A szürke eminenciás – Koke és az Atlético párhuzamos története

Ha az Atlético Madridra gondolunk, sokunk számára talán Diego Simeone, esetleg Jan Oblak, Antoine Griezmann, Diego Godín vagy Diego Costa neve ugrik be, mint az Atlético meghatározó alakja, akinek személye által könnyen azonosíthatóvá válik a klub. Meglepő lehet, de az előbb említett karakterek előtt jár valaki, aki az egyre ismertebbé, a nemzetközi labdarúgásban meghatározóvá váló csapat esszenciáját mondhatni a vérében hordozza, ő pedig Jorge Resurrección Merodio, azaz Koke.


Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Koke 1998-ban kezdett el futballozni az Atlético Madridban, hatéves korától fokozatosan fejlődve, lépcsőről lépcsőre haladva jutott el egészen a csapatkapitányi karszalagig. 2008-ban, 16 évesen már az Atlético B csapatában szerepelt, egy évre rá pedig mérföldkőhöz érkezett: Abel Resino irányítása alatt, 2009. szeptember 21-én mutatkozott be a felnőttek között egy FC Barcelona elleni LaLiga-mérkőzésen.

Ez azt jelenti, hogy már a harmadik évtizedben küzd az Atlético sikereiért, igaz, a 2011–12-es szezonban jelentősen átalakuló gárdában jutott először rendszeres játéklehetőséghez.

 

Koke bemutatkozása az Atléticóban, 2009 szeptemberében (Getty Images)


 

Fiatal tehetségből „érinthetetlen” láncszem

Tavaly decemberben volt kilenc éve, hogy Diego Simeone (becenevén El Cholo) az Atlético Madridhoz szerződött. Az előző játékosgarnitúra kiöregedése vagy távozása után egy olyan keretet vett át, amellyel eredményesség tekintetében nem lehetett más a cél, mint a szinten tartás. Az akkor 19-20 éves Koke páratlan lehetőséghez jutott: beépülhetett abba a csapatba, amely később, egészen nagyjából 2019-ig az Atlético egyik legsikeresebb időszakát élte.

A fiatal középpályás hamar biztos pont lett Simeone együttesében, és ha feltétlen kezdőnek nem is volt mondható, már akkor garanciának számított arra, hogy az argentin edző elképzeléseit csereként a pályára vigye. Az akkor használt, főként 4-4-2-es és 4-2-3-1-es, duplaszűrős rendszerben Kokénak gyorsan megmutatkozott az egyik legnagyobb erénye: rendkívül jól alkalmazkodott minden játékrendszerhez és ennek függvényében minden rászabott poszthoz is, viszont támadó, illetve szervező szerepkörben volt a leghatékonyabb.

A 2012 és 2014 közötti időszakban a csapat eredményes tudott maradni, sőt minden előzetes elvárást túlszárnyalva a modern kori történelmének legsikeresebb időszakát élte. Courtois, Godín, Miranda, Filipe Luís, Juanfran, Gabi, Tiago, Diego Costa, Falcao García, Mário Suárez, Raúl García, Arda és persze Koke: ez a keménymag volt az eredmények és Simeone filozófiájának kulcsa.

Ebbe a szűk elitbe Koke úgy illeszkedett be, hogy még csak a kölcsönadása sem merült fel komolyabban, a korábban említett erényei miatt. A „Cholismo filozófia” végül a 2013–2014-es szezonra teljesedett ki: az Atleti spanyol bajnok lett, a Bajnokok Ligájában pedig egészen a döntőig jutott.

Az Atlético az idő tájt viszont még nem volt gazdaságilag meghatározó erő a topklubok világában: kulcsjátékosok hagyták el az együttest, a szakmai vezetésnek pedig egy új projektet kellett az asztalra raknia.

 

Koke és Gabi a spanyol bajnoki címet ünneplik 2014-ben (Fotó: Getty Images)


 

A revitalizált koncepció elsőre szép jövővel kecsegtetett, az új kiírást egyből a hazai Szuperkupa megnyerésével indították a Matracosok. Ezzel egyidejűleg Koke még több szerepet kapott a csapatban: bár az Atlético végül gyengébb idényt futott, ő megismételte 18 gólpasszos szezonját, egy évre rá pedig 17 asszisztot adott társainak. Az akkor éppen Antoine Griezmann köré épülő Atlético végül három ponttal maradt le a bajnoki címről és tizenegyespárbajban a BL-címről is. Egyvalami azonban egyre biztosabb lett: az akkor 24 éves Koke jó teljesítményének és vezetési képességeinek köszönhetően Simeone csapatának „érinthetetlen” játékosa lett és bejelentkezett Gabi utódjaként a kapitányi karszalagért is.

