A Sevilla ambiciózus projektje

A 2020-2021-es szezon végéhez közeledve úgy néz ki, hogy a Sevilla csapata az egymást követő második évben tudja magát biztosítani a Bajnokok Ligája indulást érő helyek egyikén és lassan ugyan, de elkezdi a felzárkózást a spanyol bajnokság három éllovas csapata mögött. Mi a csapat sikerének titka?


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


Az edző személye

Julen Lopetegui kalandos előélettel érkezett Sevillába. Az elmúlt pár évben talán az ő irányítása alatt nézett ki a legjobban a spanyol válogatott, a 2018-as világbajnokságnak is az egyik esélyeseként futhatott volna neki a csapat, ha nem derül ki idő előtt, hogy a tréner igent mondott a Real Madrid hívó szavára és nem menesztik a pozíciójából. A spanyol fővárosban viszont tragikus szereplést sikerült felmutatnia, mindössze 14 meccs után távoznia kellett, amely egy újabb komoly negatív pillanat volt a pályafutásában.

A Porto korábbi edzőjében azonban a gyengélkedő Sevilla 2019 nyarán meglátta a lehetőséget és kinevezte a csapat vezetőedzőjének.

Csaknem két év távlatából nézve kijelenthetjük, hogy az andalúz klub vezetésében Unai Emery 2013-as szerződtetése óta nem hoztak ilyen jó döntést.

Lopetegui hatása a Realnál töltött időszakával ellentétben azonnal érezhető volt a Sevillanál. A csapata kialakítását egy 4-3-3-as játékrendszerre alapozta, a játékot irányítani akaró felfogással és flexibilis védekezési formátumokat favorizálva.

 

Lopetegui 100 meccsel a háta mögött Unai Emery kinevezése óta a legjobb pont/meccs átlagot hozza a Sevilla állandó jelleggel kinevezett edzői közül.

Ha nem is szigorúan taktikai elemzést alkalmazunk, az eredményekből és az eltelt lassan két szezonból világosan látszik, hogy a spanyol tréner egy sokkal kiegyensúlyozottabb és komplettebb csapatként működő Sevillát hozott létre, mint Emery óta bármelyik elődje. A tavalyi Európa-liga győzelem (többek között a Manchester United, majd a döntőben az Inter legyőzésével kiharcolva), az Európai Szuperkupán való tisztes helytállás a Bayern Münchennel szemben, vagy éppen legutóbb az Atlético Madrid feletti győzelem a bajnokságban jó példaként szolgálnak Lopetegui minőségi munkájának gyakorlati megvalósulására és a Sevilla fejlődésére. Emellett azért persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a spanyol edzőnek is maradt bőven lehetőségre a fejlődésre. Ennek a Sevilla szurkolói számára fájdalmas bizonyítéka a Dortmund elleni BL-párharc, illetve a Barcelona elleni Király-kupa visszavágója lehet, ahol Lopetegui kétségtelenül nem volt képes alkalmazkodni a három belsővédős rendszerekhez és a megszokott játékstílust feladva eltaktikázta magát.

Ki kell emelni, hogy a hazatérő sportigazgató, Monchi munkája is kulcsfontosságú volt a csapat sikereinek eléréséhez. A keret hatalmas revitalizáción esett át, rendkívül érdekes és egymást kiegészítő profilokat sikerült a csapatba integrálni.

 

Felfrissülő keret

A 2018-2019-es bajnokságot 6. helyen zárta az andalúz csapat, a vezetőség pedig (jó szokásukhoz híven) a keret újraépítésén kezdett el gondolkodni. A Sevilla jelenlegi kerete két szezon alatt formálódott optimálisra, mely idő alatt szinte teljes egészében lecserélődtek a játékosok.

A 2019-2020-as szezon folyamán összesen 16 új játékost igazolt a Sevilla, összesen 177 millió eurót költve, amit 130 millió euró értéknyi játékoseladással kompenzáltak.

Ebben a szezonban került Andalúziába többek között Ocampos, Gudelj, Koundé, En-Nesiry, Jordán, De Jong, Diego Carlos, Óliver Torres, Bono és Fernando is, akik a mai napig vagy abszolút kezdőnek, vagy rendszeresen lehetőséget kapó cserejátékosoknak számítanak. Idén új arcokat már csak Rekik, Óscar Rodríguez, Marcos Acuña, a nagy visszatérő, Rakitic és a sztárigazolásként érkező Papu Gómez személyei jelentettek.

