köze a Manchester Unitedhez –, a név onnan ered, hogy az 1940-es években ördögök módjára játszottak. Az egymás elleni mérleg a Deportivo felé billen, ugyanakkor az América több bajnokságot nyert (14 vs. 9), míg a Libertadores-kupában mindketten csak elveszített döntőkig jutottak. Az América 1985 és 1987 között egymás után három finálét bukott el, de akkoriban jelentősen megnövekedett a szurkolói bázisuk országszerte. A városi rangadó mellett természetesen mindkettőjük számára komoly ellenlábasnak számítanak a bogotái és medellíni csapatok.

 

 

Atlético Nacional – Independiente Medellín (Kolumbia)

Maradva Kolumbiában, a Calitól északabbra található Medellín városának két hírhedt csapata a Nacional és az Independiente, amely egy stadionon osztozkodik: mindketten az 1953-ban átadott Atanasio Girardot Sports Complexben játsszák hazai mérkőzéseiket. Az Independientét 1913-ban, a Nacionalt viszont csupán 34 esztendővel később alapították. Ennek ellenére az 1948 óta megrendezésre kerülő „El Clásico Paisa” az ország legnagyobb rangadójának számít. Medellín Kolumbia második legnépesebb városa a főváros, Bogotá után. Az Atlético Nacional nagy figyelmet kapott amiatt, hogy az 1980-as években a közismert kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar ezt a csapatot támogatta, így akkoriban a válogatott meghatározó játékosainak többsége a klubot erősítette. A nagyobb sikerek is a Nacional nevéhez fűződnek, hiszen 16 bajnoki címük van az Independiente hat elsőségével szemben, valamint 1989-ben első kolumbiai csapatként megnyerték a Libertadores-kupát, melyet aztán 2016-ban megismételtek, mindeközben az Independiente az elődöntőnél tovább sosem jutott az első számú dél-amerikai nemzetközi sorozatban.

 

 

Colo-Colo – Universidad Chile (Chile)

A kontinens nyugati oldalán végigvonuló Chile két legnagyobb csapatát az 1920-as években mindössze két év különbséggel alapították Santiagóban. A Colo-Colo alapítója és csapatának meghatározó játékosa, David Arellano volt (később róla nevezték el a stadiont), a klub dallamos neve pedig a Mapucse indiánokra utal. A mai napig a Colo-Colo számít a legnépszerűbb csapatnak az országban, az 1980-as évektől a barra bravaként (ultrák) tartják számon vezető szurkolói csoportjukat, a Garra Blancát a rendőrséggel és az ellenfél szurkolóival való számos összecsapásuk nyomán. Chile egyetlen Libertadores-kupa-győzelmét a Colo érte el 1991-ben. A legnagyobb ellenlábasnak számító Universidad Chile 2011-ben a Copa Sudamericanát nyerte meg, a Libertadores-kupában négyszer jutott el az elődöntőig. A Colo 32, az Universidad 18 alkalommal hódította el az országos bajnoki címet, már csak ezért is szokták a két csapat meccsét klasszikusnak nevezni. A több évtizedes egyeduralom jóvoltából a Colo egymás elleni mérlege sokkal jobb, viszont amíg az Universidad jelenleg is a topcsapatok közé tartozik, addig a Colo-Colo 2020-ban szégyenszemre csak a bennmaradásért harcol.

 

 

Alianza Lima – Universitario (Peru)

Peru fővárosa, Lima első csapata az Alianza volt az 1901-es alapításával, 1928-ban pedig „meglepték” őket egy velük éles ellentétben álló városi vetélytárssal, az Universitario személyében. Az Alianza a munkásosztály csapata volt, rendszerint színesbőrű játékosokat alkalmazott, míg a Universitariót fiatal egyetemisták alapították, és csak fehérbőrűekből álltak, ami megágyazta kettejük vetekedését. Noha az egymás elleni mérleg mindig is az Alianzának kedvezett, 26 bajnoki címével az Universitario a közelmúltban megelőzte a 23-nál tartó ellenlábasát, ráadásul az újjáépítés előtt álló Alianza idén 82 év után először kiesett az első osztályból. A páros mellett még a Sporting Cristal csapata található Limában (1955 óta), mellyel mindketten egyfajta modern derbit vívnak, de az ősi párharc egyértelműen az Alianza és az Universitario közti csatározás.

