A Ligue 1 történetének legjobb dél-amerikai légiósai

Az európai topligákban rendszerint fontos szerepet töltenek be az idegenlégiósok. A külföldi játékosok nagy része más európai országból érkezik, de a kontinensen kívülről egyaránt szép számmal szerződtetnek labdarúgókat. Utóbbiak közül a leginkább meghatározó szerepet betöltő külföldiek gyakran a dél-amerikai földrészről teszik tiszteletüket Európában. Aktuális kiadásunkban a Ligue 1 (korábbi nevén Division 1) legjobb dél-amerikai játékosait vesszük sorba.

A lenti lista szubjektív, és bizonyára nem is a sorrend a lényeg. Nyilván nem mindenki férhetett rá, és próbáltam kizárólag a Ligue 1-ben nyújtott teljesítményüket rangsorolni eredményességük, csapatukban betöltött szerepük, hozzáadott értékük alapján, nem feltétlen csak a számokra hagyatkozva, megadva az esélyt valamennyi poszt képviselőjének. A lista összeállításánál óhatatlanul előnyt élveztek azok, akik biztosan vagy nagy eséllyel már bejezték franciaországi pályafutásukat, hiszen az aktív játékosok közül még többen is tehetnek azért, hogy idővel felkerüljenek a legjobbak közé.

A többi topligával szemben a francia bajnokságban a legtöbb Európán kívüli légiós nem a dél-amerikai, hanem az afrikai kontinensről érkezik, de azért így is adódtak szép számmal olyan labdarúgók, akik a történelem során maradandót alkottak a gallok első osztályú ligájában.

 

10. Lisandro López

Az Olympique Lyon egykori gólfelelőse mindössze négy esztendőt töltött a francia ligában, de az első három szezonja mindegyikében legalább 15 gólt termelt. López 2009 és 2013 között 119 mérkőzés alatt 59 gólt lőtt a bajnokságban, mindent egybevetve pedig 168 találkozón 82 alkalommal volt eredményes az OL színeiben. Első évében elért 15 góljával rögtön a Ligue 1 legjobb játékosának választották, a következő szezonban 17, majd 16 és 11 gólt szállított. Az argentin csatár először az FC Porto csapatában játszott Európában, s annak idején a Real Madridhoz távozó Karim Benzema pótlása érdekében került a Lyonhoz mintegy 24 millió euróért cserébe. Ebben az időszakban a Lyon már túl volt a klub történetének aranykorának számító éveken, amikor sorozatban nyerték a bajnoki címeket, de azért a 2012-es Francia Kupa-győzelemhez López góllal járult hozzá. Ez volt az egyetlen csapatsikere a klubnál. 2013-ban a katari Al-Gharafa csapatához állt tovább, majd a brazil Internacinal érintésével 2016-ban visszatért nevelőegyesületéhez, a Racing Clubhoz. Hazájában veteránként is csúcsformában játszott, hiszen a 2019-es bajnoki címhez 17 találattal járult hozzá és az argentin bajnokság gólkirálya lett. Mindig is egy csupaszív, gólerős, erőszakos csatárnak számított, karrierje legjobb időszakban szerepelt a francia bajnokságban, és akkoriban egyértelműen a Ligue 1 legjobbjai között tartozott. A napokban már a 38. születésnapját ünnepli, de még mindig nem hagyja abba, idén igazolt át az MLS-be a honfitársa, Gabriel Heinze által irányított Atlanta United csapatához. López fénykorában 2005 és 2009 között hét alkalommal lépett pályára az argentin válogatottban.

