A paraguayi góllövő kapuslegenda – José Luis Chilavert

Ahhoz, hogy valaki kapus legyen, önmagában kell egyfajta bolondság. Ha pedig valaki mindezt dél-amerikaiként teszi, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ő még őrültebb a többieknél. A paraguayi José Luis Chilavert több szempontból is különc volt, s noha már közel két évtizede befejezte pályafutását, aki látta őt, biztosan máig emlékszik minden idők egyik leggólerősebb kapusára.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A sokak által a XX. század legkülönlegesebb kapusának tartott José Luis Félix Chilavert González 1965. július 27-én szegény munkáscsalád gyermekeként látta meg a napvilágot a paraguayi Luque városában. Hétéves koráig mezítláb járt, ötévesen pedig már a tehenet fejte és árulta a tejet a piacon. Még nem volt hétesztendős sem, amikor a hepatitisz vírussal fertőződött meg, és az orvosok mindössze két hónapot adtak neki. A szülei szerencsére nem törődtek bele az elvesztésébe, s állítólag 15 kilométert gyalogoltak a beteg gyermekkel karjaikban, hogy eljussanak egy helyi indiánhoz, aki különböző gyógyfüvekkel meggyógyította őt a betegségből – írja egy róla készült portré a Nemzeti Sport Online-on.

 

„A jó Isten barátja vagyok, ez az én titkom.”

 

José Luis eleinte csatárként lőtte a gólokat, mint minden más gyerek, aztán egyszer csak a kapu előtt találta magát:

 

„Tizennégy esztendős voltam, amikor a bátyám (Rolando szintén válogatott futballista volt – a szerk.) beállított a kapuba egy szinglik kontra házasok mérkőzésen. Három vagy négy parádés védésem volt, megtetszett.”

 

Szülővárosa csapatában, a Sportivo Luqueno gárdájában kezdte meg pályafutását kapusként, mindössze 15 évesen debütált a paraguayi első osztályban, a hivatalos adatok szerint már ekkor szerzett négy gólt két idény alatt. Egy országos második helyezéssel a tarsolyában a patinásabb helyi csapatnak számító Guaraní igazolta le, mellyel 1984-ben megnyerték az országos bajnokságot.

 

A VÉLEZ IKONJAKÉNT A CSÚCSON

Tehetségére nemzetközi szinten is felfigyeltek, 1985-ben az argentin San Lorenzo csapott le rá. A Buenos Aires-i gárda alkalmazásában töltött három esztendő alatt ugyan voltak szabadrúgásai, de gólt nem szerzett, miközben kiváló védései mellett karizmatikus egyéniségével tűnt ki. Előfordult, hogy összeverekedett az ellenfél gyúrójával, máskor pedig a játékosok jogaiért tüntetett a vezetőséggel szemben. Testsúlyát és egyéniségét tekintve sem volt könnyű eset, de a pályán igazi oroszlánként harcolt – akár a labdával kellett szembenéznie egy-egy lövés hárításakor, akár mögé kellett állnia egy-egy szabadrúgás elvégzése során. 122 mérkőzésen védte Ferenc pápa kedvenc csapatának kapuját.

Nehéz természete ellenére megszerezte őt a spanyol élvonalbeli Real Zaragoza, ahol 1988 és 1991 között 90 meccsen szerepelt. Elmondása szerint ebben az időszakban tökéletesítette szabadrúgásait azzal, hogy edzés után még órákig gyakorolta a lövéseket, és ettől egyre magabiztosabbá vált. Ennek ellenére csak egyetlen gólt szerzett az aragóniai csapat színeiben: a Real Sociedad elleni meccsen büntetőből volt eredményes, majd félpályáról kapott egy gólt Jon Andoni Goikoetxeától.

