A match analyst és a scout szerepe az olasz futballképzés rendszerében – II. rész

Az ezredfordulót követően az Olasz Labdarúgó Szövetség Európában (FIGC) elsőként ismerte fel, hogy mekkora súlya van a jövő szakmai sikereiben az ellenfelek és a jövőbeli tehetséges labdarúgók tudományos alapú feltérképezésének. Az ismertető első részében megvilágítottam az olasz labdarúgás képzési rendszerének történetét, hátterét. Kiemeltem az elemzők legújabb statisztikai mérőjét, a veszélyességi mutatót és annak fontosságát az elemzések elkészítésében. Elemeztem a Match Analyst és a videoelemző szerepét, az egyes pozíciók közti általános átfedéseket, ezúttal pedig a scouting labdarúgásban betöltött szerepét és típusait veszem górcső alá. Az alábbiakban részletes képet festek arról, hogy a mindennapi munka során milyen készségek és szempontok követése alapján beszélhetünk szakmailag hiteles játékos-, és ellenfél-megfigyelőkről a futballszakmában.


(X) Bajnokok Ligája Tippverseny – Játssz ingyen és nyerj akár 8 millió forintot!


 

A kétezres években Milánóban nekem a következőt tanították:

 

“az ellenfél felderítése a labdatartásnál és a labdanélküli játék során tapasztalható csapatmozgások tanulmánya, és a mutatott játékuk – a támadásvariációik száma, a játékosok rögzített játékhelyzeteknél felvett pozíciója, gyengeségeik és erősségeik – összességének a felmérése.” 

 

Mindez annak a céljából, hogy az ellenünk lejátszott mérkőzésen elejét vegyük és megelőzzük az ellenfelünk játék felett gyakorolt kontrollját.

 

Scout:

A hazánkban leginkább ismert itáliai sportvezetők közül kiemelendő Fabio Paratici és Walter Sabatini karrierje, hiszen ők voltak az első szakemberek, talent scoutok, akik videofelvételeket használtak és valójában ők tették le Itáliában a professzionális scouting szakma alapköveit. Méghozzá saját útjukat járva. Mindkét szakember kivételes pályafutást tudhat magáénak, akik a talent scout pozícióból „kinőve”, ma már a legmagasabb szinteken neves klubok alkalmazásában állva első számú döntéshozói a játékosmozgásoknak és a sporttevékenységért felelős egyéb stratégiai döntéseknek. Fabio Paratici legnagyobb teljesítménye Cristiano Ronaldo Torinóba csábítása volt, de a Juventus két BL-döntőt játszó együttesének felépítésében, így Paul Pogba leigazolásában is döntő szerepe volt.

 

Scouting Olaszország Paratici
A cikk szerzője Fabio Paraticivel a 2019. évi dubaji Globe Soccer Award gálán. Pár perccel később a Juventus sportigazgatója Cristiano Ronaldo leigazolásáért „Az év menedzsere díjat” vehette át a neves közel-keleti futballgálán.

A videoelemzéseknek felbecsülhetetlen szerepük van a szakma egyetemes fejlődése szempontjából, hiszen azok a kis-, akár amatőrklubok, amelyeknek nem volna lehetőségük játékosokat megfigyelni, költséges utakra befizetni, videón keresztül megfigyelhetik az őket érdeklő játékosokat, kiváltképp más országokban, kontinensen élő labdarúgók esetében.

A scouting professzionális jelenléte a klub életében megkönnyíti a sportigazgató munkáját is, hiszen feladatmegosztás révén teher kerül le a válláról és a klub számára szintén fontos játékosigazolásokat illető adminisztratív feladatokra fókuszálhat. A sportigazgató felelőssége a scoutingstratégia kialakítása és felügyelete, és irányelveket adhat a megfigyelők számára.

Fontos leszögezni, hogy két eltérő feladatkörről beszélünk, amikor a scoutingról értekezünk: van olyan szakember, aki az ellenfél megfigyelésében vesz részt, és van, aki a játékosok megfigyelésére és kiválasztására szakosodik – ugyanakkor van olyan szakember is, aki mindkét területen otthon érzi magát. A FIGC-képzés formájában mindkettőre felkészíti a tanfolyamokra jelentkező szakembereket.

A megfigyelő feladata felmérni a megfigyelt futballista valódi értékét és teljesítményét, mind technikai kivitelezés, döntéshozás, mind taktikai érettség tekintetében, mind pedig a labdával – és a labda nélküli játéka során hozott döntéseit és azok idejét.  Megfigyelünk, elemzünk, beszámoló formájában értékelünk, majd pedig archiváljuk az adatokat.