 

 

9. Cris

A brazil hátvéd az Olympique Lyon által sorozatban megnyert hét bajnoki címből négyben a csapat tagja volt, Cris 2004-től 2012-ig állt a klub alkalmazásában. Hazájában a Corinthians és a Cruzeiro színeiben játszott, majd a Bayer Leverkusennél töltött röpke kölcsön időszakot követőn 25 évesen csöppent bele a Ligue 1 körforgásába. Cris az első pillanattól kezdve meghatározó játékos lett, és a bajnokcsapat színeiben évről évre alapember volt. Megjelenése után még négyszer: 2004-ben, 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben hódították el a bajnokság megnyeréséért járó trófeát. Az első hat szezonjából öt alkalommal több mint 30 bajnokin szerepelt, a 2007-2008-as szezonban sérülése miatt csak 13 meccs jutott neki. 2012-ig egészen 225 mérkőzésen játszott a bajnokságban, hátvéd létére 20 gólt szerzett, legeredményesebb idényében négy találatig jutott el – kétszer is. Leginkább vezetői szerepéről, keménységéről és a szerelési képességeiről maradt emlékezetes a karaktere. Összességében a nyolc év alatt 281 tétmérkőzésen képviselte a Lyon színeit. 2012 őszén átigazolt a Galatasaray-hoz, majd 2014-ben hazájából, a Vasco da Gama csapatától vonult vissza. Cris 2001 és 2009 között 17 mérkőzésen szerepelt a brazil válogatottban. Aktív pályafutása lezárása óta sem szakadt el a Lyontól, évekig irányította a klub U19-es csapatát, jelenleg pedig a francia negyedosztályú GOAL FC vezetőedzője.

 

 

8. Marquinhos

A rangsor egyetlen aktív Ligue 1-játékosa, akiről úgy gondoltam, hogy 2013-ban indult franciaországi szereplése óta már letett annyit az asztalra, hogy helye van a bajnokság legjobb dél-amerikai légiósai közt. Marquinhos az AS Roma színeiben 2012-ben próbálta ki magát először az öreg kontinensen, majd egy évvel később került az egyre magasabbra törő Paris Saint-Germain gárdájához. A középhátvédként és védekező középpályásként egyaránt bevethető brazil légiósról mindent elárul, hogy még mindig csak 26 éves– ebből is látszik, hogy nagyon fiatalon igazolt a PSG-hez és lett a csapat meghatározó játékosa. Marquinhos minden szezonban a fővárosiak alapembere volt, és rövidesen már a 200. Ligue 1-fellépésére készülhet, miközben összességében már több mint 300 meccsen szerepelt a párizsi óriásklub színeiben. A PSG játékosaként hat bajoki címnek és öt Coupe de France-győzelemnek örülhetett. A brazil kiválóság sokoldalú játékosnak számít, remek védőmunkája mellett a támadások építéséből is kiveszi a részét, nagyszerűen bánik a labdával. Játékintelligenciája, passzolási készségei ugyancsak kiemelkedőek hátvéd létére. Marquinhos 2013 óta 51 mérkőzésen játszott a brazil válogatottban, jó eséllyel mind a Selecao, mind pedig a PSG történetében évtizedes meghatározó klasszis lesz, amennyiben hűséges marad hazájához és klubjához egyaránt. Az efféle listákon idővel bizonyára még feljebb rangsorolhatjuk majd, és akár még a nagy előd, Thiago Silva magasságaiba is felérhet, akitől a csapatkapitányi karszalagot átvehette.

 


(X) Regisztrálj, hívd meg barátaidat az Unibetre és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