 

 

Hazatérését követően felajánlotta szolgálatait a San Lorenzónak, korábbi csapata azonban nem kért belőle, Chilavert pedig leszerződött egy másik argentin fővárosi egylethez, a Vélez Sarsfield csapatához. Akkor még talán nem is sejtette, hogy a klub mennyire meghatározó szerepet fog betölteni az életében, de kétségtelen tény, karrierje legeredményesebb időszakát a José Amalfitani Stadionban töltötte. 1992-ben Eduardo Luján Manera irányításával a gárda a Clausura második helyén végzett, majd a klub korábbi kiváló játékosa, Carlos Bianchi 1993-as megjelenésével igazi sikerkorszak köszöntött a Vélezre – és ennek Chilavert az egyik főszereplője volt. A mester nagyszerűen ismerte fel és fordította a csapat hasznára a különc paraguayi kapus kisugárzását, hiszen Chilavert valósággal fanatizálta a társakat, miközben elbizonytalanította az ellenfeleket. Bianchi volt az, aki engedte, hogy abszolút formabontó módon a kapus végezze el a szabadrúgásokat, büntetőket, így agresszív stílusán túl hamar a góljaival is nemzetközi ismertségre tett szert.

Az Independiente előtt három ponttal megnyerték a Clausurát 1993-ban, amely a Vélez történetének második bajnoki címe volt – 25 évvel az első után. Új csapata színeiben az első gólját éppen azon a meccsen szerezte, amikor bebiztosították a bajnoki címet. Mindezt Chilavert egy évtizedes Vélez-karrierje alatt még további három hazai trófea követte (1995 Apertura, 1996 Clausura, 1998 Clausura).

1994. október 2-án a világ első kapusa lett, aki szabadrúgásgólt lőtt egy mérkőzés alatt, amikor a Deportivo Espanol ketrecét vette be. Az évek során az argentin bajnokságban megannyi legendás hálóőr ellen talált be, például Carlos Fernando Navarro Montoya vagy Germán Burgos kapuját is bevette.

A Vélez történetének legnagyobb diadala is a Chilavert fémjelezte gárdához köthető, hiszen 1994-ben elhódították a Libertadores-kupát, melyet tizenegyes-párbajban abszolváltak a Sao Paulo elleni döntőben. Ezt követően ráadásul az Interkontinentális Kupát is behúzták az akkori BL-győztes AC Milan ellen, melyet a legendás Fabio Capello kezei alatt például olyan klasszisok erősítettek, mint Franco Baresi, Paolo Maldini vagy éppen Daniele Massaro.

 

Dél-Amerika legrangosabb klubsorozatának a trófeájával a kezében. (Forrás: conclusion.com.)

 

Chilavert 1996-ban Supercopa Sudamericanát, 1997-ben Recopa Sudamericanát nyert csapatával, amelynek kapuját 2001-ig 347 alkalommal őrizte, és ezalatt 48 gólt is szerzett. 1999. november 28-án a világon máig az egyetlen kapus lett, aki profi mérkőzésen mesterhármast szerzett, miután három szabadrúgásgólt lőtt a Ferro Carriel Oeste elleni rangadón. Az őrült paraguayi kapust ebben az időszakban háromszor választották meg a világ legjobb kapusának az IFFHS szavazásán (1995, 1997, 1998). Emellett 1996-ban Argentínában és egész Dél-Amerikában az év játékosának választották meg.

 

Harminchat évesen újra kipróbálta magát Európában, maga sem rejtette véka alá, hogy kizárólag a kedvezőbb anyagi feltételek miatt igazolt a Racing de Strasbourghoz, mellyel 2001-ben megnyerte a Francia Kupát, viszont kiesett az első osztályból.

 

„Ragyogó szerződést kínáltak nekem, és harmincöt évesen semmiképpen sem akarom kihagyni ezt a lehetőséget. Jelenlegi együttesemnek óriási adóssága van, és ahogyan a dolgok mostanában mennek, a szerződésem lejártakor, két év múlva már rengeteg pénzzel fog tartozni nekem.”

 

Franciaországban sem hazudtolta meg önmagát és stílusát. (Forrás: Pinterest)

 

Maradt a másodosztályban is, majd másfél év elteltével távozott, addig 66 meccsen egy gól került a neve mellé. Később a klub feljelentette, mivel hamis papírokkal bontotta fel a szerződését, amiért a párizsi bíróság felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. 2003-ban bejelentette visszavonulását, majd meggondolta magát, és még tagja volt az uruguayi bajnoki címet nyerő Penarol együttesének, melyet négy találattal segített a diadalhoz.