A játékosmegfigyelő folyamatosan ellenőrzi a játékoskeretet az igényeknek és a rendelkezésre álló anyagi forrásoknak megfelelően. Információkat gyűjt, adatbázist állít össze, hogy a sportigazgató és az edző a legmegfelelőbb rálátással tudjon dönteni egy futballista igazolásával kapcsolatban. 

Itáliában elterjedt egy másik beosztásban dolgozó szakmabeli alkalmazása is: ez a megfigyelő ellenőrzi a kölcsönben szereplő játékosok teljesítményét, és azt, hogy az adott évben a futballisták milyen mértékű taktikai, fizikális és mentális érési folyamaton mentek keresztül, és számottevő fejlődés kísérte-e szereplésüket vagy sem?

Magyarul: érdemes-e visszahozni őket anyaegyesületükbe, és így relatíve alacsony költség ráfordítással tud-e erősödni a klub?

Hazánkban egyébként rendszeresen ad elő és tart képzést a piacvezető olasz Wyscout. A kurzust a korábban Udinesenél dolgozó, a Cagliari Calcionál jelenleg vezető scoutként tevékenykedő, a FIGC alkalmazásában is álló Riccardo Guffanti tartja. Az említett Wyscout a ligúriai Chiavari székhellyel 2008 óta van jelen a piacon és nemzetközi szinten is vezető szerepet tölt be a szakemberek képzésében, innovatív statisztikai módszerek és informatikai szoftverek fejlesztésében. A piacon egyébként elérhető az orosz Instat, az angol Scout 7L vagy éppen a francia Video profile is.

Fontos kiemelnem, hogy egy utánpótláskorosztályban (például a kritikus 14 év alatti játékosok esetében) egészen más szempontok vizsgálatai hangsúlyosak, és másképpen kell mérni egyes játékosok teljesítményét, mint a felnőtt korosztály esetében. Mi most kizárólag a felnőtt professzionális futballra fókuszálunk ebben a cikkben!

A játékosmegfigyelő feladata a játékoskeret folyamatos ellenőrzése és az, hogy a beszámolói alapján a sportigazgató összevethesse a piacon elérhető labdarúgókat a vezetőedző által korábban felállított elvárások alapján. Két alapvető tényezőn alapszik az értékelés: a játékos aktuális teljesítményén és a piaci értékén.

A versenyben a megfelelő játékost kell kiválasztani, nem pedig a legjobbat vagy legtehetségesebbet!

A szakértelem teremt különbséget egy jó és egy kevésbé tehetséges szakember között, amely különös hangsúlyt kap egy klub és egy játékos karrierjének életében.

A scout feladata felfedezni egy tehetséget, egy futballistában rejlő potenciált, és ha lehetősége van, több idény során kell megfigyelnie, mennyit fejlődik a játékos. Állandóságot tekintve, egy labdarúgó remélt hasznossága a legfontosabb egy klub számára.

Példa: A Ferencváros játékosa Isael hiába technikás magyar szinten, ha sokszor súlytalan a játéka. Egy magasabb szinten egy másik példa: Douglas Costa hiába bír kivételes technikai adottságokkal, ha különböző okok miatt a Juventus nem tudta kamatoztatni tudását a Bajnokok Ligája elmúlt idényei során.

 


A match analyst és a scout szerepe az olasz futballképzés rendszerében – I. rész


 

Mit figyel meg egy scout?

A játékos taktikai, technikai, fizikai, atlétikai, mozgáskoordinációs és viselkedésbéli jellemzőit. A játékos kora és testfelépítése alapvető fontossággal bír, például lehet mackós testfelépítésű, esetleg nyúlánk. Alteste és felsőteste izomzatának részletes értékelése mellett ugyanilyen fontos szerep jut a kognitív képességeinek is egy értékelés során: hogyan olvassa a játékot, mennyire lát a pályán – egyszóval a játékintelligencia rendkívül fontos szempont. Mennyire kezdeményező típus, hogyan fog embert és hatékonyan teszi-e, vagy éppen hogyan mozog üresbe? 

Ha nem mezőnyjátékost, hanem kapust keresünk, fontos szempont, hogyan nyúl a labdához. Mennyire magabiztos csúszós talajon, megfelelő ütemben mozdul-e ki a beadásokra, esetleg vonalkapus-e és számos, nagyon részletes szempontot tudnék még felsorolni.

Egy védő esetében mennyire fekszik számára az emberfogás vagy inkább a területvédekezés-e az erőssége?