 

 

Barcelona – Emelec (Ecuador)

A Kolumbia és Peru között a Csendes-Óceán mentén található Ecuador második legnagyobb városa, a tengerparti Guayaquil ad otthont az ország legnagyobb rangadójának. A „Clásico del Astillero” résztvevőit az 1920-as években alapították: a „Barcelona” elnevezést a katalán származású alapító, Eutimio Pérez adta a klubnak, míg a négy évvel később létrehozott Emelec neve az Emresa Eléctrica del Ecuadorból jött létre. A kettejük közti összecsapást „El partido inmortal”-ként is emlegetik a helyiek, azaz „halhatatlan futballmeccs”. Mindkét csapatot egy-egy patinás szurkolótábor képviseli, a Barcelonát a „Sur Oscura”, az Emelecet pedig a „La Boca Del Pozo” támogatja, jelenlétük méltán emelte a párharcot Dél-Amerika legnagyobb presztízzsel bíró csörtéi közé. Az évek során számtalan összetűzés akadt a két szurkolótábor közt, 2007-ben sajnálatos módon egy 11 éves Emelec-szurkoló gyermek vesztette életét, akit a meccs előtt rakétával találtak el. A két Libertadores-kupa-döntőt is elveszítő Barcelona 15 bajnoki címével rekorder hazájában, az Emelec 14 elsőséggel szorosan lohol a nyakukban.

 

 

Aucas – LDU Quito (Ecuador)

Ecuador hegyekben található fővárosában zajlik a „Superclásico de Quito”, vagyis az Aucas és az LDU Quito derbije. Az LDU-t Universitario néven még 1918-ban alapították, mostani nevén 1930 óta működik (LDU = Liga Deportiva Universitaria), míg az Aucas gárdája 1945-ben jött létre. Rögtön a két csapat első egymás elleni csatája kellően megalapozta a rivalizálást: 1945-ben az LDU az élvonal utolsó, az Aucas a másodosztály első helyén végzett, így osztályozót játszottak egymással, s a párharc mindkét összecsapása döntetlenre végződött. Csakhogy a visszavágó úgy lett 2-2, hogy az időmérő már jelezte 2-1-es LDU-vezetésnél a mérkőzés végét, melyet a játékvezető nem vett észre, az Aucas pedig kiegyenlített. A hibás ítélet hatalmas közfelháborodást keltett, végül úgy döntött a szövetség, hogy a következő szezonban mindkét csapat az első osztályban indulhat. Az LDU sikeresebb az egymás elleni meccseken, 11 bajnoki címet számlálnak, míg az Aucas annak ellenére igen népszerű Ecuadorban, hogy sosem álhatott fel a dobogó legfelső fokára.

 

 

Bolívar – The Strongest (Bolívia)

Bolívia legnagyobb rangadóját kétségkívül a világ legmagasabban fekvő adminisztratív fővárosa, a 3600 méteres tengerszint feletti magasság felett fekvő La Paz két csapata, a Bolívar és a The Strongest közti „Clásico Paceño” jelenti. Utóbbit alapították korábban, az egyesület 1908 óta működik az ország legrégibb csapataként, teljes neve pedig a The Strongest Football Club volt. Az egyesület tagjai 1932 és 1935 között a klub címere alatt részt vettek a Paraguay elleni területi háborúban a bolíviai hadsereg szolgálatában. A Bolívar 1925 óta működik, és legnagyobb ellenlábasukhoz hasonlóan ők is kedvelik a szerénytelen becenevet, hiszen szurkolóik közt az „El Más Grande”, azaz „a legnagyobb” kifejezés honosult meg a klub kapcsán. A 2014-ben kiadott Football Derbies rangsor a világ 25 legnagyobb rangadója közé sorolta a párosítást. Az 1985 és 2000 között karrierje során végig a Bolívart erősítő Vladimir Soria pályafutása alatt összesen 83 derbit játszott, ami egészen elképesztő adat világviszonylatban. A Bolívar 23, a The Strongest 12 alkalommal hódította el a hazai bajnoki címet, előbbi két alkalommal volt elődöntős a Libertadores-kupában, ennél tovább egyetlen csapat sem jutott az ország történetében.

 


A sorozat előző része:

A legnagyobb párharcok Dél-Amerikában – II. rész (Brazília)

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x