Beitar Jerusalem: új tulajdonos, régi gyűlölet – de hogyan tovább?

Amikor 2020 augusztusában Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok normalizálták viszonyukat egymással (egészen eddig a pillanatig csak két ország, Egyiptom és Jordánia ismerte el Izraelt mint országot az arab államok közül) senki nem gondolta, hogy még ez év karácsonya előtt világ-és futball történelmi pillanatoknak lehet az emberiség szemtanúja: egy arab sejk lesz a Beitar Jerusalem társtulajdonosa!

izrael labdarúgása la familia

Hontalan gyermek

A ma ismert Izrael mint állam, csak a második világháború után jött létre, a holokauszt és az újra fellobbanó fegyveres konfliktusoknak köszönhetően a sportélet indult be a legkésőbb a Szentföldön. Az Izraeli Labdarúgó Szövetség 1954-ben kezdett el versenyszerűen becsatlakozni a nemzetközi sport vérkeringésbe, akkor még az ázsiai szövetség (AFC) égisze alatt, annak ellenére, hogy a tagszövetségek többsége ellenezte az ifjú állam belépését és nem voltak hajlandóak pályára lépni olyan ország ellen, amit hivatalosan nem ismertek el. 

Az 1958-as svédországi világbajnoki selejtezők során Afrika és Ázsia legjobb nemzeti csapata egymással mérkőzhetett meg az interkontinentális pótselejtezőért, ahol Wales kétszer is 2-0-ra legyőzte a zsidó állam legjobbjait, ahova úgy jutott el Izrael, hogy egyetlen mérkőzést sem játszott a selejtezők során, miután aktuális arab vagy éppen muzulmán többségű ellenfelük visszalépett a mérkőzésektől az ismert politikai okok miatt.

Hat évvel később, 1964-ben Izrael volt a házigazdája az Ázsia Kupának, ahol Izrael máig egyetlen nemzetközi sikerét érte el, miután otthon tartotta a kontinens legjobbjának járó trófeát.

Nehéz dolga azonban nem volt a csapatnak, a 16 résztvevőből 11 nemzet csapata utasította vissza a tornán való részvételt. Az 1960-as, ’70-es években ismét háborúzni kényszerült Izrael a szomszédos országokkal, így fordulhatott elő az, hogy 1974-ben Kuvait, majd 1978-ban Észak-Korea sem volt hajlandó pályára lépni ellenük, így kizárták az AFC tagjai közül. Külön érdekesség, hogy míg 1982-ben Európában, addig 1986-ban és 1990-ben az Óceániai térségben próbáltak szerencsét az izraeli labdarúgók, mielőtt felvételt nyertek volna végleg az UEFA-hoz.

 

Az arab ellenes szurkolók és a sejk

Miután Izrael és az Egyesül Arab Emirátusok hivatalosan is megerősítette diplomáciai kapcsolatát egymással, bombaként robbant a hír, miszerint egy emírségekbeli milliárdos beszállna az izraeli labdarúgásba. A pletykák sok mindenről szóltak, de később kiderült, hogy az említett milliárdos nem más, mint az Egyesült Arab Emirátusok uralkodójának egyik unokatestvére, sejk Hamad bin Khalifa Al Nahyan, a csapat pedig a Beitar Jerusalem!

A Beitar ultracsoportosulása, a La Familia tagjai Európa szerte hírhedtek arab gyűlöletükről, amihez a klub filozófiája is passzolt az elmúlt években, hiszen a mai napig nem játszott arab játékos a csapat színeiben.

De nem csak az arabokkal szembeni utálat az, ami egyben tartja a La Familia tagjait, a muszlim vallással és vallású emberekkel sem bántak kesztyűs kézzel a csapat háza táján. A szélsőjobboldali szurkolók nem riadtak vissza a múltban attól, hogy hangot adjanak ellenérzéseiknek: 2004-ben egy nigériai, de muszlim vallású játékosukat, Andella Ndala Ibrahimet zaklatták egészen addig, ameddig a játékos nem távozott a Beitartól, de több játékos leigazolását is megakadályozták már  megmozdulásaikkal.

Ilyen volt például 2005-ben az izraeli-arab, Abbas Suan megszerzése Izrael legsikeresebb arab csapatatától, a Bnei Sakhnintól. Miután, az egyébként izraeli válogatott Abbas gólt szerzett egy Írország elleni selejtező mérkőzésen, a Beitar szurkolók molinón tudatták a játékossal, hogy soha nem fogja őket (magát a csapatot és Izraelt) képviselni. 2013-ban végül a lehető legmesszebb mentek a fanatikusok: a Beitar Jerusalem leigazolt két csecsen származású, muszlim játékost, amire a szurkolók válaszul Molotov-koktélt dobtak saját klubjuk klubházára és múzeumára. A tűzben a klub minden emléke megsemmisült, a két csecsen futballista pár mérkőzés után távozott Jeruzsálemből.