7. Edinson Cavani

Ugyan az olasz listán is szerepelt a neve, és lehetőleg próbáltam egy játékost csak egy ligában rangsorolni, Cavanit aligha lehet kihagyni a Ligue 1 legjobbjai közül. Az uruguayi gólvadász a Serie A-ban a Palermo és a Napoli együtteseiben inkább a váratlanságával, szenvedélyével alkotott maradandót, míg a PSG-ben 2013 és 2020 közötti évek során már egy kiforrott gólgyáros képében tündökölt és ért fel karrierje csúcsára. Cavani hét szezon alatt 200 bajnokin 138 gólt szerzett, mindezt úgy, hogy miután kiderült, nem hosszabbítja meg lejáró szerződését, a 2019-2020-as idényben csupán 14 meccsen jutott szóhoz. Az elképesztő góltermelés során a 2016-2017-es szezonban 35, egy évvel később pedig 28 találatával lett a bajnokság legeredményesebb játékosa. Cavani vitathatatlanul a 2010-es évek egyik legmeghatározóbb alakja volt posztján, a „klasszikus kilences”. Neymar érkezésével némileg megkopott a párizsiaknál a fénye, és bár ezt sosem mondták ki, látható volt nem egyszer, hogy nincsenek jóban az öntörvényű brazil zsenivel, és minden bizonnyal elsősorban Neymar jelenléte vezetett végül a távozásához. Cavani múlt nyáron intett búcsút Párizsnak, és ősszel a Manchester United alkalmazásában nyitott új fejezetet karrierjében. 2008 óta 118 alkalommal szerepelt az uruguayi nemzeti válogatottban, 51 gólt szerzett a címeres mezben, csak Luis Suárez eredményesebb nála.

 

 

6. Carlos Bianchi

Nevére az elmúlt évekből leginkább a kispad mellől emlékezhetünk, és ez sem véletlen. Carlos Bianchi hatalmas sikereket ért el edzőként, mindemellett pedig kiváló játékospályafutása jelentős részét Franciaországban töltötte. Az argentin csatár ’70-es és ’80-as években három különböző csapat színeiben szerepelt a francia élvonalban, mind közül az első volt a legemlékezetesebb, amikor 1973 és 1977 között 124 bajnokin 107 gólt szerzett a Reims színeiben. Ezt követően két évet töltött a Paris Saint-Germain- és egyet a Strasbourg alkalmazásában, később pedig a nevelőcsapatához való visszatérését követően az 1984-1985-ös szezon után a Reims játékosaként jelentette be visszavonulását. Összesen ötször lett a francia bajnokság gólkirálya. Az „El Virrey” becenévre hallgató befejezőcsatár 179 gólt szerzett a francia bajnokságban, ezzel a valaha volt kilencedik legeredményesebb játékos az országban. Ráadásul, további 206 hazájában lőtt góljával a Vélez Sarsfield ikonikus játékosa ugyanezt elmondhatja magáról az argentin ligában is. A hivatalos statisztikák szerint a nyolcadik legjobb góllövő a világon az első osztályú bajnokságokban. Bianchi korszakának egyik legjobb argentin támadója volt, hazája válogatottjában viszont csak 14 fellépés jutott neki európai karrierje miatt. Edzőként a Vélez és a Boca Juniors mestereként tette le a névjegyét, máig a világtörténelem egyetlen négyszeres Libertadores-kupa-győztes trénerének mondhatja magát. Az elsőt még a Fortín, a másik hármat viszont már a genovai arany-kékek kispadján söpörte be. A jelenleg 71 éves Bianchi 2014-ben hagyott fel az edzősködéssel, már legfeljebb szakértőként tűnik fel hazájában.

 

 

5. Vitorino Hilton

A 43 éves kora ellenére még mindig eltaposhatatlan brazil hátvéd 2004-ben debütált a Ligue 1-ben, és hiába telt azóta több mint másfél évtized, nőttek fel vagy morzsolódtak le bizonyos generációk, ő még mindig tagja a bajnokságnak. Hilton a svájci Servette csapatától kölcsönben a korzikai Bastia színeiben mutatkozott be a francia élvonalban. 2004 és 2008 között az RC Lens, 2008-tól 2011-ig az Olympique Marseille futballistája volt, 2011 óta pedig a Montpellier-nél harcolt ki ikonikus státuszt magának. Hilton az aktuális idényben átlépte az 500 bajnoki mérkőzést, nála több meccset soha senki nem játszott légiósként a francia élvonalban. Az évek óta csapatkapitányként szolgált dél-franciaországi egylet színeiben már több mint 300 első osztályú szereplést vállalt. Tagja volt a Montpellier 2012-es bajnokcsapatának, két évvel azután, hogy korábban az OM játékosaként is aranyérmes lett. Hiltont összesen négy alkalommal választották be a Ligue 1 évi álomcsapatába, utoljára a 2011-2012-es évad végeztével. Az azóta eltelt években talán már nem tartozott a liga kiemelkedő védői közé, de a bajnokságban rendszerint üde színfoltnak számító Montpellier kapitánya, jelenléte pedig alighanem az összes topligában egyedülállónak számít, hogy ennyi idősen is képes csúcsformában, egy élvonalbeli csapatban meghatározó szerepet betölteni.