Példa: Bonucci amennyire magabiztos a háromvédős rendszerben (két oldalán, két kissé előretolt védőtársa védelmet nyújt számára, amely egyes játékhelyzetekben leplezi hiányosságait, játékszervezőként pedig képes mélységből irányítani), a két belső védős rendszerben (négy védő) már kevésbé megbízható. Tud-e vezére lenni a védelemnek, és ha igen, mely rendszer alkalmazásakor?

Egy támadó, ha statikus például, lehet-e kellően hatékony támadásvezetéskor? Mennyire tudja megtartani a rá felívelt labdát (lásd Conte fegyvere: Lukaku), azt fedezni, lekészíteni, esetleg a testével tovább tenni, fejjel tovább csúsztatni? Milyen a kiszemelt labdarúgó játékhoz és csapatához való hozzáállása? Elvonja-e a figyelmét valami mérkőzés vagy edzés közben, ha igen mi?  A támadó mennyire hasznos a támadásvezetés során? Hiába technikás, ha nem hatékony. Mennyire terhelhető? Bírja-e a nyomást, vagy csupán akkor tud kiemelkedően teljesíteni, ha együttese tét nélkül játszik?

Kiemelkedő fontossággal bír egy játékos megfigyelése során, hogy mentálisan mennyire stabil vagy éppen instabil. Milyen hatással van rá egy-egy váratlan helyzet? Mennyire keseredik el akkor, ha együttese kikap? Ezek alapján mennyire tudja segíteni együttesét és vezér lenni a pályán?

Példa: Balotelli hiába bír kivételes technikai adottságokkal, vezérré még egyetlen együttesben sem tudott hosszú távon válni. Ennek okai viselkedésmintái (kevésbé alázatos szerepvállalása a csapatjátékban stb). Nem tudja mit jelent a gyakorlatban a felelősségvállalás. Egyszóval, a munkaetika és a megbízhatóság kérdése fontos kiválasztási szempontok. A játékosba fektetett szakmai és gazdasági befektetés ebből a megközelítésből nem térült meg az idők során.

Alapvető szempont az is, hogy a kiszemelt labdarúgó illik-e az egyesület vállalati kultúrájába, vagy sem? Mely egyesület számára, milyen stratégiai szempont alapján keresünk, majd választunk ki labdarúgókat? Nincsen egyértelmű szabály, mert minden egyes klub számára más és más szempontok lehetnek hangsúlyosak a futballisták kiválasztása során. A Milan Berlusconi harmincéves regnálása alatt mindig is a tizeseket és a kreatív játékosokat kereste, miközben a Juventus a dinamizmusra épített. Vízhordók, mint Di Livio, Conte, Torricelli bár válogatott kerettagságig és BL-győzelemig jutottak, valószínűleg nem illettek volna bele egy mindenkori Real Madrid vagy modernkori Milan játékosprofiljába!

Magyarul: Szoboszlai lehet, hogy kivételes tehetség, de tudni kell, bele illik-e egy adott klub filozófiájába, és vajon egy más stílusjegyeket felvonultató bajnokságban hasonlóan tud-e teljesíteni? 

Eriksen vagy Ramsey – ahogy a brit nemzetiségű vagy a brit bajnokságban szereplő labdarúgók általában – megszenvedik a megszokottól merőben eltérő, jóval merevebb taktikai szerepköreiket. Nem tudják maximális teljesítményüket nyújtani egy számukra idegen itáliai futballkultúrában, mert személyre szabott feladatköreik korlátozzák őket. Angliában taktikai szempontból sokkal szabadabb és valljuk be, könnyebb dolguk volt, mert a taktika kedvez számukra és nem korlátolja erősségeiket, addig Itáliában hiányosságaik előtérbe kerülnek. Ez frusztrációhoz és teljesítményük visszaeséséhez vezet.

Nem véletlen, hogy a Serie A-ban megforduló idegenlégiósok létszáma alapján, az olaszhoz jobban idomuló játékkultúrát képviselő országok exportálják a legtöbb labdarúgót: Argentína, Brazília, Franciaország, Spanyolország, Uruguay.

Lehetőség szerint egy szakmai és mentális érési folyamat során megfigyelt labdarúgónál felfedezhető, hogy mennyire jellemző rá a tiszteletadás a csapat tagjai és edzője iránt, mennyire van meg benne az akarat a folyamatos önfejlődésre (lásd Ronaldo).

Mennyire érti és érzi a játék dinamikáját, milyen döntést hoz, a döntéshozatalt milyen módon követi a végrehajtás? Mennyire gyors a reakcióideje egyes játékhelyzetekben?