A 2004-es Libertadores-kupa-menetelés alkalmával csatlakozott újra egykori csapatához, a Vélezhez, hat tétmeccs jutott neki. 2004. november 15-én egy gálamérkőzés keretein belül búcsúztatták őt el, ahol az 1994-es csapat ikonikus tagjai mellett olyan dél-amerikai kiválóságok is tiszteletüket tették, mint például Iván Zamorano, Carlos Valderrama, René Higuita, Enzo Francescoli, Álex Aguinaga, Celso Ayala, Claudio Morel, Celso Esquivel és Marco Etcheverry.

 


(X) Válaszolj helyesen a napi kérdésekre és gyűjtsd össze ingyenes fogadásaidat az ingyenesen játszható Nyerő Széria tippjátékkal.


 

A VÁLOGATOTT VEZÉRE ÉS A BE NEM VÁLTOTT ÁLOM

A paraguayi válogatott színeiben 1989 és 2003 között 74 fellépésen nyolc gólt szállított, utóbbi kapusposzton világrekordnak számít nemzeti csapatban. Ezen időszak alatt három alkalommal vett rész Copa Américán (1991, 1993, 1997) és kétszer világbajnokságon (1998, 2002). Paraguay csapatában 1989. augusztus 27-én rúgta első gólját a Kolumbia elleni megnyert vb-selejtezőn. Temperamentumát természetesen a válogatott kapuját őrizve sem hazudtolta meg, Faustino Asprillát és Diego Maradonát például felpofozta, az őt provokáló Roberto Carlost pedig leköpte – mindannyiszor hosszabb eltiltásban részesült. Több egyéb fizikai bántalmazás miatt is indult bírósági eljárás ellene.

 

Továbbra sem távolodott el a labdarúgástól,hiszen szakkommentátorként ott van a sport közelében. (Forrás: today.in-24.com)

 

A válogatottban jegyzett nyolc találatából hármat is Argentína ellen szerzett, ahol a klubpályafutása legnagyobb részét töltötte. Egész karrierje során a legnagyobb hiányérzete az lehet, hogy nem sikerült világbajnokságon betalálnia, pedig nagyon szeretett volna a valaha volt első kapus lenni, aki gólt szerez a tornák történetében. Az 1998-as vb-n Bulgária ellen közel járt a gólhoz, de így is az első kapus lett, aki közvetlenül kapura rúgott szabadrúgással próbálkozott egy világbajnokságon. Chilavert ennek ellenére a nyolcaddöntőig jutó paraguayi válogatott tagjaként bekerült az 1998-as franciaországi vb bővebb álomcsapatába. A négy évvel később rendezett tornán ugyancsak bejutottak a legjobb 16 közé, a torna előtt a Cesare Maldini szövetségi kapitányt bíráló paraguayi média felé pedig úgy fogalmazott: „a paraguayi újságírók 90 százaléka teljesen inkompetens”. Az utóbbi tornán már együtt futballozott az egyik legismertebb paraguayi labdarúgóval, a 40 évesen is aktív Roque Santa Cruzzal.

 

KÉTES MEGÍTÉLÉSE

A visszavonulását követően hazájában szakkommentátorként foglalkoztatták, és évek óta aktívan részt vesz a politikai életben. Tervei szerint elindul a következő, 2023-as paraguayi államelnök-választáson. Hiába volt népszerű sportoló és csodálták őt világszerte, a fentebb is említett balhéi és a nem mindig sportemberhez méltó magatartása révén rendkívül megosztó személyiség mind a mai napig.

Chilavert minden idők második legeredményesebb kapusa Rogério Ceni mögött, azonban brazil kollégájával ellentétben neki összejöttek a válogatottbeli gólok és az egy meccs alatti mesterhármas is. Talán ezeknek és – még inkább – különleges egyéniségének köszönhetően világszerte ő maradt meg sokkal jobban az emberek emlékezetében. Az ő neve biztosan beugrik, amikor a futballkedvelők góllövő kapusokról nosztalgiáznak, hiszen a most 55 éves paraguayi egy igazán feledhetetlen „őrült” volt a pályán.


A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Futballtango

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

7,00 – Franciaország

9,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x