 

 

4. Delio Onnis

Bianchi kortársa, sőt a másik argentin gólfelelős éppen a helyére igazolt a Reims csapatához, amikor Onnis két év után 1973-ban tovább állt az AS Monacóhoz. Olaszországban született, ám még 3 éves sem volt, amikor kiköltöztek Argentínába. Légiósként kizárólag Franciaországban játszott, 1971-től egészen 1986-ig. Az említett két csapat mellett még a Tours és a Toulon együttesében fordult meg. Amíg Bianchi a Reimsben, addig Onnis a Monacóban rúgdosta számolatlanul a gólokat, s ugyan honfitársa több gólkirályi címet szerzett nála, kettejük külön meccsében az 1974-1975-ös szezonban sikerült diadalmaskodnia. Aztán amikor Bianchi visszatért a Vélezhez 1980-ban, Onnis bezsebelt sorozatban még négy gólkirályi címet, összesen tehát ötöt gyűjtött be. Másfél évtized alatt több mint 500 bajnoki mérkőzésen szerepelt Franciaországban, 299 góljával a Ligue 1 történetének legeredményesebb játékosa, melyből 223-at a Monaco szerelésében rúgott. Hosszú európai szerepvállalása miatt egyáltalán nem számítottak rá az argentin válogatottban, ráadásul korában olyan csatárok erősítették az Albicelestét az említett Bianchi mellett, mint Mario Kempes és a közelmúltban elhunyt Leopoldo Luque. Sokakkal ellentétben, Onnis később sem tért vissza hazájába, az 1990-es években Franciaországban vállalt edzői munkát, melyet azonban kevés siker kísért.

 


 

(X) Lionel Messi lehet a következő világsztár a PSG-ben? Az Unibet 3,00-ás oddsot kínál arra, hogy az argentin nyáron Párizsba igazol! 


 

 

3. Sonny Anderson

Az ezredforduló környékének egyik legnagyobb meg nem értett brazil zsenije légiósidőszakának legjelentősebb éveit Franciaországban töltötte. Sonny Anderson 1994-ben a Marseille-ben debütált, majd 1994 és 1997 között az AS Monaco csapatát erősítette, később a Barcelonából visszatérve 1999-től 2003-ig pedig az Olympique Lyon szerelésében szállította a találatokat. A Vasco da Gamában nevelkedő 1970-es születésű csatár villámgyorsan bizonyította rátermettségét és az 1993-1994-es kiírás második felében 20 meccsen 16 gólt termelt az OM színeiben. Anderson a Monacóban az 1995-1996-os szezonban 21, majd az Olympique Lyon színeiben 1999-2000-ben 23, egy évvel később pedig 22 találattal lett az élvonal gólkirálya. Összességében 221 mérkőzésen 138 gólt szerzett a francia bajnokságban. Sokan az időszak legjobb csatárának tartották őt, hiába vitte el a Barcelona, a katalánoknál töltött két esztendőben kevésbé tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket. Szívfájdalom lehet számára, hogy hazája válogatottjában mindössze hat fellépés és mindössze egyetlen nemzetközi torna (2001-es Konföderációs Kupa) jutott neki jussul. . Romário, Ronaldo vagy éppen Rivaldo időszakában nehéz dolga volt a többi brazil támadónak. Joggal lehet vele kapcsolatban hiányérzetünk, tehetsége révén Anderson bizonyára sokkal többet is kihozhatott volna pályafutásából, de ettől függetlenül a Ligue 1-ben nagyszerű dolgokat művelt. A stoplist 2006-ban akasztotta szögre a katari Al-Gharafa játékosaként, később a svájci Neuchatel Xamax vezetőedzője is volt 2011-ben.