 

Monchi, a sevilla sportigazgatója

Bár néhány transzferrel sikerült melléfogni (Chicharito, Dabbur, Rony Lopes stb.) Monchi és Lopetegui négy átigazolási ablak alatt egy stabil keretet rakott össze, mely csereopciókat is bőven biztosít a stabil kezdőjátékosok mellé. A játékosprofilok pedig több esetben is tökéletes komplementerei egymásnak, illetve lehetőséget nyújtanak az ellenfelektől függő, hatékony taktikai változtathatóságra. Ennek tökéletes példája a centerposzton játszó két csatár, De Jong és En-Nesiry felváltva való alkalmazása. A gólgyártásért egyértelműen En-Nesiry a „felelős” (43 meccsen 21 gólja van), aki remekül tudja kihasználni a sebességét a Sevilla kontrajátékánál, az általában Ocampos által nyitott területekre való befutásokra, a széleken való emberfölényes helyzetek kialakítására pedig szintúgy remekül alkalmazható. Ezzel szemben a holland De Jong egy sokkal statikusabb, fizikálisabb csatárprofilt képvisel, akit viszont marokkói poszttársával szemben a felívelt hosszúlabdák lekezelésére és megtartására szánnak.

Ocampos bal szélre való mozgatásával az AC Milantól érkező Suso tud érvényesülni a jobb oldalon. Az argentin szélső rendkívül sokat cipeli előrefelé, illetve a tizenhatoson belülre a labdát, míg spanyol poszttársa a beadásokban és a kiemelkedően pontos passzjátékban jeleskedik. Ocampos igazi tükörszélsőként használható a bal oldalon, Suso pedig rendre szélesebb pozíciót vesz fel, aminek köszönhetően remekül tud együtt játszani az ellenfél kapuja felé érkező Navasszal és Koundéval. Az ő jó szereplésük egyik legfőbb kárvallottja Munir lett, illetve egyelőre az Atalantától érkező Papu Gómez szerepe sem tisztázódott, az Olaszországban megszokott, centrálisabb pozíciójából Spanyolországban kénytelen volt kimozdulni és a szélekről játékba avatkozni. Suso és Ocampos szerepei így elég kötöttnek tűnnek, de a korábban említett játékosok rotáció szempontjából mindenképp minőségi cserét tudnak jelenteni.

A középpályán Fernando tudta magát stabilizálni a kezdőben Gudelj kárára. A Manchester Cityt is megjárt védekező középpályás Joán Jordánnal egyetemben remekül tudják irányítani a játékot a csapat szívében. A brazil játékos csapata egyik legpontosabban passzoló tagja (90%-os passzpontosság), míg spanyol kollégája adta Koundé után a legtöbb pontos passzt (1443 db), hosszú passzok (30 méter +) tekintetében Bono és Diego Carlos után is ő adta legtöbbet (251 db) és a csapatból a negyedik legpontosabban passzol (80%-os passzpontosság). Emellett mindkét kiemelt középpályás kifejezetten presszrezisztens játékot tud felmutatni, ami nagyban segíti a csapaton belül az egyes játékrészek összekötését erős nyomás alatt is. Fernando emellett a védekezésben is kulcsszerepet tölt be: rendszerint hátrasorol, amivel vagy a védelem megerősítésére nyílik lehetőség, vagy pedig Koundénak biztosít ezzel lehetőséget a támadásokhoz való csatlakozásra.


(X) Az Unibeten immár statisztikai adatokra is fogadhatsz! Tedd meg a tétedet a topligás és BL-mérkőzéseken lövésekre, kaput eltaláló lövésekre, lapok vagy lesek számára!


A középpályán azonban maradtak elvarratlan szálak is. 2020 nyarán távozott az az Éver Banega, aki a csapat kreativitásának és helyzetkialakításának talán legfontosabb alakja volt. Pótlására Óscar Rodríguez érkezett a Real Madridtól, aki viszont sajnos nem tűnik kielégítő megoldásnak, éppúgy ahogy a veterán Franco Vázquez sem. Érdekes módon a lövéshez vezető helyzetek kialakításában, kulcspasszokban és a várható gólpasszok tekintetében Óliver Torres esik a legközelebb Banega tavalyi számaihoz, Lopetegui azonban a hazatérő Ivan Rakiticet favorizálja előtte a középpálya harmadik helyén. Ennek fő oka talán a horvát játékos védekezéshez való nagyobb hozzájárulása lehet, bár igaz, ennek ellenére Óliver is jutott játékpercekhez az idei kiírásban (Rakitic – 2604 perc, Óliver T. – 1901 perc).