Az emirátusi sejk 50%-ban vásárolta be magát a Beitarhoz, ahol társtulajdonosa, a klub korábbi első embere, Moshe Hogeg szerint a cél a csapat körüli gyűlölet megszüntetése és a példamutatás a fiatalabb generációknak, az egyenlőség és a béke kiharcolása a két nép között.

Az izraeli médiában vegyes fogadtatásban részesült a történelmi üzlet, van, aki szégyenteljesnek nevezte a döntést, míg mások, például a Bnei Sakhnin, pozitívan ugyan de aggódva figyelik az eseményeket és úgy tartják, amennyiben nem sikerül az arabgyűlölő hangokat kiszorítani a stadionokból, fölösleges pénzkidobásról lehet majd beszélni. 

 

A Beitar Jerusalem két tulajdonosa

 

Új szintre emelt rangadó

A Beitar Jerusalem és az araboknak nevezett Bnei Sakhnin derbije korábban is az izraeli labdarúgás egyik legnagyobb rangadójának számított, az elkövetkező években pedig kiemelt fontosságú figyelmet fog kapni a szurkolók és a média részéről. 2004-ben még az izraeli-palesztin együttélés példájának számított a piros-fehér klub, később azonban egyre több palesztin zászló tűnt fel a lelátókon, majd szép lassan az arabok szimbólumává vált, tette mindezt katari támogatással, 2009-ben pedig új stadiont is kapott a csapat, amit Doha Stadion névre kereszteltek. A két csapat szurkolói közötti találkozókat a legtöbbször erőszak is kíséri, a rendőrség és a klubok ezt megelégelve a legdrasztikusabb megoldást választották: nem utazhattak szurkolók az idegenbeli meccsekre.

Amikor Moshe Hogeg megvásárolta a Beitar Jerusalemet, sikerült meggyőznie a La Familiat, hogy hagyjanak fel a rasszista rigmusokkal, majd Muhammed Abu-Younes, a Bnei Sakhnin tulajdonosával sikerült megállapodnia a vendég szurkolók visszatérésről a stadionokba. Ennek fényében érthetetlennek tűnhet bizonyos körök aggodalma az arab hatalomátvételről, lehet mégis nekik lesz igazuk.

A két együttes drukkerei ugyanis máris akcióba léptek: a Sakhnin szurkolói a neten hívták közös imára a Beitar zsidó fanatikusait, a La Familia tagjai viszont a tőlük megszokott módon üzentek: Allah, illetve arab gyalázó graffitik jelentek meg az egyik éjszaka a csapat stadionjának falain.

Ennek ellenére a Beitar visszafogottabb drukkerei támogatják a tulajdonosok terveit, és mindezt nem csak szóban, de tettekkel is kimutatják: a Jerusalem edzését meglátogatta a két felé szakadt szurkolótábor és ameddig az ultrák a sejk távozását követelték, addig a békésebb drukkerek éppen támogatásukról biztosította a tulajdonosokat. Hogeg és a szurkolók csatájának messze nincs még vége, főleg annak tudatában, hogy az izraeli üzletember már belengette arab játékosok érkezését.

A két nemzet labdarúgó szövetsége is komolyan gondolja az országok közeledését egymáshoz, az UAE Pro League és az Izraeli Profi Labdarúgó Liga partneri megállapodást kötött egymással és a jövőben közös futball fejlesztési programot dolgoznak ki. Korhut Mihály korábbi csapata, az izraeli Hapoel Beer Sheva a Shabab Al-Ahli Dubai ellen játszhat majd barátságos mérkőzést Amerikában, a Maccabi Haifa pedig az Al-Ain ellen promótálhatja a két ország kapcsolatát. 

 

izraeli labdarúgás dia saba
Dia Saba, az első izraeli futballista az Egyesült Arab Emirátusokban / kép: Al-Nasr.ae

Az izraeli-arab Dia Saba révén izraeli válogatott játékosa már van az emirátusi Al-Nasr csapatának (ő az első izraeli állampolgár az országban, azonban Saba arab faluból származik és muszlim vallású!), kérdés már csak az, mikor lesz arab játékosa a Beitar Jerusalemnek. A sejk csapatválasztása ugyanakkor szimbolikus, Jeruzsálem a zsidó és az arab vallás közös szent helye, ha itt sikerül kibékíteni a feleket, az Izrael és a Közel-Kelet stabilizálása szempontjából is mérföldkő lehet. Amennyiben ez sikerül, azzal a Beitar Jerusalem nagyon jól járhat ilyen háttérrel: ők lehetnek az első olyan izraeli csapat, amelyik komoly nemzetközi sikereket érhet el, köszönhetően az új társtulajdonosnak. Pénz az lesz bőven, a következő 10 évben 92 millió dollárt kíván befektetni a hatszoros izraeli bajnokcsapatba.

De még egy kicsit marad az állóháború…

Írj hozzászólást