 

 

2. Thiago Silva

A rutinos brazil középhátvéd emblematikus figurája volt a 2010-es években a Paris Saint-Germainnekés a Ligue 1 mezőnyének egyaránt. Mint ismert, Thiago Silva 2006-ban majdnem abbahagyta a labdarúgást súlyos betegsége miatt, végül családja és korábbi edzője biztatására újrakezdte, és bár az első európai kalandja zátonyra futott, a másodiknál már berobbant a világ labdarúgásába. Silva 2012-ben az AC Milan együttesétől 42 millió euró ellenében szerződött a PSG-hez, amely akkor a valaha volt legnagyobb összeg volt, melyet kifizettek egy védőért. Ahogy mondani szokták, megérte a pénzét, hiszen Silva a PSG csapatkapitánya és később ikonja lett. Nyolc szezon alatt 315 találkozón húzta magára a körülötte arab tőkéből szép lassan világsztárok állomáshelyévé avanzsáló párizsi gárda mezét. Határozott védőmunkája és vezetői készségei révén egyértelműen az elmúlt évtizedben és napjainkban posztja legjobbjai közé emelkedett. Silva a PSG színeiben hét bajnoki címet és öt kupát nyert a Franciaországban. Az elmúlt nyáron nem hosszabbította meg a lejáró szerződését, és a rutinos hátvéd maga mögött hagyta Párizst, azóta a Chelsea-ben szerepel. Thiago Silva 2008 óta 93 alkalommal játszott a brazil válogatottban. Többek közt két olimpián és három világbajnokságot vett részt, és 36 esztendősen még mindig kiváló formában teljesít, így jó esély nyílhat rá, hogy évekig láthatjuk még őt klubcsapatában és a válogatottban is.

 

 

1. Juninho Pernambucano

Az ezredforduló utáni első évtizedben egyeduralkodó Olympique Lyon csapatának felejthetetlen vezére csodálatos éveket töltött Franciaországban. Biztos vagyok benne, hogy akkoriban rajongók milliónak Juninho neve volt az első, aki a francia bajnokságból eszébe jutott. A Lyon brazil középpályása elsősorban szabadrúgásaival vált híressé: számos gólt szerzett pontrúgásból, és idővel gyakorlatilag bárhol tette le a labdát a pályán, az ellenfél kapusai már rettegtek, mivel 30-40 méteres távolságból is életveszélyes bombákat küldött kapura. Juninhót előszeretettel sorolják a világ valaha élt legjobb szabadrúgáslövő játékosai közé, karrierje során elért 75 rögzített góljának nagy részét az OL mezében szerezte. Emellett vérbeli brazilként technikája és előkészítései ugyancsak kiemelkedőek voltak, szerette színezni a játékot, remek passzokat adott. 2001 és 2009 között 248 bajnokin 75-ször volt eredményes csapatában, mellyel zsinórban hét bajnoki címet nyert. Mindent egybevetve csaknem 350 hivatalos mérkőzésen lépett pályára a klub színeiben. A világhírnevet hozó franciaországi éveket megelőzően hazájában, később pedig Katarban és az MLS-ben is játszott, mielőtt2013-ban nevelőklubja, a Vasco da Gama soraiból visszavonult. Pernambucano fénykorában 1999 és 2006 között 40 alkalommal szerepelt a brazil nemzeti csapatban, a világbajnoki címmel záruló 2002-es tornától sérülés miatt maradt távol, a 2006-ban viszont ott volt és gólt is szerzett. Karrierje befejezése óta sokáig nem hallatott magáról, 2019-ben azonban a Lyon igazgatójaként vállalt szerepet.


A cikksorozat további részei:

 

 

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/futballtango

 

 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x