A legjobban összerakott csapategység a Sevilla védelme. Ebbe beleértendően a kapus posztja is, ahol a marokkói Bono tudta stabilizálni magát a sérülésekkel bajlódó Vaclik előtt, és az idei kiírásra a spanyol bajnokság egyik legjobb hálóőre vált belőle. Jelenleg Jan Oblakkal egyetemben ő kapja a legkevesebb gólt meccsenként átlagolva (0,6), neki van a legmagasabb védési aránya (82%) és a kapott gól nélküli meccsek (13) tekintetében is második a szlovén mögött.

A támadások egyik elengedhetetlen láncszeme Jesús Navas, akin 35 évesen nem igazán fog az idő, sebességéből szinte alig veszítve biztosítja a jobb-bekk posztból az állandó szélső opciót. Kilencven percenként átlagosan majdnem hat beadást(!) végez el ő maga, amelyből átlagosan több mint egy érkezik a büntetőterületen belülre. Meccsenként átlagosan 180 métert viszi előrefelé a labdát, emellett pedig az eredményességével sincs gondja, ugyanis már fél tucat gólpassznál tart a bajnokságban. Bal oldali megfelelője, Marcos Acuña az említett aspektusokból kicsit szerényebb játékosnak tűnhet, a valóságban viszont remekül tudta helyettesíteni a távozó Reguilónt, emellett szerelésekben is kifejezetten jól szerepel (2,0/90), illetve a cselezésekben is kiemelkedik a többi szélső védő közül (sikeres cselek 1,6/90).

 


A csapat leginkább remeklő duója a Diego CarlosJules Koundé belsővédő páros. A brazil bekk amellett, hogy mind a passzokat, mind a Sevilla kapujára leadott lövéseket remek hatékonysággal blokkolja, a labdával sem bánik ügyetlenül: átlagosan több, mint 13 pontos hosszú átadása van mérkőzésenként, 90%-kos pontossággal passzol, valamint a kapura is veszélyes, meccsenként átlagosan 0,7 lövést ad le. A mindössze 22 éves francia párja, Koundé minden bizonnyal az elkövetkező évek egyik legmeghatározóbb játékosa lesz saját posztján. Rendkívül gyors és fizikális játékos, az pedig már-már elképesztő milyen sokoldalú: rendre becsatlakozik csapata támadásába, kifejezetten magabiztos labdával a lábán, sőt: a csapatából ő viszi bármilyen irányba és az ellenfél kapuja felé a legnagyobb távolságban a labdát, tehát rendkívül sokat hordja a lábán a labdát, mind támadásokban, mind a játék egyéb pillanataiban. Az ellenfél büntetőterületén belül kiemelkedően sokszor, átlagosan 1,7 alkalommal ér a labdához meccsenként, Carloshoz hasonlóan pedig ő is szeret lövéseket leadni (0,87/90). A levegőben is veszélyes, meccsenként majdnem négy megnyert légipárharca van, emellett sok faultot harcol ki és rendkívül sok cselezést kísérel meg. Koundé védekezési mutatói nem minden esetben átlag felettiek, de mégis egy elképesztően komplett játékosnak bizonyul, immáron második éve. Rengeteg kérője is van, a csapatoknak azonban jól a zsebükbe kellene nyúlniuk érte, ugyanis 90 milliós kivásárlási ára van, ami alatt a Sevilla nehezen akarja majd eladni.

 

Válhat e tényezővé a Sevilla regionálisan és nemzetközileg?

Az imént feltett kérdés utóbbi felét részben maga a csapat válaszolta meg, hiszen a tavalyi győzelem után már hat Európa-ligával büszkélkedhetnek, ami rekord és kérdés nélkül hatalmas teljesítmény.

A Sevilla ambiciózus tervei azonban láthatóan nem az EL, sokkal inkább a BL és a bajnoki cím irányába vezetnek.

Az mindenképp biztos, hogy ez az együttes jelenlegi formájában még nem képes se a bajnoki aranyra, se tartósan a BL kiesése szakaszába jutni. Azonban könnyen lehet, hogy ez rövid idő alatt változni fog. Spanyolországon belül a Barcelona és a Real Madrid láthatóan megszenvednek a generációváltás nehézségeivel, az Atlético Madrid legnagyobb kihívása pedig továbbra is az, hogy egy egész szezon erejéig konzisztensen jó teljesítményt tudjon hozni. A Sevilla pont Koundé példájával bizonyíthatja be, hogy képes legnagyobb értékeit megtartani, ilyen hozzáállással pedig a keretének további tökéletesítése-csiszolgatása is könnyen megvalósítható lehet.

Az elkövetkező években mindenképp érdekes lesz figyelemmel követni, hogy ezekből a célokból mennyit és milyen formában tud majd megvalósítani az andalúz gárda, abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha Sevilla meccset nézünk, jó fociból nem igazán lesz hiány.

Írj hozzászólást