Példa: Bernardeschi korábban a Fiorentinában, majd pedig a válogatottban is rendre rossz testtartást vett fel az ellenfél két védelmi vonala közé ékelődve, amely megakadályozta abban, hogy a labdát egyből továbbítani tudja. Ez azóta is jellemzi. Motorikus és mozgáskoordinációs gondjait orvosolni kell, és bizony egy versenyhelyzetben a sportigazgató és a vezetőedző esetleg olyan futballistát választ, aki hasonló karakter, hasonló módon teljesít, megközelítőleg azonos a piaci értéke és az ára, miközben jobb mozgáskoordináció jellemzi, amely előnyt jelenthet az együttes játékában.

 

Melyek a játékos megfigyelése során alkalmazott legfontosabb technikai szempontok?

Labdavezetés.

Példa: Gagliardini darabos, nehézkes módon vezeti a labdát, sokszor hosszan tolja meg.
Chiellini egy vezér a Juventusban, de támadásépítésnél, labdatartás során sokszor a leggyengébb láncszem, akitől várható a hibás átadás, és erre építenek a letámadó ellenfelek, akik éppen emiatt hagyják őt kibontakozni.

Szoboszlai Dominikkel kapcsolatban a legtöbb kérdés, amit olasz elemzőktől kaptam a következők voltak:

Kiemelkedő rúgóképessége mellett jól fejelő játékos-e? Milyen megoldást alkalmaz leszűkített területen, amikor stresszhelyzetbe hozzák az ellenfél védői: képes-e ilyen körülmények között is gólpasszt, kulcspasszt adni, vagy inkább vissza/hátrapasszol-e?
A Verratti-féle rövid-, vagy Pirlóéhoz hasonló hosszú átadások jellemzik-e futballját? Átadásai a szélekre koncentrálódnak, mélységbe futtat, esetleg rendszeresen átfordít-e a túlsó oldalra? Mennyire pontosak, biztosak átadásai? Bedobása lehet-e fegyver támadásvezetés során? 

Éppen ezért a scoutnak tisztában kell lennie azzal, hogy ha egy játékos nem megfelelő egy adott szerepkörre, nyújthat-e kiemelkedő teljesítményt más pozícióban?

Személyes véleményem szerint a megfigyelő legnagyobb hibája nem az, ha elemzéseivel nem képes egy tehetséges futballistát a klub számára „eladni”, hanem az, ha nem vesz észre kivételes képességű futballistát, akit más, tehetségesebb scout kiválaszt és elhappol, erősítve közvetlen riválisainkat.

Az általam kiemelt Fabio Paratici például a szakma egyik legjobbja, rendkívül kivételes szakember, de természetesen neki is vannak hibái. A legnagyobb hibája nem az, hogy a Juventusba olyan játékosokat hozott (Ramsey, Rabiot, Chiesa stb.), akik állandóságot tekintve ezidáig nem nyújtottak kiemelkedő teljesítményt a csapatban. Paratici nagyobb hibája az, hogy olyan játékos szerződtetéséről mondott le (Barella), aki jött volna Torinóba, és aki azóta mind az olasz válogatottban, mind pedig az Interben vezéregyéniséggé nőtte ki magát. Miközben a Juventus csak szenvedett Sarri, jelenleg pedig Pirlo irányítása alatt, ahol égetően hiányzik egy Barella típusú kreatív, taktikailag érett, támadásokat és letámadásokat segítő, nagy munkabírású középpályás.

Megkülönböztetünk kvalitatív és kvantitatív elemzést is. Előbbi, a kvalitatív elemzés nem a játékos labdaérintéseinek a számát számolja – amit bárki megtehet –, hanem értékeli a játékos teljesítményének az egészét. A felsorolt viselkedésbéli mintáit, technikai, taktikai adottságait stb. 

2014-ben Milánóban az Internazionale egyik neves játékosmegfigyelőjével folytatott beszélgetésem során azt emelte ki, hogy 11-17-éves kor között van lehetőség fejleszteni egy játékos fizikális kondícióját. A játékos rugalmassága és a gyorsaság nem tanítható, ugyanakkor kiemelésre került az is, hogy egy labdarúgó súlya sokkal fontosabb adat, mint a magassága.

Olaszul tudók számára egy saját példám: scouting elemzésem Szoboszlai Dominikról Itália legolvasottabb, Juventusszal foglalkozó elemzői oldalán:  

 

Dominik Szoboszlai – Scheda scouting a cura di András Dániel Kéri

 

Természetesen, a hivatalos képzéseken sokkal részletesebben van lehetőség ismertetni egy szakember (match analyst, scout stb.) feladatköreit. Bízom benne, ugyanakkor, hogy e cikkben említett példákkal tisztább képet kapott az olvasó e szerepkörök sajátosságairól és a komoly felelősséggel járó beosztások összetettségéről.  


Kéri András Dániel

https://www.facebook.com/calcioanalyst

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x