 

Mindig a csapat az első

A 2016–17-es szezontól alapjaiban változott meg Koke funkciója: az addigi kreatív, játékszervezői szerepkörből egy igazi mindenessé vált. A rutinos Tiago és a csapatkapitány Gabi távozásával, valamint Thomas Partey, majd Rodri térnyerésével Koke egyre többet jelent meg a középpálya tengelyében, biztosító szerepkörben, sokszor a két belsővédő közé visszalépve, vagy a középpálya két szélén, ahol korábbi feladataival ellentétben főként az ellenfél kontráinak megakasztása és a létszámfölényes helyzetek kialakításának segítése hárult rá.

 


Kezdődik a Bajnokok Ligája! Vajon angol (2,60), német (3,26) vagy spanyol (4,00) csapat lesz a BL-győztes? Vagy más nemzetiségű klub nyeri a trófeát? Kattints ide és fogadj BL-piacokra!


 

Játéka jelentősen megváltozott, bár sok helyzetet alakított ki, a gólpasszainak száma is jelentősen lecsökkent, a támadások szervezésében immáron nem karmesterként, hanem közreműködőként vállalt szerepet.

Habár Koke a csapat javára adta fel korábbi látványosabb stílusát, a profilváltásnak köszönhetően a spanyol válogatott keretéből is több mint egy évig hiányzott, illetve az Atlético szurkolóinak bizalma is megrendült benne.

Utóbbi helyzet a 2019–2020-as idényben állt elő, ami az elmúlt tíz év talán legnehezebb időszaka volt mind az Atlético, mind Koke számára: 2019 nyarán ismét felbomlott a játékosállomány gerince, újabb újratervezésre volt szükség, ami rövid idő alatt nem volt kivitelezhető.

 

Csodagyerekből bölcs vezető

Kokénak nehézségekből akadt bőven pályafutása során, de idén, immáron sokadszorra, sikerült megújulnia. Ezt az „újjászületést” éppen egy másik kulcsember, Partey távozása tette lehetővé számára. A ghánai középpályás ugyanis nélkülözhetetlen játékossá nőtte ki magát „Cholo” Simeone 4-4-2-es rendszerében, nem sokkal távozása után pedig egyértelművé vált: rendszerszintű változásra van szükség. Az Atlético idei átalakulásáról itt írtunk bővebben, annyit azonban érdemes hozzátenni, hogy a háromvédős rendszer megnyitotta a lehetőségeket Koke előtt is.

Vagy a két belső középpályással operáló 3-4-2-1-es, vagy egyedüli pivotként, két támadóközéppályás visszazárásával működő 3-1-4-2-es szisztémában a jelenlegi csapatkapitány komoly tehermentesítést kapott a védelem rendszeres kisegítése alól, így visszatérhetett ahhoz a feladatkörhöz, amelyik a legjobban áll neki: a játék szervezéséhez. Ez mind a mutatott játékán, mind a számain látszik.

 

Koke játékterülete a 2013–2014-es (bal) és a 2020–2021-es szezonban (Forrás: Opta, Adrian Barrios)


 

Az a mellékelt grafikán is szembetűnik, hogy Koke játékterülete sokkal centrálisabb és mélységibb lett a fiatal korában (a példában a 2013–14-es szezon a viszonyítási alap) megszokottnál. Látható, hogy kevésbé merészkedik előre, ez például az eredményességén erősen látszik: az idei kiírásban csak egy találatot jegyez, valamint nincs még gólpassza sem. Bármennyire is furcsa, mindez a csapat javára válik.

Az elmúlt évekhez képest ebben a kiírásban passzol a legtöbbet a támadóharmadba (6,29 passz 90 percenként), csak a 2018–19-es bajnokságban passzolt többet a büntetőterületen belülre (idén 1,03 passz 90 percenként) és szintén ebben az idényben van a legtöbb progresszív passza (6,57 passz 90 percenként) is. Szintén meg kell jegyezni, hogy ebben a szezonban passzolja pályafutása során a legtöbbet (62,3 passz 90 percenként) és legpontosabban (90%).

Mire lehet ebből következtetni? Koke jelenleg 481 mérkőzésnél, 46 gólnál és 103 gólpassznál jár az Atléticóban, mindössze 29 évesen. A modern futballban egyre kevesebb olyan játékost találunk, aki egész pályafutását nevelőegyesületének szenteli és teszi ezt úgy, hogy közben végig a csapat értékes részeként, sőt kulcsfigurájaként tarthatjuk számon. A spanyol középpályás 11 éves távlatban volt képes megvetni a lábát és az aktuális helyzethez alkalmazkodni, ebben való sikerességére pedig éppen az idei szezon ad tökéletes visszaigazolást. Talán ezt árnyékolja be kicsit az a tény, hogy a nemzetközi labdarúgásban mintha megfeledkeztek volna róla, pedig története példaértékű és párját ritkító. A jövő azonban fényesnek ígérkezik Koke számára: jelenleg harmadik az Atlético történetében a legtöbb mérkőzést tekintve, heteken belül átveheti Tomás Renonestől (483 találkozó) a második helyet és Adelardo Rodríguez (550) rekordja is a látóhatáron van.


Kapcsolódó cikkek:

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x